Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-21 / 38. szám
V írta: Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára (A cikk első részét múlt heti vasárnapi számunkban közöltük.) ÚJ SZÚ 3 1984. IX. 21. A szovjet békeálláspontot a kialakult helyzetben világosan és pontosan fogalmazta meg K. U. Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a KB 1984 februári és áprilisi plénumain, március 2-án választói előtt tartott beszédében, április 9-én a Pravda kérdéseire adott válaszaiban, április 25-én az SZKP KB-nak az SZKP újjászerkesztett programja összeállítására alakított bizottságának ülésén tartott felszólalásában, április 29-én a „Sarló és Kalapács“ gyárban mondott beszédében a különböző külföldi személyiségek hozzá intézett felhívásaira adott válaszaiban, a velük folytatott beszélgetéseken. Röviden szólva mi ennek az állapotnak a lényege? Elsősorban annak a nemzetközi politikának a folyamatossága, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa határozott meg, és a KB utána következő plénumái konkretizáltak. Ez „azt jelenti - mondotta K. U. Csernyenko -, meg kell tennünk mindent, ami tőlünk telik, hogy megakadályozzuk az atomkatasztrófát. Ez azt jelenti - reális javulásra kell törekedni a világban végbemenő események veszélyes alakulása terén. Ez azt jelenti- az államoknak a békés egymás mellett élés elvein alapuló, egyenjogú együttműködése útján kell haladni“. A Szovjetunió valamennyi atomhatalomnak ezt javasolja:- vállaljon kötelezettséget arra, hogy elsőnek nem alkalmaz atomfegyvert;- kössön szerződést az atomfegyverkészletek befagyasztásáról;- közösen ismerje el és kötelező jelleggel ruházza fel az atomhatalmak nemzetközi magatartásának bizonyos normáit, sajátos „atomellenes kódexet" fogadjon el. A Szovjetunió ragaszkodik az atomkísérletek teljes betiltásához. Az Egyesült Államoknak ratifikálnia kell a földalatti atomkísérletek korlátozásáról és a békés célú atomrobbantásokról szóló, régen aláírt szerződésti A Szovjetunió amellett száll síkra, hogy Európának mentesnek kell lennie az atomfegyverektől - a közép-hatótávolságú és a harcászati fegyverektől egyaránt. Ennek akadályává vált az, hogy új amerikai rakétákat telepítettek Nyugat- Európába. A Szovjetunió ragaszkodik és ragaszkodni fog ahhoz, hogy állítsák helyre az e telepítés kezdete előtti helyzetet. Akkor a kikényszerített ellenintézkedések is szükségtelenné válnak, és lehetőség nyílik a tárgyalások felújítására. A Szovjetunió tevékenyen igyekszik megállapodást elérni arról, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását. A Szovjetunió támogatja azt a gondolatot, hogy különböző térségekben, mindenekelőtt Európa északi részén és a Balkánon, atommentes övezeteket kell létrehozni. Más szocialista országokkal együtt a Szovjetunió több mint tíz évvel ezelőtt azt javasolta, kössenek egyezményt a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről. A Varsói szerződés tagállamai azt javasolták a NATO tagországainak, kössenek szerződést a katonai erő kölcsönös nem alkalmazásáról és a békés kapcsolatok fenntartásáról, kezdjenek konzultációkat erről a javaslatról, valamint indítsanak tárgyalásokat a katonai kiadások csökkentésének kérdéséről. Az európai bizalom és biztonság erősítésére és a leszerelésre vonatkozó intézkedésekkel foglalkozó stockholmi konferencián a Szovjetunió olyan fontos problémákat állított a figyelem középpontjába, amelyektől elsősorban függ az, hogy helyreáll-e a bizalom a kelet-nyugati kapcsolatokban. A Szovjetunió ezenkívül amellett is síkraszáll, hogy a korábbiaknál jelentősebb természetű és szélesebbkor haditechnikai biztonságerősítő intézkedéseket kell foganatosítani, kölcsönös egyeztetés alapján. Bár az Egyesült Államok visszautasítja azt, hogy tárgyalásokat folytasson a külföldi katonai jelenlét gyengítéséről az Indiai-óceánon, bár egyáltalán nem kíván megegyezni a haditengerészeti tevékenység és a haditengerészeti fegyverzetek korlátozásának kérdéseiről- a Szovjetunió továbbra is állhatatosan törekszik e cél elérésére. A Szovjetunió, mint K. U. Csernyenko nemrég újólag megállapította - annak a híve, hogy szükség van „igazi fordulatra a szovjet-amerikai kapcsolatban, valamint az egész világhelyzetben. Mi ilyen fordulatot szeretnénk. Most Washingtonon múlik a dolog“. Ilyenek azok a fő javaslatok és konstruktív, realisztikus gondolatok, amelyek a Szovjetuniónak, a szocialista közösségnek a nemzetközi szintéren követett, közösen kidolgozott irányvonalát megtestesítik. IV. A jelenlegi háborúellenes mozgalom már bebizonyította, hogy olyan, minőségileg új jelenség, amellyel mindenkinek számolnia kell. Ez a mozgalom nagy erkölcsi és politikai erővel rendelkezik, s jókora tartalékai vannak a további fejlődéshez. Miután megkezdődött az amerikai rakéták európai telepítése, a háborúellenes mozgalomnak új viszonyok között kell tevékenykednie. Nagymértékben fokozódott az imperialista szolgálatok és propagandaszervek ideológiai nyomása. Fergeteges támadás indult abból a célból, hogy demoralizálják a mozgalmat, azt a gondolatot sugalmazzák, hogy az erre fordított erőfeszítések hiábavalóak, az utcai akciók, tüntetések, gyűlések, nyilatkozatok, tiltakozások céltalanok. Ezt a hamis tételt próbálják becsempészni: Európa, úgymond, „a Pershingek utáni időszakba lépett“, és a lakosság állítólag belenyugodott ebbe. Nyugat-Európában azonban nem „szoknak hozzá“ az amerikai rakétákhoz. Csupán az NSZK-ban több mint 600 ezren vettek részt az úgynevezett húsvéti békemenetekben. Más országokban is a háborúellenes harc sok hatásos eseménye volt, s ezek a legváltozatosabb formákat öltötték. És nemcsak Nycigat- Európában. Mint ismeretes, a nyugat-európaiakat most az aggasztja, hogy nincsenek szovjet-amerikai tárgyalások. Washington demagóg módon kijelenti, hogy állítólag bármelyik nap hajlandó visszatérni Genf- be, és a tárgyalás a Szovjetuniótól függ. Sok hűhót csapnak az Egyesült Államok elnökének állítólagos „új javaslatai“ körül. Holott minden ilyen javaslat mögött a fegyverzetek növelésére irányuló, soron következő program rejlik. Washigton emellett az amerikaiakkal és szövetségeseivel egyaránt azt igyekszik képmutatóan elhitetni, hogy a fegyverzetek növelése - úgymond - „ütőkártya“ a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon. A NATO vezetői körében az is divatos, hogy azt hirdetik, ők „minden előzetes feltétel nélkül“ hajlandóak tárgyalni, ügy tesznek, mintha senki sem emlékezne arra, hogy az ö részükről már előzetes, sót ultimátumszerű feltételeket szabtak, amelyek rendkívül anyagi módon fejeződtek ki - az NSZK-ba, Angliába és Olaszországba telepített Pershing-2-es és szárnyasrakéták alakjában. „...Washington - állapította meg K. U. Csernyenko - arról szaval, hogy hajlandó a tárgyalások felújítására. De, az a kérdés, miről akar tárgyalni? Arról, hogy hány és pontosan milyen, a Szovjetunióra és szövetségeseinkre irányzott rakétát tud az Egyesült Államok Európába telepíteni? Ilyen tárgyalásokba mi nem egyezünk bele“. A Nyugat-Európát fenyegető veszély ellen harcolók körében ez a felhívás terjed: „El az amerikai rakétákkal! “Ez helyes jelszó, minthogy az amerikai rakéták - a tárgyalások félbeszakításának elsődleges oka. És éppen ezek a felújításuk fő akadálya. A szovjetellenes propaganda másik elterjedt módszere azok az állítások, mintha a Szovjetunió ellenezné az egyezmények megtartásának ellenőrzését, és ezáltal, úgymond, mindenféle megállapodást megakadályoz. A valóságban minden másként van. A Szovjetunió rendkívül komoly magatartást tanúsít az ellenőrzés iránt. Például messzire nyúló javaslatokat terjesztett elő a vegyi fegyverek megsemmisítése ellenőrzésének módjairól. A világűr militarizálásának megakadályozásáról szóló szerződés szovjet tervezete is megbízható ellenőrző módszereket javasol. Megfelelő ellenőrző eljárásokat irányoz elő az atomfegy- ■ verek és kipróbálásuk kérdéseire vonatkozó, valamennyi szerződés, amelyet a Szovjetunió aláírt, a Szovjetuniónak a hagyományos fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről tett minden javaslata. Éppen ellenkezőleg, az amerikai kormányzat szeretné álltalában ellenőrzés nélkül hagyni saját fegyverzeteit, és a Szovjetuniót olyan „ellenőrzés“ alá vonni, amely valójában katonai és gazdasági kémkedést jelentene. A háborúellenes mozgalomhoz csatlakozik az a tömegméretű felháborodás, amelyet a Közel-Keleten, Közép-Ameri- kában, a harmadik világ más térségeiben történt amerikai intervenciók idéztek elő. A nemzetközi jog és az emberi erkölcs legelemibb szabályainak lábbal tiprása, a nagyszámú áldozat a békés lakosság körében, gyűlöletet kelt az állami terrorizmus politikájával szemben. A Nicaragua, Salvador, Libanon, Afganisztán, Angola, Kambodzsa népeivel, a palesztin néppel való szolidaritási kampányok - nagy tartalék a tömegeknek a háborúellenes és antiimperialista harcba való bevonásához, különösen a harmadik világ országaiban. Egyre határozottabbak és elszántab- bak lettek a szociáldemokrata, szocialista, labourista pártoknak az intervenciós politika és a nemzetközi feszültség fokozása ellen, az enyhülés és az államok békés együttműködése eszméinek védelmében kifejtett akciói. Sok szociáldemokrata személyiség - tevékenyen harcol a fegyverkezési verseny ellen, a békéért. Ugyanakkor egyes szociáldemokrata személyiségek álláspontjában sok következetlenség, ellentmondásosság, olyan nézet és értékelés van, amellyel nem lehet egyetérteni. A háborúellenes mozgalom hatékonysága, hatásossága abban a mértékben növekszik, ahogyan a háborúellenes tevékenységbe bekapcsolódnak a pártok, parlamentek, városi önkormányzatok, befolyásos tudományos és társadalmi körök, abban a mértékben, ahogyan a népharag nyilai a Föld valamennyi zugából egyre pontosabban irányulnak az imperialisták barlangjára: hiszen az Egyesült Államok kormányzata közvetlenül felelős a „hadüzenet nélküli háborúk“ sok száz és ezer áldozatáért, a militariz- mus súlyos terhéért. A nemzetközi fejlődés fontos új mozzanata a múlt év vége óta az, hogy fokozódik a munkásosztály, a dolgozó tömegek társadalmi tiltakozása. • A gazdasági hanyatlásnak és a munkanélküliség lavinaszerű növekedésnek a 70-es és a 80-as évek fordulóján kialakult körülmények között a konzervatív erők összpontosított támadást indítottak a dolgozók életszínvonala és jogai ellen, megfosztották őket néhány korábbi vívmánytól. A militarizmus végzetes következményei, a katonai költségvetéseknek a szociális programok rovására való felduzzasztása, a termelés polgári ágazatainak csökkentése, a szakszervezeti jogok lábbal tiprása és életképes vállalatok gátlástalan felszámolása, egyszerre sok száz és ezer munkás elbocsátása, akik a munkanélküliek amúgy is óriási seregét gyarapítják, a drágaság, az adó növekedése- mindez felrázta a tömegeket. Fordulat rajzolódik ki a dolgozók észjárásában,- a harciasság, azon eltökélt szándék felé, hogy proletár módra cselekedjenek, ' ellenállást fejtsenek ki a monopóliumokkal szemben. A társadalmi tiltakozásnak ez a fokozódása a háborúellenes potenciált is növeli. Hiszen a bajok és a veszélyek forrása itt egy és ugyanaz: az imperializmus. És mint mindig, a gyakorlati harc során jobban ismerhfetö fel az imperializmus militarista agresszív politikája és reakciós belpolitikája közötti kölcsönös kapcsolat. Az a potenciál, amellyel a béke erői rendelkeznek, és azok a lehetőségek, amelyeket az imperialista politika kudarcai, a háborúellenes harc és a társadalmi tiltakozás kibontakozása teremtenek meg, nem vezetnek automatikusan sikerre. Itt nagy szerepük van a kommunista pártoknak, a nemzetközi kommunista mozgalomnak, más antiimperialista erőknek, és végül a sajtójuknak. A történelem egész alakulása most azt a feladatot tűzi elénk, hogy ne csak a kizsákmányolás megszüntetéséért, hanem magának a földi életnek a megmentéséért is harcoljunk. V. Bármilyen bonyolult a nemzetközi helyzet, az SZKP nem szándékozik lemondani fő céljáról - a fejlett szocializmusnak a szovjet emberek javára történő tökéletesítéséről. A Lenin alapította párt kimeríthetetlen életereje abban rejlik, hogy rei dületlenül követi a közösen kidolgozott fő irányvonalat. A párt magabiztosan halad tovább előre, a K. U. Csernyenko vezette Központi Bizottságának irányításával. A szovjet társadalom most fejlődésének fontos, nagyon felelősségteljes szakaszában van. Ezt a párt és a nép életének olyan nagy mérföldkövei emelik ki, mint a KB 1982 novemberi, 1983 júniusi és decemberi, 1984 februári és áprilisi plénumái. A párt újra megmutatta, hogy hű alapítójának, Leninnek bölcs végakaratához - nem szabad elbizakodni, észre kell venni, mi a párt ereje, nem szabad félni attól hogy saját gyengeségeinkről beszéljünk, és meg kell tanulni leküzdésüket. A kommunisták akarata és eneriája révén rövid idő alatt lényeges eredményeket értek el a rend és a szocialista fegyelem megszilárdítása, a különféle negatív jelenségek felszámolása terén. Nagy és feszített munka folyik, amely a népgazdaság fejlődési ütemének meggyorsítására és azoknak a gazdasági nehézségeknek a leküzdésére irányul, amelyekkel az ország a 70-es és a 80-as évek fordulóján került szembe. Sikeresen teljesítik a tervfeladatokat. Eredményeket kezd hozni az Élelmiszerprogram, megvalósul az energetikai program, a nemfe- keteföld-övezet fejlesztésére, a Bajkál- Amur Vasút övezetének hasznosítására irányuló program. Nagyszabású intézkedéseket tettek abból a célból, hogy növeljék a közszükségleti cikkek termelését és a szolgáltatások volumenét, és javítsák minőségüket. Kidolgozzák a Szovjetunió tudományos-technikai fejlődésének az 1986-2005 évekre szóló komplex programját. • A kommunizmus felé való előrehaladás olyan stratégiájáról van szó, amelynek semmi köze sincs a késlekedéshez, sem a történelmileg szükséges fejlődési fokokon való átugráshoz. A párt józanul értékeli a helyzetet. Látja, hogy a maga-' sabb célok felé vezető útján még jó néhány bonyolult és nagy problémát kell megoldani, amely eredete és jellege révén a kommunista alakzat első szakaszához tartozik. Mindezek és a társadalmunk előtt álló sokféle feladatok és problémák, kifejezésre jutnak majd az SZKP újjászerkesztett programjában. Áprilisban K. ü. Csernyenko elnökletével igen fontos ülést tartott az SZKP KB-nak az SZKP újjászerkesztett programja előkészítésével foglalkozó bizottsága. Az SZKP KB főtitkára meghatározta a párt e fő eszmei-elméleti és politikai dokumentuma előkészítésének alapelveit. Ez a fejlett szocializmus tökéletesítésének programja lesz, realisztikus, megfontolt program, amely a szocialista eszménykép teljes megvalósítására irányul. Ilyen feladatok és gondok jegyében él ma a párt, a szovjet nép. És ez mindenféle szónál jobban beszél a szocialista rendszer mélységesen békeszerető természetéről. Persze, ha a nemzetközi helyzet nyugodt és kedvezőbb volna, akkor mi gyorsabban haladnánk, sok problémát egyszerűbben meg lehetne oldani. A helyzet azonban olyan, hogy nemcsak nagy éberséget, határozottságot, kitartást igényel, hanem fokozott figyelmet is az ország védelmi képessége iránt, jelentős anyagi összegek elvonását biztonságának, megerősítésének érdekében. Az SZKP így cselekszik, és a továbbiakban is így fog cselekedni. Erről világosan beszélnek vezető szerveink határozatai. Képletesen szólva, a szovjet hajó, amely a jelenlegi korszak nyugtalan, viharos vizei közepette a lenini irányt követi, magabiztosan halad előre. Hajónk, amelyet tapasztalt kormányos, a kommunista párt és ennek központi bizottsága irányít, sohasem tér le erről a lenini irányvonalról, és szüntelenül fokozza sebességét. A szovjet emberek, a szovjet kommunisták teljesen tisztában vannak a jelenlegi nemzetközi helyzet komolyságával és veszélyességével. De nem dramatizálják, optimistán tekintenek a jövőbe. Bíznak az értelem erejében, bíznak abban, hogy a béke erői legyőzik a háború erőit. A BÉKE MEGSZILÁRDÍTÁSA ÉRDEKÉBEN
