Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-24 / 34. szám

■ ■■I ■ ■■■I I I I V wst . II J W1 1 \| I II hi h IrWr^Br^ftrw Ur IrVr I I V fill 1 Ratimorszky Gyula ntónió I I ■ i E I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I "I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I „1945. I. 30-án ezen a helyen lőtték le a né­met fasiszták a 35 éves G. Krupa parti­zánt“ - olvas­hatjuk többek között az em­léktáblán, mely az Alacsony- Tátra déli olda­lának legna­gyobb barlang­jában, a bystrál barlangban ta­lálható. Az em­léktáblán friss virág, mint ezekben a na­pokban annyi más SZNF-em- lékművön Szlo- vákia-szerte. Gyökeres György felvétele Milan Lajőiak Partizánok éjszakái Az átvirrasztott éjszakákra, a fagyra, rettenetre, mikor az embereket harc s árulás tizedelte - a feledés fátylát borítani nem lehet. Nem szabad. A világ vére egyre hull, míg új gyümölcsöt ad. És vonultak a partizánok fagyban és rettenetben. Hazát hódítani: fasizmus s éhség ellen! Letörni a bilincseket, ha kell, hát puszta kézzel. Fényszórók fénye robbant a tompa sötétségben. Nápolyban történt. Délfelé járt az idő. Az utcák csendesek voltak. Az emberek elbújtak a per­zselő nap sugarai elől. Antónió, a tízéves kisfiú, egy magas épület árnyékába húzódott. Ládikóját, melyben cipő- tisztító eszközei voltak, maga elé tette, és bá­gyadtan nézte az egyhangú utcát. Majd elővette kopott pénztárcáját és megszámolta aznapi ke­resetét. ,,Ma rosszul megy - állapította meg. - Ha szerencsém lesz, estig még valamennyit keres­hetek hozzá. “ Utána visszacsúsztatta zsebébe a féltve őrzött lírákat. Közben lépések hallat­szottak. Antónió kiabálni kezdett:- Ide uram! Hozzám, hozzám! Poros cipőjét pillanatok alatt kifényesítem, újjávarázsolom. A járókelő ügyet sem vetett a fiúra, tovább ment. Antónió sóvárogva és csalódottan nézett utánna. „ Ehhez is szerencse kell“ - mondta magában és mélyet sóhajtott. Ismét az épület falához támaszkodott és várt. „Vajon mi lehet odahaza? - gondolta. - Apu kapott-e valamilyen munkát? Ó, bárcsak sikerül­ne neki! Ha munkát kap, akkor ősszel rendsze­resen járhatok iskolába.“ Míg ezen töprengett, elálmosodott. Nagyot ásított, utána pillanatok alatt elaludt. Azt álmodta, hogy otthon volt. Frissen és kipihenten készülődött az iskolába. Édesanyja szaporán sürgette:- Siess már! Elkésel! Még a reggelid is az aztalon van. Jaj, de sok bajom van veled!- Sietek anyukám! - válaszolta boldogan An­tónió. Mikor mindennel elkészült, elindult az iskolába.- Viszontlátásra, mama! - kiáltotta. Nem késett el. A tanítás még nem kezdődött Németh Ilona illusztrációja meg. Az első óra földrajz volt. A tanító Antónió- hoz lépett, kezét a fiú vállára tette.- Miről tanultunk az előző órán? - kérdezte. Antónió válaszolni akart, de egy árva szó sem hagyta el az ajkát.- Miért nem felelsz? - kérdezte a tanító s köz­ben erősen megszorította a fiú vállát.- Én megtanultam a leckét! - mondta ijedten.- Miket fecsegsz össze? Poros a cipőm, nem látod? Fényesítsd ki! - mondta dühösen és türelmetlenül az idegen. Antónió ekkor döbbent rá, hogy az előbb csak álmodott. Ez pedig már a valóság.- Pillanatok alatt meglesz, uram! - válaszolta felocsúdva, majd nagy lendülettel hozzálátott a cipőfényesítéshez. Gondolataiban azonban az álombéli iskolában járt. IVAN TURGENYEV ANYAI SZÍV Az átvirrasztott éjszakákra - az égből toluol hullt, mikor a halál kaszált, s mi mégis együtt voltunk - a feledés fátylát borítani nem lehet. Nem szabad. A világ vére egyre hull, míg új gyümölcsöt ad. L. Gály Olga fordítása MINDEN MÉLTÓSÁGTÓL MEGFOSZTHAT­NAK, DE EMBERI.MÉLTÓSÁGOMTÓL NEM. Juhász Gyula Vadászatról jöttem hazafe­lé. Kutyám előttem futott, poroszkálva, szaglászva er- re-arra. Hirtelen lassította fu­tását, és mintha vadat szi­matolna, óvatosan lopódzott az egyik fa felé. Közelebb érve verébfiókát pillantottam meg a földön. Csőre körül még sárga volt, fejét egészen finom pihe fed­te, Bizonyára a fészkéből esett ki - gondoltam -, talán az erős szél sodorta le ami ide-oda Ingatta még mindig a fákat. A verébfióka ügyetlenül próbálta szétterjeszteni szárnyacskáit, amelyeken még alig volt valami tollazat. Kutyám felajzottan szaglász­ta körül, amikor hirtelen sö­tét tollú, öreg veréb röppent a szomszéd fa alsó ágára, a következő pillanatban pe­dig, mint valami eldobott kő­darabot, egyenesen a ku­tyám szája elé vetette magát. Szinte magánkívül, zihálva, felborzolódva, vádló, han­gos csipogással, kétségbe­esetten, kétszer Is egymás után. Az öreg veréb önként ro­hant a veszélybe, hogy kicsi­nyét megmentse. Egész tes­tét rázta a rémület. Csipogá­sa vad és szinte rekedt volt. A kutya szemében borzal­mas, pusztulást jelentő fény villogott. A veréb mégsem maradt meg a biztonságos magasban. A félelemnél na­gyobb erő kényszerítette, hogy kicsinyének védelmére keljen. Nem a kutyám, az aggó­dás, a rémület ölte meg. A kutya megtorpant. Vissza­húzódott. Mintha megsejtett volna valamit az anyai szere­tet hatalmas erejéből. Gyor­san magomhoz hívtam, és siettem elhagyni a helyet. Őszinte tiszteletet éreztem az öreg veréb iránt. Igen. A szeretet - erősebb, mint a halál, és mint a halálféle­lem. A szeretet által marad fenn és megy tovább az élet! Antalfy István fordítása A BOR NEM VÁLIK VÍZZÉ Most pedig következzék so­rozatunkban egy olyan kísér­let, amelyik akár bűvészmutat­ványnak is beillik. Nem kell hozzá más mint két egyforma üvegpohár, egy vékony papír­lap, valamint annyi vörösbor, amennyivel teletölthetjük az egyik poharat. A vörösborral teli poharat szépen lehelyezzük az asztal­ra. A másik pohárba vizet töl­tünk és letakarjuk a papírlap­pal, majd hirtelen megfordítjuk és óvatosan ráhelyezzük a vö­rösborral teli pohárra. Nagyon vigyázzunk, nehogy kifolyjon a víz. Természetesen addig kell próbálkoznunk, míg töké­letesen nem sikerül a ráhelye- zés. Gondosan ellenőrizzük, hogy pontosan illeszkednek-e a poharak szélei. Ezt kővetően nagyon óvatosan kezdjük ki­húzni a papírlapot a két pohár közül, egészen addig, míg kes­keny rés nem keletkezik az üvegperemnél. Ezután már csak várakozni kell. Hamaro­san észrevesszük, hogy a vö­rösbor kezd átszivárogni a fel­ső pohárba, míg a víz az alsó­ba. Rövid idő múlva (kb. 20-25 perc) a két különböző folyadék teljesen helyet cserél, amiről kóstolással is meggyőződhet­tek, (de jobb ha erre egy közel­ben levő felnőttet kértek meg). Lehet, hogy mindez hihetet­lennek tűnik, s valami bűvész­mutatványt sejtetek a jelenség mögött, pedig szó sincs róla. Újból a fizikához kell fordul­nunk. A jelenségnek tulajdon­képpen az az oka, hogy a vö­rösbor fajsúlya kisebb, mint a vízé, minthogy alkoholt tar­talmaz. így a víz lefelé igyek­szik, a vörásbor felfelé áramlik. A kicserélődés a résnél megy végbe, éspedig úgy, hogy köz­vetlenül az üvegpohár falánál áramlik a víz lefelé, a vízréteg belső felén pedig a vörösbor felfelé. A két folyadék érintke­zési határfelületén olyan mole­kulafelület keletkezik, amelyi­ken keveredés nélkül „csú­szik“ a vörösbor a vízben. Na­gyobb rés esetén elkerülhetet­len, hogy ne keletkezzen ör­vénylés, aminek következté­ben a két folyadék összekeve­redik, s kísérletünk kudarccal végződik. Tehát óvatosan! És akkor a bor nem válik vízzé, a víz borrá. A vizet természete­sen ti is nyugodtan elfogyaszt­hatjátok. Bödök Zsigmond GONDOLKODOM. TEHAT. Minden szám egy-egy betűt takar. Ha a ke­resztrejtvény- felytéshez ha­sonlóan dol­goztok és a megfelelő be­tűket a számok szerint beírjá­tok az alsó sor­ba, a német fa­siszták által fel­égetett szlová­kiai falvak egyikének a nevét kapjátok megfejtésül. Készítette: N. L. BETÜREJTVÉNY Nyájat hajt í 2 p 2 3 Akadály 4 s 1 Néz 3 5 1 Fél 6 2 1 1 2 n r 2 3 4 5 6 J Kiss László felvétele Az augusztus 10-i számunkban közölt feladatok megfejtése: gyertya=7, izzó=3; Dunakanyar; az 5-ös. Nyertesek: Kovács Eleo­nóra, Baka; Pintér Adrien, Albár (Dolny Bar); Bodnár Erika, Fülek (Firakovo); Bukai Veronika, Bátorkeszi (Vojnice); Bozó Iván, Hubó (Hubovo). I I I I I I ÚJ SZÚ ■ mi 1984. Vili. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents