Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-17 / 33. szám
Egy-egy nagyberuházás szinte magához szippantja az embereket. Kik közelebbről, kik messzebbről érkeznek, vannak, akiket más építkezésekről küldenek oda, de akadnak szép számban olyanok is, akik nem építőipari ágazatból kerülnek át új munkahelyükre. Aztán maguk is évekig bekapcsolódnak a nagy építkezés folyamatába. Többnyire családjuktól, otthonuktól távol, megszokva a munkásszállók sajátos életrendjét. Ezzel ellentétben előfordul az is, amikor egy nagyberuházás a helybelieket csalogatja össze mindenfelől. Feladva addigi vándoréletüket, településük közvetlen szomszédságában próbálnak helytállni, mintegy élve azzal az alkalommal, ami az építőknek ritkán adatik meg: otthon és munka egyhelyben. Nincs adatom róla, hogy a Gabcíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése hány dél-szlovákiai építőmunkást tart közelebb otthonához. Azt azonban biztosan tudom, hogy nincsenek kevesen. Látogatásaim során úgyszólván mindig újabb és újabb arcokkal hoz össze a sors. Sokan közülük a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásból vannak, vagy egyenesen gabőikovói lakosok. Akárcsak a Nyári ácsbrigád. Tagjaival éppen a legutóbb találkoztam. Már a hetedik éve tart a vízlépcsőrendszer építése, de a gabőikovói lépcsőfoknál ennek nem sok nyomát látni a föld felszínén. Eddig ugyanis többnyire minden csak alatta játszódott le. Van azonban egynéhány kivétel is. Ilyenek például a felső zsilipfó betonfalai, amelyek némi időelőnnyel, de már javában épülnek. Itt lesz majd valamikor a zsilipkamrához érkező hajók sorakozóhelye. És itt van ma a Nyári László vezette 13 tagú ácsbrigád szinte állandó munkahelye is. A magasban zsaluznak, méterről méterre szerelik össze a zsaluszerkezet oldallapjait, nyakukban a betonozókkal. Van mit csinálniuk, hogy lépést tartsanak, hogy ne kelljen miattuk várniuk az utánuk következőknek. Az építésvezető szavai szerint a zsaluzásbetonozás az ütemterv szerint halad, s ebben Nyáriéknak is nagy érdemük van. A brigádvezetóvel és egyik társával a betonfal tövében futunk össze. Ott foglalatoskodnak valamivel. Néhányan •a fal tetején, a „vaserdő“ között végzik munkájukat, a többiek meg kissé távolabb, a másik betonfalon vannak elfoglalva. Ennek látványán és a fényképezésen túl másra nemigen kínálkozik alkalom, beszélgetésre még kevésbé. De közeledik már az ebédidő, ilyenkor az étteremben mindig együtt vannak. Ebéd után üljük körbe az asztalt. Nyolcán, sorra bemutatkoznak: Nyári László, Jakus Sándor, Csóka László, Juraj Moravöík, Botló Zoltán, Kozmér János, Gaál István és Illés István. De közéjük tartozik még Bíró József, VÁZLAT EGY ÁCSPARTIRÓL Schweiger János, Vízváry Árpád, Kovács József és Fekete András is. Hétköznapjaikról, munkájukról csevegünk. Mint rövidesen kiderül, Juraj Moravöíkon, az egyik hegesztőn kívül mindnyájan helybeliek, de ö is mindössze Dunaszerdahelyról jár ide naponta. A parti másik hegesztője, a fiatal Botló fiú, még csak rövid ideje van köztük. Irányítani kell még öt, de munkájával egyelőre elégedettek. Egyébként többségük a fiatalabbak korosztályába tartozik, így tehát még évekig is együtt dolgozhatnak. Valójában az építés hozta őket össze. Eleinte hatan voltak, majd fokozatosan érkeztek a többiek, és egymás Nyolcán a partiból - ebéd után után lettek a bratislavai Hydrostav itteni üzemének dolgozói. Ki a szomszédját, ki az ismerősét vagy rokonát hozta magával, míg össze nem jöttek a mai létszámban. A kezdés után két évvel, 1981-ben szocialista munkabrigádban dolgoztak. Amihez alapozásra volt szükség az épülő vízlépcsőn, abból eddig munkálataik során mindig kivették részüket, mondják nem kis büszkeséggel. Mert ahol szükség van ácsra-szerelőre, ott többnyire számolnak velük. Amit végeznek, az már nem hagyományos ácsmunka, fával szinte alig dolgoznak, annál többet szerelnek, zsaluszerkezeteket raknak össze. Legnagyobb ellenségüknek a sarat és a szelet tartják, de a tűző napsütés vagy a csípős hideg sem hátráltatatja munkájukat. Mert az ütemterv nem számol az időjárás viszontagságaival, s időarányos teljesítésétől keresetük is függ. Aztán szóba kerül, hogy mi csalta őket erre a nagyberuházásra. Kereseti lehetőség? Kíváncsiság? Mindkettő, állítják. Az feltétlenül felkeltette érdeklődésüket, hogy szülőfalujuk közelében láttak hozzá a vízmű építéséhez. Mert nem mindegyik községnek adatik meg, hogy határában erőmű épüljön. Gabcikovo a kevesek egyike. Némi tapasztalattar a hátuk mögött állítják: fantázia van abban, amit csinálnak. Változatos munka, tele különleges megoldásokkal. És ez teszi vonzóvá, érdekessé hétköznapjaikat. A brigádvezetö közös életükről, munkaszervezési módszereikről beszél. Neki kell tudnia, hogy kit hová állítson, mivel bízzon meg. Idővel megismerték egymást ilyen szempontból is összerázódtak. Amilyen lassan indult az egész, amennyi akadályon kellett eleinte túljutniuk, olyan jól megy nekik mostanában, állítják magukról. Együttlétük első három esztendeje bizony magán viselte a kezdeti próbálkozások valamennyi buktatójának nyomát. Változott az összetétel is, emberek jöttek és mentek, mígnem állandósult a mai gárda. Munka meg azóta is van bőven, és hosszú évekig lesz is. Ezután már összeszokot- tan, egymást jól ismerve folytathatják. Már nem ritka, ha valamelyikük otthonában együtt' találjuk őket. Munka után, szabad időben is kisegítik egymást. Ha kell, összefognak, akárcsak munkahelyükön, ahol igazi kollektívává kovácsolódtak. Mindnyájuk és a gabőikovói vízlépcső építésének hasznára. J. MÉSZÁROS KÁROLY (Gyökeres György felvételei) Iákon, mert hatékonyan alkalmazták a gyomirtószereket. A jól képzett szakembereknek sikerült megakadályozniuk a legellenál- lóbb gyomok növekedését. Ezért volt szép a búza a kövesdi-pusztai táblán, a Vandaháza dűlőben, a átúrovói 7-es számú parcellán. Ezért is, meg az összes feltételek megteremtéséért. Mert a mag jó vetőágyba került. A gabonafajták szerint adagolták a tápanyagot. Később azzal törődtek, hogy a tápanyagot ne a gyomok vegyék fel. Az agronómus egynéhány régebbi példa alapján kiszámította, A BEFEKTETÉS KAMATOSTUL MEGTÉRÜLT A megkapó tájon mindenfelé kombájnok, mag- és szalmahordó traktorok látszottak. Gyorsan fogyott az aratnivaló. A Duna-ka- nyar irányában már barna hantokat hasítottak az ekék. Hántották a tarlót, hogy pihenjen vagy fogadja magába a másodnövények magját. Szervezetten, szépen folyt a munka, úgy, ahogy azt a Stúro- vói Aílami Gazdaság vezetői hetekkel ezelőtt tervezték. Igaz, a hűvös időjárás miatt későbben, de annál jobb kedvvel verejtékeztek a betakarítócsoportok tagjai, mert bő termést hozott a határ. Olyan bővet, hogy Ján Starek, a gazdaság igazgatója 15-20 százalékos többlettermésre számíthatott. Szerinte ilyen rekordtermést még nem értek el gabonából. Pedig kora tavasszal még elég rosszak voltak a kilátások. A búza alig bokrosodott, az árpa is sínylődött egy ideig. A természet végül helyrehozta, amit korábban elrontott. A nyári hűvös, esős időjárásban teltebbé lettek a kalászok, súlyosabbak a szemek. Az emberek is küzdöttek a jó termésért, mégpedig sikeresen, amit a gabonatáblák is dicsérnek. Olyanok ezek a gabonatáblák, mint egy nyitott könyv. Lapjai gondos, szakszerű munkáról árulkodnak. Ezért Dávid Ferenc, a gyomirtási és növényvédelmi munkákat irányító agronómus javasolja, olvassunk beléjük. Mutatja a szebbnél szebb búza-és árpatáblákat. Fogadkozik, hogy nem találunk bennük egy pirosló pipacsot sem. Igaza volt, a gyomot teljesen kiirtották ezeken a parcelha a kapásnövények között elbur- jánzik a gyom, akkor a tápanyag 50-70 százalékát felhasználhatja. A sűrűn vetett gabona termését 10-20 százalékkal csökkenti. Ezekkel az adatokkal érvelt, amikor pénzt kért vegyszerek vásárlására és a munkák végzésére. Most, az aratás idején óráról órára bizonyított. Hisz a bő termésből kamatostól megtérül a befektetés. Sorolja a terméseredményeket. A Favorit tavaszi árpafajta hektárhozama 7,9 tonna volt. Az őszi búza közül a Koáútkát tartja jónak, amely bőtermő az itteni éghajlati és talajviszonyok között. Tárcsával előkészített talajba 160 hektáron vetették. Hektáronkénti termése 6,1 tonna volt. A bevált kísérlet után úgy döntöttek, hogy tárcsás talajelókészítés után 300 hektáron vetnek őszi búzát. A betakarítócsoportok egymás után fejezik be az aratást. A táblák szélén összegyűlve értékelik a munkát. Vígh József, Bábi Tibor, Vjatrák József, Szigeti György, Bernáth Gyula elismeréssel illeti az agronómust és a növényvédő csoport tagjait. Ilyen gyomtalan gabonában kevés veszteséggel és gyorsan dolgozhattak. Tíz év óta nem arattak ilyen jó körülmények között. Nem teltek meg ilyen rövid idő alatt a kombájnok tartályai. Még Zdenék Cerny, a Brno- Dolné Herápice-i Gép- és Traktorállomás fiatal kombájnosa is erről beszél a gombócparti dűlőben. Ilyen gabonában sikerrel próbálhatják ki a Turbó-Liaz motort, amely fele annyiba kerül mint az eredeti, teljesítménye pedig ugyanolyan. A felszántott területeken már a másodnövényeket vetik. Amikor az öntözőcsoportok munkáját szemléljük, az agrnonómus elmondja, hogy idén csak 50 hektár őszi árpát, 110 hektár tavaszi árpát és 250 hektár őszi búzát öntöztek. A jövőben - ha 1980 hektáron teljesen üzemképes lesz az öntözőberendezés - akkor már 600 hektárra juttatnak mesterséges módon vizet. Akkor a növény- termesztésben még jobbak lesznek a termelési feltételek. Még nagyobb hozamokat érhetnek el. Lassan leállnak a gépek, hazafelé igyekeznek kezelőik. Úgy érzik, jó munkát végeztek és joggal ünnepelhetnek majd az aratóünnepélyen, amelyre az ügyeskezű lányok már fonják a koszorút. BÁLLÁ JÓZSEF Munkaértékelés a gabonatábla szélén (A szerző felvételei) iiL&i 'i-n V ' ö;-v'v":‘* jÉlgi Ebes £*!§§ sSiS ^ '. 1 tgjfgj SB h KA[ g| HB| mff SS V, !| I |V [ n 8 n n .-...a..*ss •
