Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-28 / 39. szám
Korunk: ős a marxizmus—lanínizmus AZ SZKP VEZETŐ SZEREPÉNEK POLITIKAI JELLEGE frj SZÚ 3 1984. IX. 28. Minél előbbre tart a szovjet társadalom a szocialista haladás lépcsőfokain, minél bonyolultabb és szerteágazóbb feladatokat old meg, annál inkább nő a kommunista pártnak, mint a szovjet nép politikai vezetőjének a jelentősége. A kommunizmus felé törekvő előrehaladásunk jelenlegi stratégiáját a párt XXVI. kongresszusának és az azt követő központi bizottsági üléseknek a határozatai fogalmazták meg és konkretizálták. A párt tudatában van történelmi küldetésének és mély felelősséget érez az ország sorsáért, igyekszik tehát egyre hatékonyabban befolyásolni a szociális folyamatok menetét és gyarapítani a szovjet társadalom irányítására vonatkozó tapasztalatokat. Közös érdekek A pártvezetés érvényre juttatásának egy szocialista társadalomban az az alapvető sajátossága, hogy politikai irányítás. Vlagyimir lljics Lenin a kommunista pártot úgy jellemezte, mint a munkás- osztály politikai szervezetének legmagasabb formáját, és nemegyszer hangsúlyozta, hogy a kommunisták a nép vezetői. Az SZKP vezető szerepe érvényre juttatásának az a leglényegesebb vonása’ hogy a különböző kérdések megoldásánál az osztályszempont érvényesül, a szocialista és a kommunista építés távlatait is a munkásosztály érdekei szempontjából tűzzük ki. A dolgozók tömegszervezetei a munkás- osztály álláspontját juttatják kifejezésre, működésük összhangban van a párt politikájával és egyidejűleg részt vesznek e politika kialakításában. Csak a forradalmi marxista-leninista párt képes koncentrált formában kifejezni a munkásosztály érdekeit és megvalósítani egy olyan politikát, amely mélyen és következetesen tükrözi ezeket az érdekeket. A kommunista párt, mint a munkásosztály élcsapata, mintegy megszemélyesíti s magába sűríti az osztály politikai lényegét. A feladata, amint Lenin megfogalmazta ,,nem az, hogy passzívan szolgálja a munkásmozgalmat..., hanem .... meg kell mutatnia a mozgalom végső célját és politikai feladatait...“ A pártvezetés politikai és osztályjellege abban is megnyilvánul, hogy a szovjet társadalomban úgy lép fel, mint a munkásosztály vezető szerepét megvalósító eszköz. E feladat azt jelenti, hogy irányítani kell a munkásosztály fejlődését, megértetni szociális, ökonómiai, politikai és eszmei fejlettségét, ösztönözni a tömegek aktivitását. Az SZKP éppen ezt az irányvonalat követi az osztály- és proletárpolitika megvalósítása során. A pártvezetés politikai jellegének az a lényege, hogy az SZKP a szovjet társadalom minden 'osztályának és szociális rétegének érdekeit képviseli, hathatósan támogatja a munkások, parasztok és értelmiségiek szövetségét, a Szovjetunió valamennyi nemzetének és nemzetiségének barátságát. Ez a munka az előfeltétele az SZKP sajátos vezető szerepének a szocialista folyamatok irányításában, s lehetővé teszi mindazon formák és módszerek kidolgozását, melyek biztosítják a párt befolyását a szovjet társadalom fejlődésére. A politika az osztályok és politikai csoportok, nemzetek és államok közötti érdekszféra viszonylatait juttatja kifejezésre, mivel ezek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak a hatalomhoz és a hatalom érvényre juttatásának minden megnyilvánulásához. A politikai hatalom jellemző sajátossága az a képesség is, hogy kényszerítéssel éri el a célokat. Ezt a szocialista társadalom polgáraival szemben csakis az állam gyakorolhatja; az állam sajátos helyzetét a Szovjetunió politikai rendszerében az a tény határozza meg, hogy egyetlen szervezet, amely a társadalom valamennyi tagját összekapcsolja, tehát úgy léphet fel, mint a nép politikai hatalmának legmagasabb formája. Amennyiben a pártról van szó, a párt tevékenységének nincs hatalmi - adminisztratív jellege, viszont van eszmei-politikai, illetve politikai szervező jellege. Az SZKP nem a hatalom pozíciójából látja el irányító feladatát. Nagy politikai tekintélye van és ideológiai hatást gyakorol a tömegekre. A párt módszere a meggyőzés, a szervezés és a tömegek nevelése. Célja a dolgozók kezdeményezőkészségének és alkotó aktivitásának fejlesztése, az állami szerveket és társadalmi szervezeteket a legjobb munkaformák keresésére ösztönzi, támogatja őket, hogy növelhessék befolyásukat a politikai, a gazdasági és kulturális életben. A kommunista párt munkájában a dolgozók érdekeiért folytatott sokévtizedes harcban szervezett eszmei és erkölcsi tekintélyre támaszkodik, gazdag politikai és szervező tapasztalataira, arra az előrelátó képességre, amely lehetővé teszi az események fejlődésének helyes megítélését és megfelelő irányba való terelését. A néppel és a társadalmi szervezetekkel kapcsolatos viszonyban a pártnak nincs „jogi“ hatalma, a felmerülő kérdéseket a tömegtapasztalatok mélyreható tanulmányozásával, a tudományos és gyakorlati ismeretek alkalmazásával, a szakemberek tudásának fel- használásával és a káderek megfelelő elhelyezésével oldják meg. Ez a társadalomirányító tevékenység alapja. Erre a körülményre külön rá kell mutatni, mivel ideológiai ellenfeleink úgy állítják be a párt irányító szerepét a szocialista országokban, hogy - monopolhelyzetben lévén - a pártszervek kezében összpontosul minden hatalom, s direkt módon, felülről irányítanak. Az efféle kijelentések valódi célja világos: a párt tekintélyét és befolyását igyekeznek aláásni a szocialista társadalomban. Elméletileg helytelen és politikailag káros lenne azonban, ha arra a következtetésre jutnánk, hogy a hatalmon lévő kommunista párt nincs közvetlen kapcsolatban a hatalommal. A szocialista társadalom viszonyai között a marxista -leninista párt a hatalom meghatározó tényezője. A párt nélkül elképzelhetetlen a munkáshatalom. A hatalmat - mint a társadalom forradalmi átalakításának és a szocializmus építésének eszközét - a munkásosztály és a dolgozó tömegek csak a kommunista párt vezetésével a párt fő irányításához következetesen igazodva tudják kiharcolni, megtartani és felhasználni. A párt a hatalom döntő tényezője azért is mert - Lenin szavaival szólva - „köztársaságunkban egyetlen állami intézmény sem old meg semmilyen fontos politikai vagy szervezési kérdést sem a párt központi bizottságának irányító elvi útmutatása nélkül“. Az SZKP kongresszusának a központi bizottság üléseinek és más pártszerveknek a határozatai jelentik azt a vezérfonalat és utasítást, amely az állami és társadalmi szervezetek tevékenységét irányítja. A fontos párthatározatokat törvények és jogi ügyiratok rögzítik és az állami szervek valósítják meg. A párt politikai követelményei, melyek a szovjet nép akaratát fejezik ki, így öltenek jogi formát. A kommunista párt már a Vili. kongresszuson - amelyet Lenin vezetett - kijelentette, hogy: „a határozatoknak a szovjet szerveken keresztül, a szovjet alkotmány keretén belül kell érvényt szerezni.“ Az SZKP szavatolja a szocialista törvényességet. Vezető szerepének kidomborítása, a szocialista demokrácia elmélyítése - amint azt az SZKP KB-nak a pártprogram új szövegét előkészítő bizottságának ülése is megállapította - összefüggő, egységes és törvényes folyamat. A párt példát ad egész tevékenysége demokratikus szervezésével, kidolgozza és kifejleszti a szocialista létünk minden területét átható demokratikus alapelveket, melyek döntő hatást gyakorolnak a demokrácia megszilárdulására, a módszerek és a formák tökéletesedésére, a dolgozókat pedig bekapcsolják a társadalmat és az államot érintő ügyek irányításába. Körültekintően A pártvezetés politikai jellegének sajátossága a pártbizottságok, az állami és gazdasági szervezetek feladatainak világos és pontos kijelölésben is megnyilvánul. „Ez fontos és politikailag jelentős kérdés - állapította meg K. U. Csernyenko és őszintén szólva, nincs minden úgy, ahogyan lennie kellene. Megtörténik, hogy a tanácsok, a minisztériumok és a vállalatok dolgozói nem eléggé önállóak és a pártszervezetekre hárítják azoknak a kérdéseknek a megoldását is, amelyeket saját hatáskörükön belül kellene elintézniük. Az efféle gyakorlat, amikor is a kádereknek a gazdasági vezetőket kell helyettesíteniük, csökkenti a munkakedvet. Sőt, ez a gyakorlat még azt a veszélyt is magában rejti, hogy gyöngül a pártbizottságoknak mint a politikai vezetés szerveinek vezető szerepe.“ A pártmunkában a politikai hozzáállás azt jelenti, hogy az SZKP- nek nem kell magára vállalnia az állami és társadalmi szervezetek feladatainak közvetlen teljesítését, nem kötelesek helyettesíteni őket. A vezetés politikai jellege már lényegénél fogva is feltételez olyan formákat és módszereket, amelyek réyén az SZKP hatást gyakorol a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol és a többi tömegszervezet munkájára, biztosítja a kellő mértékű irányítást, de nem engedi meg a működésükbe és tevékenységükbe való beavatkozást, a paralelizmust a munkában, és kizárja az adminisztratív beavatkozás lehetőségét. Ez a munkastílus, képletesen szólva, inkább a karmester finom munkájára“ emlékeztet. Természetesen a hatáskörök kijelölésének kérdése nem egyszerű. Hisz a párt- és állami szervek, a társadalmi szervezetek gyakran foglalkoznak a gazdasági építés és a kulturális munka azonos, vagy hasonló kérdéseinek megoldásával. A paralelizmus, amellett, hogy tartalmaz pozitív elemeket is, amelyek azzal függnek össze, hogy különböző szervezeteket kapcsol be az időszerű kérdések megoldásába és a tömegszervezeteken keresztül érvényre jut a tömegek véleménye, lényegében éppen azoknak a szervezeteknek és intézményeknek a jelentőségét csökkenti, amelyeknek az a feladatuk, hogy megoldják az adott kérdéseket, sőt, bizonyos esetekben e szerveket és szervezeteket a pártszervekkel helyettesítik. E jelenség leküzdése fontos feladata mind a pártszerveknek, mind az állami és gazdasági szervezeteknek. A munkának a káderekkel kapcsolatos igények fokozására, a feladatok teljesítése ellenőrzésének megszervezésére, a kommunisták és az összes dolgozó nevelésére, valamint aktivitásának fejlesztésére kell irányulnia. Ez összhangban van az SZKP alapszabályzatával és a pártmunka szellemével. A párt úgy lát hozzá a gazdasági és kulturális építéssel kapcsolatos kérdések megoldásához mint politikai vezető, nem pedig mint a konkrét munkát irányító szerv. Az egyes feladatok megoldásával kapcsolatban sem a pártszervek, sem a pártalapszervezetek nem dolgoznak ki technikai, gazdasági vagy adminisztratív utasításokat, hanem olyan határozatokat fogadnak el, amelyekben politikailag értékelik a dolgok állását, és meghatározzák az időszerű feladatok teljesítését szolgáló, tömegeket mozgósító konkrét politikai intézkedéseket. Az adminisztratív gazdaságirányítási módszerek a pártszervek munkájában megengedhetet- lenek. A népgazdaság intenzitásának növelése tudományosan megalapozott gazdaságpolitika nélkül elképzelhetetlen, s éppen ezt kell a pártszerveknek és pártszervezeteknek kidolgozniuk, megvalósítaniuk, mert ez a hozzáállás biztosítja a gazdasági kérdések helyes megoldását. A gazdasági feladatok megoldásához akkor viszonyul mind politikai, mind szervezési szempontból helyesen a pártszervezet, ha foglalkozik a gazdasági ágazatokban dolgozó emberekkel, gondosan neveli a kádereket, körültekintően jár el a vezetők kiemelésénél és beléjük neveli, hogy a politikai szempontokat figylembe véve lássanak hozzá a gazdasági kérdések megoldásához. Ezek a kérdések álltak az SZKP áprilisi ülésének homlokterében. Az ellenőrzés fontossága Társadalmunkat a párt vezeti, s e vezető szerep nagyon fontos része a feladatok teljesítésének ellenőrzése. Nem közönséges adminisztratív ellenőrzésről van szó, amelyet minden szakágazat, intézmény vagy vállalat elvégezhet. Ez tulajdonképpen a politika megvalósításának az ellenőrzése, annak felülvizsgálása, hogy a társadalom hogyan oldja meg a politikai, a szociális, a gazdasági és az ideológiai kérdéseket, hogyan valósítja meg a munkásosztály eszméit, a szocialista társadalom normáit és alapelveit a társadalmi és gazdasági élet minden területén. Az SZKP a feladatok teljesítésének rendszeres és következetes ellenőrzésére irányítja a párt- szervezetek figyelmét. Előfordulnak persze olyan esetek is, hogy az elfogadott határozatok teljesítését csak a jelentések, a leírt információ alapján, a tényleges helyzet megállapítása nélkül ellenőrzik. A hatékony ellenőrzés kulcsa viszont az élő szervező munka és a feladatok teljesítésének személyes ellenőrzése. Az utóbbi időben a gazdasági és szociális feladatok, valamint a dolgozók nevelése terén a Szovjetunióban a pártbizottságok tevékenységére egyre jellemzőbb az alkotó hozzáállás, az új módszerek keresése, a kezdeményezés, a tervszerűség és a szervezettség. Igyekezetük arra irányul, hogy az emberekkel közvetlenül a pártcsoportokban és a kollektívákban foglalkozzanak. De még mindig előfordul, hogy a pártbizottságok, engedve a régi beidegződéseknek, túl sok határozatot fogadnak el, indokolatlanul gyakran hívják össze a pártgyűléseket, és nem ellenőrzik következetesen a határozatok megvalósítását. Ez ellen harcolni kell. Az SZKP, mint politikai vezető, annak köszönheti sikereit, hogy a tömegekre támaszkodik és szoros kapcsolatban van velük. E nélkül a munka nélkül - ezt már Lenin is hangsúlyozta - elkerülhetetlenül látszatmunkába fulladna a politikai tevékenység. A lenini párt történetén piros fonálként húzódik végig, hogy mindig nagy figyelmet szentel a tömegek tapasztalatainak, bízik a nép kimeríthetetlen alkotó- és teljesítőképességében, s megvan az az adottsága, hogy a tömegek gondolatait és érdekeit világos politikai jelszavakba, akcióprogramokba tömörítse. Az az egység, amely a párt és a nép között a szocializmus évei alatt kialakult, az új társadalom hatalmas alkotó erejévé vált. Az SZKP, mint a szocialista társadalom vezető ereje, szüntelenül tanul a néptől, a tömegek alkotó erejéből meríti energiáját és forradalmi optimizmusát, ezen az alapon mélyíti el tudományos hozzáállását a kommunizmus felé vezető út stratégiájának kidolgozásához, szervezi a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésére irányuló folyamatot, s javítja a vezetés színvonalát. V. BONDAR, a történelemtudományok doktora A Szibériai Energetikai Kutatóintézet szakemberei az igen nagy feszültségű vezetékek oszlopaival és a Szovjetunió egységes energetikai rendszerének további tökéletesítésével összefüggő feladatokkal foglalkoznak. Képünkön a villanyoszlopok ipari mintadarabjaival folytatott széles körű kísérletek céljaira szolgáló transzformátorok láthatók. (CSTK-felvétele) I
