Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-24 / 34. szám
Kocian, a Dukla Banská Bystrica csapatkapitánya átveszi a torna megnyerése után a Szlovák Nemzeti Felkelés Kupáját.-----------------------------------------► A S zlovák Nemzeti Felkelés ismert és névtelen hősei között szép számmal akadtak aktív sportolók - sízők, jégkorongozók, atléták, tornászok és labdarúgók akik a legnehezebb történelmi pillanatokban fogtak fegyvert, hogy részesei legyenek egy új, minden korábbinál emberibb és igazságosabb társadalom megteremtésének. A fiatal katonák, partizánok közül nagyon sokan áldozták életüket a nemes eszmékért, még többen megsebesültek, hiszen köztudott volt, hogy a sportolókat - fizikai felkészültségüknél, bátorságuknál fogva - a legkritikusabb frontszakaszokon vetették be. A sok száz labdarúgó között természetesen ott voltak a rangos eseménynek. A hazai együttesen kívül még három, úgyszintén a hadsereget képviselő csapat, az SZKA Rosztov (Szovjetunió), Légia Varsó (Lengyelország) és a Dukla Praha vett részt a tornán. A szovjet együttes odahaza a bajnokság újoncának számít, eddigi szereplése azonban felülmúlt minden várakozást. Úgy érkezett hazánkba, hogy a bajnokság félidejében 21 pontjával a negyedik helyen állt. Különösen csatársoráról érkeztek félelmetes hírek, hiszen Andrejev, Nyikityin és Vorobjev a válogatott címeres mezét is magukra öltötték már. Nem képviselt KiseoD játékerőt a másik külföldi részvevő, a Légia Varsó együttese sem. A lengyel csapat hazájának négyszeres bajnoka és hétszeres kupagyőztese. Hr11 Tóbisz János, a sportoló Közvéleményünk előtt sem ismeretlenek azok a bátor, sokszor a vakmerőség fogalmát is kimerítő harcászati cselekmények, melyek a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a Gömörben működő Petőfi Sándor partizáncsoport egyik tagjának, Tóbisz Jánosnak nevéhez fűződnek. Könyvek, újságcikkek méltatták bátor tetteit, s egykori magyar, szlovák és szovjet bajtársai sem fukarkodnak az elismerő jelzőkkel, amikor jó szokásuk szerint így augsztus vége felé találkoznak, felidézik az egykori eseményeket. A sportoló Tóbisz János neve viszont legfeljebb a birkózók nagy családjában cseng jól, hiszen évtizedeken keresztül versenyzőként, edzőként és sportvezetőként dolgozott a sportág fellendítése érdekében. A csucsomi bányászlegény a rozsnyói (Roiöava) sportkörben ismerkedett meg a birkózás ábécéjével, s bár a felszabadulás előtt a munkássportolóknak korántsem volt annyi lehetőségük a versenyzésre és a kiemelkedésre, mint manapság, Szlovákia legtehetségesebb kötöttfogásújaként tartották számon. A háborús események ugyan kettétörték Ígéretes pályafutását, ám éppen ez ellenállási mozgalomban, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején látta igazán hasznát kitűnő fizikai felkészültségének, jó edzettségi állapotának. Egy átlagos képességű fiatal bizony aligha élte volna túl azt a komoly megfázásból eredő, sok szenvedéssel járó betegséget, mely közvetlenül a felszabadulás után kerítette hatalmába. Az orvosok már-már lemondtak életéről, szervezete azonban rendkívüli módon ellenállt a megpróbáltatásoknak. Hosszas felépülés után egy időre ugyan ,,leszázalékolták", ám az erő lassan- lassan visszatért izmaiba. Olyannyira, hogy az ötvenes években, amikor családjával egy cirkuszi előadásra ment, nem tudott ellenállni egy birkózó ,,erőmúvész kihívásának, a magabiztos hivalkodót másodperceken belül kétvállra fektette. A cirkusz csillaga ezután revansot kért, de ismét ö húzta a rövidebbet. A három napra tervezett fellépésből Így lett csupán egyetlen előadás. A cirkusz ugyanis másnap szedte a sátorfáját... a hadsereg sportolói, a Trnava szinte teljes felnőtt csapata, élén a válogatott Frantiáek Bolőekkal. Az FC Vrútky, a Rudlová, Sálková és a Handlová labdarúgói csakúgy, mint a Banská Bystrica ismert játékosai: Frantiáek Zachar, Ondrej Filipko, La- dislav Dobroviö és mások. A nemzeti felszabadító harcok során elesett és a háborús borzalmakat túlélő sportolók emlékére azóta nyaranként megrendezik Banská Bystri- cában a Szlovák Nemzeti Felkelés Kupájáért kiírt labdarúgótornát. Ponyvás teherautóval, gyalogosan Még be sem gyógyultak a háború okozta sebek, még sokat nélkülözött a Felkelés központja, Banská Bystrica lakossága, amikor 1945 augusztusában már megrendezték az emléktorna első évfolyamát. A szervezőknek bizony számos nehéz akadályt kellett leküzdeniük, hiszen a városban nem volt megfelelő játéktér, szálloda, s még a felszerelés is hiányos volt. Csak az akarat és a lelkesedés nem hiányzott a szervezőkből... Mivel az országban még nem folytak központi irányítású bajnoki küzdelmek, az ellenfelek biztosítása sem ígérkezett egyszerű feladatnak. Nagy áldozatok árán aztán mégis sikerült meghívni az egyik legpatinásabb prágai csapatot, a Bohemiansot, amely huszonhat órán át utazott a fővárosból ponyvás teherautón. Az ŐK Bratislava csapata is viszontagságos körülmények között jutott el Közép- Szlovákiába, a negyedik részvevő csapat, a zvoleni labdarúgók pedig gyalogszerrel érkeztek... A fáradságos utazás sem volt akadálya a lelkes játéknak. A fővárosiak igazolták -jó hírüket, biztosan nyerték a tornát. Bár a következő esztendőben azf egész országban gomba módra jöttek létre a sportegyesületek, alakultak meg a labdarúgócsapatok, a tornára nem sikerült neves fővárosi együttest meghívni. Mindenképpen megsínylette ezt a rendezvény színvonala, hiszen abban az időben a cseh és morva országrészek csapatai fémjelezték hazai labdarúgásunkat. A Banská Bystrica-i torna rendezőit a sikertelen kísérletek sem riasztották vissza az újabb próbálkozásoktól. Ennek eredménye az lett, hogy a harmadik évfolyamra már nemcsak az országos bajnok Slávia Praha jött el a Garam partjára, hanem a jugoszláv hadsereg reprezentáns csapata, a Crvena Zvezda Beograd is. A döntő sokáig emlékezetes nagy csatát hozott, melyen a válogatottakkal telitüz- delt Slávia 4:1 arányban bizonyult jobbnak ellenfelénél. A labdarúgótorna szervezésében is fordulatot hoztak 1948 februárjának eseményei. A dolgozó nép győzelmét követően új alapokra került a testnevelési mozgalom, így a labdarúgás is. A csapatok számára ezt követően már megtiszteltetést jelentett a Banská Bystricába szóló meghívást. Az elmúlt évtizedekben számos felejthetetlen mérkőzést láthattak a nézők a Garam-menti városban. A szervezést illetően jelentős minőségi változások történtek 1958-ban, amikor az Urpín hegy lábánál felépült az új stadion, s a város nagy ipari létesítményei, a Smrcina meg a Cementgyár védnökséget vállaltak az esemény fölött. Az elkövetkező esztendőkben a legjobb hazai együttesek mellett ízelítőt adtak tudásukból a CSZKA Moszkva, a ZTS Szófia, a Pécsi Dózsa, a Marosvásárhely, a Budapesti Honvéd, a Vorwärts Ode- ra/Frankfurt, az SZKA Rosztov, Ogyessza és a Légia Varsó labdarúgói is. Néhány alkalommal részt vettek a tornán válogatott együtteseink is, egyszer pedig a Koreai NDK legjobbjait láthattuk vendégül. Fontos dátumot jelent a tornák történetében az 1965-ös esztendő, amikor a városban megalakult a Dukla sportegyesület, s azóta a város reprezentánsaként a torna állandó részvevője letf. A felszabadulás óta eltelt négy évtized minden kétséget kizáróan legjelentősebb hazai nyári labdarúgó eseménye zajlik Banská Bystricában az SZSZK miniszterelnökének vándorserlegéért. Ami az egyes csapatok szereplését illeti, eddig a Dukla Banská Bystrica bizonyult a legeredményesebbnek - tíz alkalommal szerzett elsőségével. A hazaiakon kívül négyszer vésték a kupára a Slovan Bratislava, egyaránt háromszor a Trnava és a Vítkovice nevét. A külföldiek közül a legsikeresebb szereplőnek a CSZKA Moszkva bizonyult, mely kétszer végzett az élen, egy-egy alkalommal sikerült a győzelem a Tatabányának, a Salgótarjánnak, a Budapesti Honvédnek és a Steaua Bukarestnek. Negyvenedszer a Felkelési Kupáért Az idén immár negyvenedik alkalommal adott otthont Banská Bystrica A prágai vendég, a tizenegyszeres csehszlovák bajnokcsapat aligha szorul bemutatásra, mint ahogyan a Dukla Banská Bystrica csapatát is jól megismerhette a közönség az elmúlt idényben. A szurkolók mégis nagy érdeklődéssel várták bemutatkozásukat, mivel az elmúlt hetekben mindkét együttesben nagy volt a mozgás. Mint ahogyan az már lenni szokott katona- •> I csapatainknál - többen leszerelnek a nyáron, s helyükbe új fiúk jönnek. A torna egyébként „beépítésüket“ is kiválóan szolgálja. Milyen volt / a jubileumi torna? Színvonal tekintetében az idei torna talán minden korábbit felülmúlt, hiszen a legjobb formában levő két hazai együttesünkön kívül a két külföldi részvevő is korszerű, támadófut- ballt játszott. így aztán mind a négy találkozó változatos, gólokban is gazdag volt. A korábbi esztendőkhöz viszonyítva némi változást jelentett, hogy az egyik találkozó színhelye a közeli Brezno volt, ahol ezen a napon nemzetközi maratoni versenyre került sor, úgyszintén a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékére. A rajt és a befutás közötti időszakban a Dukla Praha kemény csatát vívott lengyel ellenfelével, s bár az első félidőben biztosan vesztett, a végén örülhetett a minimális, 2:1 arányú győzelemnek. Egy pillanatig sem volt viszont kétséges a másik mérkőzés kimenetele, melyen a hazaiak legjobb összeállításukban nem sok esélyt adtak a vendégeknek. A 3:1-es Banská Bystrica győzelemmel végződött mérkőzés nem is tükrözte híven a hazai fölényt. A másnapi első összecsapáson is jobbak voltak a Dukla Praha labdarúgói, s kétgólos győzelmük jogosságához egy pillanatig sem férhetett kétség. Ezzel alaposan feladták a leckét a hazaiaknak, akiknek mindenáron nyerni kellett a tornagyőzelemhez. Nos, ez a vártnál könnyebben sikerült a jó nevekből álló lengyel csapat ellen. Növeli az UEFA-mérkózésekre készülő katonák teljesítményének értékét, hogy több újonc is átesett a nemzetközi mérkőzések tűzkeresztségén. Valamennyien reményekre jogosító- an játszottak. A jubileumi, 40. alkalommal megrendezett torna tehát mind rendezés, mind a játék színvonalát illetően méltó volt a Szlovák Nemzeti Felkelés szelleméhez, dicső hagyatékához. Érthető, milyen visszhangja volt a városban a produkciónak, s különösen a gyermekek ostromolták: tanítsa már meg őket is birkózni. Ilyen előzmények után alakult meg Rimaszombatban (Rim. Sobo- ta) a Lokomotíva birkózó-szakosztálya. Néhány év elteltével (1959-ben) a hálás tanítványok már tizenhét aranyérmet nyertek a különböző bajnokságokon, országos szintű versenyeken. A birkózópalánták népszerű Jani bácsija sajnos ismét megbetegedett,s nem akadt ember, aki helyettesíteni tudta volna. Megfáradt idegeit kellett sokáig kezeltetnie, de amikor meggyógyult, ismét ő kezdeményezte a versenysport megindítását. Nem volt könnyű a folytatás, hiszen több mint egy évtizedes szünet után szinte mindent élőiről kellett kezdeni. Nem volt szerelés, hiányoztak a szőnyegek és az edzési lehetőségek. Aztán szép lassan minden a helyére került. Nem utolsósorban az edző és sportvezető ,,kilincselése“, jó kapcsolatai révén. Az elmúlt évtizedben ismét számos bajnokot nevelt, sok tehetséget adott a sportágnak, de talán nem is a bajnoki aranyakra a legbüszkébb, hanem arra, hogy az utcákon csavargó gyermekekből fegyelmezett, tisztességes embereket nevelt. Állítja: a sport, a birkózás révén. János bácsi immár jól megérdemelt pihenőjét, nyugdíjas napjait tölti, ám a sporttal való kapcsolata nem szűnt meg. Amikor a legkisebbek egy-egy versenyén nézőként deltás alakja megjelenik a szőnyeg mellett, a gyerekek pillanatokon belül körülveszik, kikérik tanácsait. Aztán elmélyülten nézi, figyeli a szőnyegen levők produkcióit, s egy-egy szép pörgetés vagy hátraesés láttán felvillannak jóságos szemei. A rettenthetetlen, bátor harcos gyenge pillanatai ezek... Két fia sem maradt hűtlen a sporthoz. Tiborból testnevelő lett, a rimaszombati magyar tanítási nyelvű alapiskolában oktat, s mellékesen a helyi Slovan ifjúsági labdarúgócsapatainak vezető edzője is. Ferenc a mozgáskultúra egy másik válfaját űzte-úzi szívesen. Éveken keresztül szólistája volt a Gömör népitáncegyüttesnek, s pedagógusként a gortvai gyerekekkel jutott el az országos hírnévig, a Barkóca gyermekcsoport vezetőjeként.- Kicsit fájlalom, hogy egyik fiamból sem lett birkózó, amikor pedig különösen Tiborból nem hiányzott a tehetség - mondotta, amikor egyik legutóbbi találkozásunk alkalmával szóba került ez a téma. Persze az a fontos, hogy amihez kedvük van, azt teljes szívvel, jól csinálják. S mi hozzátesszük: a papa jól csinálta... Az oldal anyagát írta: HACSI ATTILA #ÚJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiad|a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetó János, szerkesztőség 815 81 Bratislava, Gorkého .10, telefon: 309. 331-252, 332-301, szerkesztőségi titkárság. 550-18. gazdasági ügyek: 506-39 Táviró: 092308 Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5. telefon: 337-823, 337-825 Hirdetési iroda a közieteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreiie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS, Ústredná expedicia a dDvoz tlace. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
