Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-27 / 4. szám

A mikor két éwel ezelőtt Rimaszé- csen (Rimavská Sec) jártam, még nem volt központi község, de köz­igazgatásilag három közeli település tar­tozott hozzá. A helyi nemzeti bizottság tisztségviselői akkor tele voltak tervekkel. Elég volt a főutcán végighaladni, hogy az azóta történt változásokat észreve- gyem. A község központjában lévő mély árkot feltöltötték, előkészítették a parko­sítást. Abban az időben még nem üze­melt az étterem, amely ma már fogadja a vendégeket. Elkészült az autóbuszállo­más és a bevásárlóközpont is.-A Jednota fogyasztási szövetkeze­ten múlik, hogy a bevásárlóközpontba mikor térnek be az első vásárlók - mond­ja Pósa Zoltán, a hnb elnöke. - A járási építőipari vállalat egy év alatt építette fel az említett létesítményt. Hamarosan a ré­gi vendéglőt lebontjuk, s annak helyén az elkövetkező évben újabb központ épül fel. Ezzel üzlethálózatunk kiegészül, s ennek annál inkább is örülünk, mivel Sok segítséget kaptunk a polgári bi­zottságoktól - vélekedik Milos Sakai községünk vonzáskörébe tizenkilenc te­lepülés tartozik. A központi községben sikerült megol­dani a gyermekintézmények kérdését. Először a szövetkezet épített egy kétosz- tályos óvodát, s a múlt év végén Z- akcióban felépült a másik hatvanszemé­lyes óvoda.- Sokat kell még tennünk, amíg min­den a helyére kerül. Reméljük tavaszra a játszóterek is elkészülnek - ezekkel a szavakkal fogad Balyo Gézáné, az új óvoda igazgatónője. - A tervek szerint egy évvel korábban kellett volna elké­szülnie, még szerencse, hogy a helyi földmúvesszövetkezet amiben tudott, se­gített bennünket. Ma már minden gyere­ket el tudunk az óvodában helyezni. Napok óta sűrű, szürkésfehér köd bo­rítja a békés Rima menti tájat. A termé­keny Dobra fennsík fölött délelőttönként néhány órára előbukkan a nap, s ilyenkor kirajzolódik a kis gömöri község, Dobóca (Dubovec) sziluettje. A félezer lelket számláló faluban nem nehéz eligazodni. A tanítót az iskola mellé épített új házban találom, hamaro­san kiderül azonban, hogy a szemközt lakó idősebb kollégájához kellett volna kopogtatnom. A túloldalon levő zöldkapus ház gaz­dája Ciprusz Elemér, nyugdíjas pedagó­gus kissé meglepődik, amikor bemutat­kozom, s közlöm látogatásom célját.- Nézze, nem szeretném, ha engem is belekeverne a vízügybe, volt már nekem éppen elég kellemetlenségem. Csépe szomszéd volt a falu lakóinak fő megbí­zottja, majd ő elmeséli a történeteket. A „fömegbízott“ Csépe Ernőt nem találjuk otthon, csak Kati nénit, a felesé­gét. Az udvaron levő kiszáradt kutat min­denesetre készségesen megmutatja. Azaz, hogy pontosabbak legyünk, vagy harminc centiméternyi zavaros víz már volt a kút alján, ám a nyáron hónapokon keresztül egy kortynyi sem. És sajnos, nem egyedi jelenségről volt, van szó... ÖTVENNÉGY KISZÁRADT KÚT- Valójában mi is történt a kutakkal? Évek óta gondot okoz a településen a nem megfelelő ivóvíz. Ezért, amikor arról volt szó, hogy a művelődési otthon vagy a vízvezetékhálózat építéséhez fog­janak-e hozzá, az utóbbi mellett döntöt­tek. Igen ám, de amikor a második sza­kasz építésére került volna sor, elfogyott a pénz. Az efsz a helyi nemzeti bizottság segítségére sietett: kétmillió koronát utalt át erre a célra. így az idén megkezdik a központi község főutcáján a vezeték lefektetését, sőt azt tervezik, hogy a köz­épületeket és mintegy hatvan háztartást rá is kapcsolnak. Aztán az anyagi feltéte­lek szerint a többi utca következik. Bár társadalmi munkában építik, mégis biza­kodók, azt remélik, hogy hamarosan ve­zetékes ivóvizet kap majd az egész tele­pülés. rolnak, s helyükbe korszerű családi házat építenek majd. A törvény lehetőséget ad arra, hogy mint központi községnek építkezési hiva­taluk legyen. Ezzel a lehetőséggel egye­lőre nem élnek a rimaszécsiek. Azzal érvelnek, hogy az építkezési engedé­lyekhez szükséges igazolásokat kiadó hivatalok a járási székhelyen vannak. Ennek ellenére az eddiginél nagyobb segítséget nyújtanak az építkezési enge­délyek intézésében.- Nálunk nem okoz gondot a lakossági szolgáltatás. A helyi nemzeti bizottság kis üzeme 17 féle szolgáltatást nyújt-tudjuk meg Gaibl Józsefnétöl, a kis üzem veze­tőjétől. - Az évi 1,03 millió korona bevétel hetven százaléka a lakosságtól ered. Az, évi nyereség több mint hatvanezer koro­ÉS A- A művelődési otthont á szövetkezet­tel közös beruházással építjük - mondja az elnök. - Épületében kap helyet a helyi nemzeti bizottság is. A tervek már elké­szültek. Amint befejezzük a ravatalozó építését, megkezdjük az alapozást.- Az iskola bővítése nem úgy sikerült ahogyan azt két évvel ezelőtt terveztük. Az akkor említett hat tanterem építését csak jövőre kezdjük meg - veszi át a szót Milos Sakai, a hnb titkára. - Sajnos, már most tudjuk, hogy ez is kevés lesz, egy­szer annyira lenne szükség ahhoz, hogy az alapiskolában megszűnjön a túlzsú­foltság. Erre már felhívtuk a felsőbb szer­vek figyelmét. Amióta központi község lett Rima- szécs, egyre növekszik azok száma, akik építkezni akarnak. A negyven építkezési telekből már harminckettő gazdára talált, s huszonhat családi ház már épül is. Egy másik helyen további huszonegy építke­zési telek kiosztását tervezik. Az óvoda közelében 142 szövetkezeti és állami lakás építését tervezik. Két tizenkét laká­sos ház már áll, a többi később készül el. Távlatilag azzal számolnak, hogy a tele­pülés központjában hatvan felújításra már nem alkalmas családi házat felvásá­Jól érzik magukat a gyerekek az új óvodában (A szerző felvételei) sMí: A vízvezetékhálózat építését tartottuk fontosabbnak - mondja Pósa Zoltán na. A legbüszkébbek a temetkezési szol­gáltatások megszervezésére vagyunk. Megkezdtük a háztartási szemét elszállí­tását s a következő időszakban egy épít­kezési csoportot szeretnénk létrehozni. Szóba került egy virágház építése, mert nálunk nagy keletje van a vágott vi­rágnak.- A fejlődés nemcsak a központi köz­ségben figyelemre méltó, hanem a köz­igazgatásilag ide tartozó településeken is - figyelmeztet a titkár. - Utakat, tűzoltó­szertárakat, művelődési otthonokat tata­roztunk. Jéne a közelmúltban üzletet ka­pott, Harmacon öltöző épült a sportpá­lyán. Nagy segítséget nyújtanak a polgári bizottságok, s ha már róluk beszélek, el kell mondanom, hogy 1982-ben a rima- szécsi polgári bizottság a járási verseny­ben elsőségre tett szert.- Meggyorsult az ügyintézés is, főleg a szociális ellátás terén. Azelőtt is hely­ben készültek el a javaslatok, de a járási szervek hozták a elöntéseket. Ma már mi döntünk a temetkezési költségek kifizeté­séről, a szociális segélyekről.- Amióta központi község lett a telepü­lésünk, a felsőbb szervektől is nagyobb segítséget kapunk -összegezi az elmon­dottakat Pósa Zoltán. - Képviselőnk is hozzájárult ahhoz, hogy új telefonköz­pontot kapunk. Abban, hogy Rimaszécs és a hozzá tartozó települések ilyen sokat fejlődtek, a lakosságnak is nagy érdeme van. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt évi 1 millió 205 ezer korona értékű kötelezettségvál­lalásukat 114 százalékra teljesítették. Ri- maszécsen megértették, hogy a szövet­kezet és a lakosság segítsége nélkül a jövőben sem léphetnek előbbre a fejlő­dés útján. Azt vallják, hogy a település gyarapítása mindnyájuk közös felada­ta. NÉMETH JÁNOS- teszem fel a kérdést Halász Istvánnak, a nemzeti bizottság elnökének.- Nézze, az egész ügy előzményei visszanyúlnak a korábbi esztendőkre, s mivel én csupán 1980 óta látom el ezt a tisztséget, nem tudok teljes felelősség­gel nyilatkozni a történtekről. Egy biztos: a legutóbbi esztendőkben a község öt­vennégy kútjában fokozatosan csökkent, majd teljesen kiapadt a víz. Azóta patta­násig feszült a hangulat, s mi, vezetők két malomkő között őrlődünk.- Mégis, mióta van vízhiány Dobócán?- Én az ötvenes évek elején Léva környékéről kerültem ide, s akkor még lápos, mocsaras volt az egész környék. A község belterületén is elegendő volt néhány méteres gödröt ásni, a víz máris feltört a földből. Az akkori faluvezetök legfőbb gondja volt a víztől és a sártól megszabadítani a községet. Ezért épül­tek köves utak, ezért kellett a falu köze­pén csordogáló patakot szabályozni és kibetonozni, a környező kerteket, réteket és szántóföldeket pedig alagcsövezni. Az elmúlt két évtizedben a Rima medrének szabályozása és az intenzív kavicster­melés következtében már csak elvétve öntötte el árvíz a földeket. Tagadhatatlan viszont, hogy a talajvíz szintje a kelleténél is mélyebbre süllyedt, így az alacsonyab­ban fekvő két utca kútjaiban fokozatosan elapadt a víz, majd az idén nyáron - nem utolsósorban a nagy szárazság követ­keztében - teljesen kiszáradtak.- Hogyan reagáltak erre az emberek?- Említettem már, hogy nagyon inge­rülten. Mint magánember nagyon meg tudtam érteni őket, annál is inkább, mert az én kutamban sem maradt meg a víz. A legszükségesebb vizet be lehetett sze­rezni, hiszen a magasabb fekvésű helye­ken - például a dolinkai forrásnál - alig néhány centimétert csökkent csak a ku­tak szintje. Csakhát ez mindenki számára kényelmetlen, fárasztó megoldás volt. Megfelelő minőségű ivóvízzel viszont se­hol sem rendelkeztünk, s ma sem rendel­kezünk. Maradt az ásványvíz, a limoná­dé, a szóda és a sör. Fokozta a lakosok elkeseredését, hogy a higiénikusok ép­pen a legnagyobb kánikulában bezárat­ták az egyetlen vendéglőt. Ott ugyanis még annyi víz sem volt, hogy a poharakat elmossák. Új kutat kellett ásnunk, sokkal mélyebbet a többinél, hogy újra kinyit­hasson. Persze, ez nem oldotta meg a falu gondját. Egymást követték ebben az időszakban a parázs hangulatú ta­nácskozások. Akadtak, akik azzal vádol­tak, hogy nem tudok, vagy nem akarok intézkedni. Holott nem erről volt szó, csak éppen hogy ismertem a felsőbb szervek anyagi lehetőségeit. Egyetlen gyors megoldás kínálkozott, mégpedig a Ga- ram menti Folyamigazgatóságot arra kö­telezni, hogy gátépítéssel az eredeti ma­gasságra emelje a Rima vízszintjét, mi­velhogy valamennyien sejtettük: szoros összefüggésben van a folyó vízszintje és kútjainak vízállása között.- És ez sikerült?- Hosszas utánjárás után megépült egy lépcsőzetes gátrendszer, s most már egy kevéske víz van a kutakban. Hogy nagyor^ őszinte legyek, most mégis lelki- ismeretfurdalásom van. A vízügyi igazga­tóságnak ez csaknem egymillió koronájá­ba került, s a hatás igencsak elenyésző: alig néhány centiméternyi, ivásra alkal­matlan, zavaros víz a kutak alján. Ószin­tén szólva ilyen ráfordítással jobb, meg­nyugtatóbb megoldást is találhattunk vol­na. Csakhát tapasztalatlanok voltunk, s volt, aki a hátam, a hátunk mögött intézkedett. Ma már tudjuk, hiszen a Jed­nota azóta ásatott kútat, hogy megfelelő mélységben van elegendő, s jó minőségű víz. Kártérítés esetén az egy millió koro­nának az egynegyedéből mindenki meg­teleld kutat tudott volna ásatni. így ez csak félmegoldás, hiszen a Rima vize köztudottan nagyon szennyezett, s kútvi- zeink bőség esetén sem alkalmasak köz­vetlen fogyasztásra, ivásra.- S ezt a vizet fogyasztják a gyerme­kek is? - teszem fel a kérdést immár odébb egy házzal, a szomszédos óvo­dában.- Mi mást ihatnának - mondják szinte egyszerre az óvónők, Pet'ko Éva és Du­dás Elza. - Persze csak forralva, leg­gyakrabban teának. De a leves is ebből készül. Arra egyszerűen nincs pénzünk, hogy naponta üdítő italt vásároljunk.- S vajon lenne-e mit vásárolni? - ér­1984.1.2^ Kirauum. HnnfK SZÖVETKEZET SEGÍTSÉGÉVEL

Next

/
Thumbnails
Contents