Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-31 / 35. szám
A nyári vakációt egy távoli kisvárosban töltöttem. Július elején nagyi jött értem a nagyvárosba és vitt magával a kicsibe. Az igazat megvallva, még sose utaztam vonattal, kissé féltem is tőle. De miután megvettük a menetjegyet, és kimentünk a peronra, megbabonázott a pályaudvar különös hangulata: a napfény csillogása a sínpárokon, az ismeretlenből érkező és az ismeretlenbe tartó vonatok látványa. A pályaudvar azóta is vonz. És vonz az utazás, ahogy kinézve a vonatablakból falvak, települések maradtak el mellettünk, folyók, amelyek tükrében a napfény ezer alakban tört meg a hullámokon: mintha egy nagy hal lett volna a folyó, ezüst pikkelyekkel. Bármilyen hosszú is volt az út, amikor célbaértünk, szomorúan néztem az eltűnő szerelvény után, amelyről nem akaródzva szálltam le nagyival; és pityeregve köszöntöttem az öreg vasutas bácsit, aki vidáman üdvözölte nagyit, és engem is, barackot nyomva a fejemre. A kisváros először kihaltnak, csendesnek, nyugalmasnak tetszett, s a nagyváros villamosaira, nyüzsgő forgalmára gondolva, kissé megijedtem, hogy nagyon unalmas lesz itt a nyár. Hogy mennyire tévedtem, azt csak most érzem, amikor már az iskolapadban ülök, s gondolataim vissza-visszakalan- doznak. Nagyi a városka szélén lakik, ahol esténként a faluéhoz hasonló a nyugalom. Megérkezésem estéjén újra éreztem azt, amit mai a vonatablakból kitenkintve: mesevilág hangulata vett körül. Lefeküdtem, de nem jött álom a szememre. Kinéztem hát az ablakon, s amit láttam...! A várrom, amely a szemben lévő dombon emelkedik, nappal is lebilincselő látvány, de abban a pillanatban nem csupán sötét körvonalaira lettem figyelmes. A fák, az árnyak között figurák keltek életre és gyülekeztek a vár körül, egyesek gyalog, mások lovon érkeztek, s a várfalon belül mintha ezer csillag gyúlt volna, fáklyával a kezükben; mint megbolydult hangyabolyban a hangyák, katonák szaladgáltak a várudvarban és a bástyafalakon. Az őrtoronyban riadót fújtak. Nem akartam hinni a szememnek. A kintiek ostromolni kezdték a várat. Agyúk dörrentek, puskák ropogtak. Tűz gyúlt a várban és környékén, fényében már tisztán láttam az eseményeket. Behunytam a szemem, hogy elmúljon az álomkép, de amikor kinyitottam, a katonák, akik kívül csatáztak, létrákat állítottak a falakhoz, felfelé kúszva próbáltak bejutni a várba. Gondolom, amig nem figyeltem, egyeseknek sikerült ís, mert odabentről kardok csattogását hallottam, s ebből sejtettem, hogy megkezdődött a közelharc. Hogy kik harcoltak egymással, azt nem tudtam. A nagy fényességtől, a nagy kiabálástól, parancsszavak csattogásától félni kezdtem. Kirohantam a szobából, rohantam, mint az eszeveszett, és nagyit hívtam.- Mi van, mi történt? - kérdezte. — A vár!- Mi van a várral? — Beveszik a várat! Nem értem ezt az egészet! Nagyi elnevette magát;-Te kis buta! El is felejtettem mondani, filmet forgatnak. Egész nyáron a filmkészítőkkel voltam. Megbarátkoztam a katonákkal, vagyis a színészekkel, és egy jelenetben még én is szerepeltem. Aztán elmentek a filmesek, elcsendesedett minden, ennek ellenére bármikor kimentem a vár környékére láttam a játékot, a harcot, a védők • hősiességét, elszántságát, az ostromlók kegyetlenségét. Az út hazafelé már nem kötötte le annyira a figyelmemet. Másra gondoltam. S ahogy hazaértem, elővettem az Egri csillagokat, s olvasás közben mintha egy csodálatos film pergett volna szemem előtt. Simon Lajos Csengetés Csenget a néni az utcakapun, mikor a tejet hozza, csenget a vekker, mikor a reggel ablakainkat aranyozza. Csilingel, csenget reggelinél a kávéskanál, és csenget a hulló falevél, ha múlik a nyár. Amikor hull a gyümölcs, sápad az erdő, nyári porát rázva ujjongva ugrál az iskolacsengó. Hopsz, te is fürgén zsupsz, be a kádba, olts tiszta ruhát. Régi komád, a táska, hátadra ugrik a polcról, de igyekezz, mert nyolckor már csörren a csengő az iskolában. Várj csak, mielőtt kilépsz az utcakapun, húzz egy vonást a falra. Ekkora vagy most. De jövőre megnősz négy centivel magasabbra. Hárs Ernő Vége a vakációnak Kopog már a barna dió, véget ér a vakáció. Vidám ruhák, fénylő szemek, gyülekszik a gyereksereg. Mint a fecskék messze délre készülnek az új tanévbe. Villamydrótjuk iskolapad, kedvük alatt majd leszakad. Fiú, leány cseveg, csipog, csupa emlék, csupa titok. Patak vize, erdő zöldje zsong szavukkal körbe-körbe. Hozzá annyi napfény vakít, elég lesz az új tavaszig, hogy se szél, se fagyos utak ne lopják el mosolyukat, s mindegyikük bátran szálljon át a betú-óceánon. TANULJATOK! KÉSZÜLJETEK! SZEREZZETEK GYAKORLATOT! Becher Egyensúlyozó evőeszközök Bűvészmutatványnak is beillő kísérlettel lephetjük meg ismerőseinket egy kanál, egy villa és egy gyufaszál segítségével. A kanalat és a villát összetűzzük a képen látható módon, majd a kanál által jól kitámasztott villaágak közé beszúrjuk a gyufaszálat. Helyezzük rá a gyufa fejét valamilyen tárgy „kiálló“ részére (asztal sarkára, magasabb pohár szélére stb.) Várakozásunkkal ellentétben az összetűzött evőeszközök nem esnek a földre, hanem a gyufa fején egyensúlyozva fennmaradnak. Hogy válaszolhassunk a miértre, kis kitérőt kell tennünk. Tudnunk kell először is, mi az, hogy: testek súlypontja. Ez nem más - kissé leegyszerűsítve — mint az a pont, amelyen a testek egyensúlyi helyzetbe hozhatók, vagyis akár egy tű hegyére helyezhetők. Például egy végig egyenlő vastagságú pálca súlypontja pontosan a pálca közepén van. (Ezt ellenőrizhetjük, ha ujjúnkra helyezzük a pálcát.) A mi esetünkben az összetűzött kanálnak és villának a súlypontja a nyelük felezőpontját összekötő szakasz középpontjában van. Mivel pedig a kanál és a villa részben ,, öleli“ a felfüggesztő testet, a súlypont belülre kerül. Ezért nem esik le tehát a kanál és a villa. Még akkor sem, ha meglökjük őket, csupán annyi történik, hogy billegő mozgást végeznek a súlypont körül. BÖDŐK ZSIGMOND KEDVES GYEREKEK, meg vagyunk győződve róla, hogy semmi újat nem mond számotokra a szomszéd hasábon szereplő egyik vers címe, hisz tudjátok Ti mindenkinél jobban, hogy vége a vakációnak, három nap múlva megszólal az iskolacsengó. Megkezdődik számotokra is a munka, mely nem kevés és nem könnyű. De végezni kell, tanulni kell, mert csak tudással felvértezve lehettek otthon - határozott, magabiztos, gondolkodó és értelmesen cselekvő emberként - a világban, a tágabb és szűkebb hazában. De hát erről sokat hallottatok már és hallotok is még, meg olvastok, reméljük, olyan forrásokból, melyek révén hitté válik bennetek, hogy a tudás, a műveltség valóban hatalom. Most persze még a szünidőt élvezitek, az útolsó szabad napokat. Hisszük, szép élményekben, örömökben volt részetek az elmúlt két hónapban, ki is pihentétek magatokat és tovább erősödtetek. Szeretnénk, ha erőtöknek, tehetségeteknek rovatunkban is jelét adnátok, az új tanévben is. Azaz várjuk írásaitokat (verseket, meséket, élménybeszámolókat, cikkeket stb.), akár mindjárt szünidei élményeitekről, továbbá rajzaitokat (de ne színeseket, mert azokat nem tudjuk közölni). A legjobb alkotásokból, mint eddig is, válogatunk, és közlésük után honoráljuk őket. Végezetül: kívánunk Nektek jó munkát, jó tanulást az 1984/85-ös tanévben. (b) f * C, Megvannak-e még? Nagy László felvétele Ismeretség Fridtjof Nansen, a világhírű dán utazó fiatal korában az utcán köszöntött valakit, aki ismerősnek tetszett számára. Az megállította Nansent.- ön ismer engem? - kérdezte, szinte számon kérő hangon. Nansen jobban a szemébe nézett az ismeretlennek, és így válaszolt:- Bocsásson meg, tévedtem...- Ha nem ismer, akkor miért köszönt? - hangzott a goromba kérdés.- Ha tudom, uram hogy kivel van dolgom, bizonyára nem köszöntem volna - mondta Nansen. - És mivel most már ismerem, biztosítom, hogy nem fogok önnek többször köszönni! (N) GONDOLKODOM, TEHÁT. Csigaszámtan 8 9 ÍÖJ írj az üres négyzetekbe olyan műveleti jeleket, hogy a számolást folyamatosan elvégezve csigavonalban kialakuljon az előre beírt végeredmény! Talányos kérdés A barátom műkedvelő órás, odaadtam hát neki az egyik órámat javítani. Hát nem fordítva illesztette fel a kis-, meg a nagymutatót? Most aztán az egész nap hibásan mutatja az időt. Vagy mégsem? Kiss László felvétele MEGFEJTÉS Az augusztus 17-i számunkban közölt feladatok megfejtése: élenjáró, halánték, félnótás. Nyertesek: Kerekes János, Bratislava; Kovács Ágnes, Feled (Jesenské); Dobosi Zoltán, Naszvad (Nes- vady); Bubla Marcela, Érsekújvár (Nővé Zámky); Andrejcsik Klára, Dobóruszka (Ruská). ÚJ SZÚ 18 1984. Vili.31
