Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-02 / 44. szám
A társadalmi folyamatok az elmúlt években sok olyan kérdést hoztak a felszínre, melyek nemcsak a kutatót, de minden embert gondolkodóba ejtenek. A műszaki és társadalmi haladás sok olyan új jelenséget hozott és hoz magával, melyek az egyén és a család életét sem hagyják változatlanul. Helyénvaló tehát ha úgy tesz- szük fel a kérdést, hogy a várható és előrelátható változások következtében hogyan fog alakulni az életvitelűnk és életmódunk a következő évtizedekben, milyen gondok várnak megoldásra az egyén és a társadalom életében. Az életmód alakulásában nemcsak általános érvényű folyamatok tükröződnek, hanem olyan tradíciók és gondok is, amelyek „itt és most“ fordulnak elő, s konkrét formát adhatnak a nagy társadalmi folyamatoknak, elősegítve vagy fékezve hatásukat. Ha a jövőt az emberek életmódjával kapcsolatban elemezzük, a társadalomfejlesztés céljaiból kell kiindulnunk. A szocialista társadalom fejlődésének elkövetkező szakaszában a cél változatlan - megteremteni az ember sokoldalú fejlődésének feltételeit, A hosszú távú előrejelzések, társadalomfejlesztési elgondolások azt mutatják, hogy az elkövetkező évtizedekben a gazdasági fejlesztés lesz a meghatározó. A tudományos-műszaki haladás folyamatában több olyan jól kivehető irányzat alakult ki, mely a szocialista, országok népgazdasága számára nemcsak lehetőséget, de szinte az egyetlen reális alternatívát is jelenti. Az egyik ilyen irányzat az elektronikai, informatikai, mikroelektronikai, számítástechnikai ipar és szolgáltatási ágazatok gyors fejlődése, mely ma a műszaki haladás húzóereje. A második az említett iparágak begyűrűzése a hagyományos iparcikkeket gyártó és szolgáltató ágazatokba, a mindennapi élet különböző területeit átható elektronizálás. A harmadik az olyan gyártási folyamatok és technológiák elterjedése, amelyek kevesebb energiaráfordítással, anyaggal és a természet megkímélésével teremtik elő a szükséges termékeket. A következő jól kivehető irányzat a biológia forradalma, merőben új gyártási folyamatok megalapozása és elterjedése, valamint az élő szervezetek működésének tudatos befolyásolása. A várható műszaki, technológiai változások és a népgazdaság intenzív pályára történő átállása az emberi alkalmazkodóképesség és alkotókészség próbája lesz. Ugyanakkor a gazdasági szerkezet olyan változásait fogja előidézni, melyek különböző szociális gondokat is felvetnek. A gazdasági struktúra átalakítása, az automatizálás és a korszerű gyártási folyamatok nemcsak szakképzett munkaerőt feltételeznek, hanem az állandó továbbképzést is igénylik. Talán az említetteknél is nagyobb gondot okoz majd a meglévő munkaerő átcsoportosítása az egyes ágazatok közt a gazdasági szerkezet szükségszerű átalakítása következtében. A mai szokásokkal szemben a jövőben nagyobb mértékű társadalmi mozgással kell számolnunk, mely gyakran a megszokott környezettől való elszakadást is jelenti majd, s a valamikori, általában egész életre szóló tudás hosszabb távon elégtelennek bizonyul majd. Ezek a változások nagymértékben befolyásolják és minőségi változást idéznek elő a jövőben az emberek életvitelében, s életmódjában is. A ma élő emberiség, de a jövő egyik legnagyobb gondja az élelmezés. Az általános emberi haladás egyik fokmérője, hogy a Föld összlakosságának milyen hányada kénytelen nyomorban élni, vagy éhezni. Az ENSZ adatai szerint 1980- ban 80 millióval nőtt a világnépesség. Az ezredfordulóra a szakemberek évi 90 milliós népességnövekedést jeleznek, s a világ összlakossága 6 milliárdra emelkedik, melynek mintegy 40 százaléka gyermek lesz. A világon 450-500 millióra tehető az éhség határán élők száma. Az éhség gondja világméretekben belátható időn belül kielégítően valószínűleg nem megoldható. A különböző ilyen irányú kísérletek (például a „zöld-forradalom“- ként emlegetett ENSZ-program, nemzetközi segélyek) az éhezést egyelőre csak mérsékelni képesek. A mi életmódunkban a táplálkozás ellenkező vonatkozásai jelentenek gondot. A mindennapi táplálkozás hiányosságai nálunk elsősorban a túltáplálás és a táplálék nem megfelelő szerkezetében jelentkeznek. A különböző felmérések azt mutatják, hogy az egészségtelen életmód sok vonatkozásban éppeg a helytelen táplálkozási szokásokkal kapcsolatos. Már az iskolás gyerekek 20-25 százaléka túltáplált, s ez az arány a felnőtt lakosságnál természetszerűleg még nagyobb. A táplálkozási és fogyasztási szokások negatív jellemzői az édesség és alkoholfogyasztás növekedése. Mindez végső soron olyan helyzetet teremt, hogy a lakosság nagy része „biológiai időzített bombát“ hord magában, ami egyéb tényezők hatására, mint például a környezeti ártalom, fertőzés, a stressz a szervezet komoly károsodásához vezethet. Fogyasztási szokásaink szélesebb értelemben is súlyos gondok elé állítják a jövőről gondolkodó tervezőt. Tény, hogy nem a ma, vagy a holnap kérdése, de a hosszú távú koncepciók alapproblémája, hogy meddig, s milyen irányban növelhető tovább az életszínvonal. A válasznak csak kis hányada kézenfekvő - valószínűleg az elektronika és az informatika elterjedése fogja jellemezni az elkövetkező években a fogyasztási szokások alakulását. Ezen kívül hosszú távon bármilyen más irányzatot nehéz meghatározni. A számítások szerint ha hasonló tempóban növekedne világméretekben a lakás- építkezés, nemcsak a Föld, hanem a Mars teljes anyagát is elhasználnánk e célra a következő 1-2 évszázadon belül. A növekvő energia és nyersanyaggondok a fogyasztás sok más területén is a józan megfontolás tárgyává teszik á növekedés mennyiségét és ütemét. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha az emberi élet gazdagabbá tételével foglalkozó tudósok figyelme egyre Ä inkább a szabad idő növekedésének és kihasználásának lehetőségei felé fordul. Úgy tűnik, hogy a szabadidő és a fogyasztás, együttes, de lassúbb ütemű növekedése a jövő évtizedek egyik legreálisabb alternatívája. K orunk legégetőbb problémáinak egyike az egészséges környezet megóvása a következő generációk számára. A környezet károsodása az iparosodással, a népességnövekedéssel és az egyre intenzivebb mező- gazdasági termeléssel jelentkezett. A meglévő technológiák, ipari eljárások elterjedése előre nem látott következményekkel járnak. A biológusok nem túloznak, amikor a természet egyensúlyának kibillenéséről beszélnek, például hozva föl a sok száz állatfaj kipusztulását. így aztán napjaink komoly feladatává vált a természeti' környezet megóvása, értékének megmentése és újratermelése. A növekedő népesség élelmiszer-ellátása egyre fokozódó gondot jelent, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben lényegesen kisebb mezőgazdasági területen kell a szükséges élelmiszert előteremteni. S mindemellett nem kielégítő a meglévő termőtalaj állapota sem. Mint annyi más probléma, az emberiség élelmezése is megoldható, főleg a már-«mlitett új biológiai technológiák elterjedésével, vagy például a tengerek nagyobb méretű kihasználásával. A fent említettektől nem kisebb gond a levegőszennyeződés, mely főleg az iparvidékeken okoz nagy gondot. A levegőszennyeződés következményei kihatással lehetnek a természet további fejlődésére is. Nemcsak erdők pusztulhatnak el például a savas .esők következtében, csökkenhet az állatvilág, s mi több, az emberi szervezet is károsodhat Jőlísmert az a tény, hogy a levegőszennyeződés mértékével összefügg például a légiutak megbetegedésének aránya. Ma még nehéz pontosan fölmérni, hogy milyen következményekkel járhatna ez a folyamat, ha hasonló irányban és ütemben folytatódna, mint az elmúlt évtizedekben. Ezek a fejlődési irányzatok azonban nem irányíthatatla- nok. A tervszerű társadalomfejlesztés rendelkezik olyan eszközökkel, melyek lehetővé teszik az egészséges környezet megóvását. Mint sok más gond, a környezetvédelem nem oldható meg országhatárokon belül, hanem nemzetközi összefüggést tesz szükségessé. V égül, de nem utolsósorban az elkövetkező évtizedekben új gondot okoznak a demográfiai folyamatok. Mivel a népesség alakulására a ciklikus fejlődés a jellemző, Így az 1990-es években több százezer fiatal éri el a munkaképes életkort. Ez a 70-es évek első felére jellemző születési hullám következménye lesz. Később viszont a születési arány fokozatosan csökkenő tendenciát mutat és a demográfusok a jövő évszázad első felében már állandósult irányzatokkal, stacionáris populációval, tehát egyenlő születési és elhalálozási aránnyal számolnak. A népesség alakulásán belül meghatározó irányzatnak látszik az átlagéletkor növekedése. Míg a harmadik világ népességének átlagéletkora 23 óv, a fejlett országoké 33 év. Azokban az országokban, ahol megnövekedett a magas életkor elérésének valószínűsége, nagy az egészségügyi kultúra, a járványok visszaszorítása, az alacsony csecsemőhalandóság és a vele összefüggő alacsony születési arány következtében a társadalom lassan „öregedni“ kezd. Az „elöregedő“ társadalmak közé sorolják a demográfusok azokat az országokat, ahol a 65 év fölötti lakosság eléri a népesség 15 százalékát. Ilyen országok például Anglia, Svédország, Ausztria és NSZK. A következő két évtizedben az előrejelzések szerint (hozzá kell tenni, hogy a demográfiai előrejelzések a legmegbízhatóbbak közé tartoznak) a világon 24 millióval fog növekedni a 80 év fölötti idős emberek száma. Társadalmi méretű gondot fog okozni az is, hogy ezeknek az embereknek mintegy fele szorul majd mindennapi segítségre. Mivel az 1945 utáni „baby boom' -ként emlegetett népességi hullám a jövő század első évtizedében éri el a nyugdíjas korhatárt, így most „nyugdíjas robbanás“-nak nézünk elébe. Ez a tény komolyan foglalkoztatja a társadalombiztosítás szakembereit, hisz reálisnak kell tekinteni azt a kérdést, hogy képes lesz-e a munkaképes lakosság „eltartani“ öregeit és gyerekeit. Vannak országok, ahol azzal számolnak, hogy egy dolgozónak egy nyugdíjas és egy gyermek eltartásához szükséges anyagi javakat kell előállítania már a közeljövőben. így nem véletlen, hogy megfogalmazódik az a kérdés, hogy az emberi élet új perspektívájában nem kellene-e újraértékelni a nyugdíjazás korhatárát. E gy másik népességalakító irányzat az emberi életkor kitolódásával merőben ellentétes irányban hat, s talán nem is annyira a jövő, mint a ma égető gondja. Az utóbbi évek negatív fejleménye a 40-55 év közötti férfiak megnövekedett elhalálozási aránya, elsősorban a szív és érrendszeri megbetegedések következtében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem „sorszerü" és elkerülhetetlen irányzatról van szó. Néhány országban már sikeresen felvették ezzel a jelenséggel a harcot, kialakítva egy új, egészségesebb életvitelt, melynek ugyanúgy része a mindennapi testmozgás, mint a dohányzás mellőzése és az ésszerű táplálkozás. Az előzőkben vázoltak csak egy részét képezik azoknak a folyamatoknak, melyek az életmód alakulása szempontjából meghatározó jelentőségűek. A jövő szempontjából elengedhetetlen, hogy a társadalomfejlesztési elgondolások elörejelezzék a gondokat, amiket magukkal hoznak, vagy hozhatnak. A hosszú távú prognózisok egyik fő feladata, hogy nemcsak a várható problémákat körvonalazza hanem vázolja a megoldások reális lehetőségeit is. Nem kevésbé fontos az sem, hogy elősegítse a hosszú távú összefüggéseket figyelembe vévő gondolkodásmódot, hogy a jövőt tudatosan, az élet által felszínre hozott problémák megoldására felkészülve, a szocialista társadalom (lumánus céljait követve alakítsuk. BAUER EDIT mérnök, a tudományok kandidátusa Cseh kulturális mozaik RITKA IRODALOMTÖRTÉNETI FELDOLGOZÁS Cseh irodalomtörténészek már több mint egy évtizede vitatkoznak egy Petr Bezrucnak (családi neve Vladimír Vasek) tulajdonított, eddig ismeretlen versgyűjtemény eredetiségéről. Svatopluk Cech hagyatékából ugyanis előkerült egy 110 oldalas, 107 költeményt tartalmazó füzet. A versek szerzöjeként a füzetben Pavel Hrzánsky van feltüntetve. Ez a név, amint Dr. Antonín Bohác, a prágai Nemzeti Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa bebizonyította, csupán egy Vladimír VaSek számos írói álneve közül. Az 1891-1894-es időszakkal körülhatárolt, s nyomtatásban most először napvilágot látó versgyűjtemény filológiai elemzésének egyik fontos következtetése: Bezruö Sziléziai dalok című híres versgyűjteményének megírását alapos költői felkészülés előzte meg. A cseh irodalomtudomány, s különösen a Bezruö-életmű kutatói számára a felfedezett versgyűjtemény számos, eddig vitatott kérdésre ad választ. KÖLCSÖNÖS ROKONSZENV A hatvanas években a cseh olvasók körében nagy érdeklődést, igen kedvező visszhangot váltott ki Németh László négy, csehre lefordított müve. Az Iszony 1960-ban, a Bűn 1962-ben, a Gyász 1963-ban, s végül a Kocsik szeptemberben 1967-ben jelent meg cseh fordításban. Elmondható, hogy az érdeklődés, a rokonszenv kölcsönös volt az író és cseh olvasói közt. Ismeretes, hogy Németh László megtanult csehül, Jirásekot fordította, s drámát írt Húsz Jánosról. A cseh nemzet és kultúrája iránti viszonyának kialakulását 1958-ban Az én cseh utam című tanulmányában foglalta össze. Napokban a prágai Melantrich Kiadó Világklasszikusok sorozatában ismét megjelenik Németh László Bűn című regénye. A kitűnő mű Anna Rossová fordításában kerül ismét a cseh olvasó kezébe. ÖTVENÉVES A FOK A FOK prágai fővárosi szimfonikus zenekar nevében használt rövidítés három zenei területre utal: Film - Opera - Koncert. Nos, ez a neves zenekar az idén, a cseh zene évében, érkezett el fennállásának 50. évforplójához. 1934- ben huszonöt munkanélküli zeneművész hozta létre. Jelenleg az FOK - a Cseh Filharmóniához hasonlóan - jelentős, számos együttest magában foglaló zenei intézmény. A zenekar a prágai Smetana hangversenytermében a Hazám című szimfonikus költemény előadásával emlékezett meg a jubileumról. Egy nappal később a Kladnói Egyesült Acélművek Művelődési Házában adták elő Smetanának ezt a halhatatlan alkotását. A FOK (illetve ahogy csehül ejtik az Efoká) évente száz-százharmincezer iskolás számára mintegy 200 iskolahangversenyt rendez. Ladislav Síp, a zenakar igazgatója a jubileum alkalmából a Ve- öerní Prahának adott nyilatkozatában kijelentette: - Zenekarunk félévszázados fennállása után elmondható, hogy az FOK is számottevően hozzájárult a zene mai méltó helyéhez a cseh nemzeti kultúrában... Igaz ugyan, hogy a cseh Zenekultúra legismertebb reprezentációsa a Cseh Filharmónia, de mi arra törekszünk, hogy színvonalunkkal gondot okozzunk a Cseh Filharmóniának - nehogy megelőzzük őket... (sm)
