Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-26 / 43. szám

i I okán vannak akik hobbiju­kért képesek több minden­ről lemondani, kisebb.na- gyobb áldozatokat hozni. ‘---------------■ Kétségtelen, hogy, közéjük tarto zik a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége azon 152 tagja is, akik a nemrég Bratislavában megrendezett Ornita '84 kiállításra elhozták vagy elküld­ték kedvenc madaraikat. Közel kétezer csiripelő kanári, rikácsoló papagáj és más szárnyas állatka fogadta az érdeklő­dőket a Technika Házában. Mielőtt azon­ban a látogatók elé kerültek, Pavol Krajői állatorvos megvizsgálta valamennyit: nem betegek-e, az utazás nem viselte-e meg túlságosan őket.- Amelyik madár egy helyben ül, nem ugrál a kalitkában vagy szárnyát lógatja, általában beteg - mondotta Pavol Krajői, akit a „rendelőben“ találtunk meg. - Szükség esetén gyógyszerrel is kezel­jük ókét. Ezek például menekülni akartak a szokatlan helyen levő kalitkából, és a szárnyuk, illetve a lábuk eltört - muta­tott kis betegeire. , A rendezőket nem volt nehéz szóra bírni, hiszen valamennyiüknek szívügye szerzése nem olcsó mulatság, ugyanúgy, mint az élelemé sem. De ettől függetlenül szeretjük madarainkat, mert munka után kikapcsolódást találunk köztük, örülünk nekik. Augustin Radoéinsky építészmérnök. Furcsamód öt már felnőtt fejjel hódították meg a papagájok.- A gyerekek kérésére vettünk egy párt, aztán ők fokozatosan megunták, én pedig átvettem őket tőlük. Szerencsére panelházunknak kilenc méteres erkélye van, itt tenyésztem őket: nyáron kalitkák­ban röpködnek, a telet pedig egy fűtött, hőszigetelt szekrényféleségben töltik. Mint a kiállítás további nyolc rendező­je, ő is szabadságát áldozta fel a rendez­vényre. Elmondotta, hogy Bratislava IV. városkerületében a kisállattenyésztők alapszervezetében nagy az érdeklődés a madarak iránt, s örvendetes, hogy a fiatalok közül is sokan ezt választják hobbijuknak.- A kiállítás tapasztalatcserét, bemuta­tót, s nem utolsósorban versenyt is jelent. A kalitkákban levő madarak egy része, melyekkel gazdájuk benevezett a ver­senybe, a szakértők pontozása alapján bizonyos helyezéseket ér el. A legszeb­• A pávafácán is azon védett madarak közé tartozik, melyeket csak a tenyésztők menthetnek meg a teljes kipusztulástól. (Bystrík Ambruá felvétele) KIBUENEEK - KAIilKUBAN ez a kiállítás, szívesen beszélnek ked­venceikről. A Kadnár házaspár például a lelkes tenyésztők és a kiállítás szerve­zői közé tartozik. A feleség a rendezvény titkára volt, a férj pedig a gazdasági ügyeket intézte. Hatfajta díszmadarat hoztak a bemutatóra, otthon pedig a sok­sok papagájon kívül negyven egzotikus madarat tenyésztenek már hatodik éve a családi házuk kertjében épített házikók­ban, ketrecekben.- Még gyermekkoromban tagja voltam az ifjú természetvédők rajának- mondot­ta Gabriela Kadnárová. - Akkor kezdett kialakulni a természet, illetve azon belül a madarak iránti érdeklődésem. A férjem megértette vonzalmamat, támogatott, s most szinte már egyformán rajongunk szárnyas kedvenceinkért. Két gyerme­künket is fokozatosan bevonjuk gondo­zásukba, remélem később ők folytatják azt, amit ma mi csinálunk.- Sok-sok lemondással, alkalmazko­dással jár a tenyésztés - folytatta Sveto- zár Kadnár. - Az állatokról rendszeresen gondoskodni kell, s az újabb fajták be­bek kerülnek a különböző kategóriákban az első helyekre. A csendesnek aligha mondható helyi­ségben a madárkák csodálatosan szép színű tollazatában gyönyörködtünk, hall­gattuk elégedett csiripelésüket, rikácsolá­sukat és figyeltük ugrálásukat, a szűknek tűnő kalitkákban. Dr. Bystrík Ambrué szerencsés és elé­gedett embernek mondhatja magát, mert munkahelyén is a hobbijával foglalkoz­hat. Tudományos kutatómunkáját így igen alaposan, eredményesen végezheti. Nemcsak a madarak érdeklik őt, hanem a kipusztuló félben lévő fajok védelme, a kutyák tenyésztése és megfigyelése is tevékenységei közé tartozik. Az igazi tenyésztők arra törekednek, hogy a kihalás veszélyével fenyegetett fajokat megmentsék. Ezeket a fajokat mesterségesen szaporítják, s már volt rá példa, hogy újra visszakerülhettek a fog­ságból a természetbe. Ez az aktív termé­szetvédelem szép példája. Dr. Bystrík Ambruá, a Szlovák Tudományos Akadé­mia gazdasági állatok fiziológiájával fog­lalkozó intézetének munkatársa azok kö­zé tartozik, akik ezt a munkát hivatássze­rűen végzik. A papagájok különösen ér­deklik őt, s a tenyésztők örömére könyvet is írt róluk. Szakértője, rajongója a kis rikácsolóknak.- Az egzotikus madarak közül a papa­gájokat tenyésztik napjainkban a legtöb­ben. Elsősorban azok, akik szükségét érzik, hogy legalább így közelebbi kap­csolatban legyenek a természettel. Első­sorban szép alakjuk és fantasztikus szí­nezetű tollúk miatt kedveltek. Az egzoti­kus madarak tenyésztése, mellyel az egész világon foglalkoznak, nemcsak kedvtelés, nevelési, esztétikai és etikai jelentősége is van. Ezért növekszik állan­dóan a tenyésztők száma. A papagájok és más madarak tenyésztőinek lehetősé­gük van megfigyelésükre, új biológiai tör­vényszerűségek feltárására. Beszélgetésünk során arról is szólt, hogy az elmúlt évtizedek alatt tenyésztett fajok már háziállatoknak számítanak, s a körültekintő munka eredményeként újabb, színpompás fajtákat sikerült kine­mesíteni. A papagájok nagyon gyorsan alkalmazkodnak az új környezethez és HrtcKo Mária .IKohoUs,. íek érezte és ezért 19Jf'£££&, a 8 éves Gabikának, a 11 jyermeke és önmaga életével. A otthon levő gyógyszerből fejenként íves Marikának és a 10 éves Lt tt ^ palika és Gabika meghalt. Az 25 tablettát adott be, ó pedtg 7° ^ megmentették, anya és másik két gyermekedet« az^otvoso^«9 Kerü|etj Biróság Hncko Gyilkosságért a Kassai (Kosice) . . ében 10 évi szabadságvesztésre Máriát a büntetőtorvénykonyv 2 §- öbb kegye|mi kérvénnyel fordult ítélte. Életben maradt két ^enmeke jjyw csökkentették, s mivel ’•iSSF. «"“»"■5 *•és 8 BO"',p szabadon engedték.- Befejezte az iskolát?- Nem. Két és fél évig jártam, aztán teherbe estem és abbahagytam.- Hol ismerkedett meg a férjével?- A vonatban. Januárban léptem be az iskolába és vagy két hónap múlva kezd­tünk el együtt járni.- Hogyan ismerkedtek meg?- Mondom, hogy én igen magányos voltam. Nekem nem volt senkim. Igaz, nem is jártam sehova. A fiúk közül a fér­EBREDil O tthonában, Miglécen (MilhoSf) egy szombati napon kerestem fel, hogy a történtekről elbeszélgessek vele.- Ha azt mondom: gyerekkor, akkor mi jut önnek erről az eszébe?- Arra gondol, hogy az én gyerekko­rom milyen volt?- Például.- Hát nem mondhatom, hogy valami napfényes. Munkáscsaládból szárma­zom. Nyolcán voltunk testvérek, de hár­man meghaltak. Egyszerűen vagy talán inkább szegényesen éltünk. Anyám a szövetkezetben, apám pedig a vasúton dolgozott.- Volt valami rejtett vágya az életben? - Csak egy vágyam volt - óvónő sze­rettem volna lenni. Óvónő, mindenáron! Jaj, milyen büszke voltam, amikor felvet­tek az óvónőképzőbe! Csakhogy négy hónap után eljött utánam az anyám, és hazavitt.- Miért?- Nem tudták kifizetni az internátust. A nővérem is tanult, közgazdasági szak- középiskolában. Mit mondjak? Bennem akkor minden összetört. Mentem volna tűznek, víznek, csak haza nem. Igen megharagudtam a szüléimre. El is dön­töttem, hogy soha nem fogok rájuk hall­gatni.- Az az esztendő akkor el is veszett?- Nem, mert felvettek a vendéglátóipa­ri szakiskolába, naponta utaznom kellett. A baj persze nem ez volt. A rám kénysze- rített szakmát nem szerettem. Ráadásul ez a munka megkövetelte, hogy emberek között mozogjak, én viszont eléggé befe­lé forduló alkat vagyok. jem volt az első, aki a vonaton jobban rám nézett, és szerelmes lettem belé.- Neki is ez volt az első nagy sze­relme?- Járt egy lánnyal korábban, de nem érdeklődtem, hogy miért szakítottak. Én örültem, hogy az enyémnek tudhatom. Szerettem. Nem akartam elveszíteni.- Mit szólt akkor, amikor elmondta ne­ki, hogy gyerekük lesz?- Nem érte váratlanul. Akarta a gyere­ket, mégpedig azért, mert a szüleim hal­etetésük, elhelyezésük szempontjából sem nagyon igényesek. Megemlíthetjük azt is, hogy különleges képességük van más madarak, állatok és az emberi han­gok utánzására. Ahhoz, hogy ezt elérjük náluk, sok-sok türelemre, gyengédségre és szeretetre van szükség, de az is igaz, hogy nem minden egyed egyformán ér­telmes és tanulékony.-örülünk, hogy sokan keresték fel rendezvényünket - mondotta búcsúzóul Pavol Forisch, a kiállítás igazgatója, aki maga is a madártenyésztők lelkes cso­portjához tartozik. - Számot adhattunk eredményeinkről, s talán a látogatók kö­zül többen kedvet kaptak ahhoz, hogy a kedves kis állatkákról való gondosko­dással töltsék szabad idejük egy részét. Hazánkban az egzotikus madarak te­nyésztésével a XIX. század második fe­lében kezdtek foglalkozni. Később kisebb klubbokat szerveztek, melyekben cserél­ték a kitenyésztett fajtákat. Az első kiállí­tást 1878-ban Prágában rendezték meg. 1881 -ben jött létre az első cseh egyesü­let, mely már folyóiratot is adott ki. 1958- ban alakult meg két nemzeti szövetség. Hazánk is tagja a Nemzetközi Ornitológi­ái Konföderációnak, mely keretében nagyra értékelik tenyésztőink sikereit. Hazánk tenyésztői szorosan együttmű­ködnek a szocialista országok szakem­bereivel, akikkel elsősorban a természet- védelem szempontjából igen jelentős a kapcsolatunk. DEÁK TERÉZ tani sem akartak arról, hogy mi összehá­zasodjunk.- Mi nem tetszett nekik rajta?- Érdeklődtek. Anyám megtudta, hogy igen rendes szülei vannak, de a fiú saj­nos iszákos, kötekedő. Nem akartam hinni anyámnak. Azt gondoltam, mindezt csak azért mondja, mert előbb a nővére­met akarta férjhez adni. Amikor együtt jártunk, egyszer sem volt részeg. Később megtudtam, bizony előfordult, hogy mi­nekután elbúcsúzott tőlem, nem haza, hanem a kocsmába ment. Berúgott, s amikor hazament, veszekedett, vereke­dett a szüleivel. , - Ilyen körülmények között nem lehe­tett könnyű önnek közölni otthon, hogy terhes...- Én meg sem mondtam. Az osztályfő­nököm értesítette anyámat. Gondolhatja, hogy mi volt otthon.- És a lakodalom?- Szörnyű hideg volt. Január 9. Szom­bat. Este hatkor mentünk esküdni a templomba. A papon kívül senki sem volt ott. Utána visszamentünk anyámék- hoz. Megvacsoráztunk. Aztán a férjem egyik kollégája kocsival elvitt Miglécre. Vasárnap délben már mentünk is Kassá­ra. Sikerült albérletet találnunk. Anyámtól kaptam egy pár edényt, néhány törülkö­zőt, egy dunnát - ennyivel indultunk el az életbe. Később még egy szekrényt is adott.- Mit várt az élettől? Milyen elképzelé­sei voltak?- Nem voltak különösebb terveim. Igen bíztam a férjemben. Biztos voltam benne, hogy képes lesz minden gondun­kat megoldani.

Next

/
Thumbnails
Contents