Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-10 / 32. szám

ROVARÉVO VÍZINÖVÉNYEK

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

E tüske a nagy répalevelek alatt lapult, messziről leste a mezőn dolgozó asszonyokat, akik egy bokor árnyékában ebédeltek. Arra gondolt, hogy az ebé- delők után biztosan talál majd a fű között kenyérmorzsát, szalonnabőrt, ezt-azt, meg talán valami mást is. Éhes ugyan nem volt, de torkos kedve, kíváncsisága késztette a türelmes várakozásra. Amikor az asszonyok befejezték az ebédet és elvonultak, Etüske a helyszínre osont. És bizony, a fűben bőven akadt sokféle csemege, közte olyan valami is, amihez hasonlót Étüske még soha nem látott. Bontatlan zacskóstej volt az a valami, de Etüske nem tudta, mi az. Elment hát megkeresni Kajla Fülöpöt.

Fülöp szemlére vette a kövér tejeszacskót és megállapította, hogy az aligha lehet más, mint radírgumi.- Radírgumit még sose láttam - mondta Etüske -, de abban biztos vagyok, hogy ez nem radírgumi.- Ha te bizonyos vagy benne, akkor én is. De akkor meg mi

Keszeli Ferenc

ETÜSKE

FEJALJA

Kajla Fülöp kalandjai

a fene lehet? - morfondírozott Kajla Fülöp.- Fülöp, te ráhibáztál! Lehet, hogy ez a valami nem egyéb, mint miafene?- Látod Etüske, az könnyen lehet! Csakhogy mi a fene lehet az a miafene, és ma a fenére használják vajon? Meg kell kérdezni valakit, mert így bizony nem leszünk okosabbak.

Egy sereg liba totyogott el mellettük, a tarlóra tartottak.- Hé libák! Ha már itt a mezőn galibáztok, hadd vegyük hasznotokat is! Mondjátok meg nekünk, mi lehet ez a micsoda?!

A libák körültotyogták a zacskóstejet és egybehangzóan megállapították, hogy az nem lehet más, mint párna. Mert a formája olyan, ráadásul belül hófehér. Aztán elgágogták Fülöpnek meg Etüskének, hogy a párna libátokból készül, jó meleg, fejealjnak, használják az emberek.-Ha az embereknek jó, nekem is jó lesz - mondta Etüske, és Fülöp segítségével hazacipelte a zacskóstejet. Korán lefeküdt, hogy kipróbálja. A cipeléstől fáradt volt, gyorsan elaludt, de már napkelte előtt arra ébredt, hogy egy hatalmas fehér pocsolyában fekszik, a párna meg sehol. Ázottan, fázottan, lucskosan sietett Kajlához, hogy ketten majd kiókumulál- ják ezt a titokzatos, megfejthetetlen esetet. Mert hogy tűnhet el egy fej párna? Ha pedig eltűnik, hogyan maradhat utána mégis egy üres valami? És miért lesz a libatol Iból pocsolya?

Kajla Fülöpig el sem ért, amikor útközben egy öreg macskával találkozott. Látásból ismerték egymást.- Hát te? - kérdezte a macska. - Mitől vagy olyan csetres, ázott, mint a tejbefulladt egér?- Mibe? Tejbe. Hát az meg micsoda?- Jótól kérdezed, mert én aztán tudom. A tejnél semmit sem szeretek jobban, csak a tejbefulladt egeret. És ez itt a tüskéid között nem más bizony, mint tej. Ráadásul már félig meg is aludt. Azt is mondhatnám, szundikál. Ha akarod, én szívesen lenyalogatom rólad, mert amint már mondtam, a tejet nagyon kedvelem.

Etüske alig értett meg valamit ebbői az ostoba macskabeszédből, de ráhagyta: történjék, aminek történnie kell.- Ahogy gondolja kend, Kand úr - mondta letörten Etüske.

És Kand úr nekilátott. Mire szárazra nyalta Etüskét, Etüske tüskéi úgy összeszurkálták a nyelvét, hogy az rögtön bedagadt. Kínjában nyávogott volna, de ilyen dagadt nyelvvel még lélegzethez is alig jutott. Etüske megsajnálta, házába hívta Kand urat, és két napi ápol- gatta, mígcsak a macska nyelve le nem lohadt. Amikor aztán beszélni tudott, azt kérdezte Etüskétől.- Hol szerzed te a zacskóstejet, te sün?

És Etüske mindent szépen sorban elmesélt. így derült ki, hogy ami párna volt, az nem volt párna, még akkor se, ha Etüske fejaljnak használta. És mert ha egy sün holmi zacskóstejet használ fejaljnak, az előbb-utóbb persze hogy kilyukad. Ha pedig kilyukad, a tej kifolyik...

De minek is folytatni tovább, ha ezekután már minden érthető. Most már csak Kajla Fülöpnek kell elmagyarázni. Jobb, ha elhallgatom előtte - töprengett Etüske. Aztán úgy döntött: mégis elmodja, mert barátok között nem lehet titok. Úgy is lett.

Kajla Fülöp persze kinevette Etüskét, aki érthető módon megsértődött. De sebaj, mert másnap már együtt nevettek a történteken. Amikor pedig a nagy kacarászásra köréjük sereglettek a mezei állatok, csak néztek, néztek, mert nem értették, miért is nevet a két oktondi.

Ők persze nem árulták el titkukat és tudták, az ürgék, pockok, madarak sosem is tudhatják meg, mert rajtuk kívül csak az tudja, aki elől ezek mind iszkolva menekülnek. A macska. A titok így maradt titok, a többiek szemében pedig rejtély: miért nevetett olyan sokat Fülöp meg Etüske azon a napon?

Növények nemcsak szárazföldén, hanem vízben is élnek. A vízinövények között szintén találunk a többi vízinövény táplálkozásmódjától merőben eltérő táplálkozású növényeket. Ilyen például a lassú folyású vizekben élő, a vízben úszó, zöld, saliangos levelű növény, a rence (Utricularia vulgaris). Ez a növény már oly nagymértékben módosult a rovarevö életmódhoz, hogy a rendes táplálkozáshoz vezető utat felégette maga mögött: gyökerei teljesen visszafej • lődtek!

Tápláléka a folyók vizében élő apró állatkák (kerekesférgek, alsóbbrendű rákok stb.). A berendezés, amellyel táplálékát biztosítja, egészen sajátságos: a módosulás itt is a levélen megy végbe úgy, hogy az egy borsószem nagyságú kis hólyaggá alakul. E kis hólyagocskának csak egy nyílása van kifelé, de ez is úgy van elzárva, hogy csapóajtószerű fedőlapja csupán befelé nyílik. A nyílást kívülről hosszabb szőrszálak veszik körül: állásuk olyan, hogy az odatévedt állatkát a nyílás felé terelik: ha megbillenti az igen könnyen mozgó csapóajtót, máris fogva van, mert mögötte az ajtó azonnal bezárul. Belül, a kis hólyag falán levő mirigyek váladékai csakl>amar megemésztik az állatkákat.

A szárazföldi és a vízi rovarevő növények

olyan részei, amelyek fokozottabb igénybevételnek vannak kitéve, jobban kifejlődnek, esetleg sajátos módon meg is változnak; azok pedig, amelynek fontossága háttérbe szorult, lassan visszafejlődnek. Ezt mutatják a rovarevö növények is; gyökereik általában gyengén fejlettek.

Feltehető mármost a kérdés: vajon a szárazföldön élő rovarevő növények kizárólag csak rovarral élnek-e? A tapasztalat azt mutatja, hogy nem, mert ha a szükség úgy hozza, rendes módon is táplálkozhatnak. Mint a kísérletek mutatják, ha e növényektől mesterségesen távol tartjuk a rovarokat, s ezzel rendes táplákozásra késztetjük őket, a gyökerek átveszik a táplálék- szerzés feladatát. De éppen gyökereinek sat- nyasága, gyenge fejlettsége miatt a növény e számára szűkre szabott életkeretek között tengődik, bizonyítékául annak, hogy a növények e csoportjánál a szerves táplálék felvétele rendkívül előnyösen módosítja anyagcseréjüket, mert pótolja a gyökérzet révén felszívott kevés tápanyagot. Minden hasonlat sántít, de valahogy úgy van ilyenkor e szokatlan táplálkozásra kényszerített növény, mint a ragadozó állat, amelynek húst nem, csupán növényi eledelt adunk: megél azon is, de nem lesz ereje teljében.

Dr. Bolgár Ferenc

TÓTH LÁSZLÓ

A pinty és a csíz

Füzesben, nádasban kesereg a pinty:- Mi történt, pintyem?- Elszakadt az ingem.- Add csak ide, pintyem, vagyunk mi vagy tízen, magvarrjuk majd ingyen.

Füzesben, nádasban kesereg a csíz:- Mi történt, csízem?- Vigyél át a vízen!- Ne búslakodj, csízem, vagyunk mi vagy tízen, átviszünk a vízen.

FELLINGER KÁROLY

Mondóka

Eltörött a lábas lába, nem megy ö már Indiába, kiscipöjét nékem adja, még a szél is megtapsolja.

Virágszirom hull a fáról, föld orcáján leng a fátyol, ahogy nézem, ahogy látom, kert vagyunk egy lepkeszárnyon.

Naplemente

Itt tengeri, ott tengeri, szél a fiát megkergeti, piros arcot rajzol neki, mint a holdat, úgy öleli.

Aranyréten, aranyparton, kiült halászni az alkony, hálójában a csillagok, körültáncolják a napot.

SENKI SEM HÓS VAGY FORRADALMÁR A FÜRDŐSZOBÁBAN.

Linklater

GONDOLKODOM. TEHAT.

FÉNYES MATEK

Milyen számmal kel! helyettesíteni a két égő gyertyát és milyennel a két izzólámpát, hogy az ösz- szeadás eredménye 1049 legyen ?

10 f 9

N

R

U

A

A

Y

A

D

N

K

HOVA MEGY A VONAT?

Utazz végig felülről lefelé a betűsíneken, írd be a megfelelő négyzetbe azt a betűt, amelyik az indulási állomásnál szerepel, és máris tudod, hogy hol van a vonat végállomása.

KINCSKERESŐ

Indulj el kincskereső ceruzáddal a kincses- kamra egyik bejáratától, és addig föl se emeld a hegyét, amíg meg nem találtad a kincsesládához vezető utat! De vajon melyik bejáratnál kell behatolnod?

I

I

I

E sorok írója ezt a kérdést kapta néhány évvel ezelőtt egyik egyetemi vizsgáján, s most kis barátaival is szeretné megismertetni a kérdésben rejlő „titkot,“ illetve magyarázatát

A könnyebb érthetőség'kedvéért kezdjük a hóval. Mit gondoltok, vajon miért fehér a hó?

Nem, nem azért, mert fehér színűek a hópelyhek. Hanem? Mint már említettük a hóropogásról szóló részben, a hópelyhek számtalan apró kis jégkristályból állanak, és azok bizony nem fehér színűek, hanem átlátszóak (mondhatnánk színtelenek). Mégis együttesen fehér színt adnak. A választ a fényvisszaverődés törvényeiben kell keresnünk. A fény - kisebb-nagyobb mértékben - minden tárgyról visz- szaverődik (egyedül csak a teljesen fekete test a kivétel). Természetesen a legjobban a jól tükröző felületek (például tükrök) verik vissza a fényt, általában szabályosan, egyetlen irányba. Szabálytalan felület esetben azonban a fény szétszóródik minden irányba s ezáltal válik a község úgymond átlátszatlanná, fehér színűvé. Ilyen szabálytalan felület a jégkristályokból álló hó, de a barnasör habja is (a világosé úgyszintén természetesen), amely ezer meg ezer parányi buborékból áll. De hogy messzebb ne menjünk, a tojás fehérje is átlátszó, színtelen, de amint

habbá verjük, gyönyörű fehér színű lesz. Ugyanúgy az üvegdarabka, ha porrá törjük. Sőt, ha az üvegdarabka színes, a kísérlet eredményén az sem változtat.

BÖDŐK ZSIGMOND

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

1

I

I

I

I

I

|

I

I

I

a, fényvisszaverődée sík felületről

b, ...szabálytalan felületről

MEGFEJTÉS

A július 27-i számunkban közölt feladatok megfejtése: gólya, orgona, fogas, kréta, villám, szűr, szán; c. Nyertesek: Kovács Aranka, Alsóvály (Nizné Valice); László Laura, Hidaskürt (Mostová);, Vígh Éva Dunaszer- dahely (Dunajská Streda); Katka Karhanová, Nyitra (Nitra); Morvái Péter, Ebed (Stúrovo-Obid).

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

ÚJ SZÚ

18

1984. Vili. 10