Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-03 / 31. szám
Rácz Olivér Csicsay Alajos Anikó és a méhecske A Dudl Budli Csí Megint nyár volt és szünet az iskolában - tehát vakáció. A vakáció pedig arra való, hogy minden gyerek nyaraljon, mégha olyan picike is, mint Anikó. Még csak egy évet járt iskolába, épphogy megtanult írni, olvasni. Hiba nélkül meg is írta a képeslapot Messzi Mamának és Messzi Papának, hogy mikor érkezik hozzájuk: Hétfőn, július másodikán, pontosan tizenegy órakor. Addig is üdvözli a Cirmost, a csirkéket, a meggyfát, meg a méhecskéket a kertben. A képeslapot július másodikán tíz óra ötvenkilenc perckor hozta a postás. Tehát nem sokáig kellett várnia a Cirmosnak, a meggyfának, a csirkéknek és a méhecskéknek Anikót. Ha jól tudok számolni, mindössze egy percig. örömmel üdvözölték a vendéget. A Cirmos a lábához dör- gölözött, a csirkék körülcsipogták, a meggyfa az ágait lengette, csak éppen a haszontalan méhek nem vettek róla tudomást. Rengeteg dolguk volt. Éppen akkor virágzott a pusz- páng meg a törökszegfű, mind egy szálig ott nyüzsögtek a virágszirmokon. Anikó meg is neheztelt rájuk, s magában megfogadta, feléjük sem néz többé. Éjjel azt álmodta, hogy a méhek nem szívesen látják, talán jobb lenne, ha visszamenne a városba és Négerbabával meg Kamuti mackóval kiköltözne az erkélyre. De reggel sem Négerbaba, sem Kamuti mackó nem akart visszautazni. így hát maradt Anikó. Másnap kisétált barátaival a kertbe, és mintha éppen arra vezetne az útjuk, elballagtak a kaptár mellett is. De bizony a méhek most is csak sürög- tek-forogtak, Anikóhoz annyit sem szóltak, hogy zümm. Mit tehet ilyenkor egy városi kislány? Hát amit a legtöbb hívatlan vendég. Sírva fakad. Ezt tette Anikó is. Még jó, hogy vele volt Kamuti mackó, aki mindig mindenre talál magyarázatot.- Ne pityeregj! - dörmögte.- Láthatod, dolguk van. Ezek nem olyanok, mint a városi méhek, akik csak zizegnek a levegőben és mindig ráérnek.- Amik a levegőben állva zizegnek, azok nem méhek, hanem zengőlegyek - javította ki Kamuti mackót Négerbaba.- Az viszont igaz, hogy a méhek csak este érnek rá vendéget fogadni. Anikónak eszébe jutott, hogy régebben mindig este érkezett nyaralni, és akkor valóban kedvesen fogadták a méhek. Arra gondolt, hogy este ismét kijön hozzájuk, s ha szívesen látják, akkor itt marad egészen az új tanév kezdetéig. Alig alkonyodott, máris ké- zenfogta Négerbabát és Kamuti mackót, hogy tiszteletét tegye velük a méheknél. Hanem alig léptek párat, az egyik kamillabokorról síró hang röppent feléjük.- Hát ennek sosem lesz vége? - mortyogott Kamuti mackó.- Most nem én sírok, hanem valaki más - mondta Anikó.- Más? - kérdezte Kamuti.- Akkor az más.- Nézzük meg, ki az!-javasolta Négerbaba. Ugyan ki lehetett volna, mint egy kicsi kis méhecske.- Nahát! - álmélkodott Anikó, Négerbaba és Kamuti mackó. - Még ilyet sem láttunk, hogy egy méh sírt volna. Ugyan mi lelt téged, te szegény?- Elveszettem a virágporgyűjtő kosárkámat, s most nem merek hazamenni, mert megver a mamám.- Keressük meg gyorsan!- mondta Négerbaba. Keresték, keresték, de bizony meg nem lelték. Rájuk is esteledett.- Ne sírjál! - vigasztalta Anikó a méhecskét -, majd mi hazakísérünk, s nem engedjük, hogy a mamád megverjen.- Kosarat meg majd fon neked Messzi Papa fűzfavesszőből. Ekkora kosarat fon neked, ni! - tárta szét karjait Kamuti mackó.- Csak legyen aki cipelni bírja - feleselt Négerbaba, de nem folytathatták, mert éppen a kaptár ajtajához értek. Az egész méhcsalád ott ült az ajtóban és várták haza a testvérüket. Hogy örvendezlek Anikónak, mikor meglátták, hát még mikor megtudták, hogy ó kísérte haza a póruljárt testvérkét. Maga a méhkirály- nő jött köszönetét mondani. Még Négerbabának és Kamuti mackónak is jutott a hálából. Nagyon boldogok voltak mindhárman. S éjjel ők maguk fonták meg a virágporgyűjtö kosarat színtiszta álomfonálból. Pici volt és pehelykönnyű, éppen a méhecske karjára illett. Neki van ma is a legszebb kosárkája. (Afrikai mese) Ott messze, fent a Zambézin, mely átszeli Dél-Afrikát, halászott nagy Dong csendesen és oktatgatta kis fiát: ,,Ha nagy leszel, halász leszel te is, mint én s a nagyapád: gyere, kicsim, markold a hálót: ebédre halat süt anyád!“ „Most nem lehet“ kiált kis Dong „dolgom van, rengeteg: a pálmafákat kell figyelnem s a sok-sok, futó felleget. De már szalad, ne félj, apám, fürgén segíteni az én hűséges, jó pajtásom, a Dudli Budli Csí!“ Nagy Dong elbámul. Sohasem hallotta még e szép nevet... A Dudli Budli Csí - tűnődik; ez vajon ki lehet? Kis Dong pedig hever a parton, talpát lágy hullám fürdeti, s félálomban hallja a szót, amint az anyja sürgeti: „A kunyhó előtt ki seper fel? Ki hoz nekem kölest?“ És kis Dong lustán válaszolja: „Mennék, mamám, és örömest. De lásd, a folyót kell figyelnem, amint a habokat viszi: majd segít neked kölest szemelni a Dudli Budli Csí.“ Nagy Dong a hálót vonja be: cikáznak benne szép halak, kis Dong a szája szélét nyalja: lesz ám itt sok pompás falat! Az ám, de ehhez tűz is kell, s a tűzhöz forgács: fuss, kicsi! De kis Dong nem mozdul, legyint: „Majd hoz a Dudli Budli Csí!“ Mennyei illat száll, lebeg: kis Dong szalad: kész az ebéd! -•"De jaj, a tálkája üres, s kis Dong mereszti a szemét: „Ki ette meg a halamat?“ S nagy Dong kacsintva feleli: „Hát nem tudod, kicsi fiam? A Dudli Budli Csí!“ Nem boszorkányság... Miért oltja a víz a tüzet? Ha valahol tűz üt ki, gondolkodás nélkül vízért rohanunk, mert tudjuk, hogy a víz kitűnően oltja a tüzet. (Azonban jegyezzük itt meg: nem szabad vízzel oltani tüzet, ha elektromos vezetékek zárlata miatt keletkezett, vagy azok közelében van a tűz forrása! Ugyanis a víz vezeti az elektromos áramot, és halálos áramütés érhet bennünket.) A címben szereplő kérdés nagyon egyszerűnek tűnik fel, de vajon tudnátok-e rá válaszolni? A tűzoltásnak is megvan a maga fizikája. A víz kétféle tulajdonságából eredően oltja a tüzet. Az első, és a léA papírt5le8ér A kor alakú papírlap hajtogatásának módja nyegesebb a két együttesen fellépő hatás közül az, hogy a víz kitűnő hővezető, és az égő anyagokat a gyulladási hőfok alá hűti. A papírnak például 200 °C körül van a gyulladási hőfoka, de ha ezen hőmérséklet alá hűtjük, nem tudjuk meggyújtani. Ezt az állításunkat könnyen ellenőrizhetjük a következő kísérlettel: papírlapból formáljunk tölcsért, s abba töltsünk egy-két ujjnyi vizet, majd tartsuk láng fölé (legjobban megfelel a gyertya). Látni fogjuk, hogy a papírtölcsér nem gyullad meg, mert a benne lévő víz elvezeti a hőt, és nem érheti el a gyulladási hőfokot. A másik hatás az, hogy a kiöntött víz légmentesen elzárja az égő anyagot A víz a levegőtől, így az égéshez szükséges oxigén nem jut el a tűz forrásához. Persze, ezek szerint minden folyadékkal lehetne tüzet oltani. Mégsincs így: elengedhetet • len feltétel, hogy a folyadék NE LEGYEN GYÚLÉKONY! Benzinnel, olajjal, szesszel - ezt már bizonyára ti is tudjátok - nem lehet tüzet oltani, mert ezek maguk is nagyon jól égő anyagok. A tűzoltó készülékeket egyébként ma már ritkán töltik vízzel. Leggyakrabban olyan szintetikus (nem gyúlékony) anyagokat használnak, amelyekből kifecskendezéskor vastag habréteg képződik, tökéletesen elzárva a levegőtől a tüzet. BODÖK ZSIGMOND Örökmozgó-szimulátor Évszázadokon át sokan kísérleteztek olyan gépezet megalkotásával, ami, ha egyszer mozgásba jött, örökké jár, és csupán olajozni kell. Perpetuum mobilének mondták ezeket a megálmodott szerkezeteket. A sok feltaláló által kidolgozott örökmozgó között egy sem akadt, amely megfelelt volna készítője elképzelésének. Egyik sem járt. A múlt század közepén felfedezett energiamegmaradás törvénye kimondja, hogy energia semmiből nem teremthető és meg sem semmisíthető. Mégis, még napjainkban is, jelentkeznek örökmozgófeltalálók a szabadalmi hivatalokban. Szép számmal bukkantak fel csalók és becsapottak. Az emberi hiszékenységre alapítva szélhámosok ígérték, hogy örökmozgójuk hamarosan elkészül, csupán keveset kell még rajta igazítaniuk, amihez pénz kell. Félrevezetett pénzes emberek azután adtak pénzt, amit sohasem láttak viszont. így van ez, aki szeretne valamit, könnyen elhiszi! Az álfeltalálók nemritkán óra alakú örökmozgóval kápráztatták el híveiket. Az óra működtetéséhez ugyanis roppant kevés energia szükséges; a mutatókat forgató tekercsrugó kibontakozása vagy a leereszkedő súly energiája elégséges a mozgás felkeltéséhez. Volt olyan feltaláló, aki órájának kettős számlapjában hosz- szú rugót helyezett el, ami egy évig hajtotta az óraművet, és csak a mester halála után derült ki a turpisság. Képünkön a genfi óramúzeumban bemutatott „örökmozgó-szimulátor“ látható. Azért „szimulátor' mert „szimulálja“, színleli az örökké tartó mozgást. Ugyanazon elv alapján működik (azaz: működne), mint sok más feltalálóé, akik vizet engedtek egy tartályból a vízikerékre, és annak forgása szivattyút hajtott, ami felnyomta (volna) a vizet a tartályba. Ennél tükörfényes csapágygolyók gurulnak egy kerék peremére, és a kerekeket súlyukkal húzzák, s így a kerék elfordul(na). A forgó kerék elevátort hajt a nézők megtévesztésére, s úgy látszik, mintha az elevátor a golyóktól forgatott kerékkel működne. Valóban látványos készülék, a múzeumban mindig sokan állnak körülötte. Azért, hogy működését nehezebben lehessen megérteni, alsó részén dugattyús szerkezet mozog, aminek persze semmi szerepe nincs, hiszen nem hajt semmit. Az egész csupán technikai játék, amit lejárása után újból fel kell húzni. (Ezt a nézők nem látják.) A „szimulátor“ is csak azt bizonyítja, hogy semmiből nem lehet energiát nyerni. Pedig milyen jó lenne! Dr. Horváth Árpád ÉN HISZEK AZ EMBERBEN, AMI ANNYIT TESZ: HISZEK AZ EMBERI ÉRTELEMBEN! Brecht x Ui >z tu-J UJ cc a tu * MEGFEJTÉS A július 20-i számunkban közölt feladatok megfejtése: fehér, fehér, fekete, fehér; 1. Marika, 2. Dóri, 3. Angéla, 4. Ella, 5. Magda. Nyertesek: Sárkány Zsolt, Sellye (Sal’a); Soóky Katalin, Csallóközkürt (Ohrady); Pásztor Dóra, Nagytárkány (Veiké Trakany); Hodossy Bálint, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Lados Iván, Losonc (Lucenec). ÚJ SZ& 1984. Vili.3. 5 ■o c § 0) « v. 2 2 3 E 1 |1 o E II 2 3 ö E
