Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-02-03 / 5. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. február 3. XVII. évfolyam 5. szám Ára 1 korona Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, január 25-én részt vett a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár 7-es számú pártalapszervezetének taggyűlésén. Ez az alapszervezet az állóeszközökkel és az energetikai berendezésekkel foglalkozó osztályon és a szerszámkészítő osztályon tevékenykedik, s gondoskodik a terme­léselőtti szakaszok feladatainak teljesítéséről. Ján Lázár, az alapszervezet elnöke jelentésében megállapította, hogy az elmúlt öt évben a gyár állóeszközeinek értéke 135 millió koronával növekedett, s ez fokozta az igényeket a karbantartó munkákkal és a generáljavításokkal szemben. (Pavol Neubauer felvétele - ÖSTK) A pártalapszervezetek év eleji taggyűléseinek félidejé­nél tartunk. Januárbein a többnyire kis létszámú falusi, lakóterületi alapszervezetek, az iskolák, egészségügyi, kulturális és tudományos intézmények, vagyis elsősorban a nem termelő szféra szervezetei értékelték munkájukat. A pártszervek a taggyűlések előkészítésével és megtartá­sával, valamint azok feladataival kapcsolatosan hozott határozatai nem tettek különbséget kis és nagy létszámú, termelő- és nem termelőüzemek és intézmények alapszer­vezetei között. A kommunisták tanácskozásaira kivétel nélkül vonatkozott az az igény, hogy azokon eredményes és színvonalas munkát végezzenek, az év eleji taggyűlé­sek beszámolója a felelős számvetés és a szigorú önkritika jegyében készüljön, s így ösztönzője legyen az őszinte elvtársi eszmecserének. A januári tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a pártalapszervezetek eleget tettek az elvárásoknak. Ev eleji taggyűlésüket gondosan, körültekintő alapossággal készítették elő, és az előkészítésbe a kommunisták széles körét vonták be. így a beszámolókból egyetlen olyan kérdés, terület sem maradt ki, amely meghatározó jellegű a további alapszervezeti pártmunkában. Mindez felkeltette a tagság érdeklődését, amit a jelenlét és a gazdag viták is bizonyítanak. A beszámolók nyomán a felszólalások is konkrétak és tárgyilagosak voltak. A szót kérők elsősorban azokkal a feladatokkal és problémákkal foglalkoztak, ame­lyek az alapszervezetek hatáskörébe tartoznak, vagyis nem kívülállóként, hanem a tények ismerője és részese­ként elemezték a helyzetet, s ami talán a leglényegesebb, szavaikból a segíteni és a tenni akarás csengett ki. íme néhány példa a fentiek bizonyítására. A zselízi (2eliezovce) 1-es számú lakóterületi alapszervezetnek negyvenhárom tagja van, közel nyolcvan százalékban nyugdíjasok, idősek, hat-hét tag tartósan vagy átmenetileg ágyban fekvő beteg. A januári taggyűlésen mégis nyolc­vanhat százalékos volt a részvétel, és a megjelentek közül minden ötödik elvtárs felszólalt. Többek között értékelték körzetük képviselőinek munkáját, de azt is, hogy miként teljesítik pártfeladataikat azok, akik az egyes tömegszer­vezetekkel tartják a kapcsolatot, a beteg, ágyban fekvő tagokat látogatják, vagy a pártbizottság tagjaként a párt­munka egy adott területéért felelnek. Hasonló tanulságokkal szolgált a hontfüzesgyarmati (Hontianska Vrbica) pártalapszervezet januári taggyűlése is. Az alapszervezetnek mindössze tizenhárom tagja van, köztük nyolcán már nyugdíjasok. A számvetés, az elvég­zett munka mérlegelése és az új feladatok számbavétele­kor azonban mindez szinte elvesztette jelentőségét. A kommunisták a falu gondos gazdáiként tanácskoztak, akik teljes egészében átérzik felelősségüket s tudják, hogy a rájuk váró feladatokat el kell végezni. Ez csendült ki az öt felszólaló szavaiból is. Hasonló tényt emelt ki az a tudósító is, aki a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház kommunistáinak év eleji taggyűlésén vett részt. Hangsú­lyozta, hogy a párttagok a nehézségek közepette is aktívan kívánnak részt venni minden területen a munka minőségének javításában, s ezzel természetesen párton- kívüli kollégáiknak is példát mutatnak. Mindez egyértelműen tanúsítja, hogy a kommunisták év eleji taggyűléseiken magasfokú felelősségérzettel értékel­ték a feladatok teljesítését és a pártmunka hatékonyságát, függetlenül attól, hogy nagy vagy kis létszámú és műkö­dési területét tekintve milyen jellegű alapszervezetről volt szó. Bíráltak és vitatkoztak, kérdéseket tettek fel és megválaszolták őket, s szinte mindenütt arra a megállapí­tásra jutottak, hogy a feladatokat senki sem végzi el helyettük, céljaik elérésében nekik kell a korábbiaknál is kezdeményezőbbeknek lenniük. Az igény, az elvárás az, hogy a népgazdaság termelő- ágazataiban is hasonlóan konkrétak és előremutatóak legyenek az üzem, a vállalat helyzetét elemző beszámo­lók. Ka'pjanak bennük helyet a gazdaságpolitikai kérdések, de ne a külső okok és nehézségek (esetenként az időjárási tényezők) felesleges és alaptalan túlhangsúlyozásával, hanem a valóságnak megfelelően az üzem vagy a vállalat belső helyzetét elemezve. Ilyen alapon és szellemben kell megvitatni a gazdaságos termelés és a takarékossági intézkedések szem előtt tartásának egyes kérdéseit, a ter­mékszerkezet-váltás ütemét, az érdem szerinti és a bri- gádrendszerű jutalmazás bevezetésének lehetőségeit, az esetleg még mindig meglevő káros egyenlősdi valódi hátterét (például a gazdasági vezetők kényelemszerete­tét), minden munka minőségi javításának feltételeit és természetesen a legújabb tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásának mértékét, hogy csak a legfonto­sabbakat említsük mindazon feladatokból, amelyek a CSKP XVI. kongresszusán és az azt követő központi bizottsági üléseken elfogadott határozatokból adódnak. Tény és való, ez kissé nehezebb feladat, de meg kell tenni, még ott is, ahol az eszmecsere tanulságai nem egyeznek majd teljesen a gazdasági vezetők indoklásai­val, főleg a már említett külső okokra hivatkozó magyará­zatokkal. Ennyi ugyanis mindenképpen szükséges és fontos ahhoz, hogy az év igényes gazdasági feladatait teljesíthessük, és hogy február végén is elmondhassuk: a kommunisták az év eleji taggyűléseken őszintén és kritikusan elemezték a helyzetet, nem hallgatták el a helyi hiányosságokat, igényes és Céltudatos munkát végeztek. Egy pillanatra sem felejtve, hogy amink van és lesz, az elsősorban saját munkánk függvénye. EGRI FERENC mmmsme, ■bSBHHBÜb Az eredményes folytatás reményében # # #

Next

/
Thumbnails
Contents