Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-27 / 4. szám

> Szerencsét próbálhat Eredményesen zárult a fáradtolaj értékesítésével egybekötött nyereményakció Az utóbbi években sok szó esik a fáradtolajról, illetve ennek gazdaságos és ésszerű felhasználásáról. Az autósok gyakran panaszkodtak, hogy nem vásárolják fel a benzinkutaknál, így nem egy esetben az elhasznált olajjal a környezetet szennyezték. Ennek megelőzésére a prágai Benzina és a bratislavai Benzinol 1983 márciusától november 18-ig tartó, nyereménnyel egybekö­tött felvásárlási akciót hirdetett meg. Aki legalább három liter elhasznált olajat értékesített, nyereményszelvényt kapott. Ha ezt eljuttatta az említett szakágazat igazgatóságára, a 300 nyere­ménytárgy valamelyikét nyerhette. A sorsolás megtörtént. Az ezer liter Special benzinre szóló utalványt a Őesky Tésín-i J. Bouzek, az 500-500 literre szólót pedig a breznói J. Kyzek és a Ceské Budéjovice-i J. Sykora nyerte. Hogy mit hozott ez az akció? A prágai Benzina a szóban forgó időszakban több mint 228 000 liter, a bratislavai Benzinol pedig több mint 122 000 liter fáradtolajat vásárolt fel az említett akció keretében, vagyis közel 400 000 litert. Ennek köszönhető, hogy csupán a múlt év tíz hónapjában a benzinkutak félmillió literrel több fáradtolajat vásároltak fel, mint az 1982-es évben összesen. Ha figyelembe vésszük, hogy egy liter kenőolaj előállításához 8 liter kőolaj szükséges, míg a fáradtolajból 1,3-1,5 liter, megálla­píthatjuk, hogy népgazdasági szempontból is nagy jelentősége volt az említett akciónak, noha ebben csak magángépkocsi- tulajdonosok és az autósklubok kollektívái, illetve azok tagjai vehettek részt. A nyereményakció tovább folytatódik, illetve abba sem maradt. Az, aki 1983. november 18-a után értékesítette a fáradtolajat és nyereményszelvényt kapott, már beküldheti az 1984-es sorso­lásra Szlovákiában a Benzinol n. v. Mlynské Nivy 48, 81319 Bratislava címre. A nyereménytárgyak választéka a múlt évhez hasonló lesz, de kilátás van arra is, hogy különprémiumokat is kisorsolnak. Érdemes lesz tehát a fáradtolajat értékesíteni. Min­den gépkocsivezető szerencsét próbálhat. -nj­SZEMÉLYISÉG ÉS KOCKÁZAT A kockázatos, indokatlan elő­zés a közlekedésben az egyik leg­veszélyesebb manőver. Nem vé­letlen, hogy ezt a magatartást sok­szor vizsgálják a közlekedési ku­tatók. A kérdésük mindig ugyanaz: mi készteti a járművezetőt az in­dokolatlan és kockázatos elő­zésre? A vezető magatartását két té­nyező határozza meg alapvetően: az egyik a minél biztonságosabb, a másik a minél gyorsabb célbaju- tás. Ehhez társul sokban egy har­madik tényező is - a szabad hala­dásra való törekvés, hogy lehető­leg ne legyen szorosan, közvetle­nül előtte más jármű. Ennek lehe­tőségét ugyan a külső forgalmi viszonyok is befolyásolják, ám lé­nyeges szerepet játszik benne a vezető személyisége is. A szabad haladás biztosítására ugyanis kétféle megoldási forma létezik. Az egyik vezető ilyenkor „leszakad" az előtte haladótól, s így teremti meg magának a lehe­tőséget, a másik típus viszont csak gyakori előzgetéssel tudja ugyanezt elképzelni. A gyakran előzgetök személyi­ségét vizsgálgatva kimutatható volt, hogy alkalmazkodási problé­máik vannak az életben, erős ben­nük az aktivitás, a tettrekészség, sőt a kockázatvállalási készség is. Gyors elhatározásúak, tevékeny­ségükben is gyorsak, munkájuk­ban sem bírják a lassú tempót. Azonban olyan is akad köztük, akit legtöbbször indulatai vezérelnek. A „felzárkózók“ személyiségében viszont depresszióra való hajla­mot, életuntságot, szorongást, túl­zott alárendelódést sőt gyávasá­got mutattak ki a vizsgálatok. A legkevesebb kedvezőtlen sze­mélyiségjegyet azoknál mutatták ki, akik a forgalmi helyzetek sze­rint képesek vezetni, s mindig az adott feltételekhez igazodva köz­lekednek. Tehát nem előzgetnek fölöslegesen, de nem is kullognak 20 kilométeres sebességgel hosz- szú időn át egy lovaskocsi után. P. P. Már maga az megfizethetetlen, hogy az új japán csodajármű megspórolja az ideges, nős úrvezetők­nek a szokásos veszekedést, amikor őnagysága minden második útkereszteződés után feladja a har­cot az áttekinthetetlen autótérképekkel. Mindez már a múlté. Legalábbis Japánban. A vezető egyszerűen beiktat egy videoprogramot, és egy kis képernyőn megjelenik a kívánt közúti térkép. Ha betáplálták a megfelelő útvonalat, egy számítógép szóban tájékozatat: „Következő keresz­teződés jobbra“, vagy „Stop, egy elágazással tovább“. A csodajármú azonban még többet is tud. Míg az autó utasai nyugodtan alszanak, a vezetőt műszerek óvják az elalvástól: a kormánykerékben levő detekto­rok azonnal megérzik, ha enyhül a kéz szorítása, a legcsekélyebb elővigyázatlan irányváltoztatásnál élénk fény villan fel és egy hang, melyet lehetetlen meg nem hallani, felszólítja a vezetőt az azonnali megállásra. A „fecsegő“ gépkocsi azonban kifejezetten tanu­lékony is. A számítógép még az akusztikus paran­csokra is reagál. Huszonhét szót képes megjegyezni, melyek alkalmazásával elektronikus úton még a külső tükröket is át lehet állítani, vagy be lehet kapcsolni a belső világítást - amint azt a Die Welt írja. A vezetőknek valójában alig marad más feladata, mint hogy fogja a kormánykereket és használja a pedált. Fotocellák gondoskodnak arról, hogy időben kigyulladjanak a fényszórók, és a szembejövő forga­lomnál leveszik a fényt. Még az ablaktörlők is auto­matikusan beindulnak, ha esőcseppek gördülnek vé­gig a szélvédő üvegen. Ez a fantasztikusnak tűnő csodaautó ma már létezik, születési helye Japán. Neve NRVII - erre már kevesebb fantáziát pazaroltak alkotói. Az NRV ll-t (Nissan Research Vehicle - Nissan kísérleti jármű) a Nissan-konszern prototípusaként fejlesztették ki, és a Datsun Sunny külsejét kölcsönözték neki. A külső formán kívül azonban nem sok maradt meg a Sunnyból. Súlycsökkenés céljából valamennyi ablaküvegét műanyagból készítették, hogy megvéd­jék a karcolásoktól, speciális réteggel vonták be. Műanyagból van a benzintartály, biztonsági üvegből a kerékpántok. Az aktív biztonságot elősegítő sok elektronikus szerelvény mellett a passzív biztonságot sem hanya­golták el. A Nissan emberei pótlólagosan erősítése­ket építettek az ajtókba. A rezgéscsillapító alkatré­szek egész sora azonban leszűkítette a belső teret. Az NRV ll-vel már a köd sem félelmetes: a gépko­csira szerepelt radar hangjellel figyelmeztet, ha a gépkocsi akadályhoz közeledik és automatikusan csökkenti a sebességét. És a Sunnyt még ez a sok ballaszt sem teszi lomhává. Az 1270 köbcentis gép­kocsi turbómotorja 89 kW-os (120 lóerős). A metanol­meghajtású NRV ll-nek 7,7 másodpercre van szük­sége ahhoz, hogy nulláról 100 kilométer/órára fel­gyorsuljon - gyorsabb, mint a 163 lóerős Porsche. A japán csodagépkocsi egyetlen-szépséghibája az ára: átszámítva kereken 4 millió DM-be kerül. A Nis­san határozottan közölte: a prototípus sorozatgyártá­sára egyelőre még nem gondolnak. (am) Utasköz vet ft ö Mind népszerűbbekké válnak a nyugatnémet nagyvárosokban az utasközvetítö központok. Ezeket a központokat, amelyeknek évekig csak mérsékelt forgalmuk volt, jelenleg - tekintettel a benzinárak és a vasútijegy-árak emelkedésére - egyenesen megrohanják az igénylők. Az egyes központok havonta 1500 utazást is közvetítenek. Aki azt kívánja, hogy például Münchenből Hamburgba vigyék gépkocsival, a 800 autópálya-km-ért 50 márka költséghozzájárulást fizet. Minthogy az olcsó utazások iránti tömeges keresletet nemigen lehet a hagyományos közvetítéssel kielégíteni, berlini, hamburgi, kölni, frankfurti és müncheni szervezők július 1 -töl kezdve komputert kezdtek alkalmazni. Az utazási lehetőségek keresletét és kínálatát az egész NSZK területén mindenütt működő telefonos fióklétesítmények útján kívánják koordinálni. Auto­mata üzenetfelvevö készülékek a szokásos hivatalos időn kívül is felveszik az utazni vágyók kívánságait és a gépkocsi-tulajdonosok kínálatát. HÍREK ■ A gépkocsik olaját nem azért kell időről időre lecserélni, mintha maga az olaj fáradna el - nem: a „fáradt olajnak“ csupán adalék­anyagai öregszenek ilyen gyor­san, csökkentve a viszkozitást, rontva a korrózióvédő hatást. Egy szovjet mérnök most új eljárást kísérletezett ki: olajcsere helyett újabb adalékanyagot juttat a „fá­radt olajhoz“ - méghozzá 0,1 szá­zalék zsírsavat. A mérnök szerint eljárása valóban élettartamnövelő hatású: felfrissül tőle a „fáradt olaj“. MIÉRT KÉSIK A KATALIZÁTOR A kipufogó gázok káros hatása már évtize­dek óta foglalkoztatja a környezetvédókat és a gépkocsigyártó cégeket. Jelenleg egy meg­oldás van: a katalizátor, amelyet az USA-ban és Japánban már eredményesen használnak, de Európában eddig kevésbé tudott teret hódí­tani. A környezetvédők egyöntetű véleménye szerint az európai autógyárak képesek lenné­nek megfelelő katalizátort építeni a kipufogó­szerkezetbe, ha az illetékesek törekednének arra, hogy megfelelő mennyiségben lehessen ólomadalékoktól mentes üzemanyagot vásá­rolni. Erre bizonyos lépések már történtek, hisz az ENSZ-EGB szabványhoz való alkalmazko­dás során 1982 óta pl. Svédországban, majd 1983-ban Svájcban szigorították meg igen nagy mértékben a normát. Sőt, a svájciak már most bejelentették, hogy 1987-töl még a své­dekénél is szigorúbb környezetvédelmi előírá­sokat vezetnek be. Az NSZK-ban 1985-ben várható az új szabvány megjelenése, és 1986- ban az ólommentes benzin árusítása. A kerá­mia katalizátor, amelyben a platinából készült szerkezeti részek vegyi úton tisztítják a káros gázt, igen drága. A legnagyobb gondot mégis az jelenti, hogy az ólomadalékos üzemanyag igen gyorsan tönkreteszi e kényes szerkeze­V tét, amelyet jóformán évenként kellene cserél­ni. Végső soron az ólommentes üzemanyagra való átállás kisebb költséget jelentene, mint amennyit a káros gázok kár formájában okoz­nak. Az ólom kivonása természetesen csök­kenti az üzemanyag oktánszámát, így például az USA-ban és Japánban az ilyen benzin 92- es oktánszámúnak felel meg. A minőség meg­változtatása annyit is jelent egyben, hogy a kocsik fogyasztása - automatikusan - mint­egy 10 százalekákkal növekedne. A katalizátor mintegy 1000-1500 nyugatné­met márkával növelné a kocsik árát. Az ered­mény tehát a magasabb vételár, a nagyobb fogyasztás, a nagyobb szervizigény, ugyanak­kor a gyengébb teljesítmény lenne. Hogy ez így van, azt legszemléletesebben az USA személygépkocsi-vásárlásának statisztikája bizonyítja. Ott már az autók drágulása miatt a hetvenes években jelentősen csökkent az eladások száma, ezért a tulajdonosok inkább hosszabb ideig tartották üzemben a káros anyagokat kibocsátó régebbi kocsijaikat. Nos, ettől tartanak az európai autógyárak is, mivel a katalizátort bizonyos kilométer megté­tele után feltétlenül ki kell cserélni, ami mint­egy 500 márkás kiadást jelent. S maga a kata- lizátor sem ér semmit, ha nem ellenőrzik rendszeresen. A kocsikat legalább évente egyszer hatóságilag felül kellene vizsgálni - ez persze újabb tömérdek pénzt és időt jelent. Felmerült a kérdés, hogy egyáltalán van-e értelme a katalizátor bevezetésének. Nos, az ENSZ-EGB szabvány 1971-ben bevezetett hatására most is már mintegy felére csökkent a káros anyagok aránya. Az új szabványtól - (ECE 15/04) - várható, hogy az emisszióér­ték még további egyharmaddal csökkenthető. Mindehhez még azt is hozzá kell számítani, hogy időközben jelentősen sikerült csökkente­ni az autók fogyasztását. Amíg 1970-ben egy átlagos kocsi 10,5 literi fogyasztott 100 km-re, addig napjainkban már csak 8,3-at. A jelek szerint az átlagfogyasztás a jövőben még tovább fog csökkenni. A kutatók azt is bebizonyították, hogy a le­vegő szennyeződésében a gépkocsik igen kis hányadot jelentenek. Sokkal több kárt okoz az ipar, a fűtés, a le nem csapolt mocsarak. Tehát ezek a részben természetes folyamatok mint­egy 95 százalékban felelősek a levegő szeny- nyeződéséért. A kutatás természetesen ennek ellenére sem áll meg, mert minden szennyező faktort előbb-utóbb ki kell küszöbölni, de a je­lek szerint a katalizátor bevezetés még várat magára. Részben a fentebb vázolt okok, rész­ben a túl magas költségek miatt. Az NSZK-ban például a kocsik átállítása mintegy hatmilliárd márkába kerülne. A szakemberek véleménye nem egyöntetű abban, hogy az eredmény megfelelő lenne, mégpedig azért, mert az autók többet fogyasztanának. L. K. ■ Lengyel-román megbeszélé­sek folynak a két ország közötti járműipari együttműködésről. Mér­legelik annak lehetőségét, hogy a lengyel Fiat kisautók hajtóművét a craiovai Oltcit román-francia tár­saság gyártsa. Szó van emellett szállítógépkocsik közös gyártásá­ról. A MAN-cég licence alapján a román fél motorokat gyárt, ame­lyek jól alkamazhatók a másfél tonnás, azaz a lengyel piacon leg­keresettebb szállító kocsiknál. Vé­gül az együttműködés harmadik lehetséges területe a teherautó­gyártás. ■ A Renault-művek az ameri­kai Bendix-céggel közösen, első­sorban rokkantak számára, embe­ri hangra „engedelmeskedő“ au­tót készített. Mikrofonnal össze­kapcsolt komputer veszi át a gép­kocsivezető parancsait, elindítja az autót, működteti a villogókat, a szélvédő törlőjét és még 36 más funkciót végez el. A volán mögött ülőnek csak a kormányzással, a gázszabályozással és a féke­zéssel kell törődni. r ÚJSZÚ 16 1984.1.27.

Next

/
Thumbnails
Contents