Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-07-06 / 27. szám
A CSEHSZLOVÁK KÜLPOLITIKA ES A NEMZETKÖZI BIZTONSÁG MEGSZILÁRDÍTÁSÁÉRT FOLYÓ HARC írta: Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB < ÚJ szú 3 1984. VII. 6. Csehszlovákia békés külpolitikai irányvonala különösen fokozott jelentőséggel bír napjainkban, amikor az imperializmus hibájából a nemzetközi helyzet veszélyesen kiéleződött. Rendkívül feszültté vált éppen kontinensünkön, ahol a háború veszélye egyre inkább fokozódik azzal összefüggésben, hogy Washington megkezdte az ellenünk és szövetségeseink Nellen irányuló, kifejezetten elsőcsapás- mérő, új típusú közepes hatótávolságú rakétáinak a telepítését. Nemcsak az Európa békéjét fenyegető döntés megvalósításáról van szó, hanem mindenekelőtt az Egyesült Államok politikai irányvonaláról általában. Az USA nem hajlandó tudomásul venni, hogy a szocializmus a világ jelentős részében visszafordíthatatlan valóság, és sem háborúval, sem pedig gazdasági és katonai zsarolással nem semmisíthető meg. Az olyan állítások, amelyek szerint az új amerikai rakéták nem ártottak a kelet -nyugati kapcsolatoknak és nem veszélyeztetik a nemzetközi biztonságot, csak a dolgok tényleges állásának az elködö- sítését szolgálják. Hasonlóképpen a NATO-országok vezétőinek gyakori arra vonatkozó felhívásai, hogy nem kell figyelembe venni a Nyugat-Európában levő amerikai rakétákat és tárgyalóasztalhoz kell ülni, szintén előre megfontolt szándékkal ugyanezt a célt szolgálják. A Szovjetunió és a többi szocialista ország azonban nem fogadhatja el ezeket a felhívásokat. Olyan megbeszélésekről lenne szó ugyanis, amelyeken tulajdonképpen nem a fegyverzetek csökkentéséről, hanem a NATO „pótfegyverkezéséről“ tárgyalnának, arról, hogy hol és hány amerikai rakétát helyeznének el Nyugat-Európában. „Egyszerűen mondva az amerikai rakéták telepítésével párhuzamosan folyó tárgyalások csak a biztonság illúzióját keltenék az emberekben és szabad kezet kapnának a lázas fegyverkezés hívei“, jelentette ki Konsztan- tyin Csernyenko Moszkvában a közelmúltban Nicolae Ceausescuval megtartott találkozóján. A helyzet bonyolultsága és veszélye- zessége ellenére a szocialista országoknak változatlanul az a meggyőződésük, hogy az események alakulása nem visz- szafordíthatatlan. Ennek az álláspontoknak adtak hangot a Varsói Szerződés nemrég Budapesten megtartott külügyminiszteri bizottsági ülésén elfogadott közös nyilatkozatban, amely egyebek között megállapítja, hogy „a helyzet megjavítása és az enyhüléshez való visszatérés szükségessé teszi az országok közötti párbeszédet a béke megőrzésével és-megszilárdításával összefüggő kulcs- fontosságú kérdésekről, de csakis komoly, egyenjogú és felelősségteljes tárgyalások a célravezetőek“. A csehszlovák külpolitika mindig is a különböző társadalmi rendszerű országok közötti politikai párbeszéd mellett szállt síkra. Változatlanul a nemzetközi enyhülést, a háborús veszély elhárítását, a nemzetközi együttműködés bővítését célzó, konkrét lépéseket eredményező párbeszéd hívei voltunk és hívei maradunk a jövőben is. Éppen ezért továbbra is együttműködünk minden olyan országgal, amely kész hozzájárulni a feszültség enyhítéséhez és a bizalom légkörének a megteremtéséhez. A tisztességes és tárgyszerű, tényleges politikai akarattal áthatott párbeszédnek azonban a nukleáris szembenállás veszélyének csökkentésével összefüggő legfontosabb kér-. désekre kell irányulnia. Az ilyen dialógusnak a megfelelő megállapodások elérését és tiszteletben tartását kell szem előtt tartania és nem szolgálhat spanyolfalként a nemzetközi közvélemény félrevezetésére. Az ilyen tárgyalásokat a magunk részéről rendkívül veszélyeseknek tartjuk, amelyek aláássák a konstruktív dialógus tulajdonképpeni alapjait. Jelenleg a politikai párbeszéd fókuszában az atomháborús veszély elhárításának kérdései kell hogy álljanak. Napjaink e legégetőbb kérdéseit foglalta magába az a szovjet indítvány, amely a kölcsönös kapcsolatokban bizonyos normák lefektetését javasolta az atomfegyverekkel rendelkező hatalmaknak. A Szovjetunió ezzel összefüggésben teljes támogatásáról biztosította Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svédország államfőinek az atomhatalmakhoz intézett közös felhívását, amely a nukleáris katasztrófa veszélyének az elhárítását szolgálta. I A mi törekvéseink arra irányulnak, hogy hatékonyabbak legyenek a feszültség csökkentéséről és a leszerelésről folyó nemzetközi tárgyalások. Érvényes ez a januárban Stockholmban megnyílt, az európai biztonság megszilárdításáról, a leszerelésről és bizalomerősítő intézkedésekről tárgyaló konferenciára is. Abban a reményben készültünk erre a fontos nemzetközi jelentőségű politikai eseményre, hogy ez fontos hozzájárulást jelent az enyhülési folyamat fenntartásához és ennek katonai területre történő kiterjesztéséhez is. A konferencia eddigi munkája azt igazolja, hogy lehetőség van a termonukleáris veszély elhárítására. Ez a lehetőség Csehszlovákia érdeme is, amely szövetségeseivel közösen fontos katonai-politikai intézkedések egész sorának az elfogadását javasolta Stockholmban. Előterjesztettük itt a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott fontos kezdeményezését, amely indítványozza, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és kötelezze el magát a békés kapcsolatok fenntartása mellett. Az a meggyőződésünk, hogy épp a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben már önmagában a tárgyalások megkezdése egy ilyen szerződéstervezetről kétségtelenül a jóakarat megnyilvánulása lenne, hogy az országok készek a háborús veszély elhárításához, az enyhülési politikához való visszatéréshez, a feszültség csökkentéséhez és a béke megőrzéséhez vezető utak keresésére. A Varsói Szerződés és az észak-atlanti tömb tagállamai közötti kétoldalú konzultációk már hozzájárultak az említett indítvány jobb megértéséhez, amelynek megvalósítása erősítené a bizalmat és fokozná a biztonságot. Az esetek többségében a mi rendkívül részletes magyarázataink és meggyőző érvelésünk érdeklődést keltett, ami arról tanúskodik, hogy szükség van tárgyalásokra az említett indítványról és az e téren való előrelépés érdekében szükség van bilaterális megbeszélések megkezdésére a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak, valamint valamennyi érdekelt európai országnak a részvételével. Ezt szorgalmazza az a felhívás is, amelyet a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma május elején juttatott el a NATO-országok Budapesten akkreditált nagyköveteihez. A stockholmi konferencián annak a meggyőződésünknek adtunk hangot, hogy az atomháborús veszély elhárítása terén fontos lépést jelentene, ha az atomhatalmak a szovjet példát követve lemondanának a nukleáris fegyverek elsókénti bevetéséről. Nem kevésbé fontos lenne az űrfegyverek betiltását szorgalmazó szerződés megkötése is. A sűrűn lakott európai kontinens biztonsága szempontjából kétségtelenül fontos lenne a vegyifegyverek megsemmisítése. Ehhez hozzájárulhatna vegyi- fegyvermentes övezetek fokozatos létrehozása, amint azt a Varsói Szerződés tagállamainak a NATO országokhoz intézett januári fontos kezdeményezése is indítványozza. E javaslat fontosságát bizonyítja a széles körű nemzetközi visszhang is, és még a nyugati országok többsége sem utasítja közvetlenül el ezt tagja, a CSSZSZK külügyminisztere a javaslatot, jóllehet, különböző ürügyekkel csökkenteni próbálják jelentőségét; többek között erről tanúskodik a George Bush amerikai alelnök által áprilisban Genfben előterjesztett ún. új washingtoni kezdeményezés is. Másfélól viszont pozitívan értékelhető az a tény, hogy bizonyos előrelépés történt a vegyifegyverek kérdésében, mivel Genfben a vegyifegyverek kérdésével foglalkozó bizottságot hoztak létre, melynek feladata a megfelelő konvenció-tervezet kimunkálása. A bizottság ülésein már érzékelhetők bizonyos konkrét eredmények az alapvető definíciókat, a vegyifegyverek megsemmisítésének nemzetközi ellenőrzését illetően. A csehszlovák küldöttség sokoldalúan hozzájárul az említett eredmények eléréséhez. A Bécsben folyó közép-európai haderő és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon a mi legfontosabb feladatunk továbbra is az, hogy a lehető legrövidebb időn belül megállapodás jöjjön létre egyrészt a fegyveres erők, másrészt a fegyverzet radikális csökkentéséről. Ezt a célt szolgálják a szocialista országok 1983. február 17-én és június 23-án előterjesztett indítványai, amelyek kompromisszumkészséget tükrözve figyelembe veszik mindazt, amit már sikerült elérni az 1973 óta folyó bécsi tárgyalásokon. Éppen ezért jogosan vártuk el, hogy a Nyugat átértékeli eddigi merev álláspontját, konstruktív hozzáállást tanúsít és tárgyszerű választ ad a Varsói Szerződés tagállamainak az indítványaira. A NATO legutóbbi javaslatai azonban nem tükröznek lényeges változást álláspontjukban, mert változatlanul, jóllehet, módosított formában, de a létszámvitát állítják a középpontba. Figyelmen kívül hagyják ugyanakkor a fegyverzetcsökkentést, a katonai légierő létszámbeli csökkentését, a katonai aktivitásnak a térségben való korlátozását célzó kérdéseket és újabb kiegészítő intézkedések foganatosítását követelik. A Nyugat tehát nem hagyott fel azzal a törekvésével, hogy a mi rovásunkra egyoldalú katonai előnyökre tegyen szert. A nemzetközi szervezetekben különösen szembeötlő az, hogy a csehszlovák külpolitika a lázas fegyverkezés korlátozását és a leszerelést tartja szem előtt. Mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezetére érvényes ez, ahol Csehszlovákia nemcsak a szocialista országok egyeztetett politikai lépéseinek az érvényre juttatásán fáradozik, hanem saját kezdeményezéseket is tesz. Az ENSZ a mi kezdeményezésünkre fogadta el a leszerelési célok elérését szolgáló nemzetközi együttműködést sürgető nyilatkozatot. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben ez a dokumentum egyre nagyobb jelentőséggel bír, az ENSZ-közgyúlés XXXVI. ülésszakán előterjesztettük a leszerelés érdekében megvalósuló nemzetközi együttműködést sürgető határozatunkat, amely az említett nyilatkozatban foglaltak teljesítésére szólít fel. Egy évvel később a közgyűlés XXXVII. ülésszakán a mi küldöttségünk előterjesztette a határozat kiegészített és aktualizált szövegét, amely nagyon határozottan elítélte a nyugati országok imperialista és militarista irányvonalát. Annak ellenére, hogy egész sor nyugati ország elutasító álláspontra helyezkedett, a korábbiakhoz hasonlóan ezt a kezdeményezésünket is nagy szavazattöbbséqqel elfogadták. Az ENSZ-közgyúlés XXXVIII. ülésszakán további két csehszlovák javaslattervezetet fogadtak el a fegyverkezési hajsza korlátozására és a leszerelésre való áttérésre vonatkozóan. A csehszlovák külpolitika rendkívüli figyelmet szentel annak az ENSZ-közgyűlésén született döntésnek, amelynek értelmében 1985- ben Genfben megtartják az atomfegyverek elterjedésének megakadályozását célzó szerződés teljesítését értékelő harmadik értekezletet. Csehszlovákia mint a konferecia előkészítő bizottságának tagja, pályázik a konferencia egyik ülésének az elnöki tisztségére is. Csehszlovákia az ENSZ-közgyúlés XXXIX. ülésszakán ismét aktívan bekapcsolódik a fegyverkezési hajsza korlátozását célzó törekvésekbe. A világ különböző térségeiben változatlanul feszült a helyzet. Ezek a válsággócok is külpolitikánk homlokterében állnak. Az ENSZ-közgyúlés XXXVIII. ülésszakán lelepleződött, hogy a Közel-Keleten, Afrika déli részében, Latin-Ameriká- ban és más térségekben folyó imperialista akciók hátterében egyes nyugati országok kormányai állnak. Csehszlovákia a nemzetközi konfliktusok megoldásában változatlanul síkra száll az ENSZ Alapokmányának a szigorú megtartása mellett, és azt követeli az imperialista országoktól, hogy mondjanak le valamiféle befolyási övezetek létrehozását célzó, semmivel sem indokolható igényeikről. A csehszlovák külpolitika fontos feladata éppen ezért az elkövetkező időszakban változatlanul az, hogy hatékony támogatást nyújtson a fajüldözés és az apartheid ellen küzdő Dél-Afrika népének, a függetlenségért harcoló namíbiai népnek, az önálló államalapítás jogának elismeréséért harcoló palesztin népnek. Hazánk továbbra is támogatja Közép-Amerika és ' a karibi-térség népeinek a szabad és független, a külföldi beavatkozástól mentes fejlődésre való jogának az érvényre juttatását. Fontos, mondhatni, a csehszlovák külpolitika legfontosabb összetevőjét jelentik a különböző országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok. Ezek mozgatórugója a politikai párbeszéd. Az e téren elért sikerek, az államfők, kormányképviselők, politikai pártok, parlamenti csoportok és társadalmi szervezetek képviselői személyes kapcsolatainak, konzultációinak az eredménye. Például tavaly négy fontos államfői szintű találkozóra került sor. A szövetségi kormány elnöke hét ország miniszterelnökével, a külügyminiszter 15 ország diplomáciájának a vezetőjével folytatott eszmecseréket. Az atomkorban a béke megőrzése rendkívüli jelentőségű. Ennek bizonyítéka, hogy egyre több különböző ideológiát valló politikai párt, szervezet és háborúellenes mozgalom emeli fel szavát a lázas fegyverkezés ellen, a béke megőrzéséért. Jóllehet, a burzsoá propaganda csökkenteni próbálja ennek fontosságát, a háborúellenes mozgalom Európában és világszerte mégis rendkívül erőteljes politikai erővé vált. A békéért folyó küzdelembe egyre aktívabban kapcsolódnak be az ázsiai, afrikai és latinamerikai országok is. Az el nem kötelezett országok mozgalma az imperializmus konfrontációs politikája elleni küzdelem egyik szintén fontos tényezője. A béke megőrzéséért vívott harc élén a szocialista közösség országai állnak. Azé a közösségé, amelynek külpolitikai irányvonala jellegzetesen kizárólag békés orientációjú. A szocialista országok béketörekvéseinek egyik legfontosabb eszköze a Varsói Szerződés szervezete, amely három évtizedes létezése óta igazolta az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjai politikájának a helyességét. A Varsói Szerződés tagállamainak egyeztetett külpolitikája a nemzetközi kapcsolatokban olyan fontos és szilárd békeáramlatot jelent, amely világossá teszi, hogy az erőre és a beavatkozásra épülő imperialista politikának nincsen jövője. Hasonlóképpen a szocialista országoknak a KGST keretében egyre mélyülő együttműködése nemcsak az egyes tagállamok, hanem az egész szocialista közösség további sikeres fejlődésének a biztosítéka. E tekintetben nagy jelentőségű a KGST-országok közelmúltban Moszkvában megtartott csúcsszintű gazdasági értekezlete, amelyen kitűzték a szocialista gazdasági integráció további elmélyítésének és a tagállamok gazdasági potenciálja növelésének útjait. A csehszlovák külpolitika legfontosabb és elsőrendű feladata éppen ezért a szocialista közösség országaival, a Varsói Szerződés tagállamaival fenntartott sokoldalú együttműködés és barátság bővítése, a közösség egységének, összefor- rottságának a szilárdítása. A Szovjetunió köré tömörülő szocialista országok egyeztetett békepolitikájának köszönhetően sikerült a két háborús tűzvészt átélt Európában immár négy évtizede tartósítani az emberiség legdrágább kincsét jelentő békét. A mi célunk továbbra is ez, ez irányban tevékenykedik országunk, amint azt Gustáv Husák elvtárs a prágai béke-világtalálkozó szónoki emelvényén hangsúlyozta: „A világ valamennyi nemzetével békében és barátságban akarunk élni, hozzá kívánunk járulni a békés egymás mellett éléshez és a különböző társadalmi rendszerű országok közötti jó kapcsolatok fenntartásához“.
