Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-15 / 24. szám

r» w CSICSAY ALAJOS A madár ijesztő kalandja A madárijesztö már egy éve a faluvégen árválkodott. Nem törődött vele senki sem. Egyszer mégis, úgy ősz vége felé, rászállt a kalapjára egy varjú.- Brr! - rázta meg magát a madárijesztő, de a varjú csak ottmaradt. Megint elkiáltotta magát: - Brr, brr! Nem hallod?- Hogyne hallanám, mit kurjongatsz?- Nem félsz tőlem? Vagy nem tudod, hogy én vagyok a félelmetes madárijesztö?- Hogyne tudnám, hogy ki vagy, de ugyan ki félne tőled, te rongy- vitéz?-Talán a többi madarak. Verebek, rigók... - mondta bizonytalanul a madárijesztő.- Kacagnom kell - nyekeregte a varjú.- Hát akkor mitől féltek, ha tőlem sem?- Mitől, mitől? A szuperszonikus repülőgépektől.- Hogy te milyen cifrákat tudsz mondani - álmélkodott a rongylegény. Ha jön a gazdám, meg is mondom neki, hogy állítson ide helyettem egy olyan szup... szuper izét.- Ah, látszik, hogy szalmával van kitömve a kalapod. De még milyen szalmával? Fuj! - Azzal szétteregette a szárnyait és elrepült komótosan. Szegény rongybabújtatott szalmabáb sírt, rítt, kesergett. Hát hiába ácsorgott egész éven át hűségesen a saláták meg a mákfejek között? Még a buta töktől is jobban félnek a madarak, mint tőle. Pedig mennyire lebegtette rongyait a szélben. Addig kesergett, tépelődött, míg végül elhatározta, hogy fölcsap erdei manónak. El is indult még aznap délután, és oda is ért az erdőhöz. Bebújt az első bozótba, s várt míg ráesteledett. Ám alighogy bealkonyult, itt is, amott i megzördült körülötte az avar.- Jaj, jaj - ijedezett a szalmabáb. Mert bizony ilyen zajokhoz nem volt hozzászokva.- Nicsak! Hát te meg ki vagy? - állt meg előtte egy kölyökróka.- Én vagyok az erdei manó. Ha közelembe merészkedsz, rögtön bekaplak.- Micsoda? Mit beszélsz? No, ne bolondozz hékás! Ide, ide manócs- kák! Látjátok, milyen maskura adja ki magát manónak? Kergessük el a haszontalant!- Megadom magam megadom magam - óbégatta a rongyvitéz. - Könyörüljetek szegény fejemnek! Madárijesztö volna a tisztes mester­ségem, de a varjú azt mondta, hogy a ... szuperrepülőktől jobban félnek a madarak, mint tőlem. S a gazdám majd biztosan állít helyettem egy olyan... szóval egy gépcsőszt.- Ugyan már - csóválta a fejét az öreg róka. - A szuperszonikus repülőgép nem arra való, hogy veteményeseket őrizzen.- Hanem mire? - kérdezte a madárijesztő.- Arra, hogy emberek utazzanak rajta, te oktondi. Menj csak vissza és strázsáld tovább a kerteket! meglásd, tavasszal jó hasznodat veszik.- De én nem akarok visszamenni - makacsolta meg magát a madár­ijesztő mert nekem most éppen repülni való kedvem támadt. Szuper­szonikus repülőn.- Azon ne múljék! - szólalt meg mögötte egy erélyes hang. Az erdész volt. Nagydarab izmos ember. Fölmarkolta a madárijesztőt, és úgy meglódította, hogy az meg sem állt a faluvégig. Pontosan a régi helyére pottyant, egy sereg bóbiskoló varjú közé. Lett nagy riadalom. Száz varjú ezer felé szállt. Károgtak, kavarogtak. Menekült ki merre bírt, köztük az a nagy dicsekvő is. Szegény madárijesztö alig tudott magához térni a nagy megrázkódta­tástól. De azért boldog volt, hogy mégiscsak félnek tőle a varjak. A kicsi Arnold és a szarvas Szép idő volt, így hát elvittük a gyerekeket az állatkertbe. A kicsi Arnold minden iránt ér­deklődött, és kérdezett, kérdezett:- Miért hosszú a zsiráf nyaka? Miért megy vízbe a havas medve? Nem győztünk válaszolni.- Jé, anyuci, hogyan nőhetett annak a pacónak fa a fején?- Édesm, az nem pacó és nem fa.- Hanem mi?- Szarvas, és amit a fején látsz, az agancs. Hazafelé egyfolytában ismétel­gette: szarvas, agancs, szarvas, agancs. Aztán amikor otthon meg­látta az apját, már messziről kia­bálta:- Apuci, a pacónak akkora, de akkora bakancs volt a fején... Tamássy Mária M ár az ősember meg tud­ta különböztetni, hogy melyik növény ehető, melyik gyógyítja a betegségeket, és melyik mérgez. Az utóbbiakat messziről kerülte. Természete­sen a későbbi korok embere is, kivéve amikor másoknak akart ártani vele. De vajon mi tudjuk-e, melyik növény mérgező? Korántsem mindnyájan. A hóbogyó (Symphoricar- pus albus) a parkok ismert díszcserjéje. A termésében lé­vő magvak szaponin nevű mérget tartalmaznak. Ezekkel a hóbogyókkal szoktak a gye­rekek játszani. Vigyázat, bőr- viszketést, hányingert, hasme­nést és eszméletlenséget okoz! A fehér és a sárga nárcisz (Narcissus poeticus, Narcissus pseudonarcisus), amelyet any- nyira szeretünk, vázáink virá­gaként is, mérgező alkaloidá­kat tartalmaz. Az egész nö­vény. Erős mérgezést okozhat, amely émelygéssel, hányás­sal, hasmenéssel, levertséggel és bénulási tünetekkel jár. A fehér akác (Robinia pse- dacacia L.) esetében szorgal­mazzuk virágjának a gyűjtését, mint gyógyszerét. Ebben nincs is méreg. Az akác többi részé­Mérgező növények ben azonban robin és fazin nevű mérgező fehérjék találha­tók. Tehát nem szabad fo­gyasztani a kérgéből, a levelé­ből és a magjából. Valamikor a fiatal akáccserjék gyökerét összetévesztették az édesgyö­kérrel és több mérgezés tör­tént. A mérgezés tünetei a kö­vetkezők: égetőérzés a száj­ban, hányás, aluszékonyság, izomrángások és ájulás. Az ér­dekesség kedvéért még meg kell említenem két dologot. Fi­gyeljétek meg, hogy ahol akác van, ott a közelében nem te­remnek más fák, cserjék és rosszul nő a paprika, a paradi­csom. Ez azért van, mert az akác gyökerein keresztül is mérget bocsát ki, amely a kul­túrnövényeknek nem kedvez. A másik érdekesség, hogy a babban, amelyet főzelékként kedvelünk, éppen olyan mér­gező fehérjék vannak, mint az akácfában. Itt jogosan felteheti valaki a kérdést: hogyan lehet, hogy a babfőzeléktől nem ka­punk mérgezést? Azért nem, mert főzés közben ezek a fe­hérjék megsemmisülnek. Az elmondottak nem jelentik azt, hogy ne merjük a nárciszt vagy az akácvirágot kézbe fog­ni. Csak tudni kell erről a ve­szélyről, és ha ilyen növények­kel „kerülünk kapcsolatba,“ utána mossuk meg a kezünket. Ha látjuk, hogy a pici gyerekek ezeket a virágogat a szájukba veszik, ezt feltétlenül akadá­lyozzuk meg. Dr. Nagy Géza Ján Carek Színes világ SÁRGA Lúdanyó húsz kislibája, akár a tojás sárgája. Sárgák akár a pitypangok, én meg a pásztoruk vagyok. NARANCSSÁRGA Mit görget? - nézd a napot. Narancsszínű narancsot. Kicsi Anna ekképp szól: „Ezt kaptam én a naptól.“ PIROS Málna, eper, cseresznye - megértek ma reggelre. Irul-pirul Zsuzsóka, piros arca a rózsa. LILA Hol rejtőzik, hol e lányka, lila szirmú ibolyácska? Ibolyácska, ibolya, elbújt ő egy bokorba. KÉK Kék tengeren száz csónak ring, Ilonka rám nagyot kacsint. Búzavirágkék a szeme, Kékszemű hát az ő neve. ZÖLD- Mondd meg, mondd meg, békahölgy, miért vagy te fűszín zöld?- A gólya, ha zöld a ruhám, a fűben nem találhat rám. *. TÓTH László fordítása ELKÉSETT ELISMERÉS Másfél évszázada, 1832-ben a milánói konzervatórium igazgatójánál megjelent egy fiatalember, és azt kérte, hogy vizsgáztassák le, mert szeretne a konzervatóriumban tanul­ni. A felvételi vizsgán zongorán játszott és bemutatta saját szerzeményeit. Néhány nap múlva megkapta a felvételi bizottság elutasí­tó döntését: „Hagyjon fel a gondolattal, hogy a konzervatórium növendéke lesz, és keres­sen tanítót a városi zeneoktatók között!“ Néhány évtized múlva a milánói konzer­vatóriumot az a megtiszteltetés érte, hogy felvehette az egykor elutasított fiatalember, Giuseppe Verdi nevét. AZ IGAZ EMBER MAGA KÖRÜL IS MEGTEREMTI AZ IGAZ­SÁGOT, MERT MAGÁBAN HOR­DOZZA. Alain GONDOLKODOM, TEHÁT... LEHET 1. Lehet, hogy hajít. Lehet, hogy ütőhangszer. 2. Lehet, hogy hajít. Lehet, hogy magot szór. 3. Lehet, hogy nem kevés. Lehet, hogy tűz mar­talékává válik. 4. Lehet, hogy kelme szélét visszahajtva levarrja. Lehet, hogy falbavaló és verik a fejét. Lehet sarok. 5. Lehet testrész. Lehet jóravaló. 6. Lehet, hogy fektéből feltápászkodik. Lehet fent. 7. Lehet, hogy többet iszik a kelleténél. Lehet, hogy ajtót lábbal belök. MIN NEVETNEK A SZOVJET GYEREKEK? A fogorvos kinyitja a rendelő ajtaját, és kiszól a váróterembe:- Kérem a következőt! Egy kislány lép be:- Három rossz fog. Ki velük! És semmi érzéstele­nítés!- Gratulálok - mondja a fogorvos. - Ezt nevezem bátorságnak. Foglaljon helyet.- Én? - csodálkozik a kislány. - Nem rólam van szó. A testvérem vár odakint. Rögtön küldöm. A kis oroszlán először lép fel a cirkuszban. Amikor meglátja a sok embert, félve bújik a mamá­jához.- Ne félj tőlük - vigasztalja az oroszlánmama hiszen rács mögött vannak. « I I r i. i i Smith, a tejesember szamárfo­gata mindennap megállt az iskolá­val szemben. Mialatt Smith be- hordta áruját a közeli házakba, az iskolásfiúk a szamár kínzásával szórakoztak. Egy alkalommal a tejesember megpillantotta őket, amint éppen bosszantották a szegény állatot. Letette az üveget, rájuk kiáltott, és dühösen rohant kocsijához. A ka­maszok elmenekültek, de egy vézna fiúcska - aki nem vett részt a csinytevésben - ártatlansága tudatában álldogált tovább a kocsi közelében. Smith, feltételezve, ■■■■■■■■■■ hogy ő is a szamár bántalmazói között volt, jókora pofont adott a fiúnak. Könnyekkel a szemében rohant a fiú az iskolába, hogy osztályfö­BALSZERENCSE nőkének elpanaszolja Smith igaz­ságtalan magatartását. Amikor a folyosó sarkán befor­dult, összeütközött történelemta­nárával, s kiverte kezéből a köny­veit.- Ügyetlen fickó! Nem tudsz vigyázni? - rivalt rá a tanár és adta a második pofont szegény gyerek­nek. Végül is elért az osztályfőnök irodájába.- Miért sírsz, fiacskám? - kér­dezte kedvesen.- A történelemtanár adott egy pofont - szipogta -, pedig én nem csináltam semmit a szamárnak! Az eredmény ismét egy 'pofon lett. Ezúttal az osztályfőnöktől, a történelemtanár iránt tanúsított, vélt tiszteletlenségért. Angolból fordította: Pálházy Ilona- Apu, hol van a Bajkál-tó? - kérdezi Kolja az édesapját, aki éppen futballmeccset néz a tévében.- Kérdezd meg a mamádat, ő rak el mindig mindent - válaszolja a szórakozott édesapa. II1II1IIIIIII MEGFEJTÉS A június 8-i számunkban közölt feladatok meg­fejtése: 28; napozás, kárókatona. Nyertesek: Horsi- cza Anikó, Hidaskürt (Mostová); Tarr Miklós, Ki- rályhelmec (Kráí. Chlmec); Róth Andrea Duna- szerdahely (Dunajská Streda); Jobbágy Erika, Ko- lárovo; Tóth Attila, Ragyolc (Radzovce). ÚJ SZÚ 18 mi ma wm 1984. VI. 22. ■«

Next

/
Thumbnails
Contents