Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-31 / 35. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA é VASÁRNAPI KIADÁS 1984. augusztus 31. XVII. évfolyam 35. szám Ára 1 korona Gyökeres György felvételei E ltelik ez a hétvége, és a hétfő délelőtt valahogy más lesz, mint a többi. Színesebb, mozgalmasabb, ünnepélyesebb. Igen, véget ért ez a vakáció is, itt a tanévnyitó, amely minden bizonynyal nemcsak a tanulók szívét dobogtatja meg, hanem a miénket is, vén diákokét is, mert e napon egy pillanatra vagy tán tovább is fölidézzük magunkban egykori iskolánkat, az álmodozások és a nagy nekibuzdulások korát, a „jókedv-förgetegeket“, szerelmeket, feleltetéseket, ravaszdi puskázásokat, s megannyi csínytevést: a felejthetetlen diákéveket. Az új tanév első napján közel kerül hozzánk az iskola. Vagy úgy, hogy szülőként, gyermekünk kezét fogva baktatunk a tanévnyitóra, vagy pedig a tömegtájékoztató eszközök ilyentájt szinte törvényszerűen megszaporodó, az oktató-nevelő munkával, a tankönyvellátással és időszerű témával kapcsolatos híradásait böngésszük. Ismerek olyan nyolcvan- éves nyugdíjas pedagógust, aki ezen a napon mindig bemegy az iskolába, ahogyan ő mondja beleszagolni az ottani levegőbe, megmeritkezni a zsivajgó, jókedvű fiatalok látványában, s felidézni régenvolt daliás időket: a tovatűnt ifjú éveket. Hallgatjuk az ünnepi szónokokat, szép szavakat, fennkölt gondolatokat az iskola társadalmi jelentőségéről, a nevelő munka pótolhatatlan szerepéről, a pedagógus magasztos küldetéséről, s kissé talán el is meditálunk minderről. Ennek az ünnepségnek is meg kell adni a rangját, fényét, helyénvalóak hát a fennen szárnyaló mondatok, legfeljebb azt kívánja az ember, hogy maradjon ebből a lelkesedésből, tenniakarásból, felelős tisztségviselők által beígért odafigyelésből, segítségből az egész tanévre. A munkával, gondokkal teli hétköznapokon is. Amikor a pedagógusnak szüksége van az erköl esi támogatásra. Amikor segíteni és nem nehezíteni kellene munkáját. Amikor... - folytathatnánk sokáig a felsorolást. Az említett pedagógusismerösöm mondogatja, hogy talán sohasem voR olyan nehéz a pedagógus feladata, mint manapság. Tény, hogy a legtöbb helyen összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között dolgoznak, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Tény az állam sokoldalú gondoskodása is, s remélhetően rövidesen valósággá válik a pedagógusok indokolt fizetésemelése is. Mégsem könnyű a nevelő, a tanító, a tanár helyzete, mert manapság annyi inger éri a fiatalokat, hogy a család, a társadalom segítsége nélkül nem lehet eredményes és célravezető az iskolai nevelés. Tanulmányok, vaskos kötetek születtek arról, hogy hova vezet, sokszor milyen tragédiákhoz, ha a gyermek mást hall otthon, és megint mást az iskolában. Az idei országos pedagóguskonferencián is szóltak ezekről a gondokról, meg arról is, hogy még mindig sok a pedagógus iskolán kívüli elfoglaltsága, és ez a sok fölösleges adminisztráció, az értelmetlenül hosszúra nyúlt sok gyűlés mennyire gátolja őket a leglényegesebb munkában: az oktatásban. Jóleső érzéssel olvastuk ezeket a magvas és időszerű gondolatokat. A bökkenő csupán az, hogy az öt évvel ezelőtti konferencián is majdnem ugyanezek a szavak hangoztak el, vagyis az eltelt fél évtized alatt keveset tettünk a pedagógusok tehermentesítéséért. Senki sem akarja valamiféle elefántcsonttoronyba zárni, a társadalmi munkából kirekeszteni a pedagógusokat. Ám azt már mindenkinek tudatosítania kellene, hogy a pedagógus fő feladata az oktatás és nevelés. A többi elfoglaltság csak ezután következhet. Talán nem leszünk ünneprontók, ha nem gömbölyű, csilingelő szavakkal, közhelyekkel töltjük meg a helyet, hanem a tennivalókról is ejtünk néhány szót. Az iskolának tudvalévőén olyan fiatalokat kell nevelnie, akik politikai, szakmai és erkölcsi szempontból egyaránt képesek tovább építeni mindazt, amit apáink, nagyapáink megalapoztak és felépítettek, minden szempontból megfelelnek a tudományos-technikai forradalom, a gyorsuló idő kihívásainak, követelményeinek. A különböző típusú iskoláknak jó munkával, eredményekkel meg kell győzniük a szülőket: kellően fel tudják készíteni a fiatalokat az életre. Ez talán a legfontosabb feladatuk a magyar tanítási nyelvű iskoláknak is, ahol - elsősorban a középiskolákban - az új koncepció bevezetése átmeneti tankönyvellátási gondokat is okoz, tehát még inkább szükség lesz a pedagógusok leleményességére, s olykor többletmunkájára is. A tét a fiatalok sokoldalú nevelése, kellő felkészítése, az iskola jó hírének, a szülő bizalmának a megőrzése, s ezért érdemes - és kell is! - sokat, az eddiginél is többet dolgozni. Eltelik ez a hétvége, s aztán ismét megszólal az iskola csengője, amely kicsit nekünk szülőknek, tisztségviselőknek is szól. Mi is sokat tehetünk azért, hogy a tanév eleji szép szavakból gyümölcsöket, eredményeket érlelő valóság legyen. Hogy az iskola eleget tegyen elvárásainknak és olyan életerős, tettrekész fiatalokat neveljen, akik számára az élet is derűs iskola lesz. SZ|LVÁSSY JÓZSEF ■HIHIBETHIEK
