Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-09-14 / 37. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. szeptember 14. XVII. évfolyam 37. szám Ára 1 korona- Végignézhetik a műtétet, ha merik - üzente ki műtét közben dr. Vladimír Zvara akadémikus, a bratislavai L. Dérer Kórház urológiai osztályának főorvosa. Fotós kollégámmal csak erre vártunk. Polgári ruhánkat felcseréltük a zöld nad­rággal, inggel és köpennyel, hajunkat zöld sapka, arcunkat maszk takarta. S amikor lábunkon volt a fehér papucs is, kinyílt előttünk a „titkok kapuja“ - belép­hettünk a műtőbe. Az első pillanatban nem a betegre esik a pillantásunk, hanem a műtőasztal mel­lett álló orvosokra, műtősökre. Homloku­kon gyögyönzik a veríték, szemük ellen­őrzi kezük gyors, biztos mozgását. Csend van a teremben, a gépek egyhangú zú­gását a műszerek koccanása zavarja csupán. Az operáló „hármasból“ hol az egyik, hol a másik fordul az altatóorvos­hoz, - Minden rendben van?- Mennyi, idő telt el? - szól a kollégá­jához dr. Zvara akadémikus.- Két óra - válaszol az altatóorvosnő, miközben a beteg érverését méri. Fotóriporterünk lázasan dolgozik. Jó­magam pedig a fülemet hegyezem, hogy felfogjam az elhangzott szavak értelmét. A maszkok elnyelik a hangot, ők azonban nyilván tökéletesen megértik egymást. A néma szemlélőnek elfárad a lába, a há­ta, a maszkban meleg van és kevés a levegő. A műtét már három órája tart... Jóval később dr. Vladimír Zvara dolgo­zószobájában beszélgetünk. Nem látszik rajta a fáradtság, az, hogy egy veseátül­tetés és egy komoly veseműtét van már mögötte.- Ma már természetes, hogy minden GVOGYUUU A műtős feszült figyelemmel kí­séri az operáció minden mozza­natát betegünk, akinek veséi valamilyen okból felmondták a szolgálatot, a veseátültetés potenciális várományosa. Kórházunkban 1972-ben végeztük az első veseátülte­tést. Azóta egyre gyakrabban kerül rá sor. Tavaly harminchatszor, ez idén a mai a tizenkilencedik volt. Bratislavában ed­dig százhatvannégy ilyen műtétet hajtot­tunk végre. S mert a transzplantációs program le­szögezi, hogy növelni kell az ilyen műté­tek számát, kórházunkban három orvos­csoport sajátította el nemcsak magát a szervátültetést, hanem a donor, az adományozó egészséges veséjének el­távolítását is. Dr. Zvara megjegyzi, hogy eddig csupán halott emberek veséjét ül­tették át. Élő donorjuk még nem akadt. Pedig,..- Az immunológiai rokonság és az, hogy a vesét nem kell konzerválni (plusz négy fokra lehűteni, majd jégtörmelékben tárolni legfeljebb 40 órán át) előfeltétele a sikeresebb befogadási folyamatnak. Sokan szenvednek vesebántalmaktól, évente körülbelül negyven új súlyos bete­get jegyzünk, akik betetgségét gyorsan orvosolni kell, mert előbb utóbb beáll a veseelégtelenség. A beteget művesé­vel kell kezelni. Ismerkedjenek meg ezzel a dializálási eljárással - ajánlotta a pro­fesszor és elkísért minket arra az osztály­ra, ahová a betegek ilyen kezelésre járnak.- Kilenc dializáló gépünk három mű­szakban üzemel, mert sok a betegünk - tájékoztatott dr. Jozef Deák, a kórház dializációs központjának orvosa. El­mondta, hogy a veseelégtelenség egye­düli gyógymódja a művese, vagyis a dia- lizálás, majd a transzplantáció. A dializá- lás lényege, hogy a vérből kivonják a nit­rogént és a felesleges vizet, visszaállítják a vér ionkoncentrációját és különleges A beteget rákapcsolták a művesére (Folytatás a 8. oldalon) HMRMHN <*&&&& „ r r r r muammmmmmmmmMk

Next

/
Thumbnails
Contents