Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-05 / 40. szám
A Betekints csárda és Vidróczky körül keringenek a gondolataim, miközben pergő kopácsolásra ütöm fel a fejem. Harkály szállt az egyik telefonpóznára, tetejétől a tövéig ujjnyi széles repedés, amelybe feltehetőleg már téli bábálmukra készülődő rovarok települtek. Lakomázik a harkály, s a gyalogjáró ember örül a véletlennek, amely az autóbuszmenetrendbe ezt a félórányi holtidőt belopta. A távolsági járat megérkezése előtt ennyivel előbb ment el a Tornaija (Safárikovo) és Sajógömör (Gemer) között közlekedő autóbusz. Vonatok, autóbuszok, személygépkocsik rohanásaiból kiszakadva ezek a félórás, órás gyaloglásokszinte mámorítóak. Most is legszívesebben almát szednék az útmenti fákról, s kiülnék az árokpartra, kiáltanék az elröppenő harkálynak. A szülőföld mindig tartogat meglepetéseket. Tétova órák, napok után a felismerés, a rácsodálkozás, a bizonyosság öröme egyben a kételkedésé, az önvádé is. Ismerem-e azt a földet, ahová visszajárok, amely a nekifeszülésnek biztos támasztéka? Keresem-e pillantását, kézfogásainak melegét ugyanúgy, mint anyámét, apámét, akiket hozzá hasonlóan a „szülő“ jelzővel illettek? Keresem-e, - vagy csupán az effajta véletlenek löknek szülőföld-közeibe? Miért csak most szereztem tudomást Emléktábla idézi a múltat és rögzíti a jelent diákságot, hiszen egy esztendőre az ebédért tizenöt aranyat, vagy kevesebbet fizetett az ifjú; az alumnátusban pedig semmit sem, a szállás tizenkét arany volt, amiért ha nyájas volt a gazdaasszony ingyen vacsorát is adott neki. “ Ez az iskola a kor társadalmi fejlődése során egyre inkább elveszítette jelentőségét, s az 1848-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc leverése ebek harmincadjára ez a puritán egyszerűségében is szép épület. A z iskola udvarán már gyülekeznek az emléktáblaavató ünnepségre készülő gyerekek. Az épület, amelyen mától kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy 1884-ben itt alapították meg a gömöri polgári iskolát, ma is otthont ad a magyar tanítási nyelvű alapiskolának. A sajógö- möri gyerekeken kívül Vályból (Valice), Kálosából (Kalosa), Mihályfalából (Gém. Michalovce), Fügéből (Figa) és Oldalfalából (Stránske) tanulnak itt kisdiákok, összesen százhatvanheten. Vajon ezt a napot hogyan őrzik meg emlékezetükben? Akad-e köztük olyan, aki vállalja, tovább ápolja a folytonosságot, a hagyományt, amely nem a polgári iskola alapításával vette kezdetét? Az emléktábla-avató ünnepség után a meghívottak, a polgári iskola egykori diákjai, a magyar tannyelvű alapiskola mai tanárai a régi kastély mellett épült művelődési házban emlékeznek régiekről, köszöntik a maiakat. Az ünnepi szemináriumot az alapiskola igazgatója, Molnár Béla vezeti. Dr. Július Boltik bevezető előadása után többek között Gálfy Jenő, a járási pártbizottság titkára is felszólalt. Szót kért Bódi Bertalan nyugalmazott gimnáziumi tanár és a polgári iskola egykori diákja is, aki így emlékezett: !! Óh, lassan szállj és hosszan énekelj,...! ADALÉKOK GÖMÖR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉHEZ ■ a Betekints Csárdáról, ahová - annak mai lakója, egy öregedő asszony szerint - Vidróczky, a híres mátrai betyár is bebetévedt? Most láthattam a tarkaharkályt is, amelyről állítják, kiveszett Gömör erdeiből, gyümölcsligeteiből. Egyetlen gyaloglás során, amelynek úti célja a százéves polgári iskola ünnepsége. Ennek egykori léte sem kapott helyet minden innen elszármazott tudatában... S ajógömört a köztudat az egykori történelmi Gömör megye névadó székhelyeként, a Mátyás-mondakör egyik urakat büntető mondájának helyszíneként ismeri. A feltehetőleg amúgy- sem kiváló gömöri bort a jobbágyok nehéz munkával termelték. A meredek szőlőhegyen aztán Mátyás király a bort fitymáló mulatozó urakkal hegyről lefelé ka- páltatta meg a szőlőt - hagymán és kenyéren. Itt szobrot is állítottak az uralkodónak. Bizonyára akkor még állt a vár, amelynek legrégebbi adatait Anonymus művében, a Gesta Hungarorum-ban találjuk: ,, Ugyanabban az időben Árpád vezér, mikor látta, hogy vitézei jóvoltából ilyen nagy dicsőségre és bátorságos állapotra tett szert, tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának népét meghódítsák neki, sőt ha a szerencse szolgál, akkor menjenek fel a csehek határa felé Nyitra váráig“. Mégis Ha Bálint Gömör megye című monográfiájában (I. kötet, 86. 1.) indirekt bizonyítékokra hivatkozva állítja, hogy a vár Árpád előtt még nem állott. Nem lehet tehát korábbi I. István uralkodásánál. A helység a középkorban megőrizte központi jellegét, székhelye volt a me- gyegyüléseknek. Egy polgári iskola centenáriumát ünnepelve sem lehet elhanyagolható tény, hogy Sajógömörben, az 1427-ben 105 portát számláló helységben már iskola működött. 1468-ban Albert veszverési plébános állítja, hogy három évig volt ,,scholasticus“ Sajógömörben. ÚJ SZÚ 1984. X. 5. Az elemi iskolai oktatás tehát egyes kutatók állításaival ellentétben már jóval a reformáció elterjedése előtt megkezdődött a napjainkban polgári iskolájának centenáriumát ünneplő faluban. A XVII. században Sajógömörben már az elemi iskolákra alapozott liceumban, az ú. n. latin iskolában tanítottak. Dr. Július Boltik erről a következőket írja: „1781-től a latin iskola felsőbb tagozata fokozatosan önállósult, majd létrejött a latin iskola, amelynek két tanítója - a rektor és a kon- rektor - volt. Amikor más latin iskolák hanyatlásnak indultak, a sajógömöri iskola fellendült. “ Olyannyira így volt ez, hogy a XIX. században már virágzó magyar tanítási nyelvű gimnázium működött itt. Számos szlovák irodalmár is itt tett szert tudományos ismeretekre, s egyben elsajátították az ekkor már a hivatalos érintkezésben egyre inkább elterjedő magyar nyelvet. Ján Kalinciak, aki egyike volt ezeknek, így írt: „Sajógömör falura hasonlító városka, ahol jó emberek élnek. Az olcsóság vonzotta ide a szlovák után a rimaszombati gimnáziumhoz csatolták. Évekig csak mint felsőbb elemi iskola működött. 1884. április 26-án a mélypontra került az iskola elöljárósága és pártfogósága felmérte a helyzetet, s ezután a Szent-lványi fivérek - Miklós és József helyi földbirtokosok - 110 ezer koronát ajánlottak fel az újjáalakuló iskola számára. Ezt az egyik adományozó, Szent-lványi Miklós halála után 1899- ben A Sajógömöri Ág. Ev. Esperességi Szent-lványi Polgári Fiúiskolának nevezték el. Az 1884. szeptember elsején megnyílt intézmény első tanárai Bencze Samu, Weiszer Samu, Nagy Lajos és Hegedűs János voltak. A szombat délelőtt Sajógömörön is a családi ház építésének, a kiskertek rendbetételének az ideje. A hangulatos főutca mentén levő portán mindenütt dolgoznak. Az egykor megyeszékhelyként ismert városra már csak egy- egy épület emlékeztet. Letűnt dicsőséget idéz a megye háza, amelyben ma is összegyűlnek a férfiak, de nem közügyekben döntenek. Bár ki tudja, hogy egy faluban a kocsma funkciója meddig terjed. Az oszlopos tornácú épület felhívja magára a figyelmet, s aki udvarára is betekint láthatja, hogy mögötte már átadás előtti állapotba került az új vendéglő. A volt megyeházát valószínűleg lebontják. Úgy hírlik, csupán azért, hogy két évtizeddel ezelőtt nem került a védett műemléképületek lajstromába. A klasszicista stílusú kastélyt annak ellenére, hogy a védett műemlékek második kategóriájába tartozik, mindezideig nem állították helyre. Gembicky Miloslav, a hnb elnöke szerint belátható időn belül aligha kezdik el a kastély tatarozását. A régi megyeházat ennek ellenére meg lehetne menteni, még ha a szövetkezet továbbra is üzemelteti benne a pincéjét. így talán nem kerül Bódi Bertalan, nyugalmazott gimnáziumi tanár- Petőfi Sándor a Tündérálom ífímű versében ezt írja: „Óh, lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet!...“ - kezdte megható emlékezését az idős tanár, majd így folytatta: - Az hiszem, a volt diákok mindannyian megegyezünk abban, s idős korunkban különösen világosan látjuk, amit mint diákok is tudtunk annak idején, hogy az iskola tanári kara nevelésben, tanításban a legjobbat, a legtar- tósabbat igyekezett nyújtani egy életre. Tudjuk, hogy egykor messzi vidékről érkeztek ide tanítványok, hogy pályájukhoz, boldogulásukhoz megszerezzék a legjobb tudást. Még az én időben is sokan gyalog tették meg az utat az iskolába és hazafelé, a legtávolabbi vagy a legközelebbi helységekből. Az iskola szigorú erkölcsökön nyugvó fegyelme, igényes tanítása, messze világított. Az én időmben Bencze Sámuel igazgató úr rendszeretete, pontossága, atyai szereEzt a napot hogyan őrzik meg emlékezetükben ? (Borzi László felvételei) tettel párosult szigora volt a pontos iránytű. Nemzedékeket nevelt becsületre, helytállásra, emberszeretetre. Engem még egy éven át tanított szlovák nyelvre, a nemzetek közötti béke, kölcsönös megértés szellemében... Az iskola bölcsen és tapintatosan ápolta a békét és a türelmet más anyanyelvű diákjaival szemben is. A községben régi szokás volt, hogy egyes szülők cserébe küldték gyermeküket - az elemi iskolából - szlovák vagy német szóra. Onnan helyettük cseregyermekek érkeztek magyar szóra. Az idős pedagógus szavai a múltban gyökerező szép hagyományról vallanak. A művelődéstörténeti kutatások nemcsak az említett tényeket, de azt is bebizonyították, hogy a polgári iskola elődjeként működő líceumban tanultak a szlovák nemzet legnagyobbjai között számontar- tott személyiségek. Kalinciakon kívül Őa- fárik, Záborsky, Tomásik, Matuska és mások koptatták itt az iskolapadot. Kovács István pedagógus, a falu mai mindenese, népművelője, kutatója írja a centenáriumra megjelentetett A sajógömöri (Gemer) iskola krónikája cimü kiadványban: „Sajnos a magyar anyanyelvű diákok közül kikerült nevezetes egyéniségek névsorát nem tudtuk összeállítani. Egyetlen nevet említhetünk bizonyosan: Rud- nay Gyula festőművész nevét. Ezen a téren tehát még nagy mulasztást kell pótolnunk - igényes munkával.“Tehát a maiaknak is van elvégzendő munkájuk. A tanító évszázadok óta több és más, mint az iskola falain belül oktató egyén. A pedagógus Sajógömörön is egyszerre őrzője a múltnak, gyarapítója a jelennek és alakítója a jövőnek. A tantermek falain kívül népművelő, Gárdonyi Géza alkotta metafora szerint lámpás, mely mennél jobban világít, annál inkább fogyasztja önmagát. Tóth Árpád pedagógus erről a következőket mondja:- A falu tanító nélkül szellemi, kulturális és politikai értelemben is haldoklik. A jelenleg tapasztalható tendencia nem kedvez a falun élők társadalmi és kulturális életének. A nagyarányú városba áramlás, a falvak urbanizálódása nem kedvez a közösségi életnek. A központositott falvak, szövetkezetek létesítésének gazdasági előnyei lehetnek, ugyanakkor a művelődésben hátrányai mutatkoznak. Hogy csak az iskoláknál maradjak: Az oktatást színvonalasabbá, hatékonyabbá, korszerűbbé tehetjük egy jól felszerelt központosított iskolában, de nekünk nevelni is kell, s ez most mintha kissé háttérbe szorulna. A hatéves nebulóknak korán kell kelnie, zsúfolt autóbuszban utaznia több kilométert, ráadásul egy könyvekkel, tanszerekkel tömött iskolatáskát is vállára adunk. Belekerülnek egy számukra idegen, kellőképpen még nem felfogható közegbe, amit „a felnőttek világának“ hívunk. A nevelés háttérbe szorulásával az iskola inkább csak tanít, oktat, így nem védheti meg a gyermekeket az. esetleges veszélyektől, negatív hatásoktól. A falusi iskolák, ahol a pedagógus közvetlen kapcsolatot ápolt tanítvánnyal, szülővel, olykor szabadidejét is közöttük tölthette, most árválkodnak, s a kisfalvak pedagógusok nélkül szellemi csipkerózsikaálomba merültek. Nem véletlen, hogy teljes szervezettségű iskolánkat ebben az értelemben is szeretnénk megtartani, mint a falu szellemi központját, szocialista közösségének mozgatóját. Tóth Árpád szavait a faluban tanító valamennyi pedagógus tevékenysége erősíti. A centenáriumi ünnepségek műsorát is ők állították össze. Kár, hogy a falu részéről ezúttal kevesebb figyelmet, érdeklődést kaptak. Úgy véli a messziről érkező, hogy ez a centenárium nemcsak a polgári iskola diákjainak, mai pedagógusoknak, meghívóval érkező vendégeknek esemény. Egy történelmi hagyományaira nem kevéssé büszke falu lakóinak gyér érdeklődése bizony a mai pedagógusok, a, mai iskola iránt is megnyilvánuló tiszteletlenség. H ázak - új családi otthonok - épülnek Sajógömörön. A kertekben terméstől roskadoznak az almafák. Egy régvolt polgári iskola megalapításának századik évfordulóján emléktábla idézi a múltat, bár kissé sután, mégis eredendő vállalással: „Ebben az épületben alakult meg a polgári iskola 1884-ben.“ Epilógus, amely prológus lehetne. Reggel az országúton személyautó te- kezett mellettem, s tulajdonosa meginvitált, szálljak be. Köszönettel nyugtázva, tovább gyalogoltam. Az öregedő asz- szonytól hallott történet a Betekints Csárdáról és Vidróczkyról tovább foglalkoztatott. A tarkaharkály már tovaröppent. Földközelben a gyér napfényben ökörnyál szálldosott. Akkor még nosztalgiába hajló hangulattal ballagtam a falu felé, a riport megírásakor más munkál bennem. A szülőföld többszöri felmutatásának a szándéka. DUSZAISTVÁN /
