Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-03 / 31. szám
B alázs Béla egyetemes értékekben gazdag alkotói pályájának és életútjának csehszlovákiai vonatkozásait nem művek puszta visszhangja, illetve több kontinensnyi forradalmi világjárással összefüggő életrajzi adalék jelzi. A kapcsolatra utaló tények mögül kölcsönhatások körvonalai villannak föl, az útkereső példaadás erejével vallva egyéniség és közösségi szolgálat marxista eszmeiségben kiteljesedő összhangba kerüléséről. A csehszlovákiai haladó, marxista irányba tájékozódó értelmiség szervezete, a Levá Fronta határozott, az értelmiségi tömegek eszmei tisztánlátását segítő szándékkal jelentette meg 1931-ben In- telelktuálové v rozpacích címmel Balázs Bélának azt a tanulmányát, mely később a Sarló kiadásában magyarul is megjelent, majd németül is napvilágot látott. A cseh nyelvű kiadás előszavának szerzője, Ladislav Stoll a rövid, tömör bevezetőben a könyvecskének messzemenő jelentőséget tulajdonítva fejezte ki elismerését a szerző, „a Németországban élő magyar intellektuel, a kiemelkedő filmteoretikus“ gátlásokat feloldó vitakészségének. Hangsúlyozta, hogy Balázs a szocialista átalakulással azonosuló „klasszikusan“, polgári oldalról megfogalmazott, visszahúzó aggályokra a leglényegesebb pontokat kitapintva adott választ. Az alig harmincoldalas brosúra megjelenésének időpontja önkéntelenül is a csehszlovákiai mozgalmi közeg és Balázs Béla személyiségének fejlődésdinamikája közötti összefüggések keresésére ad okot. A csehszlovákiai kommunista mozgalmon belül ez idő tájt fontos, az osztályharc frontjára bevonható értelmiség összefogásával kapcsolatos lépések történtek. 1931 nyarán zajlott le a baloldali értelmiség országos kongresszusa, mely az alkotó intelligencia szűk szakmai szervezkedésén túlmenő tömegszervezetért szállt síkra. Az összejövetelen elhangzott egyik fő referátumot Ladislav Őtoll tartotta, aki felhívta a figyelmet az értelmiség szociális helyzetében, a polgári hatásokkal szembeni ellenálló képességben meglevő különbségekre. Az eitérő feltételek megkülönböztetett figyelembevételének fontosságát hangsúlyozta. A kongresszuson az értelmiséget a marxizmushoz elvezető fokozatokat, átmeneti szakaszokat is szem előtt tartó rugalmas szemlélet kristályosodott ki. Ugyanakkor az sem veszett szem elől, hogy a marxizmus nem önmagában, hanem a válsággal terhes jelen égető feladataira adott ösztönző válaszokkal gyakorol széles körben ható'vo'hzerőt. így az értelmiség és a proletariátus harcának összekapcsolásában az alkotó intelligencia szerepe is megfelelő hangsúlyt kapott. P ersze a kommunista mozgalom oldalára állítható értelmiséggel szembeni, a reális helyzettel fokozottabban számoló magatartásnak megvoltak a tágabb meghatározói, amelyek Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájában gyökereztek. Az elmélet és gyakorlat szüntelen szembesítésére törekvő új gottwaldi vezetés igyekezetét alkotó szellemű felismerések kísérték. Ezek elősegítették a kommunista mozgalom tömegkapcsolatainak kiterjesztését. Az a korabeli irányvétel ugyanis, mely a mindennapi követelésekért folytatott harcot a kapitalizmus teljes közvetlen felszámolására irányuló támadás elókészítétével kötötte össze, nehezítette az összefogást a szocialista forradalom eszméjétől távol álló társadalmi rétegekkel és politikai erőkkel. Ugyanakkor a számbajöhetó szövetségesek köre még szűkebbre szorult, ugyanis a gazdasági válság politikai kihatásának leegyszerűsítő értelmezése és a forradalmi lehetőségek túlbecsülése uralkodott el, ami a tömegbefolyás kiszélesítését bonyolító merev magatartáshoz vezetett. A gottwaldi vezetésnek a harmincas évek elején nemzetközi hatást kiváltó tapasztalatai éppen arra figyelmeztettek, hogy a kapitalistaellenes egységfront megteremtése csak a dolgozók öntudatának adott szintjéhez igazodó követelések szorgalmazásával, az összekötő szálak erősítésével lehetséges. Ez a légkör, melynek bizonyos előjelei már 1931-ben is érződtek, minden bizonnyal ösztönzően hatott a Csehszlovákiába látogató Balázs Bélára. Az önmaga által is megtett út belső, emberi, erkölcsi próbáinak biztonságot adó tanulságaihoz újabb bizonyosságot szerezve segíthette a baloldai értelmiség túllendülését a választás akadályain. Balázs Béla 1931- ben lépett be a Német Kommunista Pártba. A századelő polgári eszmevilágából indulva a szüntelen útkeresés vívódásokkal teli állomásain keresztül jutott el a marxista világnézet és az ennek jegyében fogant művészi, társadalmi elkötelezettség biztos irályt adó mezejére. Aligha volt véletlen, hogy az értelmiség problémáival foglalkozó tanulmánya magyar nyelvű kiadásának fogadtatása a csehszlovákiai baloldali magyar sajtóban Balázs Béla személyiségét is reflektorfénybe állította. Legalábbis erről tanúskodik az ekkor már marxista irányt vevő kultúrpolitikai folyóirat, a Barta Lajos által szerkesztett Uj Szó második évfolyamában megjelent, Balázs Béla könyvéről szóló cikk. Szerzője vélekedése szerint, ha a tanulmány nem elméleti jellegű, érvekre épülő szerkezetbe ágyazott írásként jelent volna meg, talán ,,egy újraszületett lélek önéletrajzának“ kellene tekinteni. ,, Úgyhogy a kibontakozás az igazi úthoz úgy fest, mintha a karakter válságáról és önmaga felett való győzelméről lett volna szó“ - olvashatjuk az említett cikkben. Persze a minősítés a dialektikus fejlődés- pálya logikus kicsúcsosodására helyezve a hangsúlyt kevés figyelmet szentel a megtett út során kicsiszolódott, s az előrelépést segítő értékeknek. Pedig Balázs Béla a századelő kulturális-politikai mozgalmainak sodrában minden újra fogékony felfedező kedvvel és alkotásvággyal kereste az emberi lélek megismerésének módjait, lehetőségeit. Sokoldalú tehetséget elárulva születtek költői és írói elhivatottságérzettel telítődött versei, drámai költeményei és misztériumjátékai. Ezeket persze, amint azt a szakirodalom kimutatta, a magányosság és ti-, tokzatosság ködébe burkolózó metafizikus élmények hatották át. Korai esztétikai fejtegetéseit és kritikai munkásságát is az idealista filozófia jegyében fogant, szellemtörténeti meghatározottságú kérdés- felvetés jellemezte. Munkásságának értékelői szerint azonban már ezekben is kimutathatók a magányos kívülállásból a közösségi hatni akarás irányába mutató jelek. Balázs Béla baráti és küzdótársi viszonyba került Adyval, Bartókkal, Kodállyal és Lukács Györggyel. S e kapcsolatok és barátságok - ahogy azt K. Nagy Magdának Balázs Béláról szóló monográfiájában olvashatjuk - ,.egyúttal ideológiai-politikai kapcsolatot jelentettek s társadalomátalakító erővel voltak telítettek. “ Az őszirózsás forradalom és a Tanács- köztársaság magával ragadó lendületébe kerülve Balázs Béla már a társadalmi elnyomás felszámolását szolgáló közösségi eszme érzelmi indíttatású híve lett. A Tanácsköztársaság idején színházügyi megbízottként fontos kultúrpolitikai tevékenységet fejtett ki, s fegyvert ragadva is védte a proletárhatalmat. Az ellenforradalmi rendszer kiűzte hazájából. Huszonhat évig tartó emigrációt kellett megélnie, melynek során - ahogy méltatói hangsúlyozzák - magatartásé a népben-nem- zetben gyökerező európai forradalmár internacionalista típusává magasodott. Bécsi tartózkodása idején kapott határozott vonásokat az egyéni arculatot is megőrző, de közösségben feloldódó forradalmi beállítottságú művészi ars poetica és szellemi magatartás. Ennek számos összetevőjéből fakadó hatások adtak ihletést számára ahhoz, hogy az új orosz művészettel megismerkedve úttörő szerepet töltsön be a filmművészet törvényszerűségeinek alkotó felismerésében és alkotó megfogalmazásában. 1926-ban már a filmelmélet egyik alapmüvével, a Látható emberrel szerzett elismeréstől övezve költözött Berlinbe, a proletár kultúrmozgalmak egyik központjába. A munkásszínjátszás felvirágzását segítő kulturális-politikai szerepvállalással és újabb filmesztétikai teljesítménnyel, a hangos film törvényszerűségeit összegező, a Film szelleme című munkával maga mögött kapta 1931-ben a csehszlovákiai előadói körútra szóló meghívást. így neve, természetesen ismerősen csengett a csehszovákiai baloldali értelmiség körében. A Tvorba még 1930-ban röviddel a Film szellemének megjelenése után részletet közölt belőle, méghozzá azt a kispolgári felfogást célba vevő szemelvényt, melynek egyes állításait Linkskurve túlzónak találta. Ugyancsak 1930-ban a Délnické divadlo című folyóirat közzétette a munkásszínjátszás elvi-művészeti kérdéseit elemző írását. Ez a cikk, mely a munkásszínjátszást ,,az osztályöntudatos proletariátus népköltészeteként“ aposztrofálta, magyarul az elkövetkező évben jelent meg a Fábry Zoltán szerkesztette Az Út első évfolyamában. E közleménynek a Balázs Béla életművében és a szocialista művészetében játszott szerepére utal, hogy K. Nagy Magda már említett monográfiájában mélyenszántó elemzés tárgyául szolgáló alapdokumentumként szerepel. A Balázs Béla csehországi előadásai iránti érdeklődés egyaránt kiterjedt a film- és színházművészet kérdéseire. Erről tanúskodik a Rudé právóban Laco Novo- mesky és Lubomír Unherd szignójával közölt, a Levá Fronta prágai szervezetében elhangzott gondolatait felidéző összeállítás. Szlovákiában a hatóságok azonban Balázs Béla előadását meghiúsították. Fábry Zoltán Az Út 1931. évi 3. számában megjelentetett szerkesztőségi cikkel tiltakozott a fiatal értelmiség és az osztályöntudatos proletariátus közeledését akadályozni akaró rendőrségi korlátozás ellen. Balázs Béla, mint ismeretes, vitagyűlésen találkozott a magyar diákokkal. S itt jutott kifejezésre a saját tapasztalataiból is táplálkozó útbaigazítás meggyőző ereje. Az Intelektuális aggályoskodás magyar kiadásának Balogh Edgártól származó, jól ismert és sokat idézett előszavából tudjuk, hogy a Balázs Bélától kapott lenyűgöző hatás adott döntő lökést a sarlós fiataloknak az osztályharcos balratolódáshoz. Balázs Béla tanulmányként megjelent előadása Balogh Edgár szavai szerint ,,több volt, mint a teoretikus kifejeződése, mert konkrét tömegszükségletre reagált.“ A Balázs Bélával való bensőséges viszony jóvoltából került kapcsolatba az ifjúmunkásokkal összefogó sarlósok színjátszó csoportja, a Vörös Barátság a berlini kékblúzosokkal. A harmincas években a csehszlovákiai kommunista sajtó az akkor már Szovjetunióban élő Balázs Béla cikkeit a neves filmszakértő hírnevével fémjelzett érdeklődésre építve közölte. A Tvorba ugyanis meglehetősen széles látókört befogó filmszemlékkel jelentkezett. 1932-ben átvette a Szovjetszkoje kinóból az új szovjet filmekről lényeglátó - a szakirodalom szerint - filmtörténeti értékű megállapításokat tartalmazó Ba- lázs-írást. Különleges figyelmet érdemel a Film szellemének szovjet kiadásából származó, a Szocialista realizmus című fejezet közlése ugyancsak a Tvorbában. Az ebben szereplő észrevételek a forradalmi irodalom és művészet úttörő jelentőségű felismeréseinek számítanak. A szocialista realizmus kikristályosodása Csehszlovákiában a marxista esztétika sokat vitatott fejezetéhez tartozik. Az avantgardizmus és szocialista realizmus körülhatárolásának számtalan törésvonala mentén szóródó korabeli nézetek kavalkádjában Balázs Béla cikke feltehetően nem maradt hatás nélkül. A tényeket társadalmi összefüggésekbe ágyazó realizmusértelmezés és az avantgárddal szembeni kritikai, de a józanságot sem nélkülöző magatartás minden bizonnyal figyelmet kiváltó tényezőnek számított. Ezt az újabb irodalomtörténeti vizsgálódások deríthetnék ki. A felszabadulás után Balázs Béla immár hazájába visszatérve számtalan felkérést kapott a béketörekvéseket szolgáló filmművészet nemzetközi patronálásá- ra. Közvetlen szerepet vállalt a szlovák filmgyártás kibontakoztatásában is. Közben a két ország és népei viszonyának rendezésén is fáradozott. Ez ügyben levélváltás is történt közte és Ladislav Novomesky között. Ez idő tájt vetette papírra: ,,Barátságunknak van egy alapvető biztosítéka! A közös ellenség. A reakció, a fasizmus, az imperialista sovinizmus, a feudalizmus és a kapitalizmus, a múlt minden démona. Ezek ellen szövetségben csak közös jövőnk van - vagy nincs jövőnk. “ A szomszéd népek közeledését szolgáló elkötelezettséggel vetette fel az 1848/49 forradalmi hagyományait felelevenítő dokumentumfilm elkészítésének gondolatát, melyet a csehszlovák filmgyártás is támogatott. Az Akadémiai Könyvtár kézirattárában levő Balázs Béla- hagyaték katalógusának tanúsága szerint csehszlovák részről Blük Irén vállalt közvetítő szerepet. A szlovákiai sajtó Balázs Béla 1949. május 18-án bejelentett halálhírére reagálva elsősorban filmesztétikai munkásságát méltatta, de a nyilván személyes ismerősöktől származó nekrológok egyéniségének maradandó hatását is felidézték. Az Új Szóban, mely röviddel azelőtt vált napilappá, Sas Andor adózott Balázs Béla emlékének. Fontos, az adott időszakhoz szóló, de a jövőbe is kitáguló figyelmeztetésként hatnak azok a szavai, amelyek a művészi igényesség és a széles néprétegek szolgálatának Balázs Béla által adott példáját hangsúlyozzák. Rá egy évre Fábry Zoltán vallomáserejű esz- széjében a fábryi ellentétpárok áramkörébe kerülve ragyogott fel Balázs Béla költői maradandósága. Akkor kevesen sejthették a Fábry-esszé különleges lírai bensőségességének hátterét. 1966-ban egy újabb Fábry-írás derített fényt, - ahogy Ritzko Béla az Irodalmi Szemlében írja - A látható ember és a Korparancs szerzője barátságának termőtalajára, mely Balázs Bélát a fábryi magány és élethelyzet regényben való, de meg nem valósult megragadására ösztönözte. M a, amikor Balázs Béla szellemi hagyatéka egyre inkább közkinccsé válik, különösen időszerűek Fábry Zoltán szavai: „... Balázs Béla célja: a láthatóvá vált ember, a példakép, a felszabadult önmagabiztos ember. “ KISS JÓZSEF 4 msM Balázs Béla csehszlovákiai kapcsolatairól, születésének 100. évfordulóján Németh István felvétele
