Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-20 / 29. szám
D ombok, hegyek ölelik körül a falut. A régi, hosszúkás házak és az emeletes kocka épületek szorosan egymáshoz tapadnak. Hozzájuk meg zöldellő szőlőskertek. Ragyogó napocska hizlalja a híres csábi (Cebovce) szőlőket. Hétköznap délelőtt van. A falu, a szűk főút szinte kihaltnak látszik. Errefelé, ilyenkor napközben csak nagyritkán hajt el egy autó. Annál több a munkagép, no meg időnként végigvágtázik a falun egy lovasfogat is. Kétszer végigmegyek a kacskaringós falun, de mindössze két nénikével meg egy idős bácsival találkozom. Az idős emberek előre köszönnek - bár meglehetősen bátortalanul. Újabban már cseppet sem biztosak a dolgukban, hogy az idevetődött idegen érti-e, fogadja-e a „Jó na- pot!“-jukat. De azért ők még köszönnek. Jobb híján, hogy emberekkel találkozzak, benézek néhány „munkahelyre“: az iskolába, a helyi nemzeti bizottságra, az üzletekbe, a postára . . . Kezdjük az iskolával, ahol ottjártamszerencsére öt van, de még ez is nagyon kevés. Pedig két faluról van szó: Csábról és Nyényéről (Nenince).- Megnehezíti a munkánkat, hogy egy tanítási óra alatt két évfolyammal kétféle tananyagot kell átvenni. így valójában csak egy fél órát tudunk foglalkozni egy- egy évfolyammal. Ez alatt a húsz-huszonöt perc alatt kell megtanítani őket mindarra, amire másutt negyvenöt perc áll rendelkezésre. Ez többletmunkát kíván tőlünk is, a gyerektől is. Épp ezért nagyon jólesett a nemrégiben itt járt tanfelügyelőtől hallani: elégedett a gyermekek tudásszintjével, a tanítás színvonalával. Hogy az itt dolgozó pedagógusok jó munkáját, odaadását alátámasszam, el kell mondani: tanítottak olyan diákokat is, akikből később pilóta, orvos, mérnök és más szakember lett. Mert jó alapokat kaptak, s ez mindennél fontosabb. Balázs Évát később megkértem, próbálja a gyerekeken keresztül kicsit bemutatni a falut és annak lakosait.- Kedves, nyugodt kis faluról van szó, • Az összevont 7-8 osztályban kor, június közepén, még javában zajlott a munka, az élet. A kilenc éve felépült új iskola a falu fölött, az egyik dombtetőn magaslik. Igazgatója, Járt Daubner régi ismerős. Korábban a nagycsalomijai iskolát vezette, örömmel mutatja be birodalmát. A tizennyolc tantermen kívül vannak szaktantermek, műhelyek, könyvtár, olvasóterem, gyakorló konyha, két tornaterem ... Az iskolának 470 diákja van. összegyűjti a környező, tizenegy apró falu, település kisdiákjait. A legtávolabbról, tizenkét kilométert oda-vissza, a ter- begeci (Trebuáovce) gyerekek utaznak. Tizennégy osztályban szlovák nyelven, három osztályban pedig magyar nyelven folyik a tanítás. Ebbe a három osztályba átlag húsz-húsz diák jár. Az igazgató örömmel újságolja, hogy a magyar tanítási nyelvű osztályok diákjai a tanulás és az iskolán kívüli tevékenység terén is nagyon szép eredményeket érnek el - és jól beszélnek szlovákul. A járási szlovák kiejtési versenyen második helyzetést értek el.- Falunk kicsit félreesik a forgalmas fóutaktól, azt is mondhatnám, elzártab- ban élünk a világtól, mint sok más helyen, de ez nem jelent hátrányt számunkra. Ellenkezőleg. Nagyon szép itt a környezet, nyugodt, csendes az élet. Az igazgató bevezét az összevont 7.-8. magyar tanítási nyelvű osztályba, amelynek osztályfőnöke Balázs Éva.- Valóban ilyen öröm itt az élet? - teszem fel a kérdést a gyerekeknek, a pedagógusnak. A kiváncsi szemű fiúk, lányok összenevetnek, tanító nénijük pedig széttárja a karját: - Erről sokat lehetne beszélni - mondja, majd miután összeszedi a tollbamondás füzeteket, bemegyünk ez irodájába. Itt ismerkedek meg Zatyko Ferencnével és Strimo Tibornéval - akik szintén magyar osztályokban tanítanak. Megkapom a választ kérdésemre:- Az iskola valóban nagyon szép, a gyerekek ügyesek, okosak, kedvesek, csak. . . Három magyar osztályról, tehát összevont évfolyamokról van szó. Annyi- re kevés a gyerek, hogy így kellett megoldani az oktatást. Mert volt olyan év is, amikor egy elsősünk volt csak. Most, • Kipróbálják az árut a vegyesbolt előtt • A lapos kenyereket mutatja Jakab Borbála amelyet dolgos emberek laknak. Számukra a munka mindennél fontosabb. Ennek a következménye az is, hogy nem igen marad idejük foglalkozni a gyermekeikkel. A legtöbb szülő csak kéthavonta egyszer írja alá a tanulókönyvet. Mit mondhatnék még róluk? . .. Keresik, kutatják a boldogulás jobb lehetőségeit. Ki így, ki úgy. Nehéz belátni a gondolataikba, pedig jó lenne. Mire befejezzük a beszélgetést, a tanításnak is vége. Zajos, pajkos gyermeksereg kíséretében baktatok le a domboldalról. A helyi nemzeti bizottságnak a falu közepén levő épülete felé veszem az irányt, ahol tárt ajtók fogadnak. És az irodában Tóth Teréz, népművelő. A hnb- elnök egész nap távol van. Vele sajnos, nem sikerült találkoznom. Tóth Teréz azonban, ha nem is bőbeszédű, mégis mesél a falu lakóiról. Azt javaslom, menjünk át a népművelési otthonba, ott folytassuk a beszélgetést.- Mennék én szívesen, ha lenne hová. Ugyanis személyemben népművelője van a falunak, csak népművelési otthona nincs. És úgy hiszem, itt kezdődik minden gond. Bár van a helyi szövetkezetnek egy nagyon rossz állapotban levő épülete, amelyben elfér háromszáz ember is, de ott nincs színpad, s ezzel kötve a kezem. Színházat oda nem hívhatok. Meg aztán, azt télen nem lehet fűteni. Nyáron meg, amikor nem kellene fűtés, dolgoznak látástól vakulásig az emberek.- Tehát csak ül ölbe tett kézzel?- Dolgozok is, csak nem épp annyit és úgy, ahogy szeretném. Hogy miből áll a munkám? Irodalmi esteket szervezünk, amelyre eljár 15-20, jobbára fiatal ember. És mindig ugyanazok. Van egy népi tánccsoportunk meg egy irodalmi színpadunk - azokkal tanulunk be különféle műsorokat. Tudja, borzasztó nehéz itt az emberekkel dolgozni - valamit összehozni, elérni. Bármit is akarok, mindig csak a munkára hivatkoznak. Mondom én is: ha nehéz is, annyira nehéz mégsem lehet, hogy a panaszkodással, a puszta tények konstatálásával be kellene érni. Mert az nem lehet igaz, hogy egy 1100 embert számláló faluközösséget az égvilágon semmi sem érdekeljen, mint azt a népművelő állítja. Hogy nincs érdeklődés az irodalmi estek iránt? Olyat kell kitalálni, ami iránt vonzódnak. Ki- és fel kell nevelni a közönséget, aztán jöhet a „más“ is. Ennyit erről, mondom Tóth Teréznek, mivel látom, hogy a panaszokon kívül egyebet úgy sem hallanék. Szóval, gyerünk egy házzal tovább. A vegyesbolt vezetője az ajtónak támaszkodva lesi az utcát. Ilyenkor, kora délután még vevő is álig akad. László Máriának marad hát ideje, hogy megmutassa kis, ám annál gazdagabb választékú boltját. Vannak itt játékok, kozmetikai cikkek, villamossági cikkek, vas- és iparáru, papír, konyhai felszerelések - mint egy mini áruházban, mindenből egy kevés.- Mintha az utóbbi hónapokban javult volna az ellátás - mondja a boltvezető.- Eddig nem volt kapható kis mosógép- most már van. Zománcozott edényekkel ugyanez a helyzet. Meg még egyéb árucikkeket is említhetnék. Szóval, csak így menjen továbbra is. Igaz, ami igaz, bortermelő vidékről lévén szó, jóval több szőlőprésre, üvegdemizsonra, boroshordóra lenne szükség. Ezekből még mindig nem tudjuk kielégíteni a keresletet. A parányi boltocska forgalma így is nyolcvan- ezer korona havonta. • Tóth Teréz népművelő Közben befut egy vevő, aki már korábban megrendelt egy prést. Jól megmustrálja, majd berakják a Skodába és máris szállítják a borospincéhez. A gazda örül a portékának, hiszen szőlőből az idén is jó termés ígérkezik. Benézek a szomszédos élelmiszer- boltba is. A fiatal Jakab Borbála fogad, aki most a gyógykezelésen levő főnök-- asszonyt helyettesíti. Egy valóban nagyon parányi, alig néhány négyzetméteres boltban. Ugyanis az állandó, nagyobb üzletben nem győzte egyedül a munkát, hát arra a néhány hétre leköltözött ebbe a raktárhelyiségbe, ahol csak a legszükségesebb élelmiszereket árusítja. Közben megérkezik Losoncról (Luőenec) az árut szállító autó. Miközben a szállító- munkások lerakodnak, szóba elegyedek a várakozó vevőkkel. Mondják, nem lenne itt az áruelláttással semmi baj, ha a nagykürtösi (Vel'ky Krtís) pékségben készült kenyér jobb lenne. Meg ha lenne mindig elegendő kenyér, nem kellene előre „Íratni“. Megnézem a kenyereket. Bizony, azok inkább hasonlítanak ie- Dényhez, mint kenyérhez. Ilyen formátlan, ragacsos kenyeret talán még nem is láttam. Ízetlen, ormótlan, gusztustalan.- Hogy formálatlan, az még csak hagyján - mondják a vevők. - De találtunk mi már a kenyérben madzagot, bogarakat, vasdarabokat, csavarokat, miegymást. És hiába szólunk, a kenyér minősége csak nem javul, pedig megmondhatnák, mi az oka, hogy a kenyérgyárban csak ilyet tudnak sütni. Véleményüket közre adva talán az illetékesek, a kenyérgyár vezetősége most válaszol. Hiszen fontos dologról, a mindennapi betevő falatról van szó. Remélhetőleg nekik sem mindegy, hogy munkájukat naponta több száz ember szidja. És a vevők szeretnék tudni, kit miért okolhatnak. Az üzletesek pedig szívesen tudnák, miért nem hajlandó visz- szavásárolni a kenyérgyár a megmaradt kenyereket. Mert az a bizonyos „íratás“ azt jelenti, hogy az üzletben csak az vehet kenyeret, aki az előző héten jelentkezett, tehát feliratkozott a listára. Többet az üzlet nem is rendel, hiszen az ott dolgozóknak kellene megfizetni a nyakukon maradt mennyiséget. A kenyér körüli fonák helyzet - mondják - nem egyszer okoz komoly feszültségeket. Maradt még hátra a posta, ahol Kos- tály Mária teljesít szolgálatot. Bemutatkozásom után azonnal elmondja, hogy az Új Szó vasárnapi számának 110-előfizetője van a faluban. Annak már kevésbé örül, hogy az automata telefonhálózat még mindig nem működik a faluban, kézi kapcsolással kell vonalat „teremteni“ az előfizetők között. S a hívások száma egyre inkább gyarapodik. Naponta száz hívást is kapcsolnia kell, annak ellenére, hogy csak négy magánszemélynek, meg a „hivataloknak“ van telefonja. Épül, épülget már évek óta a telefonközpont, de pontosan senki sem tudja, mikorra lesz kész. Mint ahogy azt sem, mikor készül el a Motorest, az új művelődési otthon, üzletközpont, mert sokan tudni vélik, hogy ezek is tervbe vett építkezések.- Sajnos, nem - mondja a falu párt- szervezetének elnöke, dr. Bombala. - A Motorestet a falutól átvette a Vendéglátóipari Vállalat, s remélhetőleg hamarosan fogadhatja a vendégeket. Művelődési otthon építéséről szó sincs. Viszont igaz, hogy két milliós beruházással új üzletközpontnak kellene épülnie, ám különféle okok miatt ez sem valósul meg. De végre szeretnénk a már papíron átadott, de valójában még nem kész ravatalozót befejezni, s bevezetni a faluban a vízvezetéket. Szóval: ennyit tudtam meg egy nap alatt - Csábon. ZOLCZER JANOS • Balázs Éva tollbamondást diktál újszd 8 (A szerző felvételei) 1984. VII.
