Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)

1984-08-10 / 32. szám

ÚJ szú 17 1984. Vili. 10. TUDOMÁNY TECHNIKA Az ésszerű fehérjegazdálkodás tartalékai iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Az emberek az életszínvonal emelkedésével nemcsak a ruház­kodásra, a lakásra, az autóra és egyebekre költenek többet, ha­nem az élelmiszerekre is. Az utób­bi tíz év folyamán jelentős mérték­ben megnőtt az állati eredetű élel­miszerek iránti kereslet. Különö­sen a sovány húsok fogyasztása került előtérbe. Hazánkban 20 évvel ezelőtt kö­rülbelül 47-50 kg-os volt az évi húsfogyasztás, az utóbbi években pedig már 80 kg körül mozgott. A tudósok szerint a felnőtt ember napi fehérjeszükséglete mintegy 100-120 gramm. Ez a mennyiség azonban csak akkor teljes értékű, ha a felét állati eredetű fehérjék nyújtják. Bizonyára eljön majd az idő, amikor.az értékes fehérjéket ipari­lag fogják előállítani. Ez azonban még messze van, ma még min­denki szívesebben fogyasztja pél­dául a prágai sonkát, mint egy „marék“ mesterségesen termelt tápszert. De növényi eredetű táp­lálékaink is tartalmaznak fehérjé­ket. különösen a hüvelyesek. A szója például teljes értékű fehér­jéket tartalmaz. Az állati eredetű táplálékokban azonban koncent­ráltabban található az emészthető fehérje, s ami ennél is lényege­sebb, az állati eredetű fehérjék rendszerint teljes értékűek, a nél­külözhetetlen aminosavakat ked­vező arányban tartalmazzák. Mik tulajdonképpen a fehérjék? A fehérjék alkotórészei az ami- nosavak, amelyek az élő anyagot felépítő szerves vegyületek közül mennyiségi és élettani szempont­ból egyaránt a legfontosabbak. Nélkülük nincs élet. Természetesen nemcsak fehér­jén él az ember, de amikor hiá­nyos táplálkozásról beszélünk, ak­kor világméretekben is a fehérje­hiány, főleg az állati eredetű fehér­jehiány kerül az első helyre. Ázsiá­ban, Afrikában és Dél-Amerikában vannak olyan országok, ahol a la­kosság átlagos napi állati eredetű fehérjefogyasztása a 15 grammot sem éri el. Csehszlovákiában a következő években egy lakosra számítva naponta 70-75 gramm körüli állati eredetű fehérjéről kell gondoskodni, s a szükségletek a lakosság szaporulatának meg­felelő arányban növekedni fognak. hérjéknek a különböző vesztesé­gektől való megvédése. Keserű szájízzel, mégis tudomásul kell vennünk, hogy például az évelő takarmányok betakarításánál a megtermelt fehérjének sokszor a harminc százaléka is veszendő­be megy, a szántóföldön marad, vagy a tárolásnál vész el. Az ilyen jellegű veszteségek el­kerülése céljából világszerte foko­zódik a szálas takarmányok forró­levegős szárítása és az ún. zöld­lisztek készítése. A lucernaliszt például a kérődzők részére is ki­váló takarmányforrás. Az USA- ban a kérődzők részére gyárott Dehy 100 elnevezésű takarmány­koncentrátum 60 százalék lucer­nalisztet, 31,6 százalék karbami- dot, 2 százalék dikalcium-foszfátot és 0,4 százalék propionsavat tar­talmaz. Ha ezt az anyagot 9 szá­zalékos arányban abraktakar­mányhoz keverik, 18-19 százalé­kos fehérjetartalmú komplett ta­karmányt kapnak. Ismeretes, hogy az állatte­nyésztés költségeinek 60-85 szá­zalékát a takarmányokra fordított kiadások képezik. A fehérjegaz­dálkodás tehát döntő mértékben kihat az állattartás jövedelmező­ségére. A forró levegős szárítás­sal például egy hektárról 780-800 kg emészthető fehérjét nyerhe­tünk a hagyományos betakarítás­sal elért mintegy 480 kg helyett. A takarmánynövények hektárho­zamait öntözéssel növelhetjük, ami az emészthető fehérjék meny- nyiségét is gyarapítja. Ami a gabo­naféléket illeti, itt is fokozható a fe­hérje mennyisége. A legújabb bú­zafajtáknál és kukoricahibridekné! például a lizintartalmat 8 százalék­ról 13-15 százalékra növelték. Nincs messze az az idő, amikor a gabonafélék lizintartalma a 15-18 százalékot is eléri. Hazai feltételeink között a kér­dés fontosságát és jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már 1-2 százalékos takar- mánymegtakaritás, illetve jobb ta­karmányhasznosulás népgazda­sági méretekben mintegy 200-250 millió koronás költség­megtakarítást tesz lehetővé. A szemes takarmányok közül főleg a kukoricatermelésnek van nagy jelentősége, amely a takar­mánykeverékek gyártásának nél­külözhetetlen alapanyagát képezi. Ha a közeljövőben szemes kukori­cából országos viszonylatban elérjük a 6,5 tonnás átlagos hek­tárhozamot, akkor igen jelentős lépést tettünk előre a növényi ere­detű fehérjeellátás területén. Mit adhat az ipar? A mezőgazdaságon kívül is ígérkeznek olyan lehetőségek, amelyek a hazai takarmányfehér­je-ellátást lényeges mértékben elősegíthetik. Az egyik legrégibb ipari eredetű fehérjeforrást a kar- bamid képezi. Országunk terüle­tén számos állami gazdaságban és szövetkezetben sikerrel etetik a karbamidos tömegtakarmányo­kat a kérődzőkkel. A fehérjetermelés új útja a kő­olaj felhasználásából kiinduló élesztőgyártás. Az élesztőgombák több mint 50 százalék nyersfehér­jét tartalmaznak. A világ több or­szágában jó úton halad ez a kuta­tási és fejlesztési irányzat. A me­lasz felhasználása alapján már korábban is megoldódott az élesz- tötermelés problémája. Jelentős mértékű cukortermelésünk a mi feltételeink között lehetővé teszi, hogy a melaszból, a cukorgyártás melléktermékéből értékes fehérje- takarmányt készíthessünk. A vegyipar a lizin előállításával is sokat segíthet a jövőben az állattenyésztés fehérjegondjainak a megoldásában. A lizin az élet- fontosságú aminosavak egyike, s 1 tonna lizinnel 10-12 tonna fehérjét lehet pótolni. A kutatók bizonyára még sok olyan új megoldást találnak, ame­lyek az egész világon, s nálunk is megoldják az állattenyésztés fe­hérjegondjait. Egyelőre azonban azokhoz az eszközökhöz kell fo­lyamodnunk, amelyek kéznél van­nak, s amelyekkel gazdaságosab­bá tehetjük a tej, a hús és a tojás termelését. A külföldől behozott drága állati eredetű fehérje fel- használását azonban egyelőre még nem iktathatjuk ki, erre még sokáig szüksége lesz a hazai ál­lattenyésztésnek, de a felhaszná­lás ésszerűsítésével és a hazai források maximális hasznosításá­val jelentős mértékben csökkent­hetjük behozatali szükségletein­ket. MOLNÁR FERENC MIKROPROCESSZOROS VOLTMÉTER A világviszonylatban tapasztalható fejlődéssel összhangban a villamos műszerek legnagyobb hazai gyártója, a Metra Blansko vállalat is elindult az olcsó és nagy teljesítményű mikroprocesszo­rok alkalmazásának az útján. A vállalat termékválasztékában pia már hat olyan műszer van, amelyek mikroprocesszorral vannak ellátva. Az egyik figyelemre méltó termékük a digitális voltmérő. A mikroprocesszorok felhasználása lényeges mértékben javította a műszer minőségi színvonalát, miközben az ára nem emelke­dett. Az új voltmérő az eddigieknél pontosabb, beállítása automa­tikus, s ellenáll a hőmérsékleti ingadozásoknak. Kezelője csak elvégzi a bekapcsolást, s figyeli a számjegyes kijelzőn megjelenő értékeket. Ez a voltmérő azonban nemcsak műszaki szempontból érde­kes. Kifejlesztésében és gyártásában fontos szerepet játszott a nagy integráltságú félvezető áramkörök három szakaszban végrehajtott árleszállítása is, amire legutóbb ez év április elsején került sor. Az új műszer abból a szempontból is előnyös a vállalat számára, hogy csökkent a gyártás munkaigényessége, s a ter­mék értékében nagyobb részarányt képvisel a konstruktőrök és a tervezők szellemi munkája. A MIT 330-as mikroprocesszorral működő új digitális voltmérő további példája annak, hogy hazai - gyártmányú alkatrészeink felhasználásával is készíthetünk nagy használati értékű, korszerű műszereket, amelyek egyaránt elő­nyösek mind a gyártó vállalat, mind pedig a felhasználó és az egész társadalom számára. A felső képen az új voltméter műszerfala, az alsón a MIT 330-as mikroprocesszoros berendezés látható. MILAN ADÁMEK (A szerző felvételei) Az egyes állatfajok különböző módon és mértékben hasznosítják az egyes takarmányféleségeket. A kérődzők például az amidokat is hasznosítani tudják. A bendőjük- ben levő mikroorganizmusok saját testfehérjéjüket építik fel az ami- dokból, s ezt a fehérjét a kérődzők jftl értékesítik. A sertés azonban nem képes erre. Az állatok fehér­jét csak fehérjéből képesek előállí­tani. A fehérjét tehát eredendően a növényvilág biztosítja, állatnak, embernek egyaránt. Azonban a sertésnek és a baromfinak bizo­nyos mennyiségű állati eredetű ta­karmányra is szüksége van a kellő szintű tojás- és hústermelés eléré­séhez. Az állati fehérjének tehát növényi fehérje a forrása. Egy kilogramm- nyi húsfehérje előállításához azonban több kilogrammnyi növé­nyi takarmányfehérjére van szük­ség. Ez a magyarázata annak, hgy miért annyira drága és keresett a fehérjetakarmány. Hazánk ta­karmányfehérje-szükséglete a je­lenlegi időszakban körülbelül két­millió tonnát tesz ki évente. Menteni a menthetőt Ami a mezőgazdaságot illeti, ezen a szakaszon itt a legfonto­sabb tennivaló a megtermelt fe­Érdekességek,* újdonságok ^sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss* Talajtapogató talajszonda Járókelő talajszonda fürké­szi a talajban rejtőző tárgyakat, a gázvezetékektől a tartályokig és a régészeti leletekig. A leg­több effajta tárgy a felső ötmé­teres talajrétegben helyezke­dik el. A radarszonda nagy- frekvenciás impulzusok formá­jában elektromágneses hullá­mokat sugároz függőlegesen a talajba. A hullámok visssza- verödnek a talaj mélyén rejtőző tárgyakról. A visszaverődés időtartalmából meghatározha­tó a tárgyak elhelyezkedésé­nek mélysége, és a szonda fel is térképezi a leletet. Minden tárgy a térképre kerül, ha oldal­hosszúsága nagyobb 30 centi­méternél, függetlenül a tárgy anyagától, ha ez az anyag kü­lönbözik a tárgyat körülvevő ta­lajtól. A nagy elnyelési veszte­ség miatt a radarszondázás mélysége öt méterre korláto­zódik. A radarszondát lánctal­pas járművön helyezik el, így a legnehezebb terepen is fel­kutatja például az elásott sze­metet, kiváltképpen az egész­ségre káros anyagokat. Fel­derítheti a különböző vezeté­kek pontos elhelyezkedését, a régészek számára érdekes falmaradványokat. Kis számí­tógéppel összekapcsolva a ta­lajprofil grafikonjává dolgoz­hatja fel a mérési adatokat. Védöinjekció a köveknek A Német Demokratikus Köztársaság hallei műemlék­védő intézetében kidolgozott eljárásokkal megakadályoz­hatjuk a kövek mállását; a kő- szobrokat és az épületek plasztikáit megóvhatjuk a kör­nyezet káros hatásaitól. Eddig főleg szervetlen oldatokat fecskendeztek a kövekbe. Legújabban eredményeket ér­nek el szerves anyagokkal; ak- ril-, epoxi-, poliészter- és poli- uretán-gyantákkal, továbbá kü­lönböző szilikonvegyületekkel. Az új eljárásokkal eredménye­sen konzerválták például a drezdai történelmi épületek kőszobrait, továbbá a Szász Svájc kedvelt kirándulóhelyei­nek sziklafalait is. Zöld „utcaseprők“ A zöldalgáknak fontos sze­repük van a felszíni vizek tisz­tántartásában, mert felbontják a kéntartalmú ártalmas anya­gokat és visszavezetik őket a természetes anyagcsere-fo­lyamatokba. A zöldalgák „ut­caseprő“ működését a mün­cheni egyetem növénytani in-* tézetében tanulmányozták leg­újabban behatóan. A Chlorella algákkal végzett kísérletekkel megállapították, hogy ezek a zöldalgák a nekik „feltalált“ száz kéntartalmú vegyszerből 95-öt feldolgoznak anyagcse­réjükkel. Ez a megállapítás azért nagy jelentőségű, mert a háztartásokból sok kéntartal­mú szennyvíz (pl. mosószerek) kerülnek a természetes vi­zekbe. Hidegtürö mentőöltöny A legkülönbözőbb klíma­övezetekben is eredményesen vizsgázott a Német Demokrati­kus Köztársaság egyik ruha­gyárában a hajótöröttek hasz­nálatára kifejlesztett újfajta mentőöltöny. Jelentősen meg­növeli az életben maradás esélyeit, és tíz órán át négyfo­kos tengervízben is megaka­dályozza a tengerész testének életveszélyes lehűlését. A hi­deg ellen védő bélelt öltönyt a narancsszínű vízhatlan öl­töny alatt kell viselni, a csizma, a kesztyű, a nyakrész és a ka­pucni vízhatlanul záródik. A mentőövvel és kötéllel, felfúj­ható úszógallérral ellátott men­tőöltönyt önműködő jelzőfény­nyel is ellátják. (d) '*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*±

Next

/
Thumbnails
Contents