Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-27 / 4. szám

A jövő archívumát mutatta be Otakar Kürka mérnök; a papírhegyeket néhány mágnesszalag-tekercs helyet­tesíti Jan Stary mérnök a konstrukciós irodában, ahol a papírt és ceruzát az elektronika helyettesíti N ehéz esztendő volt 1982 az Erősáramú Elektrotech­nikai Művek számára. A konszern számos mutató vonatkozásában nem teljesítette a tervet, és a legkedve­zőtlenebbül a nem szocialista országokba irányuló export alakult. Ma a következő pontokban foglalják össze a ked­vezőtlen helyzet okait: nem volt elég színvonalas a vállala­ton belüli irányítás, illetve a vezérigazgatóság munkája, és nem megfelelően mérték fel a külkereskedelem teendőit. 1983-ban teljesen megváltozott a helyzet. A konszern nemcsak hogy teljesítette a feladatait, hanem a nem szocialista országokba irányuló export tervét túl is teljesí­tette. A Morvaországi Elektrotechnikai Művek mohelnicei vállalatának igazgatója például már 1982 júniusában javaslatot tett az exportterv 15 millió koronával történő növelésére. Legyen kire támaszkodni Több jelentős kádercsere előzte meg a helyzet jobbra fordulását, a konszern gazdaságpolitikájának módosítását. A legfontosabb intézkedések egyike az volt, hogy lényege­sen meggyorsították a gyártmányfejlesztés ütemét és a műszaki fejlesztést. A szervezet az ügy érdekében korábban szokatlan módon kezdte hasznosítani kutatóin­tézetét. A Forgó Villamos Gépek Kutatóintézete a maga nemében az ország legfejlettebb intézménye. Nem min­dennapi módon dolgoznak itt a szakemberek. A mérnökök munkaasztalán úgyszólván egyáltalán nincs ceruza, rajz­eszköz, logarléc, de papír se nagyon látható e munka­helyeken. A szobákban két-két személy dolgozik, de mindenütt van három képernyő, számitógép-billentyű- rendszer és - tökéletes nyugalom uralkodik. A kutatóinté­zetben olyan interaktív grafikai rendszert alkalmaznak, amely a világ bármely más hasonló rendszerei között is megállja a helyét. Aki csak felületesen ismeri a háromfázisú villanymotoro­kat, az egyenáramú gépeket, dinamókat, alternátorokat, könnyen azt gondolhatja, hogy ezek már teljesen tökélete­sek, 'és semmi sem változtatható rajtuk. A számítógépnek azonban más a „véleménye“: a forgó villamos gépek még eléggé tökéletlenek, és egyik paraméterük sem éri el a lehetőségek határát. Az interaktív grafikai rendszer keretében így folyik a munka: a konstruktőr azt a feladatot kapja, hogy dolgoz­zon ki javaslatot (előre meghatározott paraméterek figye­lembe vételével) egy új forgó villamos gép előállítására. Az illető a műszaki jellemzőkből kiindulva kiválasztja a gép alapvető koncepcióját, méreteit, a felhasználandó anyagot, és meghatározza a kivitelezés módját. Automata segítsé­gével mindezt felrajzolja a számítógép-terminál képernyő­jére. A számítógép néhány másodperc alatt elvégzi a műszaki számításokat, és a tervezővel haladéktalanul közli, hogy a javaslat összhangban van-e a meghatározott paraméterekkel. Amennyiben nincs összhangban, a konst­ruktőr saját belátása szerint módosítja a javaslatot, és ott hajt végre változtatásokat, ahol véleménye szerint a módo­sítás hozzájárul a cél megközelítéséhez. A munka akkor ér véget, amikor a paraméterek elérik az igényelt értékeket. Hogy mennyire hatékony ez a módszer, azt nagyon jól mutatja az az eredmény is, amit az autömatamosógép- motor fejlesztése során elértek. A vállalat exportra, az olasz Filco vállalat számára gyártja e terméket, amelynek tömege az eredeti 15 kilogrammról végül is az új tervezési módszernek köszönhetően 5 kilogrammra csökkent. Tehát valóban van mire támaszkodni itt a termelésnek. De van is kire, mert a számítógépek alkalmazására idejében és jól felkészítették az embereket. Az automatízáció sem mindenható A számítógépek felszabadították a konstruktőröket, a fejlesztési szakembereket és a kutatókat a nehéz rutin­munkától. Az összes rajzot és műszaki számítást a fárad­hatatlan és rendkívül gyors számítógép végzi el helyettük. A gép memóriaegysége ezer és ezer információt tárol, és arról is haladéktalanul tájékoztatja a kérdezőt, hogy a szakmában mi a helyzet a világ más országaiban. A memóriaegységben tárolják a múltban leginkább bevált szerkezetek rajzait is. A mágnesszalagokra felvették az összes számba vehető alszállító által előállított alkatrészek és részegységek adatait, s ugyanakkor a számítógép más munkahelyek adatbankjaival is összekapcsolható. A ter­vezőmérnök néhány gomb megnyomásával másodpercek alatt megtudhatja az összes szükséges adatot. A levéltá­rakban és könyvtárakban végzett hiábavaló keresést itt nem ismerik. A kutatási és fejlesztési dolgozók munkatermelékenysé­ge a sokszorosára növekedett. Az a munka, amely koráb­ban akár egy hónapig is eltartott, ma esetenként néhány másodperc alatt elvégezhető. A konstruktőrök munkája bizonyos értelemben ellen­őrizhetetlen. Egyelőre még nem léteznek objektív ismérvek annak megállapítására, hogy egy tervezőmérnök kellő felelősséggel és igényesen dolgozott-e, vagy pedig megelé­gedett az első gondolattal, az első kínálkozó megoldással. Annak érdekében, hogy mindenki a maximumot nyújtsa, a kutatóintézet vezetése kiaknázza az anyagi érdekeltség­ben, elsősorban a célprémiumokban rejlő összes lehetősé­get. A 4 APC típusú új motor megoldásának elősegítésére például 370 ezer korona jutalmat írtak ki. A leglényegesebb feladatoknál félmillió korona is lehet a jutalom. Persze, a 4 APC típusú motor esetében a jutalmat csak akkor fizetik ki, ha az új szerkezetnek köszönhetően a konszern évente legalább 60 ezer kilogramm fémet tud megtakarítani, a nem szocialista országokba irányuló exportot pedig 17,5 millió koronával növeli. Az ilyen nehéznek tűnő feladatok is teljesíthetők tehát. „Csak“ három feltétel megteremtésére van szükség: vilá­gos és egyértelmű feladatkijelölésre, az alkotók erkölcsi és anyagi ösztönzésére és jól felszerelt munkahelyre. A leg­jobb konstrukció sem érne azonban semmit, ha nem érvényesítenék a gyakorlatban. Ezért a célprémiumok egy részét a termelővállalatok kapják, amennyiben eleget tesznek az eléréséhez szükséges feltételeknek. Az ezredforduló táján a konszernben körülbelül így születik majd az új termék: a konstruktőrök papír és ceruza nélkül, csupán a képernyőn és a számítógépbillentyűzet segítségével javasolják az új forgó villamos gépet. Tervraj­zokat már nem készítenek, az összes információt a számí­tógéptől kérik. Az automatizált irányítási rendszerek elké­szítik az anyagmegrendelést, meghatározzák az optimális termelési folyamatot, elvégzik a számvetést, biztosítják a késztermékek ellenőrzését, csomagolását és kiszerelé­sét. Az emberek számára csak az alkotó munka és a gépek munkájára való felügyelet marad. És ez nem a fantázia szüleménye, hiszen a Forgó Villamos Gépek Pavel Stírsky technikus az új gép egyik igényes próbá­ját végzi (A szerző felvételei) Kutatóintézetében ezeket az eljárásokat már ma kipróbál­ják. E munkamenet első fázisa, az automatizált javaslatké­szítés, amelyről szó volt - ma már mindennapi gyakorlat. A kutatóintézetben található számítástechnikai beren­dezések értéke ma megközelíti a százmillió koronát, miközben erkölcsi élettartamuk nem haladja meg az öt évet. A beruházások azonban a műszaki tervezésben megnövekedő munkatermelékenységnek köszönhetően néhány hónap alatt megtérülnek. A kutatóintézetet 1947-ben alapították, és más kutatóin­tézetekhez hasonlóan fejlődött. Tevékenysége során szer­zett tapasztalataik bizonyítják, hogy a tudományos­műszaki fejlesztés nem tervezhető egyik napról a másikra, és nem is várható tőle egyik napról a másikra döntő fordulatot hozó eredmény. Ha valóban a világszínvonalnak megfelelően akor dolgozni, néhány évtizedre előre kell tekintenie. A kutatóintézet dolgozóinak mai előrelátó mun­kája csak tíz, esetleg húsz év múlva hozza meg az igazi gyümölcsét. De már a konszern gazdálkodásában tavaly is hozzájárult az eredmények javulásához, s munkájuk nélkül ma már egyetlen hazai motort sem tudnánk eredménye­sen értékesíteni a világpiacon. MILAN ADÁMEK Korszerű módszerek­kel - nagyobb termés Délfelé már megkopott a ha­tárt borító vékony hótakaró, a napsugarak hatására latya­kossá vált a föld. Be-besüp- pedve a talajba igyekeztünk a domb háta felé, miközben jó pár kiló vendégmarasztaló sár tapadt lábbelinkre. Amikor Kor­pás András mérnök, a tűri (Ru- ban) Vörös Csillag Efsz agro- nómusa látta erőlködésünket, elmosolyodott:- Legalább megtudják, mi­lyen a kürti föld. Ezen a részle­gen bizony makacsul ráragad a sár a cipőre. A helybeliek azt mondják, ezért terem sokat. Persze, mi is pótoljuk a szük­séges tápanyagot, teremhet tehát bőven. A mellettünk lépkedő Mihá- lek György csoportvezető szin­tén a föld nagy termőképessé­géről beszélt, és arról, hogyan javítják szervesanyag-tartal­mát. Az újítók által készített géppel felszecskázzák a sző­lővesszőt és bedolgozzák a földbe. Más lehetőségeket is kihasználnak. Fellélegeztünk, amikor utunk céljához, a függönyszerü- en metszett szőlőtőkékhez érkeztünk. Az agronómus, aki egyben a szőlészetet is irányít­ja, most már részletesen be­szélt az új módszer bevezeté­sének történetéről és eredmé­nyeiről. Nyolc évvel ezelőtt kis területen kísérleteztek. Később - a tapasztalatok alapján - mäh 25 hektáron honosították meg a módszert. Kezdetben 180 centiméter magasságban hagyták meg a termőrügyeket. Rájöttek, hogy a legmegfele­lőbb a 160 cm magasság. Így képződik a legtöbb fürt, a für­tök napfényben fürödhetnek. A metszés egyszerű. Két rövi- debb, vagy egy hosszabb szál­vesszőt, és két-három rövidre metszett termöcsapot hagynak fagykár esetére. Eddig még mindig bejött a számításuk, az átlagos hektárhozam 15-21 tonna körül alakult. A felső ha­tárt még nem ismerik. Egyes fajtákból hektáronként negy­ven tonnát is szüreteltek. A más művelésű szőlőfajták hektárhozama viszont csak 12 tonna volt, bár ez is rekordter­mésnek számít. A függönysze- rú szőlötermelési módszerben viszont még sok a tartalék. Nézegeti a jól beért szőlő­vesszőket, alig tett bennük kárt i a múlt év végi fagyhullám. Azért termelnek itt szőlőt, mert a dombnak támaszkodik a nap - így mondják népiesen. Na­gyon jó a terület mikroklímája, a csemegeszőlő-fajták még egyetlen évben sem károsod­tak. Ezért merik 12 hektáron termelni, és az eredményeken felbuzdulva újabb 20 hektárt telepítenek. Egyre nagyobb szerepet kapnak ezek a fajták a szőlészetben. Az őszi bemu­tatón 123 fajtát tekinthettek meg a látogatók, ebből 45 cse­megeszőlő-fajta volt. A Pannó­nia Kincse és több más fajta meghonosodik a szép, meleg lejtőkön. Talán nincs is messze már az az idő, amikor átlagosan 40 tonnát szüretelnek majd hektáronként. Fokozatosan gyengül a nap ereje. A dombhátról egy cso­port asszony jön lefelé. Vad­vesszőt szedtek oltványok ké­szítéséhez. Bent, fűtött helyi­ségben pedig Vrzala Erzsébet, Jankulár Gizella, és Menyhárt Irén kötögeti csomókba. Gon­dosan áztatják és fertőtlenítik, pontosan, szépen dolgoznak. A szomszéd helyiségben már kiültetésre várnak a homokkal leszórt oltványok. Évente egy­millió darabot készítenek. Jó pénzt hoz a szőlészet fejlesz­téséhez. Darabját 4,20—4,50 koronáért állítják elő, és 7,05 koronáért értékesítik. A minő­ség kifogástalan. Ezt bizonyít­ja, hogy a Bratislavai Borászati Üzemek vezérigazgatóságától 200 ezer korona jutalmat kap­tak a minőség alapján. Sok újdonságról, korszerű módszerekről beszélnek ezek a kiváló szakemberek, akik a mennyiségi mutatók mellett a minőségi mutatókat is szem előtt tartják. Jó helyezést értek el idén a pezinoki szüreti ün­nepségek alkalmából rende­zett borversenyen is. Az 1981- es évjáratú Rajnai Rizling a mi­nősítés szerint a harmadik helyre került. Aranyérmet és egy nagyon szép modrai kerá­miavázát is kiérdemelt. Az 1982-es RajnaiFlizling is arany­érmes volt. A csemegesző­lőt valósággal elkapkodták tő­lük, bármennyit szállíthattak volna belőle a Zeleninának és más felvásárló vállalatnak. Er­re nagyon büszkék, mert ki­emelt feladatuknak tartják a csemegeszőlő-termesztés fellendítését. Más vállalatokat is erre ösztönöznek, mert a nagy hozamokkal bizonyít­ják, hogy nemcsak borszőlőt érdemes termelni. BÁLLÁ JÓZSEF ÚJ SZÚ 6 CSE1GESZ0L0' frfflÉS TERI1II

Next

/
Thumbnails
Contents