Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-11-09 / 45. szám

¥ A _ ötvenes évek elején hazánkat r\L. a zománcipari nagyhatalmak között tartották számon. Termékeinket különösebb gond nélkül értékesíthettük a világpiacon, s úgy tűnt, előkelő pozíci­ónkat hosszú távon is képesek leszünk megőrizni. Talán a túlzott biztonságérzet is közrejátszott abban, hogy a műszaki fejlesztésre nem fordítottunk kellő figyel­met. Az egy helyben topogás pedig már a hetvenes években megbosszulta ma­gát. Elvesztettünk jó néhány biztosnak vélt piacot, s a termékek egy részének gyártása már hazai vonatkozásban sem volt kifizetődő. Jól érzékelhető az egész iparág hely­zete Szlovákia legnagyobb zománcgyá­rában, a füleki (Fil'akovo) Kovosmalt vál­lalatban, melynek termelése szintén fo­kozatosan, a hetvenes évek második felében került mélypontra. Az iparág és a nemzeti vállalat párt- és gazdasági vezetésének erőfeszítéseit követően azonoan néhány éven belül úrrá lettek a helyzeten, s úgy tűnt, egyhamar nem lesznek termelési-értékesítési gondjai a nagymúltú üzemnek. Az idei tervteljesí­tésben azonban ismét problémák mutat­koztak. A háromnegyedévi lemaradás négy és félmillió korona értéket képvisel, s nem valószínű, hogy a gyár dolgozói megbirkóznak az idei termelési felada­tokkal.- Gazdasági vezető legyen a talpán, aki eligazodik az utóbbi évtized világpiaci változásainak útvesztőjében - próbál magyarázatot találni a kialakult helyzetre Járt Bechera mérnök, a vállalat igazgató­ja. A hatvanas években az össztermelé­sünk jelentős részét képviselő zománco­zott fűtőtestek és hőtározók gázolaj üze- meltetésúek voltak, természetesen a vá­sárlói igényeknek és az akkori energia- forrásoknak megfelelően. Az olajárrob­banást követően azonban át kellett áll­nunk a villanyenergián alapuló kályhák, és egyéb fútőtestek gyártására. Nem so­káig, mert kiderült, hogy villamos ener­giából sem rendelkezünk korlátlan meny- nyiséggel, ezért vissza kellett térnünk a szilárd fútőenergiát hasznosító tűzhe­lyek és kályhák gyártására. A többszöri termékváltás persze nem ment zökkenők nélkül. Időbe tellett, amíg a dolgozók elsajátították az újat. Jelenlegi gondjaink azonban más természetűek. A villanytűz­helyek gyártása terén kooperációs kap­csolatban állunk egy jugoszláv céggel, amely a fűtőtesteket biztosítja. Sajnos, az említett alkatrész műszaki paraméterei nem érik el a csehszlovák norma előírá­sait, emiatt most áll a gyártás. Ugyancsak nehézségeink vannak a fürdőkádak gyár­tásánál is, ahol elsősorban a gyártó vonal műszaki állapota nefn megfelelő, azt is mondhatnám elavult, elkopott már. A gyakori kieséseket csak túlórákkal, rendkívüli műszakokkal lehetne pótolni. Remélem év végéig sikerül, hiszen ha figyelembe vesszük a napi össztermelés értékét, lényegében két-három rendkívüli műszak alatt ledolgozhatjuk hátrá­nyunkat. Nem volt ennyire derűlátó a kialakult helyzet megítélésében Darabos József elvtárs, az összüzemi pártszervezet el­nöke;- Nem szeretnék a dolgok elébe vágni, hiszen a gyárban kialakult helyzettel ha­marosan rendkívüli pártaktíván foglalko­zunk, melyre Csúz Károly elvtársat, a lo­sonci járási pártbizottság titkárát is meg­hívtuk. Annyit azonban feltétlenül le sze­retnék szögezni, hogy jelenlegi gondja­inknak nem csupán objektív okai vannak. Az utóbbi hónapokban például számta­lanszor előfordult, hogy a munkások alapanyaghiány miatt hosszas kényszer- pihenőket tartottak. Erről természetesen a dolgozók nem tehetnek, a mesterek, a munka folyamatosságáért felelős tech­nikusok azonban igen. Remélem, az akti- vaértekezlet is rámutat majd egyesek felelősségére, s olyan határozatok szü­letnek, melyek kedvező fordulatot hoznak az említett termékek gyártásában. Berta Sándor elvtárs, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke is óvatos állás­pontja kifejtésében:- Egy ilyen széles termékskálát gyártó üzem életében, mint a miénk, sajnos időszakonként szinte törvényszerűen akad olyan terület, ahol nem megy min­den elgondolásaink szerint. Most a kád­gyártás és a már említett tűzhelygyártási kooperáció akadozik, én azonban remé­lem, hogy találunk megoldást a nehézsé­gek áthidalására. Üzemünk munkás- és műszaki kollektívája már a múltban is sokszor bebizonyította, hogy nehéz idők­ben lehet rájuk számítani. Biztos, hogy ezúttal sem lesz ez másként. Személy szerint mindenesetre bízom a feladatok teljesítésében, s még inkább derűlátóvá tesznek azok a már-már a megvalósulás DJ SZÚ szakaszában levő tervek, amelyek követ­B keztében mondhatni forradalmasítjuk a zománcozott kádak és egyéb haszná­lati cikkek gyártását. Az állami célprog­ram keretébe tartozó nagyszabású gyárt- 1984. XI. 9. mányfejlesztésről van szó, mely magába foglalja a zománcégetés technológiájá­nak teljes megváltoztatását és egyes munkahelyek robotizálását. Az üzem vezetőinek rövid helyzet- elemzése után bepillanthatunk abba a je­lentésbe is, melyet Kasza Károly mérnök, a műszaki fejlesztési és kutatási osztály vezetője készített el a napokban. Nos, az évtized végéig szóló fejlesztési irányelv hat termelési programra vonatkozik. Az első, s az egyik legfontosabb a különbö­ző tűzhelyekre, fűtőalkalmatosságokra, főzési berendezésekre (katlanok) vonat­kozik, mely magába foglalja a villanykály­hák és hagyományos tűzhelyek gyártá­sát. A második a kádprogram, ide tartozik még a zuhanyozófülkék gyártása is. A harmadik a zománcozott edények, a negyedik a kézi erővel működő konyha­gépek gyártására vonatkozik. Ezen kívül a központi fűtőtestek, kazánok gyártásá­nak a fejlesztése is napirenden volt. Az évtized végéig szinte valamennyi termék­család bővül, legnagyobb mértékben a szénnel és fával fűthető tűzhelyek, amelyek termelése csaknem megtízsze­reződik. Jelentősen felfut a zománc- edénygyártás, hiszen a kereslet változat­lanul nagy a füleki gyár hagyományos, olcsó termékei iránt, melyekből az idő­közben felfejlesztett Ceské Budéjovice-i Sfinx sem képes eleget gyártani. Sajnos, a fő munkahelyek, mindenek­előtt az öntöde jelenlegi munkakörülmé­nyei nem megfelelőek. A nyersanyagok és a félkészáruk raktározása megoldat­lan, nem felelnek meg a szigorú egész­ségügyi és környezetvédelmi előírások­nak. Nem jobb a helyzet az úgynevezett kisegítő üzemcsarnokokban sem, márpe­dig megfelelő munkahelyi körülmények kialakítása nélkül aligha képzelhető el magasabb szintű termelés. Éppen ezért az új öntöde üzemcsarnokának építését már jövőre megkezdik 324,7 millió koro­nás ráfordítással, s befejezését 1989-re tervezik. A 22-es számú pléhező és a 23- as számú zománcozó munkahelyeken is elkerülhetetlenné vált a rekonstrukció, technológiai berendezésének egy részét ki kell cserélni. A 26 oldalas jelentés szerzője, Kasza elvtárs bővebb felvilágo­sítással is szolgál a várható nagy fejlesz­téssel kapcsolatban.- A legnagyobb horderejű változás a fürdőkádak, később esetleg más zo­máncedények gyártása terén várható. Ennek lényege, hogy eltérünk a klasszi­kus zománcozástól, mely köztudottan kétszeri égetésből állt, s tudomásunk szerint lényegében még ma is ezt az eljárást alkalmazzák az egész világon. Kísérletek ugyan másutt is folynak, min­denekelőtt az ismert Bayern cégnél az NSZK-ban - mi azonban a fejlesztés terén előttük járunk már, ugyanis legyár­tottuk az egyégetésű darabok prototípu­sait, s ez minden előzetes várakozást felülmúlva sikerült. Az úgynevezett kettes számú technológia alkalmazása három beruházási akciót von maga után. Az első 29 millió korona értéket képvisel és háromnegyed részében építési akció. A másik a pácolásra-zománcozásra vo­natkozik, s 39 millió koronás ráfordítást vesz igénybe, míg a harmadik, a szenny­víztisztító állomás megépítése 23 millió koronás beruházás. Az elektrosztatikus porszórásos eljá­rás nagy előnye, hogy kizárólagosan ha­zai alapanyagokra épül. Megemlíthetném például a Kalotermex hőszigetelőt, me­lyet a Banská Őtiavica-i Ércbányák szak­emberei fejlesztettek ki, vagy a Nová Baiia-i bazalt alapanyagú hőszigetelőt, mely lényegesen jobb a világszintet je­lentő francia és japán anyagoknál. Ezek a szigetelőanyagok áramkiesés esetén is huzamosabb időn keresztül tárolják a hő­energiát, így nem éri károsodás a 820 fokon hevített termékeket. Másik nagy előnye az új zománcozónak, hogy a ko­rábbinál lényegesen kisebb áramfo­gyasztás mellett két-három órán belül megfelelő hőmérsékletet tudunk az ége­tőkben előállítani. Elképzeléseink szerint az év decemberében az új üzemrészben már megkezdődhet a próbaüzemszerű 'termelés. Az új gyártóvonal termelési kapacitása 200 ezer négyzetméter lapos fehérárú gyártása lesz. Az új eljárással felére csökkentjük az energiafogyasztást, sőt a lapos árunál még ennél is keve­sebbre. A beruházás szerény számítása­ink szerint három éven belül megtérülhet, amire ma aligha van példa a világon. Vendéglátóink társaságában megte­kintettük a kádgyártás új munkahelyeit, amelyek évi kapacitását 300 ezer darab­ra tervezték. A gyártó gépsorokon már az utolsó simításokat végzik a szerelők, s folynak az előkészületek a kezelő sze­mélyzet betanítására is. A műszaki fej­lesztési osztály vezetője elmondotta, hogy a porszórásos elektrosztatikus eljá­rás kidolgozása nemcsak az öttagú mű­szaki fejlesztési osztály munkatársainak az érdeme, hanem az ország számos kutatóintézetének, tudományos alkotó- műhelyének együttes sikere. Mivel az új eljárást máshol nem tudták kipróbálni, külön erre a célra mintegy kétmillió koro­nás költséggel helyben építettek meg egy kísérleti zománcozót. Talán említeni sem kellene, hogy az ott dolgozó szakem­berek és kutatók a feladat nagyságához méltó és illő lázban égtek, s éjt nappallá téve dolgoztak az akimovi, prágai és piesfany-i intézetek szakembereivel karöltve.- Bizony, egyikünk sem szégyellj a munkaruha viselését - mondja az osz­tályvezető. - így volt ez akkor is, amikor üzembe helyeztük az első ipari robotot. Sokan ennek is kétségbe vonták hasz­nosságát, sőt amikor a helytelen üzemel­tetés következtében összetört az egyik „keze“, leállítását kívánták. Munkatársa­immal együtt több mint két hetet töltöttünk mellette, s azóta nincs semmi probléma körülötte. A robotizálás persze már egy újabb téma, ami szintén napirendre került a kö­zelmúltban.-Tudatában vagyunk annak, hogy a termelés hatékonyságának objektív fel­tétele a tudományos-technikai forrada­lom vívmányainak hasznosítása. Éppen ezért már 1982 december végén üzembe helyeztük az első manipulátort, mely a kádak tartótábláit készíti. Ez a kis robot amellett, hogy növeli a munkabiztonsá­got, ma már minden vonatkozásban eléri a tervezett paramétereket. Kedvező ta­pasztalataink birtokában az elmúlt esz­tendő első felében a másik robotot is a termelés szolgálatába állítottuk. A kád lapos elemeinek gyártásánál leginkább adottak a lehetőségek az alkalmazásra, s terveink szerint a harmadik manipulá­tort a villanytűzhelyek lapos elemeinek gyártásánál fogjuk üzemeltetni. Számítá­saink szerint az említett munkafolyama­tok automatizált termelési rendszerével mintegy 40 százalékos önköltség-megta­karítást érünk el, s egy-egy gép beállítá­sával két munkaerőt is megtakarítunk. Automatizált munkahelyeket készítünk elő a kádlábak hegesztéséhez, s feltevé­seink szerint a beruházás egy éven belül megtérülhet. A Kovosmalt jövője, termelésének fej­lesztése tehát hosszú időre biztosítottnak látszik. Persze a gondok azért nem ol­dódnak meg máról holnapra. Mit sem ér ugyanis a világszintű gyártástechnológia, ha a gépeket nem eléggé felkészült mun­kások, szakemberek üzemeltetik. A robo­tok és manipulátorok is csak akkor telje­síthetik küldetésüket, ha folyamatos lesz az alapanyag-ellátás, ha jól szervezik a munkát. Mindez pedig elsősorban az itt dolgozó embereken múlik. HACSI ATTILA A zománcozott edény még mindig keresett cikk itthon és külföldön egyaránt (A szerző felvételei) A műszaki-fejlesztési részleg dolgozói nem fogynak ki a munkából jKjjSk, Küszöbeik

Next

/
Thumbnails
Contents