Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-06 / 27. szám

»■ Lubka ágyánál ültem és éppen mesét mondtam neki: Volt egyszer egy kandúr és egy macska, akik együtt indultak azr erdőbe eprészni. Hát ahogy ott eprészgetnek, eprészgetnek, egy­szer csak mit látnak? Egy akkora epret, mint a ház! Sem leszakítani, sem fölemelni nem tudták. Pedig igazán kár volna otthagyniuk meg­rohadni az erdőben.- igazán segíthetne nekünk va­laki, aki elég erős hozzá, hogy hazavigyük ezt az epret! - sóhaj­tott a macska. LUÓOMÍR FELDEK cum mm-En már tudom is, hogy ki - rikkantotta a kandúr. - Innen nem messze lakik Lubka. És az apukájának van egy piros autója. Ó nemcsak hogy elvihetné, ha­nem azon az autón el is szállíthat­ná nekünk azt az epret! Nosza, szaladt hát a kandúr és a macska ki az erőből és kisvártat­va már be is csöngettek hozzánk. Lubka nyitott nekik ajtót.-Jó napot, Lubka - köszönt neki a kandúr és a macska. - Menj és mondd meg az apukádnak, hogy itt vagyunk és arra kérjük őt, nem szállítaná-e el nekünk azzal a piros autójával az erdőből az eprünket. Az az eper ugyanis ak­kora, mint a ház. Az apukája bent a szobában nem hallotta a csengetést, így hát semmit sem tudott a kandúrról és a macskáról. Csak annyit látott, hogy Lubka bejött hozzá a szo­bába:- Mit akarsz, Lubka? - kérdezte tőle. És vajon mit válaszolt erre neki Lubka?- Rágógumit! - szólalt meg Lubka az ágyban. No hiszen, szép dolog ez, gon­doltam. A mese el van rontva. De mit lehet tenni, mit nem, a mesét be kell fejeznem. Ezért a követke­zőképpen fejeztem be: Lubka erre kapott az apukájától egy rágógumit, a kandúr és a macska pedig ott vártak, vára­koztak rá az ajtónál, s mivel senki nem jött ki hozzájuk, nem volt merszük mégegyszer becsönget­ni. Ezért hát szomorúan elballag­tak, az óriási eper pedig ott rohadt meg az erdőben. De másnap este azt mondtam magamnak: mégegyszer elmesé­lem Lubka lányomnak ezt a me­sét. Tegnap óta egy nappal már idősebb és egy kicsivel talán böl- csebb is, s gondolom, az emléke­zete is jobb lett valamivel, így hát most nem fogja elfelejteni, hogy a kandúr és a macska kint állnak az ajtónál. Belekezdtem újból a mesébe, és mondtam, mondtam, semmit sem hagytam ki belőle. A kandúr és a macsaka újból elmesélték Lubkának, hogy mi járatban van­nak, Lubka pedig megint csak azt mondta nekik, várjanak egy kicsit az ajtónál, és bement az apukájá­hoz a szobába. Az apukája pedig, aki most sem tudott semmiről, is­mét megkérdezte:- Mit akarsz, Lubka?- Még egy rágógumit! - szólalt meg Lubka az ágyban. Es én most is arra gondoltam: a mese el van rontva. A gézengúz Lubka! A mai esti kandúrról és macskáról is megfeledkezett, no­ha, úgy látom, a tegnap esti rágó­gumira még egészen jól emlé­kezik. Leírtam hát az elrontott mesét és beletettem a legalsó fiókomba. Ott várja, míg Lubka megnő és a rágógumi kedvéért már nem fe­ledkezik meg többé a jövevények­ről. Akkor majd a kandúrnak és a macskának sem kell már szo­morúan távozniuk az ajtónk elöl, a ház nagyságú epernek sem kell megrohadnia és az én mesém is tovább folytatódhat, aminek követ­keztében a vége is teljesen más lesz. Tóth László fordítása AZ ÉLETÖRÖM EGYIK UJJONGÓ CSATAKIÁL­TÁSA A: SZÉP! Móricz retnénk eltalálni egy, körülbelül másfél kilométerre levő céltábla közepét: mire a golyó mintegy 3 másodperc múlva odaér, addig­ra a céltábla már elmozdult kelet felé, mégpedig majdnem 10 centi­métert. Hiába céloztunk jól, vala­milyen erő eltérítette a golyó irá­nyát jobb felé. Ugyanez az erőha­tás magyarázza azt a tapasztalati tényt is, hogy a szabad folyású folyók az északi féltekén a jobb partot mossák jobban, míg a bal­part lerakódásos. A déli féltekén éppen fordítva van. Bizonyított tény, hogy évezredek alatt a folyók medre elvándorol. (A vonatkisiklá­FIZIKA A FÜRDŐKÁDBAN Mindenki tapasztalta már, hogy a fürdőkádból kieresztett víz a le­folyó nyílása fölött örvénylő moz­gást végez. Vajon gondoltatok-e rá, hogy ez a látszólag egyszerű dolog egyik közvetlen bizonyítéka annak, hogy Földünk forog a ten­gelye körül? A jelenség megértéséhez elő­ször meg kell ismerkednünk egy erővel, amely csakis mozgó égi­testen jöhet létre. Ez az ún. Corio­lis erő. Lényegét könnyen megért­hetjük egy képzeletbeli kísérlettel. Mondjuk, hogy az északi sarkon állunk. A földforgás miatt, innen nézve, a látóhatár nyugatról kelet felé egy nap alatt teljesen körbe­fordul. Ha már most ágyúval sze­RflH TIÉD A VÉGE! Június 8-i számunkban ezzel a fel­eimmel közöltünk egy befejezetlen mesét Szomorka királykisasszonyról, arra kérve benneteket, hogy próbáljá­tok ti megírni a történet végét. íme a két legjobb megoldás: A legény ekkor kivett a zsebéből egy jókora fej vöröshagymát, a másik zsebéből kivette bics­káját és hámozni kezdte a hagymát. Kelekóty, hogy jobban lássa, mit csinál ez a fura legény, jó közel ment hozzá. Ez lett a veszte. Mert ahogy a legény hámozni kezdte a hagymát, az bizony csípni kezdte Kelekóty szemét, de annyira, hogy akárhogy is akarta, nem bírta visszatartani könnyeit. S bizony olyan fura látvány volt ez a vigyorgó-síró miniszter, hogy a királykisasz- szony nem bírta tovább, és úgy elkacagta ma­gát, csak úgy csengett belé a palota. A király nagyon megörült.- Jól van fiam, mondta, sikerült a próbálkozá­sod. Tiéd a fele királyságom, s a lányom keze. A fiú csak csóválta a fejét.- Minek nekem a királyság, nem nekem való. A királykisasszony se kell, mert ő nem egy magamfajtához való. Megvan már nékem a menyasszonyom otthon a faluban, de egy kis jutalmat azért szívesen elfogadnék. Megtetszett a királynak a legény egyenes válasza, és gazdagon megjutalmazta. A királykisasszony se haragudott meg, de a hagymát azt elkérte tőle emlékbe. Rögtön a szobájába vitette, s ahányszor csak ránézett, egy jót kacagott. Ezután a neve már nem volt Szomorka, hanem Kacagó Hagymácska. Fóti Angelika, (Stúrovo) Alig telt el pár perc, a fiú kiállt az udvar közepére, egyet csettintett, mire rózsacsokrok kezdtek hullani az égből. Szomorkának meg gyermekkorától kezdve a rózsa volt a kedvenc virága. Amint a királylány nagy meglepetésében eltátotta aszáját, egy rózsaszál egyenest gyongy- alakú fogai közé hullott. Egy tövis felsértette gyenge ínyét, de Ó mint sem törődött ezzel, meglátva kibuggyanó vérét, elkacagta magát. Csodálatában kitört belőle a nevetés, felszakadt leikéről a köd, s elkiáltotta magát:- Hát ez igazán csodálatos! - és nevetett. - Hogy épp hón óhajtott virágom szállott kerekre tátott számba!? Fehér arca rózsaszínt öltött, szeme megtelt csillogással. Merthogy késő ősz is volt, elmúlt rég a rózsák nyílásának ideje. A király látva leánya jókedvét, menten kérette is magához a legényt, de ahogy a szolgák megérintették, rózsává változott. Amint ezt meglátta a királylány, eltűnt ajkáról a mosoly s búskomorrá vált. Ezentúl csak akkor látták Ót nevetni, ha kinyílták és illatoztak a ró­zsák. Csömör Hilda, (Nagyölved - Veiké Ludince) DÉNES GYÖRGY FÁK, MADARAK, VIRÁGOK Hej, borzas fej, ne aludj, mint a tej, kelj, énekelj, szaladj ki a kertbe, telve virággal a meggy. Eredj, verd össze a bokádat, táncold körül a fákat, majd látod, hogy cirógatja méh a virágot, züm-züm, zümmög az ág is, arany virágpor tapad rád is. Hallod? Odakint rigók fújják a marsot, harsog a sok piciny torok, forog a fény és megcsókolja arcod. sok statisztikájában is jelentkezik ez az erőhatás.) A mesterséges égitestek által készített felvételeken ugyancsak jól felismerhetők a légörvények, ciklonok, s azonnal eldönthető, hogy azok az északi vagy a déli félteke fölött készültek. Az északi félteke fölött ugyanis az örvények bal-, és a déli fölött jobbsodrásúak. A kádban keletkező örvény létre­jöttében is szerepet játszik a Corio­lis erő, s ha netán valaki nem tudná, hogy melyik félgömbön für­dik, elegendő megnéznie a lefolyó víz örvényének a sodrásirányát. BODÖK ZSIGMOND POSTALÁDÁNKBÓL A hurbanovói horgászszervezet szép környezetben ren­dezte meg az ifjú horgászok versenyét, melyben a körzet négy iskolájának közel száz tanulója vett részt. A kifogott halakat hosszúságuk szerint értékelték. Ha a ponty mére­ten aluli volt, visszaengedték a halastóba, persze miután megmérték. A versenyzők minden centiméterért három pontot kaptak. A legnagyobb hal egy harminckét centimé­teres ponty volt. Az értékes díjak átadása után ebéd következett, természetesen halászlé, melyet a szervezet idősebb tagjai főztek. Kép és szöveg ifj. Benkó Nándor mm i Jó étvágyat! N MEGFEJTÉS i Gyökeres György felvétele A június 22-i számunkban közölt feladatok megfejtése: fáraó, dob, vet, elég, szeg, derék, felül, berúg. Nyertesek: Szakái Róbert, Kassa (Kosice); Fedorka Mónika, Bély (Biel1); Nagy Bálint, Bratislava; Tóth Zoltán, Fülek (Fil’a- kovo); Horváth Erika és Gyula, Szelőce (Selice). H ■ ■ I I R ■ I ■ ■ ■ ■ Morzés betű rejtvény Készítette: N. L. ÚJ SZÚ 18 1984. VII. 6. • Ezt még vissza kell engedni...

Next

/
Thumbnails
Contents