Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-12-07 / 49. szám
V- Hallod-e Etüske! Igen szeretnék magamnak egy olyan fészket, amilyet a pinty, tudod, az a Kuli Pintyő nevű épített magának. Olyan kulipintyót. Annyira szeretnék, hogy még verset is költöttem róla. Meghallgatod? Csüng a fán egy kulipintyó, abban lakik Kuli Pintyő.- Nahát Kajla Fülöp, te egy különös nyúl vagy. Csodaügyes versikét faragtál. Aki így tud verset faragni, az bizonyára egyébfajta faricskálással is elboldogul, kivált, ha csüngőfószket szeretne magának. Faragj hát magadnak csüngőfészket, vagy ahogy te nevezed a költeményedben: kulipintyót.- No de miből faragjak Etüs- kém, mondd, miből?! Dinnyéből, tökből, akármiből? A mezei állatok sereglete nem nagyon lelkesedett, és valahányszor úgy találták, hogy a Hold azért mégis szebb, mert távolibb, titokzatosabb, és hol gömb, hol meg kifli alakú. Ez meg csupán egy mezei takarmánytök. A többitől csak annyiban különbözik, hogy üresebb, ablaka van, és felkötötték a fára. Etüske, a sündisznó nem nyilvánított véleményt. Viselkedésében annyi volt csupán a különös, hogy attól kezdve, hogy a tök a fára került, elkerülte az akácfa tövét.- Holnap pedig ünnepélyesen beköltözöm, és ezennel mindenkit meghívok a házszentelőre, akarom mondani: a töklakszentelöre, költőhelyem ünnepélyes átadására.- Pompás ötlet. A dinnyét leszámítva, mert az belül ragadós. Hogy mennyire ragadós, arról Mezei Pocok Vince, a dinnyelékbe szorult ismerősünk tudna mesélni neked. KESZELI FERENC Kajla Fülöp kalandjai- Segítesz, Etüs?!- Segítek, de előbb eredj a kukoricásba és válassz magadnak egy akkora takarmánytököt, amelyikbe beleférsz. *- Jó - mondta Fülöp és ment. Amikor egy hatalmas tököt talált, igen megörült, és azt kiáltozta: hurrá, ebbe még vendégeket is hív,hatok. Aztán görgetni kezdte a tököt hazafelé. Három teljes napig görgette, mert bizony senki sem segített neki. Kigúnyolták a furcsa ötletért. Sebaj, mondogatta, boldogulok én nélkületek is. De vendégül csak Harkály Károlyt hívom meg. Ó megígérte, a szavát adta, hogy kivájja majd a tökön az ablakot, és a belsejét is kikopá- csölja, elcsipegeti. Úgy is lett. Fülöp a tököt hazáig görgette, aztán Harkály Károly nekilátott a munkának és egyetlen délután akkora lyukat kopácsolt a tökben, hogy Kajla Fülöp oda is, meg vissza is, tehát kifelé és befelé is kifért meg befért rajta. A belsejét viszont már unta, mert nem szerette a tököt, ezért minden harapásnyit ki kellett köpnie. Félbe is hagyta, mondván Fülöpnek: a belsejét edd meg egyedül, te úgyis szereted a tökféléket, ez pedig tök a javából. Neki is látott Kajla Fülöp és úgy belefeledkezett a lakmározásba, hogy mire jóllakott, már lakható is volt a tök. Most már csak valami csüggesztő-függesztó alkalmatosságot kellett keresni, aztán felkötni az akácfára a tököt. Elment hát Fülöp a szemétdombra, talált is ott egy kötelet. Hazavonszolta, aztán házalni kezdett a mezőn: jöjjenek, segítsenek neki, mert egyedül nem tudja felcsigázni azt a hatalmas tököt a fára. Immel- ámmal, de azért jöttek segítettek neki az állatok. Keserves küszködés után ott himbálózott a hatalmas sárga takarmánytök a fán.- Gyönyörű, csodálatos - ujjongott Kajla. - Szebb mint a Hold az égen. Ugye, ti is így találjátok? El is jöttek másnap az állatok, de az akácfa közvetlen közelébe egyik se merészkedett. Tisztes távolságból nézték a beköltözni készülő Fülöpöt, aki különféle hó- kusz-pókuszokkal, furcsa mozdulatokkal mutatványozott az ide- oda lengő tök árnyékában. Aztán Fülöp maga is rájött arra, amit a többiek már régen tudtak: szárnyak nélkül aligha lesz Fülöpből töklakó. Márpedig szárnyas nyulat ez idáig még senki emberfia nem látott sem mezőn, sem égen, még az állatkertben sem. Bizony, csúnya kudarcot vallott Fülöp a tökkel, és jókora ideig eltartott, amíg rájött: ha van megoldás, akkor az csakis a létra lehet. Csakhogy a mezőn senki sem tudott létrát ácsolni. Miután pedig az állatok vidám nézőserege beleunt a kárörvendő kacarászásba, Fülöp azt mondta nekik: menjetek a dolgotokra, pimaszok. Azok el is mentek, Fülöp meg ott maradt ücsörögve, csüggedve, szomorúan az akácfa alatt, az ide-oda ingadozó-lengedező, hatalmas sárga takarmánytök alatt. Ahogy ott merengett, töprengett, egyszer csak tisztes távolból Etüske szólt rá.- Hallod-e Fülöp! Azt mondom neked, vigyázz, kotródj el hamarjában a tök alól, mert ahogy nézem, szakadósnak látszik a tökinda.- Az nem is tökinda, tudd meg! Az egy rendes kötél.- Te tudod - mondta Etüske, és szuszogva elaraszolt. Fülöp persze ott maradt, törte a fejét valamilyen okos megoldáson. Egyszer csak zutty, puff: bevált Etüske jóslata. A hatalmas tök akkorát koppant Fülöp fején, hogy negyedórába telt, amíg a koppa- nás visszhangja a hetedik határból visszatért. Szegény Fülöp, elterült a földön, mint tükörtojás a tányéron. 4. FELADAT Mielőtt a negyedik feladatot közreadnánk, értékeljük az elsőre érkezett válaszokat. A kérdés, ugye, az volt, hogyan állapítható meg, melyik pohárban van a sós víz és melyikben a cukros - anélkül, hogy megkóstolnánk. A beérkezett válaszok többsége csak egy-egy megoldást tüntetett fel, ami nem vall valaFAGY A LAKÁSBAN Barlanglakó ősünknek jó dolga volt. Legalábbis egyvalamiben. Például nem kellett attól tartania, hogy megromlanak az élelmiszerei. Ha kint hőség volt is, bent a barlangban félhomály és kellemes hűvös uralkodott. Ott bizony nemigen romlott meg az étel. Alighogy lejött ősapánk a fáról, és behúzódott föld alatti rejtekhelyére, máris három-négy napra megfőzhetett magának. Amint az ember civilizálódott, rögtön meggyűlt a baja a friss élelemmel. Természetesen nem ott, ahol örökös hideg uralkodott. Ott elegendő volt, ha az elejtett mammutot beágyazta a jégbe, s akár ezer évig is kitűnő sülteket készíthetett belőle. A későbbiek során a hűvös pincékben és kamrákban tárolták a friss élelmet. A rómaiak még ennél is tovább mentek. Hogy friss, hideg vizet biztosítsanak maguknak, megparancsolták a rabszolgáknak, hogy az Alpok havát a vízvezeték csövébe hányják. Igen, a rómaiak a vízvezetéket is ismerték, s ahova eljutottak, mindenütt ki is építették. A feljegyzett adatok szerint William Cullan skót orvosnak támadt először az az ötlete, hogy olyan szekrénykét készítsen, amelynek belsejében megőrződik a hideg. Ez a találmány a 18. században, pontosabban 1755-ben született. Arról azonban nem maradtak fenn adatok, hogy ez a hűtőszekrény milyen formájú volt, és miféle elven alapult. A hűtőszekrény történetéből származó következő adat 1792-ből való. Ekkor kézdtek Angliában egy olyan fiókos szekrényt gyártani, amelynek fiókjait bádoggal bélelték, s a fiókokban jég között italokat tartottak. Bár az efféle fiókok újdonságnak számítottak, a jeget már régóta használták italok hűtésére. Már a régi kínaiak is tudták, hogy az italokat egyrészt hidegen kell tárolni, másrészt, hogy a hűtött italok íze is kellemesebb. Franciaországban a 16. század folyamán már általánosan használták a jeget és a havat italok hűtésére. 1801 -ben szabadalmazták az első hűtőszekrényt, amelynek feltalálója a francia Focard-Cha- teau volt. Ezt a találmányt azonban helyesebb volna jégszekrénynek nevezni. A négy, egymásba helyezett szekrényke közeibe ugyanis jeget vagy esetleg faszenet tettek. A igazi hűtőszekrény keletkezésének dátuma 1834. Ebben az évben szabadalmaztatta találmányát a hosszú évekig Angliában élő amerikai Jacob Perkins: A találmányát így írja le: ,,Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a gyorsan párolgó anyagokat használjunk fel valamilyen más anyag hűtésére és fagyasztására; az alkalmazásra kerülő, gyorsan párolgó anyag össze- sürúsödik, s veszteség nélkül folytatja körforgását a hűtési folyamatban. “ Máig is ezt az alapelvet érvényesítik a hűtésben. Jacob Perkins a hűtéshez etilétert használt, a kompresszor szerepét pedig kézi szivattyú töltötte be. Mikor egy nyári estén sikerült Perkinsnek ily módon jeget készítenie, a gépészek, akik segédkeztek neki, úgy fellelkesültek, hogy bérkocsiba ültek, és a jeget egész Londonon végighurcolták, mutogatták a kíváncsiskodóknak. Jacob Perkins már idős ember volt, s a hűtőszekrényét nem fejlesztette tovább. A hűtés alapelvére - Perkinstól függetlenül - hamarosan egy másik férfiú is rájött. Ez a férfi a hosszú ideig Ausztráliában élő skót származású James Harrison volt. James Harrison nyomdász volt, s mivel a betűk tisztításához étert használt, ismerte ennek az anyagnak a hűtő hatását. Harrison terve alapján Daniel Siebe hűtőszekrényt készített, s ezt az 1862-es világkiállításon is bemutatta. A múlt század végén a hűtési technikát már sok területen alkalmazták: hűtéssel tartósították az élelmiszereket, a húst, főleg a hajókon, hűtve szállították, de számos iparág, leginkább a vegyipar is igénybe vette ezt a módszert. • Ilyenek voltak a hűtőszekrények a múlt században Ebben az időszakban már Csehszlovákiában is gyártottak nagy hűtőberendezéseket. E berendezések gyártói a mai legnagyobb üzemek, a prágai ÖKD, a Skoda Művek és az I. Brnói Gépgyár voltak. A háztartásban azonban még sokáig nem használtak hűtőszekrényeket. A találmányoknak néha tövises utat kell megjárniuk, s előretörésük a más területeken végbemenő haladástól is függ. A hűtőszekrény is csak a villamosítás nagyarányú előretörése után terjedt el. Közben pedig számos változtatást, javítást végeztek rajta. (Részlet a szerző Hallgatag barátaink című könyvéből.) Ladislav Svihran GONDOLKODOM, TEHAT. . JUHÁSZ FERENC A kertekre leszállt a dér A kertekre leszállt a dér, kékülten pereg a levél, rozsdásra váltak a rétek, üres a madárfészek. Lassú, nehéz esők jönnek, és megcsapkodják a földet, s ha hús felhők elfogynak, a sárba barmok tocsognak. Nézd, ez az ősz. De jön a tél. Hulló tollától a föld fehér. Hártyás a víz, ez már a jég. Kék füst száll, csöndes a \idék. KÖR HÁTÁN KÖR Ábránkon két-két kör egyforma nagyságú. Melyek azok? Ml A FŐVÁROSA Argentínának, Etiópiának, Kanadának, Nepálnak, Svájcnak? mi nagy kísérletező kedvre. Egészében véve mégis sokféle módszert ismertettek, amelyekből néhányat közlünk. 1. Ujjúnkat belemártjuk mindkét pohárba. Amelyik esetben tapadós- nak bizonyul a folyadék, az a cukros oldat. 2. Tűzhelyre cseppentünk egyik folyadékból is, a másikból is. A sós csepp helyén kikristályosodott só marad, a cukros vízcsepp helyén barnás, égett folt. 3. Fagypontra hűtjük a két folyadékot. Amelyik hamarabb megfagy, az a cukros oldat. A sós víz átlátszóbb, tisztább, mint a cukros. 5. A sós víz jobban vezeti az elektromos áramot, mint a cukros. Nem érkezett olyan megoldás, amely a forráspont alapján döntötte volna el a kérdést. Sem olyan, amelyben a felületi feszültség, törésmutató, optikai aktivitás szerepelt volna. Például tömény sóoldatban a nagyító lencse kicsinyít, mivel a sóoldat törésmutatójá nagyobb lesz a lencse törésmutatójánál. A legjobb megoldásokat Kánya Kálmán, Hamar Gábor és Viola László (közös munka) Gelléből (Holice), Kovács Attila Szilicéröl (Silica) és Flaska Tibor Tesedíkovóból küldte be. Most pedig lássuk a negyedik feladatot. Helyezzünk két gumilabdát egymásra, és együtt ejtsük le őket. Hogyan pattannak vissza a labdák? Kísérletezzetek különböző nagyságú labdákkal is, úgy, hogy előbb a kisebb legyen alul, majd a nagyobb. Mit tapasztaltok? Várjuk válaszaitokat. A borítékra ne felejtsétek el ráírni: Nem boszorkányság... BÖDŐK ZSIGMOND MEGFEJTÉS A november 23-i számunkban közölt feladatok megfejtése: per; 3-9-18, 11 -5-14, 4 - 6 - 20, 7 - 8 - 15, (egy megoldási lehetőség). Nyertesek: Mészáros Anikó, Felsőjá- nyok (Horné Janíky); Gátus Erik, Nagyhind (Veiké Chyndi- ce); Bachorec Attila, Hurba- novo; Krajnák János, Szína (Seőa): Palásti Miklós, Léva (Levice). qmttlg ■
