Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-31 / 35. szám

■ ie remegett a saját rémületének Vagy talán gyűlöletében? Dk - fordult hozzájuk, de hangja Iső szónál elcsuklott. A lélegzete is -elállt, hogy szabadabban lélegez- Jiseltes, elnyűtt ruhájában, térdén idrágjában, ragyaverte rút arcával dobogó szélén. Dk - dadogta másodszor is és ujjai- sen tépdeste gallérját -, a tanári kar t, hogy... hm... a tegnapi... gyá- ményt... megfelelően értékeljem... It erkölcsi princípiumok szempont­a pillanatban húsz szempár szege- Ez az elkoptatott, a gyakori hasz- nevetségessé vált frázis hirtelen új, entó ízt és jelentőséget kapott. Had- k érezte, amely közéje és közéjük t. Vagy talán... Erőlködve lélegzet kodott. Aztán sietős igyekezettel, dokió, aki attól fél, hogy a hullámok pnak feje fölött és nem fejezheti be ralóját, valósággal kiáltva folytatta: nnkölt erkölcsi princípiumok szem- I... csak egyet mondhatok maguk- n követ el bűnt, aki végez a zsar­egyetlen mondat megszabadította feszültségtől, véget vetett zavará­éban egyszerre világ gyúlt, hihetet- osan és tisztán látta a húsz fiú két, akiket az ötödik osztálytól ezetett és akik most szinte csüggtek i. Úgy látta őket, amilyenek voltak: i makacsok, ravaszok, becsű let e- nyugodt fiúk, mások meg vadak, jesek és hízelgők, sőt akadtak köz- , nehézkes magolók, esetlen med- ; is. Könnyen lehetséges, hogy ép- ilük árulta el valaki Risáneket. Le- az is, hogy valami apró megalázta- értés, észrevétlen gyűlölködés új, sztó gyümölcsöt terem. Tdazonáltal: melyiküknek mondhat- 3 szót? Mohó vágyat érzett, hogy rek előtt a fiúk előtt mondja ki azt, ár tegnap óta küszködött magában, reggel a tanácsteremben is ajkára 1 és amit bármi áron is meg kellett a. csendes szóval, amely belső meg- t tükrözte, kijelentette osztályának, sgy ezzel fenntartás nélkül tanítvá- ibe teszi le sorsát: is... helyeslem a Heydrich ellen t merényletet! ', hogy mindent megmondott. visszafordult a katedrához, leült és tni kezdett az osztálykönyvbe. Alig nban az első vonást, a padok felől zaj ütötte meg a fülét. Fennkölt m tanár úr lassan az osztályra Hántását. A húsz hetedikes vigyázz- etett fejjel állott előtte, szemükben lan láng lobogott. TÓTH TIBOR fordítása JOSEF RYBÁK CÍM NÉLKÜL Mint tűzhányó, amelyben láva fő, forr a világ, vad erőktől hódítva. És te, aki ott műveled lejtői alatt kis földedet, ki vagy? A holnapra szegezed szemedet, s megfeszített izmod oly kemény, mint mén ina, mikor száguld. Nem engeded, hogy megtévesszenek. Mintha látnád, mit forral gaz világunk. FÜGEDI ELEK fordítása Papp Katalin rajza Száraz Pál Géza nem az az ember volt. Meg is mondta őszintén Ferinek, legjobb barát­jának:- Nézd Feri! Tudom, hogy nem vagy vala­mi lángész, de azt megértheted, hogy velem nem lehet packázni. Te tudod legjobban, mennyire szerettem Évát. De ez akkor volt. Tudod azt is, hogy abban az időben én mást sem tettem, csak Évát szerettem. És most tessék! Itt ez a levelezőlap. így képzeli el Éva egy férfi szerelmét. Azt hiszi, ahhoz a fajtá­hoz tartozom, aki levelezőlap hívásra házhoz megy. Miután kosarat adott... ahelyett, hogy hozzám jött volna feleségül! Ilyenek a nők, barátom, és éppen azért legokosabb, ha nem is gondol rájuk az ember. Mert a nő lehúzza, tönkre teszi a férfit. Szerintem az a férfi, aki egy mákszemnyit is ad magára, akiben van gerinc, tisztesség, önbecsülés, soha nővel szóba nem állhat, sőt meg sem nősülhet. Minden boldogtalan házasság az­zal kezdődik, hogy a férfi megkéri a lány kezét. Feri szótlanul szívta magába a bölcs sza­vakat. Tanulékony, lelkes fiatalember volt, de a természet nem áldotta meg annyi férfias szépséggel, mint barátját, így tehát a nőkről szóló ismereteket másodkézből kapta. Most mégis megpróbált ellentmondani.- De Éva sohasem mondta, hogy nem szeret. Csak bejelentette, hogy a városba megy szerencsét próbálni. Pincérnő akart lenni, de úgy látszik, nem sikerült neki. Nem hiszem, hogy ez olyan nagy bún lenne. Géza diadalmas mozdulatokkal szórta a cigarettahamut szerteszét a földre.- Nem? Mi más volna?! Itt hagyni azt az embert, aki érte él-hal, csak azért, mert Évácska ábrándokat akart kergetni egy ide­gen városban? Az nem bún? És az sem, hogy most, amikor visszajött, megbukva és letörve, most, amikor az egész falu nevet rajta, most ezt írja nekem... Feri kezébe vette a levelezőlapot: ,,Géza, hazamegyek, mert nem sikerült pincérnői állást szereznem. De rád még a másfél év után is a régi szeretettel gondo­lok és szeretném, ha újra találkozgatnánk. Délutánonként a Kék Kancsó vendéglőben. Éva.“ Feri még egyszer átfutotta a sorokat, az­tán bátortalanul megjegyezte:- Szép írása van. Gézát azonban nem lehetett ilyen köny- nyen leszerelni.- Hát tudd meg, barátom, hogy nem bo­csátók meg soha! Tanuld meg, hogy egy igazi férfi nem felejt! Énvelem nem lehet packázni. Én úgy kitolok vele, de úgy, hogy Évike térden állva fog előttem könyörögni! Majd meglátod, milyen egy igazi férfi! Feri megijedt.- Megvered? Géza kacagott:- Látszik, hogy nem értesz a nőkhöz! A verés nem büntetés! Némelyik nő kimon­dottan kedveli. Égy ujjal sem nyúlok hozzá! Csak nevetségessé teszem az egész világ előtt. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna, nyugodtan fogok vele beszélni, ha­gyom, hogy fellobbanjon benne a régi láng. Amikor aztán már fellobbant, amikor a hatal­mamban lesz, amikor azt csinálhatok vele, amit akarok, akkor ütött az én órám.- Mit teszel, ha ütött az óra? - kérdezte izgatottan Feri, miközben meggyújtotta égő cigarettáját, majd ügyes mozdulattal kidobta a nyitott ablakon, tovább szívta az elaludt gyufát.- Nevetségessé teszem a falu, a világ előtt. Másfél évig gondolkoztam ezen a ter­ven, de a részleteket még neked sem árulom el. Feleslegesen nem kockáztatok! Azonkí­vül máris megyek, mert Éva vár a Kék Kancsó vendéglőben. Szegény némber. Nem tudja, minek néz elébe. És Géza már ment is, az úton lihegve rágta a körmét, erős, férfias harapásokkal - egészen a vendéglőig. Éva még nem volt ott. Várt tíz percig, közben egymásután szívta a drága ciga­rettát. Éva húsz perc múlva érkezett. Géza messziről meglátta. Tárgyilagosan megállapította, hogy Éva a másfél év alatt még szebb lett, mint volt. És a hangja, az az édes, egyetlen, évai hang, a mély tónusok­kal, halk kuncogásokkal, még mindig a régi. Hirtelen forróság öntötte el Gézát, mikor elébe ment és fölényesen mondta:- De jó, hogy újra látlak, Évi! Ezt hidegen, enyhe cinizmussal akarta mondani, de a hangja reszketni kezdett, és vele reszketett a térde is.- Géza... Gézuka - suttogta Éva és elpi­rult. Erre a pirulásra Géza nemigen számított. A pirulás tökéletesen megzavarta terveit, amelyek egyre homályosabbak lettek. De Géza férfi volt a javából. Minden erejét összeszedte, hogy kimondjon egyetlenegy hideg, fölényes mondatot, amelytől Éva könnyezni, esetleg sírni fog, és talán megérti végzetes tévedését. Égy pillanatra behunyta szemét és kimondta:- Évikém! Mindig csak rád gondoltam. Visszavártalak a nap és az éjszaka minden órájában. Legyél a feleségem. Kimondta. Most már mindegy. A lány megint elpirult:- De Gézuka, másfél év után csak így, egyszerre? Nem furcsa ez, mondd csak?...- Nem furcsa! - mondta Géza keményen, férfiasán, határozottan. - Miért volna az. I rezdődött a Kék fény műsora, s Lajta azt mond- a - pffujj - és bement Gyuluskának egy ráadás nesét felolvasni. Aztán Gyuluska mesélt, mi­dben az ő apja békésen szunyókált. Sötétben kelt, az asszony a gyerekkel még álmokat hajtottr Kilépett az ajtón. Erős szél - dörmögte sajnálkozva. Márpedig ha egy kora avaszi nap széllel indul, akkor fóliahúzásról Lznap több mint valószínű, hogy szó sem lehet. Az írásos üzenetre Gyuluska szeme felragyo- |ott. - Mamííí, akkor holnap együtt húzzuk! De i szombati nap sem kedvezett a munkának. Césö délután azonban mintha gyöngült volna i légrwozgás, később pedig váratlan szélcsönd illt be. Az ember vállára kapta a darabokból isszevasalt fóliát, miközben a gyerek hűséges :iskutya módjára körbenyargalászta, s kibotor- áltak a kertbe. A férfi később cigarettára gyúj­tott, s a tust szállását figyelte. Nem tetszett neki a szélcsönd, mégis nekicihelődött. Szétterítették hármasban a fóliát, végighúzták a tartószerke­zet melletti árokban. Az egyik saroknál vissza­fordították a földet a fólia egyik csücskére, az árok eltűnt, Gyuluska a földrakást még megpú­pozta egy-két lapáttal. És minden békésen tör­tént. Lajta fölemelte a fólia szabad végét, s kezdte felvonni a tartószerkezet bordáira. Az első, s a második fóliasátor már testet öltött, amikor gyönge szellő érkezett. - Magaddal viszel majd? - kérdezte ekkor a gyerek már sokadszor. Ilonka pillantása a férfira esett, aki csak hallgatott, így helyette 6 szólt: Gyuluska, a piac az nem gyereknek való hely. - Gyerünk - szólt az 6 emberük -, megpróbáljuk. A szellő gyöngécske volt, de mikor vonni kezdték a fehér anyagot, léggömbnyi púpokat kezdett emelgetni benne. A férfi hátán már patakzott az izzadság. Most már minden mozdulatának helyénvalónak és villámgyorsnak kell lennie. A szerkezet köze­péig csak eljutottak. Ekkor egy alattomos pöff •viszszavetette a fóliát. Lajta gyorsan elkapta a felvont anyagot, s ismét nekiindultak, de velük együtt az eső is. Most már tudták, hogy a föld megázik, egy hétig abba vetni csak szelet lehet. És most már ereje lett a légáramlásnak, a fólia minduntalan visszacsapott. Felvontak egy sza­kaszt a gerincmagasságig, s míg itt a férfi erőnek erejével megtartotta, az asszony a gyerekkel az árok partjával nehezítette szegélyét. Ekkor a férfi átvontatta a fóliát a gerincen. A túloldalon talpa alá szorította a fehér anyagot, s földdel nehezí­tették. így haladtak előre szakaszonként. Ekkor jött az istenáldás. A sátor kapujánál a fólia kiszabadult a föld alól, s kínai sárkányként cikkcakkokban, csattogva repdesett. Se a férfi, se az asszony nem engedhette el a fóliát, Gyuluska rohant a kapuhoz. Lajtáék csak fél méterenként haladhattak előre. A vasalások helyén vészesen feszült az anyag, de itt most nincs idő. kétkedésre, aggodalomra. Sötétedni kezdett, s Gyuluska hangját hozta a szél: Apu, nem bírom! Lajta villámgyorsan hányta a földet. Ilonka szipogott. - Te ne bírnád! - kiált oda Lajta- de ekkor már átugrották a kerítést a szomszé­dok. Lapáttal, ásóval jöttek, de hirtelen minden­kinek megállt a kezében a szerszám. Gyereksí­rás hallatszott az első kapu irányából, ahol a fólia magas kúpban tört fel, de a gyerek a karjára csavarta az anyag csücskeit. Lajta rohant, megcsúszva arcával a sárba bukott.- Az istenit, Gyuluska, engedd el! - ordított a gyerekre, feltápászkodott, s futott tovább. Aztán elkapta a gyerek lelógó lábait, s annál fogva lehúzta a fóliát is. Hát ezen már csak másnap tudtak nevetni. Lajta Ilonka büszke volt. A sátrak kiszellöztek. A kapukat bebiztosította. Egy forró fürdőt kívánt, s egy attól is forróbb kávét. S mikor már a feketét szürcsölte, úgy érezte: nehéz, de mégis, mégis szép. Ha akkor megkérdezték volna tőle, szán­na-e ilyen sorsot gyermekének, lehet, hogy azt mondta volna, amit a falusi ember ősidők óta tud: a meg nem edzett palánta a leggyöngébb fagynál is eldőlhet. A melegben dédelgetett palántákat a kiültetés előtt szoktatják a hideg­hez. Még föl-fölugrott egy-egy nagyobb szélro­ham idején, de a sátrak úgy .álltak, mintha a földbe gyökereztek volna. Csak az ingott, amelyikre az anyagot a szél miatt nem tudták megfelelően kifeszíteni. így öblösebb volt, de Ilonka már úgy vélte, kár az izgalomért. Van abból elég. Hiszen alig tíz napja, hogy Gyula negyvenkét éves volt. Es mit hoz születésnapjá­ra a sors? Már reggeltől kürtölik a rádióban, hogy éjszakára tíz fokos lehűlés várható, a szél­csendes helyeken még annál is több. Gyula ötkor megérkezik a gyárból, s máris hurcolja az egyik sátor alá a Péter-kályhát, s a másik kettőbe villany izzókat szerel, s káromkodik, hogy nem talál elegendő kábelt, hiszen legalább száz méterre lenne szüksége. Aztán lyukat vág a fóliasátor anyagába, hogy kivezethesse a kályhacsövet. Ekkor már megérkeznek a gra­tulálok. Mennyire várta Lajta, hogy valakik csak beállítanak hozzájuk. Várta bizony. Szabadkozik és bocsánatot kér. Lóhalálában dolgozik. Már rászakadt a sötétség. A csillagok mint a gyé­mántszögek. A lehelet párája füstölög. A kályhá­ban már csak alá kell gyújtani. Most kábeleket köt egybe. Újabb jókívánók érkeznek. Piszko­san, restelkedve szalad a konyhába. - Szomja­zom - hangoskodik zavarában -, töltsél már nekünk Ilonka. Ismét bocsánatot kér, és szalad egybekötni a kábeleket. Hova kösse be, te jó ég? A villanyórára esik pillantása. Az esze máshol jár. Végre talál egy következő hosszab- bítót, s a konyhából vezeti ki az áramot. Bekap­csolja. Szalad, hogy felbukik, hátra a sátrakhoz. Az izzók nem piroslanak. Most melyik kábelda­rabban törött meg a vezetés? Már nem bánja. Jön és mosakodik. Iszik. Sokat iszik. Vigasztal­ják, hogy mit lógatja az orrát, az izzók miatt úgy sem lesz fagy! Elhiszi? A vendégek távoztával ágyba esett. Le van törve, magát vádolja. Reg­gel a sátrak alatt a retek levele törik - jéggé dermedve rajta a pára. - öntözzünk - bizakodik Ilonka -, azt mondják, ha nem a nap heve olvasztja meg a leveleken a jeget, még lehet remény. Lajta összecsavarja az öntözőrendszer menetfejeit. Bekapcsolja a pumpát, s két órán át ki se jönnek a sátrak alól. A másik nap már látják, hogy a retek megmarad. Ilonka előre hajtaná az idő kerekét. Legalább Gyuluska lenne már idehaza. Ekkor hatalmas csattanás hallatszik. - Nem - jajdul fel Ilonka -, ez nem lehet! Felszakítja az ajtót, s még látja, amint az örvények a magasban pörgetik a tova- szálló fóliát. A tartószerkezet, mint a letaglózott állat, a földön hever, s a szél gorombán fésüli a hónapos retket.

Next

/
Thumbnails
Contents