Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-20 / 29. szám
A „Békét most“ mozgalom aktivistáinak tüntetése a megszállt Ciszjordániá- ban az erőszakos telepítéspolitika ellen (Telefoto: ÖSTK) IZRAEL - VÁLASZTÁSOK ELŐTT II. ígéretek helyett fenyegetőzés A világ nem akar megbarátkozni vele, de mégis lassan kénytelen lesz tudomásul venni, hogy az Egyesült Államokon kívül van még egy ország, amelynek politikája különösen kiszámíthatatlan, illetve kiszámíthatatlanul veszélyes- éppen a választás évében. Ez az ország - Izrael. A két választási év - 1981 és 1984 - eseményeinek párhuzamba állítása árulkodik arról, hogy a választások közelsége egészségtelenül felhevíti a hangulatot, s a kormányzat még a szokásosnál is könnyebben vállalkozik meggondolatlan háborús kalandokra. Ebben az évben Izrael több irányban fokozza egyre növekvő mértékben a nyomást. A fő célpont most Szíria lett, s Tel Aviv mindent elkövet, hogy Szíria egyetlen egy fronton se érezze magát biztonságban. Ha hinni lehet az izraeli fenyegetőzéseknek, akkor - függetlenül attól, hogy ilyesminek még az Egyesült Államok sem örülne feltétlenül- Tel Aviv alig ellensúlyozható kísértést érez, hogy próbára tegye a frissen felerősített szíriai katonai potenciált. A szír légvédelem megnövekedett kapacitása valamint a szocialista országok és Szíria között tovább fejlődő katonai együttműködés ugyan némileg lehűti a kedélyeket, — Izrael mégis koncentrálja erejét a szíriai frontra. A fő ellenség Szíria lett. Mondhatnánk így is: most már csak egyetlen egy frontország létezik, és ez - Szíria. Akár Camp David kiterjesztése, akár Libanon megalázása a tét, mindenképpen Szíria az első számú akadály. Izraeli munkapárti funkcionáriusok hitetlenkedve konstatálják külföldi beszélgetőparnereiknek, hogy Samirék kortesérvelését teljesen elborítják a háborús frázisok. A kormánynak Damaszkusz-fóbiája van, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy a hadsereget és a népet belezavarja egy pusztító, Szíria-ellenes kalandba - mondta nekem az egyik Maárách-funkcionárius.^ Egy Izraelben élő arab novellista tömören így fogalmazza meg komor helyzetelemzését: Háborúban elnémulnak az érvek. Háború után - vagy akárcsak egy nagyobb szabású összecsapás után — Samirék mentesülhetnek attól, hogy megmagyarázzák bizonyítványukat és felvázolják konkrét terveiket. Emellett a háború még egy előnnyel kecsegtet. Azt ígéri a kormánynak, hogy visszatérnek a koalícióba azok a vallásos politikusok, akik csalódásaik miatt „elhagyták a zászlót“. Ha pedig a választók is visszatérnek a „közös akolba“, - akkor a Likud végre konszolidálhatja pozícióit. Eli Dajan TAMI pártja hátat fordított a kormánynak, így' Samir nem tudta elkerülni a leszavazást. A TAMI a vallásos, keleti (észak-afrikai, arábiai, dél- és kelet-európai) származású zsidókat képviseli, azokat, akik mostoha gyermekei voltak eddig az államnak. Akik a legkevesebbet kaptak tőle, akik másodrangú állampolgári sorsra kényszerültek. Érdekes módon ez a réteg (réteg? Izrael lakosságának 55 százaléka!) eddig helyeselte a szélsőségesen arabellenes, palesztinellenes lépéseket, de arra törekedett, hogy végre kapjon valamit a hatalom áldáséiból, a hatalom kalácsából is. Eli Dajan ezt mondta nekem Tel Aviv-i beszélgetésünk alkalmával: „Mi nem tudunk betörni a középosztályba, hiába akarunk. A magasabb pozíciókból alig kapunk valamit. Közülünk kerühd az a 35 ezer felnőtt analfabéta, aki már itt, Izraelben született. Analfabéták maradtak, mert nem volt óvodájuk, iskolájuk, mert nagy családban nőttek fel, s kilátásuk sincs a kvalifikáltabb munkára. Itt a születési és neveltetési körülmények meghatározóak, nekünk tehát ezeket a körülményeket kell megváltoztatnunk. Evégböl erős hatalmat akarunk, olyant, amely előtérbe hozza majd a szociális, kulturális, egészségügyi kérdéseket.“ A „keleti zsidók“ tehát erős hatalmat akarnak. Ezt akarták három évvel ezelőtt is, és akkor csatlakoztak a Likudhoz. Akkor így érveltek: „Mi pragmatikusok vagyunk. Nem ideológiai alapon döntünk. Mérsékelten izgat bennünket a külpolitika is. Annyit azonban tapasztaltunk: a Maáráchtól nem várhatunk csodát.“ Csodára hiába vártak: a Begin-Samir kabinetek nem változtattak semmit a belső egyenetlenségeken. Pedig a vallási erők, - köztük a minipártok - jónéhány évig feltétel nélkül támogatták a háborús politikát. Amikor Izrael kitűzte a választások időpontját, már nyilvánvalóvá vált, hogy Libanonban Damaszkusz szerepe lett a meghatározó és törvényszerűen vereséget szenved minden olyan erő, amely a damaszkuszi szándékokat keresztezni akarja. így felmondták az Izraellel kötött egyezményt és hozzáfogtak a nemzeti egységkormány megalakításához egy új nemzeti charta kidolgozásához. A lassú és zökögő libanoni konszolidálódás folyamata mögött is Szíria áll. A kalandorok számára így egyre csábítóbb lehetőség: csapást mérni az izraeli szándékokat keresztező Szíriára. Ám a csapás kockázatai annyira nyilvánvalóak, hogy Tel Aviv eddig csak a fenyegetőzésig jutott el. És - valódi háború helyett - a megszállt libanoni területeken fokozza a terrort, az elnyomást. Éppen a terror jelentett újabb problémát a kormányzat számára. Izrael lakosságának egy részét megdöbbentette, hogy az Izraelben és a megszállt területeken tomboló arabellenes terrorcselekményekre a kormány tudtával került sor. Sőt, a hatóságok gyakran segédkeztek is. Ezen a tavaszon már elkerülhetetlen volt a bírósági felelösség- revonás megkezdése. Egyelőre nem látni még: ki is kovácsol majd tőkét az előkészített perekből? A kilátásokról óvatosan beszélnek Tel Avivban. Pedig a jövendőmondók most sem szerénykednek. De még a fáradhatatlanul hirdető Ruth Uziel parapszichológus is szívesebben vállalkozik arra, hogy jogi, házassági, üzleti ügyekben nyújtson eligazítást, semmint politikai kérdésekben. „Zaccos Ruth“ önérzetesen óvatos és udvariasan eltanácsolja azt, aki politikai jövendömondást akar tőle. KRAJCZÁR IMRE (Vége) ÚJ SZÚ 5 984. VII. 20. mrnnm/s KÖZÖSEN A legenda szerint hét eladólány hozománya volt a mai URSUS traktorgyár elődje; 7 részvényes 1893-ban Varsóban gépgyárat alapított. Főként cukorgyári és élelmiszeripari gépeket gyártott, no nem nagy tételben, szerény körülmények között. Három évvel megalakítása után ötven munkást foglalkoztattak a gyárban. 1900-ban már kilencvenet, s egy évtizeddel később már szűk lett a hely, költöznie kellett. A gyár belsőégésű motorok gyártásával kísérletezett, s az első világháború kirobbanásáig 600 erőgép hagyta el az üzemet. Ezerkilencszázhúszban vette fel az URSUS erőgép- és traktorgyár nevet, s két évvel később megszületett az első kistraktor, a 25 lóerős, kéthengeres URSUS. Egy példány a gyár szabadtéri múzeumában látható. A traktorgyártás újabb szakasza a 60-as években következett be a gyárban. Csehszlovákia és Lengyelország 1962-ben irta alá az együttműködési szerződést, amely leszögezte, hogy a lengyel fél csehszlovák dokumentáció alapján gyárt traktort, a második szakaszban pedig közösen kidolgozzák egy újabb traktor tervét, ami kooperációban készül majd. Három évre rá legyártották az első traktort, a C-4011 -est. Bizonyos módosítás után URSUS-C-350 néven a lengyelországi földművelés fontos munkagépe lett, s ma is igen népszerű típus, midmáig gyártják. Az együttműködés második szakaszának megvalósítására kutatóintézet létesült brnói székhellyel, és 1969-ben csehszlovák és lengyel mérnökök tervezésében elkészült az első közös nehéztraktor, az URSUS C-385, ennek a kabinja már zárt, fűthető. Jelenleg mindkét országban 7 típusú traktort gyártanak (6-6 ezer darabot évente), a legutolsó típus 150 lóerős. Az alkatrészek fele-fele arányban készülnek a Martini Nehézgépgyárban és a varsói URSUS-ban. A két fél a 80-81-es években sem szakította meg az együttműködést, bár bizonyos megtorpanások voltak, az akkori lengyel válságos helyzet miatt. Ezt Maciej Zieliriskitől, az üzemi pártszervezet titkárától tudom meg, aki 1981-től tölti be ezt a tisztséget. Maciej Zielinski 16 éve dolgozik az URSUS-ban, évekig a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség funkcionáriusaként működött: 1974 óta párttag, 35 éves.- Milyen a párttagok átlagéletkora az URSUS-ban? Maciej Zielihski párttitkár (Archívumi felvétel) •4- Gyári viszonylatban nem vezetünk ilyen statisztikát. De az utóbbi másfél évben az újonnan felvett tagok 80-85 százaléka az ifjúsági szervezet tagja, ez évente 10-15 személyt jelent.- Hány tagja van a szakszervezetnek?- Három és félezer.- Milyen a légkör az URSUS-ban jelenleg?- Jó. Persze nyíltan és erősen bírálunk bizonyos jelenségeket, éppen azért, hogy a hetvenes évek gyakorlata ne ismétlődhessen meg. Akkor megszépített jelentések kerültek a vezetők elé, így a felsőbb szervek nem kaptak valós képet a helyzetről. Ha nem hallgatjuk el a tényeket, az előforduló problémákat közös erővel megoldhatjuk. KOPASZ CSILLA Háttérben az első traktor látható, 1922-ben készült (A szerző felvétele)
