Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-12 / 41. szám
• Együtt az életben, együtt a szövőszék mellett «Szmb mt” Szőlőlugas az udvaron, a ház tenyérnyi ablakain piros muskátli, egy kicsivel odébb virágoskert, mögötte tyúkól és hátul a ház mögötti kertben megterem minden, amire a Csuport házaspárnak szüksége van. A hűvös szeptemberi reggel a gazdát az udvaron találja. Szőlőt présel, miközben tekintete végigsiklik a dús fürtöktől terhes venyigéken. - Mikor fog ez beérni? - csóválja rosszallóan a fejét. Ekkor veszi észre az érkezőket, a széles mosolytól ezerfelé futnak arcának ráncai.- Jöjjenek csak beljebb- hiv a szoba belsejébe, ahol a főhelyen a szövőszék áll. Előre tudja mi járatban vagyunk, megszokta a vendégjárást. Ugyanis a 77-éves Csuport József az utolsó naszvadi (Nesvady) takács. Amíg emlékezik, tekintete a szövőszéket simogatja.- Tizenkétéves koromban próbálkoztam először szövéssel. Amikor édesapám látta, hogy érdeklődésem komoly, örömmel avatott be a mesterség titkaiba. De ez már nem az a szövőszék, amin valaha rongyszőnyegeket szőttem- mutatott a szövőszéke felé. (Az 1889-ből származó szerszám a komáromi múzeumban látható). Közben megjött Józsi bácsi felesége is, aki korát meghazudtoló fürgeséggel látja el a ház körüli teendőket, sőt a szomszédoknak éppúgy segít, mint gyermekeinek.- No, apjuk mutasd meg a tudományodat - mondja mosolyogva párjának, s míg Józsi bácsi kezet mos, majd kötényt köt maga elé, feleleveníti a múltat.- Egy barázda föld nélkül tizenegy gyereket neveltem fel. Nqm volt könnyű, mégis ember lett valamennyiből. Soha nem voltam ideges, apjukommal szép, még ha gondoktól is terhes, több mint félévszázadot éltünk át. A gyerekeim jók, mind házas már, van 29 unokánk és 13 dédunokánk - sorolja büszkén. ' - Nagyon jól érzem magam itt - mondja Józsi bácsi a szövőszékből, ujjai végigfutnak a szerszámon, összpontosít és szőni kezd. Matild néni is a szövőszék mellé áll, mert az ő közreműködése nélkül nehezebben, lassabban menne a munka. Miközben felcsendül a szövőszék jellegzetes „muzsikája“ Matild néni megmutatja a lánchengert, a nyüstöt, a bordát, a melldorongot, a csúszóhengert, a vásznas hengert és a bordaládát. Megtudjuk, hogy hét pálca fehér és nyolc pálca piros szálat kellett vetni ehhez a mintához, hogy 50 rőf, vagyis 1302 szál felkötése egy teljes napig is eltart, hogy a rózsa mintája csak egyszer van szedve... Már azt sem tudjuk, mire figyeljünk, af- ra-e, hogy Józsi bácsi egyre gyorsabb ütemben dolgozik s keze alól csodálatos mintájú szőttes tekeredik, vagy arra, ahogy szeme, keze intésére Matild néni megemeli a pálcákat.- Apjukot nem lehet kivenni a szövőszékből, pedig nem könnyű az ilyen bonyolult mintákat szőni. Számolni kell a sorokat, azt is hányszor dobja át a csévét. Itt nem lehet tévedni, fejteni. Csakhát nyáron nem érünk rá szövéssel foglalkozni, ezért is készül a vég ilyen lassan. Igaz, én is mondom néha, hogy már ne csináljuk, elég volt, de télen üljünk tétlenül és csak egymásra nézzünk? - nevette el magát. Az utolsó mondatot már a szövömester is hallotta. - Ezért szövünk a mai napig. Bizony már csak ebben a házban csattog a szövőszék. A környékünkön Martoson volt a legtöbb takács, de Naszvadon is valaha csak a lakosság egyharmada nem szőtt. Sajnos, a gyerekeim, unokáim közül sincs senki, aki mellém, majd a helyemre ülne. De most már vissza kell mennem a szőlőmhöz - mondta vidáman, szögre akasztva kötényét. Kissé elidőztünk még mi is, s míg Józsi bácsi egy kis szív- erősítővel kínált, Matild néni elmesélte, hogy a hét végén együtt szüretelt a család.- Volt finom nagycsuszás leves, húsok és három tepsi süteményt is sütöttem. Az asztalt hímzett terítővei takartam le, mert a hímzés az én kedvenc szórakozásom. Néha éjjel is - mert én már nem alszom sokat -, felkelek, fogom a vásznat és nekifogok varrni. De szemüveg nélkül ám - teszi hozzá nevetve. Búcsúzunk. Józsi bácsi a kapuig kísér és cinkosan felénk kacsint. - Jó hogy felkerestek, ismét kedvet kaptam a munkához. Várom, hogy eljöjjön az este. Szőni fogok. PÉTERFI SZONYA • A préselés erős kezet kíván (Gyökeres György felvételei) Á multunk, honnan szedi elő a kártyákat, s amikor a fehér galamb valahonnan az ujjára ült, kitört a taps. Felnőttek, gyerekek egyaránt szinte szájtátva nézték: mi lesz most, milyen meglepetés következik. A közelmúltban a bratislavai Művelődési és Pihenőparkban szervezték meg a 4. Magicfesztivált, melynek keretében a bűvészet megszállottjai mutatták be tudásukat. A manipulációnak nevezett kategóriában Rudolf Brünnler bizonyult a legjobbnak, ő nyerte az első díjat. Milyen is egy igazi bűvész? Cilindert visel és varázspálcát hord magával? És mit csinál amikor nem bűvészkedik? Rudolf Brünnlerről csak ismerősei tudják, hogy bűvész. Olyan mint a legtöbb huszonéves fiatal, csupán különleges hobbija különbözteti meg társaitól. Szívesen jár társaságba, diszkóba, s ha társai akarják mutatványaival szórakoztatja őket.- Jó pár évvel ezelőtt véletlenül került kezembe az Abrakadabra című bűvészkönyv, abból kezdtem tanulni a legegyszerűbb műveleteket - vallotta. - Később megtudtam, hogy a bratislavai Művelődési és Pihenőparkban klub alakult. Kezdetben körülbelül negyvenen jártunk rendszeresen a foglalkozásokra s akik hűek maradtak elképzeléseikhez, most is hetente találkoznak. Igaz, már kevesebben vagyunk, sokan megunták a kezdetben igen érdekesnek tűnő elfoglaltságot. Nem is csoda, hogy ezen a pályán csak a legkitartóbbak állják a sarat. A bűvészkedés ugyanis nagyon sok időt, rengeteg gyakorlást igényel.- Szerettem sportolni, a szakközépiskola elvégzése után a Test- nevelési Főiskolára jelentkeztem. Negyedéves vagyok. Úgy érzem, a tanulást jól kiegészíti ez a kedvtelésem. A nézők csak azt látják, hogy szemfényvesztő gyorsasággal varázsol elő, illetve rejt el valamit, s bizony kevesen akadnak, akik nem volnának kíváncsiak a hogyanra is.- Megértem azokat, akik kíváncsiak, de mihelyt felfedem a mutatvány titkát, megszűnik a varázsa. Az a célom, hogy szórakoztassak. Azért szeretem a bűvészkedést, mert határtalan teret nyújt a fantáziának, mindig újat, érdekeset találhatok ki. Persze az ötlet mit sem érne a megvalósítás nélkül. A többéves gyakorlat után már ügyesen mozognak hosszú, vékony újjai közt a tárgyak, hihetetlen gyorsasággal kerül a kártya, a cigaretta a néző által nem várt helyre. Sok-sok órát töltött a tükör előtt, amíg a színpadra, a közönség elé került. Szülei kezdetben gyermeki kedvtelésnek vették mutatványait, de egy idő után már megjegyezték, hogy komolyabb dolgokkal is foglalkozhatna. Ekkor már késő volt. A varázspálca varázsa már nem engedte. A mamája nevelőként dolgozik, ő tette lehetővé, hogy közönség előtt szerepeljen. r- Ekkor kedveltem meg a gyermek-közönséget. Jól látni őszinte érdeklődésüket, csodálatukat. Az apróságoknak színes kellékek, egyszerű, de változatos mutatványok kellenek. Nagyon szívesen járok a gyerekek közé, de semmiképp sem akarom mindenáron elhitetni velük, hogy a kártya, a cigaretta, a galamb a semmiből kerül a kezembe, vagy semmivé válik. Szinte mozdulatonként áll össze a kb. tízperces műsor. Lehet, hogy rövidnek tűnik, de összeállítása nem is olyan egyszerű. Rudolf Brünnler például több száz lemezt hallgatott meg, míg egy-egy mutatványhoz megtalálta a legmegfelelőbb zenét. Eddig egyedül, esetleg bűvészbarátai segítségével állította össze műsorát, de most egy igényesebb programot tervez. Ehhez már szakemberek segítségét is igénybe veszi majd.- Semmit sem bízhatok a véletlenre. Egy-egy mutatványt addig kell gyakorolni, amíg a néző semmit se vesz észre a trükkökből. Átgondoltnak, csiszoltnak kell lennie minden mozdulatnak. Az sem mindegy milyen a bűvész megjelenése, öltözetg nem lehet mindennapi s a különleges ruházat boltjainkban nem vásárolható meg.- Nálunk nincs olyan szabó, aki ilyen speciális öltözetet megvarrna. Ebben is csak magámra támaszkodhatom. Azt a frakkot, egy magyarországi piacon vettem, de én alakítottam át, hogy mutatványaimhoz megfeleljen. Több kelléket is magam készítek el, ez is sok időt vesz igénybe. A galambokat is én nevelem, jelenleg hetet. Bár beszélgetésünk során megjegyezte, hogy nem szereti a kíváncsiskodókat, nem hagyott nyugton a gondolat, vajon beöltözés" színpad nélkül mit tud varázsolni? Zsebéből máris előhúzott néhány kártyát és csak néztem, néztem... Szemben ültem vele, de nem jöttem rá hogyan csinálja. Aztán mielőtt cigarettára gyújtott, néhány ügyes mozdulat után a füléből vett elő egyet. Látta meglepetésemet, megismételte a mutatványt, de máig sem tudom, hogyan került oda.- Semmi az egész - mondta nevetve. - Csak az első néhány év nehéz, utána már megy minden mint a karikacsapás. Gyermekkorban a legjobb elkezdeni, de azért ajánlok egy könyvet, ha érdekli megpróbálhatja - tette hozzá. Bár tudtam, hogy belőlem már nem lesz bűvész, Ladislav Horal - Rudolf Brünnler is tanítványa volt - könyvét szívesen átlapoztam. Sok-sok trükköt ír le, meg az aranyszabályokat is ismerteti. Itt olvastam, hogy Angliában a Brit Múzeumban egy papiruszt őriznek i. e. 3766-ból, amelynek tanúsága szerint egy varázsló levágta két tyúk fejét, majd újra életre keltette őket. Tehát valahol az ókorban kereshetők a bűvészet alapjai. A középkorban viszont máglyára vetették azokat, akikről feltételezték, hogy valamilyen közük van a bűvészethez. 1584-ben Angliában íródott az első bűvész-tankönyv, elismert foglalkozássá azonban csupán a 18. században vált. Rudolf Brünnler is úgy döntött, számára ez lesz a legmegfelelőbb foglalkozás. A főiskola elvégzése után a Slovkoncert szervezi majd fellépéseit. Addig is naponta szorgalmasan gyakorol, készül a további versenyekre, bemutatókra. Szerinte a bűvészet egy bizonyos szinten már művészet. „Mágikus erő“ köti őt kedvteléséhez, melyben örömét leli, boldog ha szórakoztathat. DEÁK TERÉZ új* 8 1984. > LU I— N LU CO N LU CO > -LU O m >O
