Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-07 / 36. szám
✓ ► ÚJ szú 9 1984. IX. 7. Hat éve már, hogy nyugdíjazták. Haja ősz, mozgása azonban fiatalos. Dr. Ján Geriak nem tud meglenni munka nélkül. Egész életében dolgozott. Az elemi iskola elvégzése után mezőgazdasági idénymunkásként dolgozott, mert a Maly Lipník-i néhány hold földjük nem termett annyit, hogy az a héttagú családnak elég legyen. Édesapja is ezért ment ki Amerikába, de hiába gürcölt, vagyonra nem tett szert.- Második eve dúlt már a háború, amikor behívtak tényleges katonai szolgálatra - emlékszik vissza. - Nem a katonai élet keménységétől féltem, hanem inkább attól, hogy kivisznek a keleti frontra. Ez 1943. június 25-én meg is történt. Már utazás közben eldöntötték, hogy az első alkalommal átszöknek, de egyelőre nem engedték őket a front közelébe. Naponta folyt a kiképzés, őrszolgálatot teljesítettek, ha szabadjuk volt, a polgári lakossággal barátkoztak. Egy-egy községben nem soká hagyták meg őket, így kerültek az Azovi-tenger partjára, ahol a hajók mozgásának a megfigyelése volt a feladatuk. S ha nem is vitték őket az arcvonal közelébe, a fasiszták állandó visszavonulása miatt egyszer csak a front mögött találták magukat.- Október vége felé a parancs értelmében az egyik tábori repülőtér közelében foglaltunk védőállást- folytatja. - Az volt a feladatunk, hogy fedezzük a fasiszták visszavonulását. A szovjet csapatokkal két nap alatt megbeszéltük az átállást. A fasiszták két oldalról erős tüzet zúdítottak ránk, közülünk sokan elestek, de a többieknek, közöttük nekem is, sikerült ,,a mieinkhez“ átjutni. Abban az időben már tudtuk, hogy csehszlovák egység harcol a németek ellen. Mi is jelentkeztünk soraiba. Két hónap elteltével már Jefremov- ban volt. Igen elcsodálkozott, amikor megtudta, hogy a második ejtőernyős dandár kötelékébe került, rajparancsnokként az első zászlóalj második századába osztották be. Ezelőtt még repülőgépben sem ült, el sem tudta képzelni, hogyan ér majd földet ejtőernyővel. Az első ugrásra így emlékszik vissza:- A léggömbből kiugorva azt hittem végem van, nem emlékszem hogyan értem földet, de aztán megszoktam. Három hónap alatt 22 ugrást hajtottam végre s így lettem gyalogos létemre ejtőernyős. Aztán Proszkurov- ba irányítottak, ahol még jó egy hónapig gyakoroltuk, hogyan kell harci feladatot végrehajtani az ellenség hátában. Végre aztán megérkezett a parancs, irány a front. Útközben vették a hírét, hogy Szlovákiában kitört a Felkelés. Az újdonsült szakaszparancsnok és beosztottjai is azt remélték, hogy mielőbb ledobják őket a felkelő területre, de ehelyett szeptember 6-án Nowoszel- ce lengyel település térségében védelmi állást foglaltak. Két nap múlva, amikor megkezdődött a kárpát-duklai hadművelet, a támadó egységek között voltak. Nyolc nap és nyolc éjjel támadtak, nemegyszer közelharcra is sor került, amelyből az ejtőernyősök kerültek ki győztesen.-Amikor az arcvonalról kivontak bennünket, már tudtuk, hogy dandárunkat a felkelők segítségére küldik- mondja. - Szeptember közepén felszállt velünk a repülőgép, de a rossz idő miatt ott értünk földet, ahonnét elindultunk. Idegeskedtünk, türelmetlenkedtünk, de semmit sem tehettünk. Néhány nap múlva a Tri duby repülőtéren földet értek, majd Vlkanová térségébe vezényelték őket. Pihenőre gondolái sem lehetett, Hronská Dúb- rava közelében ellentámadást kellett végrehajtaniuk. Jalná község háromszor cserélt gazdát, szinte romhalmazzá vált az egész falu.- A túlerő elől lépésről lépésre vonultunk vissza. Trnava Horánál sikerült elkerülni a fasiszták csapdáját, amit bátorságunknak és éberségünknek köszönhettünk - mondja. Selce, Staré Hory Donovaly irányába vonultak vissza. Az volt a parancs, hogy partizánharcot folytassanak, s ha majd a dandár áttör az arcvonalon, Kezmarokban összpontosulnak. Geriak őrmesterék a chabaneci völgyben húzták meg magukat, de a németek támadást indítottak ellenük. Visszavonulás közben találat érte a lábát. Ahogy tudta, bekötözte sebeit, s ment tovább a többiekkel. Mire célba értek, megfagyott a lába, a sebe pedig elgennyesedett. Orvosi segítség után kellett néznie.- Tudtam, hogy Liptovsky Mikulás mellett tábori kórház van, de azt is, hogy az a fasiszták kezén van - fonja tovább az emlékezés fonalát. - így az egyik közeli majorba indultam, két másik sebesülttel. Az udvaron azonban német harckocsik sorakoztak. Az éj leple alatt mégis bekopogtunk az egyik cselédház ablakán, mivel nem volt már jártányi erőnk sem. Szerencsénk volt, beengedtek, enni adtak, előkerítették az intézőt, aki átöltöztetett bennünket s a németek orra előtt becsempészett a kórházba, ahol az egyik helyiségben már több sebesült fölkelőt ápoltak. Slavík orvos tizenegy nap alatt ahogy tudott rendbe tett. Észrevette, hogy a németek gyanút fogtak, ezért velünk együtt a hegyekbe menekült. így jutottunk el a Jáno- éík partizándandár kötelékébe. Teltek-múltak a zord téli napok, egyre közelebb került a front, éjszakánként hallani lehetett az ágyúk dübörgését. Március közepén egy nagyobb csoporttal ő is szerencsésen átment az arcvonalon és 17-én Kéz- marokban szolgálattételre jelentkezett. Az orvosnak azonban más volt a véleménye: kórházba küldte, s így- a további harcokban már nem vehetett részt. S hogy véget ért a háború a losonci (Lucenec) helyőrségbe vezényelték, ahol mint törzsőrmestert kinevezték a 74. vasútbiztosító egység parancsnokává. Májustól szeptemberig töltötte be ezt a beosztást, majd a kremnicai altiszti iskolába helyezték kiképző tiszthelyettesnek.- 1946. február 26-án leszereltem, de március 10-én már magamra öltöttem a nemzetbiztonsági testület egyenruháját. Különböző beosztásokban itt szolgáltam nyugdíjaztatásomig - mondja nem kis büszkeséggel. Törzsőrmesterként kezdte a szolgálatot, mint alezredes ment nyugdíjba. Életútja nem volt könnyű, de frontharcoshoz méltón vette az akadályokat. Leérettségizett, majd sikeresen elvégezte a főiskolát. Évekig a brati- slava-vidéki járási rendőrkapitányságon a parancsnok politikai helyetteseként dolgozott, s tíz évig a parancsnoki beosztást töltötte be. Innét került a Nemzetbiztonsági Testület Főiskolájára, ahol jogot adott elő. Közben négy gyermeke is kirepült a családi fészekből. A nyugdíjazása óta az Antifasiszta Harcosok Szlovákiai Központi Bizottságán dolgozik, mint előadó. Polgári ruhát visel, s ha ünnepek alkalmából magára ölti az egyenruhát, zubbonyán több más kitüntetés mellett ott látható a Nagy Honvédő Háború, a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend első és második fokozata, a 38. szovjet hadsereg veteránja kitüntetés, a Duklai Érdemérem is. Dr. Ján Geriak a munka frontján is épp- ■ úgy helytállt és helytáll, mint a negyven év előtti harcokban. Azt mondja, hogy sokan vannak hozzá hasonlók, ő csak egy a sok közül. NÉMETH JÁNOS Az Invalidusok Háza, ahol ma a Nemzeti Műszaki Múzeum építészeti osztálya működik ◄----------------------------------------------------P rág ának, a Városok Anyjának elsőszülött gyermeke a mérnöki pontossággal iparvárosnak tervezett és épített Karlín, mely századunk elején önálló közigazgatási jogot is kapott. Előkelő, úgymond úri származású a neve, mert I. Ferenc császár felesége, Karolina Augusta tiszteletére nevezték el, de innen, az egykori közigazgatási határa, a Hlávka-híd mellől nézve ma is megállapítható: proletárnak született annak idején. Prága száztornyú múzeumváros, de ez a gyermeke, a közvetlenül mellé épített, ma már hozzátartozó, 50 ezer lakosú városnegyed nem tornyokkal, hanem másféle műemlékekkel büszkélkedik. Ott látható például az 1100 méter hosszú, kőből épített viadukt, mai nevén: északi vasúti híd. Alois Negrelli tervezte, az a mérnök, aki a szuezi csatorna építésének tervezője volt. Maga a híd pedig ritkaságnak, még 1910-ben is Európa leghosszabb hídjának számított. Azután a híd mellett kikötőt létesítettek az uszályhajók számára, gázgyárat építettek a Vltava partján, ipartelepeket, s a munkások számára bérházakat. IMIM iMMf Mondhatjuk bátran, ha az Óvárosban (Staré Mesto), az Újvárosban (Nővé Mesto), a Hrad- zsinban (Hradőany) járunk, hogy a vén falakra írott krónikát tanulmányozzuk. Itt, Karlínban is tanulmányozható a történelem, de az elsősorban a munkásmozgalomé. Az Invalidusok Házát kétszáz évvel ezelőtt Paolo Strozzi báró alapítványából a hadirokkantak és kiszolgált katonák számára építették, aztán múzeum lett belőle. Még előbb, 1504-ben, akkor még a létező városfalakon kívül építették a Szent Pál kórházat. Ma templom. Más, feudalizmusra emlékeztető építmény, létesítmény nem található Karlínban. Viszont annál több olyan műemlék, mely az iparosító polgárság életére, a munkásmozgalom küzdelmére emlékeztet. A Nemzeti Műszaki Múzeumnak az Invalidusok Házában működő részlegén Oldrich Kricka levéltáros feljegyezteti velem ezt az évszámot: 1844, majd magyarázni kezdi:- A szövőüzembe gépeket hozatott a tulajdonos, elbocsátotta a dolgozók felét. A vasútépítésnél dolgozók amúgy is szűkös megélhetést biztosító bérét pedig csökkentették. Itt, az épület előtti réten letáboroztak a munkások, azután a dolgozók visszavételének, a bérek rendezésének írásban is megfogalmazott követelményével tüntetni kezdtek. Indultak a városba. Nem jutottak tovább a poríci városkapunál, mert két szakasz császári gránátos, egy szakasz huszár támadott rájuk. Hét súlyos sebesült, négy halott. A többieket szétkergették a katonák. Nem túlzás tehát az állítás, hogy a cseh munkásmozgalom Karlínban alakult és szerveződött. Régi röplapokat, színházi .plakátokat mutat, s azokkal bizonyítja, hogy a Zenei Színház (Hudební divadlo), Prága mai operettszínháza a karlíni munkás színjátszók otthona volt a múlt században, amikor a Varieté nevet viselte. Azután kérésemre Prága város térképén a karlíni negyedben megjelöli a nevezetesebb épületeket, s megjegyzi:- Csak a legnagyobbakat, mert útközben többet, másfélét is látni lehet, hiszen a felszabadulás óta mintegy ötven épületen táblával jelöltük meg a munkásmozgalom jelentős emlékhelyeit. Ilyen a közeli Urx utcában az a lakóház, ahol a Kampef házaspár, az illegális pártbizottság két dolgozója lakott, ahol illegális nyomda működött, míg a német megszállók mindkettőjüket le nem tartóztatták. 1942. június 30-án kivégezték őket. Az emléktábla a kivégzés 10. évfordulójának napján került a ház falára. Legnevezetesebb persze az egykori Népház, ahol 562 küldött, köztük a magyar nemzetiségű dolgozókat képviselő küldöttek, 1921. május 14-16-án megalapították Csehszlovákia Kommunista Pártját. Jelenleg a Csehszlovák Rádió zenei stúdiója működik benne. Innen a Szokolovói út felé igyekszünk, mely bátran nevezhető Karlín főutcájának. Régen, 1948 előtt, Királyi út volt a neve. Kísérőm bosszankodva jegyzi meg: „Annak ellenére, hogy a krónikások tudomása szerint király sohasem járt ezen az úton.“ Arról viszont szívesen, lelkendezve beszél, hogy elsőként Prágában, már, 1875-ben, 32 lóval, 10 kocsival lóvasút közlekedett itt. Állítólag hétperces időközönként érkeztek a kocsik és a lóvasutat 30 alkalmazott reggel 7 órától este 10 óráig üzemeltette. Azután később, 1884-ben, tehát pontosan száz évvel ezelőtt, ugyancsak elsőként, a villamos is ezen az úton kezdte el a közlekedést. Persze, más nevezetessége is van ám annak a közel négy kilométer hosszú, nyílegyenes útnak: a 13-as sorszámú házban működött 1923 és 1938 között pártunk központi bizottsága, nyomdája, a Rudé právo s más pártlapok szerkesztősége. Klement Gottwald, Antonín Zápo- tocky, Ján Sverma, Julius Fuőík, Kurt Konrad, Eduard Urx, Forbáth Imre, Győry Dezső neve nem véletlenül jut eszembe a házzal kapcsolatosan. Az 55-ös sorszámú ház, mely építésekor a „Hamburg város vendéglője és szállója“ nevet kapta, az első köztársaság idején a Vörös Szak- szervezetek egyik központja volt. 1948-ban pedig a Nemzeti Front prágai bizottságának székháza. Ahogy megyünk, sétálunk a Szokolovói úton, egyszercsak eltűnik a megszokott utcakép. Házak helyett a baloldalon magas gyárfal áll, a Tesla nemzeti vállalat egyik telepének fala. Jobboldalon pedig a Haken-park díszfáinak sora. Az út közepén azonban gyors egymásutánban száguldanak előre a villamosok. Előre, a karlíni Invalidus lakótelep felé, amit meg is pillantunk, amikor a parkot elhagyva a korszerű, tízkutas benzintöltő állómáshoz jutunk.- Küllemre olyan, mint bármely lakótelep - jegyzi meg kísérőm - látszik, hogy sietve építették, még a felszabadulás előtt kidolgozott városfejlesztési elképzelés szerint. Karlín 50 ezer lakosának mintegy 35—40 százaléka él ezen az 1960 és 1967 között épített lakótelepen. Két alapiskolája, hat óvodája, két városi, öt üzemi bölcsődéje, önálló rendelőintézete is van. Legmagasabb, innen is jól látható épülete a 22 emeletes Olympik Szálló, melynek elnevezése nagyon is indokolt, hiszen közelében található a Spartak Stadion és a Karlín- -Dukla sportpálya.- Amott, távolabb - mutatja kísérőm -, ahol a Palmovka nevű dombtetőn azok a magas emelődaruk láthatók, volna Karlín határa. Értem: volna. Kabinnak nincs már önálló közigazgatási joga. A Nagy-Prága 8. városkerülete.- Talán még néhány évig - mondja mert ahol az emelődaruk láthatók, ott épül Prága északi városa. Oda fogunk majd tartozni. HAJDÚ ANDRÁS A Szokolovói út (A szerző felvétele)
