Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-16 / 46. szám
A kommunista mártír emléktáblája Emlékezés Leczó Mihály kommunista mártírra SZABADSÁGUNK HAJNALÁN mmmn™ m W11 II ii il __)LjU uUüVA LjLj Ke resem az épületet, de hiába. Lebontották, mielőtt összedűlt volna. Csupán emléktábla jelzi, hol állt Királyhelmec (Královsky Chlmec) közepén az a szabóműhely, amelyben Leczó Mihály és társai: Bodnár Lajos, Pikor László nemcsak ruhákat varrtak, hanem politizáltak is, emberi tudatot is formáltak. A kis műhely ugyanúgy emlékezetemben él, mint Leczó Mihály és azok, akik odajártak, ott találkozgattak. Gyermekésszel nem tudtam felfogni, mi történik ott, amikor - mint Miska bácsi alkalmi „beszerzője“, a kívánt cigarettával, vagy más áruval visszatérve - láttam: jöttek- mentek az emberek. Többségük ruhát se próbált, vagy ha igen, mindig ugyanazt a félkész zakót vette fel. Rövid, higgadt Leczó Mihály (Molnár János felvételei) beszélgetés után a „kuncsaft“ távozott, belső zsebében papírkötegekkel. Mindezekre, a számomra akkor még bonyolult, érthetetlen eseményekre - többek között arra, hogy a „próbazakó“ sohasem készült el, s a papírkötegekben röplapok voltak - csak később, sok-sok év után kaptam magyarázatot, az egyik élő tanútól. Leczó Mihály volt segédjétől, Pikor László elvtárstól. A tízgyermekes Pikor család Laci fia az első világháború kitörése előtt két évvel született Kíráíyhelmecen. Apját jóformán nem is ismerte, mert negyeves volt, amikor a családfő meghalt. A felcseperedett Pikor gyerek ötödik osztályos korában kikerült az iskola padjaiból, napszámosként kapálta, kötözgette a premontrei rend helmeci szőlőjét. Korán 1 megismerkedett a kizsákmányolással és következményeivel. Elhatározta: szakmát tanul. A szabóságot választotta. Egy szerény szabómühelyben, Leczó Mihály mesternél kezdett barátkozni a szakmával. A készruhákat hazaszállító inasnak alkalma nyílt betekintést nyerni a jobbmódú családok életébe, s különbséget tenni azok és a nincstelenek életmódja közt. Kezdte felismerni, hol a helye, s 1929- ben tagja lett az ifjúmunkás szervezetnek. Mesterétől, Leczó Mihálytól gyakran hallotta, kik azok, akik a dolgozók jogaiért, a kizsákmányolás ellen harcoltak. Tudatosította, hogy ennek az osztályharcnak szervezője, irányítója a kommunista párt. Pikor László szabósegéd 1933-ban tagja lett a CSKP-nak, akkori, 51 063 számú tagsági igazolványát sikerült a mai napig megőriznie. Ezután nemcsak a szakmában, hanem a politikai életben is Leczó Mihály segédje, aki később a kerületi pártbizottság megbízottjaként továbbította a feladatokat a helmeci és EBBŐL A HÁZBÓL TERJESZTETTE ’ LECZÓ MIHÁLY I ÉVEKEKÁT aZOKaT AZ ESZMÉKET | MEÜTKNEOUDAjLJU JUTTATÁSÁT j életcéljául tűzte ki es hősiese: I : # . I VISELTE EL ÉRTÜNK A MABTIROMSaí, I MINDEN KINSZ@NV'EOÉSÉI % % bodrogközi pártsejtek felé. Ebben Pikor elvtárs is fontos szerepet játszott. 1938-ban, a mozgósítás idején, a haza védelmére szervezték a kommunistákat, de bekövetkezett az, amit a történelemPikor László bői jól ismerünk. Szétdarabolódott az ország, Horthy pribékjei üldözték azokat, akik a dolgozó nép érdekében szóltak, cselekedtek. Leczó Mihály illegalitásba vonult. Csak a legjobb barátok, a kommunisták tudták, hogy a helmeci „körzeti pártközpont“ székhelye az egyik szőlőhegyi borház lett. Itt élt Leczó Mihály. Pikor László és a vidéki pártsejteket vezető több kommunista: Csarnakovics Mihály, Zétényből, Zsigmond József, Bajusz József, Varga Ferenc Leleszről, Mátyás István Szentesről és a többi elvtárs, mint szőlőmunkás, kapákkal és egyéb munkaszerszámokkal látogattak a helmeci szőlőhegyre, hogy megtárgyalják a tennivalókat. Amikor a szovjet hadsereg visszavonulásra kényszerítette a német fasisztákat, a helmeci és környékbeli kommunisták, fegyveres harcot szerveztek a németek ellen. Felhívásukra az erdőben bujkáló, csapattestüket elhagyó magyar katonák is melléjük álltak. Elkészült a pontos támadási terv, elegendő fegyver és lőszer is rendelkezésre állt. Sajnos, a kivitelezés elmaradt. Egy hadnagy, a magyar hadsereg kémelhárító tisztje - akit Leczó Mihályra „állítottak“ - meghiúsította. Leczó Mihályt, az ellenállási mozgalom vezetőjét, röviddel a felszabadító vörös hadsereg megérkezése előtt, letartóztatták. A helmeci csendőrlaktanyában vallatták, kínozták, majd Révleányvárra, a jelenlegi Magyar Népköztársaság területére hurcolták. Pikor elvtárs szeme könnyben úszik, amikor példaképéről, Leczó Mihályról beszél. - Hiába kínozták, vallatták, mesterem senkit sem árult el, becsületes kommunistaként halt meg. A tehetetlenül dühöngő fasiszták kimondták az ítéletet: ,.Kivégezni!“ Sajnos, erre valóban sor került. Hogyan? Azt a révleányvári major lakói elevenítették fel. Az agyongyötört Leczó Mihályt, egy főhadnagy parancsnoksága alatt álló katonák kis csoportja vezette ki hajnalban a mezőre. „No, engedjétek - szólt a főhadnagy -, hadd menjen a vörös testvérei felé, a front irányába.“ Leczó Mihály sejtette, mi következik. Lassan lépkedve haladt a megjelölt irányba. Nem jutott messzire. A főhadnagy szótlanul intett és az ítéletvégrehajtó őrmester kezében felropogott a géppisztoly. Hét találat érte Leczó Mihályt. Az őrmester levette áldozata szőrmellényét, majd egy hátrahagyott gépfegyverfészekbe ásatta a tetemet... A felszabadulást követően Pikor László elhatározta, felkutatja és hazahozza mesterének holttestét. 1945. május 2-án, a révleányváriak segítségével megtalálta azt a helyet, ahova elhantolták. Elintézte a szállítási engedélyt és Orosz Berti, Mokri Laci, valamint testvérbátyja, Leczó István kíséretében, Freiedmann Lajos stráfszekéren hazaszállították, és hős kommunistának járó tiszteletadás közepette helyezték örök nyugalomra, a helmeci temetőben. Leczó Mihályról Helmecen utcát neveztek el. Emléke örökké él a város és Bodrogköz kommunistáinak szívében. KULIK GELLÉRT AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT KAPCSOLATA A FIATALOK NEVELÉSÉBEN A rimaszombati (Rimavská Sobota) járás pártszervei és alapszervezetei egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a pártoktatás színvonalának és hatékonyságának növeléséért. Megfelelő módon tükröződik ez a párt tagjainak és tagjelöltjeinek mindennapi tevékenységében, a politikai és munkaaktivitásban. A járásban a pártoktatás különböző formáiban több mint hétezer kommunista és csaknem ezer pártonkívüli vesz részt. A gazdasági propaganda és az agitáció problémaköre mellett megkülönböztetett figyelmet szentelnek a munkásosztály forradalmi útjának megismertetésére, általában az ifjú kommunisták és a tagjelöltek képzésére. A jelöltek a felkészítés időszakában megismerkednek a társadalmi fejlődéssel, annak törvényszerűségeivel, a létező szocializmus értékeivel és előnyeivel, valamint a szocialista életforma és életmód kérdéseivel. A hallgatóknak általában módjukban áll a tanultak és az életben tapasztaltak összehasonlítására. Már az ötnapos, úgynevezett politikai ismeretekbe való bevezetés előadássorozata is nagy hatással van a fiatal kommunistákra. Az ifjú kommunisták iskolájának egyes alakulataiban a legtapasztaltabb lektorok tartják az előadásokat, s az elméleti oktatást szintén összekapcsolják a gyakorlati kérdésekkel. Az újfajta megközelítésmód terén kitűnő munkát végeznek a járási pártbizottság mellett működő politikai nevelés házának lektorai, s nem lehet panasz a sokoldalúan képzett szakelőadók munkájára a safárikovói és a rimaszombati városi pártbizottságok csoportjainak lektoraira, a safárikovói ruhagyárba hnúsfai vegyiművek, a rimaszombati Építőipari Vállalat és a Hrnc. Zalu- zany-i Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz előadóira sem. A tagjelöltek nevelése terén persze hiányosságok is akadnak. Néhány tanuló- csoportban nem kielégítő a hallgatók aktivitása, nem mindenütt fordítanak kellő figyelmet az egyéni képzésre és tanulásra, s egy-két csoportban kifogásolható a hallgatók viszonya az előadásokhoz, és a szemináriumokhoz. Az érintett alapszervezetek pártbizottsági gyűlésein ugyan foglalkoztak a jelzett fogyatékosságokkal, de kedvező fordulat nem mindenütt tapasztalható. Azokban az alakulatokban, amelyekben az előadók úgynevezett aktivizáló oktatási módszereket alkalmaznak, s a hallgatókat aktív közreműködésre, az időszerű pártdokumentumok és a marxiz- mus-leninizmus klasszikusainak tanulmányozására serkentik, az eredmények igen jók. Igazán ott hatásos a nevelői munka, ahol a kérdéseket alaposan, teljes nyíltsággal beszélik meg, s ahol többféle nézet, vélemény alakul ki egy-egy megvitatott kérdésről. Ilyen termékeny vitákra gyakorta kerül sor a Safárikovói pártbizottság alakulataiban, s egy-egy felvetett probléma többirányú megközelítése tapasztalható a rimaszombati konzervgyár tagjelöltjeinek és ifjú kommunistáinak pártoktatásában is. A megfelelő szintű viták, a különböző kezdeményezések, javaslatok nagyban elősegítették a munkahelyi problémák megoldását is. A tagjelöltek és az ifjú kommunisták érdeklődése mindinkább a tudomány és a műszaki forradalom vívmányaira irányul. Több esetben saját munkaterületükre, munkahelyükre szűkítették le a témát, ami nem káros, sőt kedvező jelenség. A technika új vívmányainak bevezetését, mindennapi munkájukban való alkalmazását nagyon fontosnak tartják, csakúgy mint az újítói és feltalálói mozgalom felkarolását. E téren rámutattak a fejlődést gátló, bürokratikus előírásokra, a hivataloskodásra, s nem egy esetben a gazdasági vezetésben tapasztalható egészségtelen szemléletre is. A konfekcióiparban (safárikovói ruhagyár, tisoveci és klenoveci Zornica) dolgozó fiatalok körében hasznos vita folyik a hatékonyság, a minőség és a divat kérdéseiről is. Sok fiatal rámutatott az alapanyag és az energiatakarékosság újabb lehetőségeire, továbbá a már alkalmazott differenciált bérezés kiszélesítésének szükségességére. A párttagok több mint 35, a tagjelöltek 13 százaléka vesz részt A fejlett szocialista társadalom építésének időszerű kérdéseivel foglalkozó előadásokon. A pártoktatás terve e tekintetben is módot nyújt az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására, a konkrét helyi feladatok és problémák megvitatására. A fiatalok aktivitása ebben a képzési formában is szembetűnő. A sok jó példa mellett persze akadnak kedvezőtlen tapasztalatok is. Számos esetben volt a múltban példa arra, hogy egyes szervezetekben összekapcsolták a pártoktatást a pártgyűléssel, sőt a termelési értekezletekkel. Az előadások és a beszélgetések időtartamának lerövidítésére is volt példa, főként ott, ahol sok a bejáró dolgozó. A néhány kedvezőtlen jelenség ellenére az utóbbi időkben sokat javult a fiatal kommunisták, tagjelöltek és a fiatal pár- tonkívüliek politikai nevelése, s ez a folyamat remélhetőleg a jelenlegi pártoktatási évben sem törik meg. H . A hatékonyság irányában ÚJ szú 1984. XI. 1
