Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-24 / 34. szám

SZLOVÁKJA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA--------------------------------------■ VASÁR NAPI KIADÁS 1984. augusztus 24. XVII. évfolyam 34. szám Ára 1 korona A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS írta: VILIAM SALGOVIÖ, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke A jelentős történelmi események jubi­leuma - a Szlovák Nemzeti Felkelés, a Cseh Nép Májusi Felkelése és Cseh­szlovákia szovjet hadsereg általi felsza­badítása 40. évfordulója - alkalmából ismét értékeljük, milyen a szerepük törté­nelmünk alakulásában. Tudatosítva, mi­lyen felelősség hárul ránk, a forradalmi folyamat folytatóira, kötelességünknek tartjuk, hogy helyesen értékeljük jelentő­ségüket Csehszlovákia nemzetei és nemzetiségei életében. A múló idő mér­legre teszi az értékeket, a tetteket és az eseményeket, ez arra ösztönöz bennün­ket, hogy a csehek és szlovákok, vala­mint a szocialista hazánkban élő nemze­tiségek most élő nemzedékei s a jövő nemzedékek is egyre jobban magukévá tegyék ezt a hagyatékot. A csehszlovák nép nemzeti felszaba­dító küzdelmében rangos szerepe van a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, amellyel megkezdődött a nemzeti és demokrati­kus forradalom, s a kiindulópontot jelen­tette a szocialista forradalomhoz. Amikor ezekben a napokban a szlovákok és a csehek, valamint a magyar, ukrán, lengyel és német nemzetiségű polgártár­saink kegyelettel és hálával emlékeznek meg az újkori történelmünk legdicsőbb fejezetét jelentő történelmi események 40. évfordulójáról, nem feledkezünk meg arról, hogyan értékelte jelentőségüket a Felkelés ötödik évfordulója alkalmából Klement Gottwald elvtárs. Ezt mondta: ,,A Szlovák Nemzeti Felkelés legna­gyobb vívmányának tartom azt a tényt, hogy új köztársaságunk van, amely az egyenrangú csehek és szlovákok állama, a dolgozó nép állama, olyan köztársaság, amelyben a dolgozó nép tartja kezében az ország sorsát... megbonthatatlan szövetségben a hatalmas Szovjetuni­óval.“ Ezek a szavak nagyon találóan fejezik ki a Felkelés értelmét és jelentőségét és céljaink megvalósítását a szocialista épí­tés időszakában. Négy évtized elteltével konfrontáljuk mai törekvéseinket a Szlo­vák Nemzeti Felkelés eszméivel. A köz­ponti párt-, állami és társadalmi szervek­nek a 40. évfordulóval kapcsolatos nyilat­kozata is hangsúlyozza: „Azok az esz­mék, amelyekből megszületett szabad­ságunk és szocialista jelenünk, élő ha­gyatékot jelentenek, ebből merítünk erőt és határozottságot a szocializmus fej­lesztésére, hazánk felvirágoztatására ki­fejtett mindennapi erőfeszítésünkben.“ I * * * A szlovák nép negyven évvel ezelőtt fegyvert ragadott a hitlerista megszállók és az „önálló“ szlovák állam klerikális­fasiszta rendszere ellen. Felkelt és har­colt az új, nemzetiségi és szociális szem­pontból igazságos Csehszlovák Köztár­saságért, amelynek szabadságát, füg­getlenségét és fejlődését a Szovjetunió­val való szövetség és testvériség szava­tolja majd. Ugyanúgy, mint a cseh nemzet haladó j és demokratikus erői a szlovákiai dolgo- ' zók széles rétegei sem törődtek bele a gyalázatos müncheni árulásba, a bécsi döntésbe, a Csehszlovák Köztársaság megcsonkításába és végül 1939 márciusi felbomlásába. Ugyanúgy, minta „protek­torátus“, az önálló szlovák állam“ is a náci Németország, a cseh és a szlovák burzsoázia egoizmusának következmé­nye volt. Ez a legreakciósabb csoport kizsákmányoló érdekei és osztálykivált­ságai megvédése, végett feláldozta a csehszlovák állam létét, a csehek és szlovákok nemzeti szabadságát. Az ún. önálló szlovák állam nem a szlovák dol­gozó nép hazája volt. Az önállóság illúzi­ója, a háborgó Európa közepén „jólét békés szigetének“ víziója hamar szerte­foszlott. A ludák hatalombitorlók, akik visszaéltek a nép vallásos érzelmeivel, Pribina és Stúr hagyományaival, gaztet­teiket a nacionalizmussal próbálták lep­lezni, de a dolgozók széles rétegei felis­merték a klerikális-fasiszta, népellenes rendszer kizsákmányoló jellegét. Ebben a rendszerben a reakciós klikk került a húsosfazékhoz, természetesen a mara­dék demokratikus jogok felszámolásával és annak árán, hogy Szlovákiát, gazdasá­gát és minden erőforrását alávetették a vad náci Németországnak. Az önállóság talmi csillogásával sem tudták elkendőzni természeti erőforrásaink kirablását, a kulcsfontosságú iparnak a német mono­póliumok általi kizsákmányolását és alá­rendelését az „ezeréves birodalom“ hadi­céljainak, a szlovák nincstelenek munka- nélküliségének olyan megoldását, hogy a munkaerőt tömegesen Németországba szállították. A haladó erők már a Tiso- és Tuka-féle kormány első időszakában kife­jezték elégedetlenségüket Szlovákiában (sztrájkok, szabotázsok a gyárakban, ka­tonai lázadások). Az ellenállás fokozó­dott, amikor a Tiso- és Tuka-féle klikk a Szovjetunió testvérnemzetei elleni há­borúba hajtotta a szlovák férfiakat. Ekkor is megnyilvánult, hogy a valóságban ho­gyan gondolkodott és érzett a szlovák nép - a rabló teuton lovagok utódjaival való „fegyverbarátság“ a klerikális-fa­siszta rendszer vezetői ellen fordult. A szlovák katonák tömegesen átálltak a Vörös Hadseregbe, harcoltak a szovjet partizánegységekben, üldözték a fasisz­tákat a fehér-oroszországi erdőkben, Uk­rajna síkságain, a Krímben, az ogyesszai katakombákban. Közülük sokan csatla­koztak a Ludvík Svoboda tábornok vezet­te csehszlovák katonai egységhez, (Folytatás a 2. oldalon) El II IlIClflTEV I till nfliiTfllUiJi

Next

/
Thumbnails
Contents