Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
X ÚJ szú 9 • Dominik Navrátii, a hnb titkára A hangosbeszélőn keresztül társadalmi munkára hívják az asszonyokat. A szomszéd szövetkezetből ezer virágpalánta érkezett, ezt kell a temető előtti utca két oldalára elültetni. Egy óra múlva már vagy húszán szorgoskodnak a hűli temető előtt és délre minden palánta a földbe kerül.- Szívesen jöttünk - summázza a többiek véleményét is Veronika Straková nyugdíjas. - Egyébként a településünk utcáit mindenütt vi- rágsávok szegélyezik, ki-ki a saját háza előtt maga gondozza a virágokat.-A múlt évben is több ezer virágot ültettünk ki - viszi tovább a szót Helena Tóthová képviselő. A huliak a tavaly és tavalyelőtt végzett társadalmi munkájukkal a nemzeti bizottságok versenyében járási elsők lettek, amiért az SZSZK kormányától mindkét esetben elismerő oklevelet és százezer korona pénzjutalmat kaptak.- 1975 óta közigazgatásilag településünkhöz tartozik a négyszáz lelket számláló Vlkas község is. A két falunak együtt több mint mm • ízlik az ebéd az új óvodában WÜU lakosa van - mondja Dominik Navrátii, a hnb titkára. - Az egyesülés után közös beruházással, Z-akcióval készült el a művelődési központ, ahol helyet kapott a hnb, a szövetkezet irodája, a könyvtár és a mozi is. A későbbiek folyamán a szertartástermet is itt rendeztük be. Jóformán még meg sem pihentek, amikor hozzáfogtak az új óvoda építéséhez. Eredetileg kétosz- tályos óvodát akartak építeni, de amikor felmérték a helyzetet, úgy döntöttek, hogy a földszintet inkább iskolai étteremnek rendezik be. Az óvodát és az iskolai éttermet nyolc hónappal a határidő előtt adták át rendeltetésének. Segített a szövetkezet, de kitettek magukért a lakosok is. Sokan maguk jöttek el kínálkozni a helyi nemzeti bizottságra. Volt, aki szabadnapot, szabadságot vett ki, de a legtöbben szombaton és vasárnap dolgoztak az építkezésen. Hamarosan elkészült a homokozó, a gyermekjátszótér is.- A nyilvános gyűléseken a lakosok gyakran szóvá tették, hogy egészségügyi központra is nagy szükség lenne. A felsőbb szervek segítségével egy Jeefejezetlen családi házat vettünk meg, amelyet átépítettünk. Ma már van körzeti, fog-, gyermekorvosunk és nőgyógyászunk is - újságolja Be- nedik Hona, a hnb elnöke. - Gyógyszertárunk ugyan nincs, de az egészségügyi dolgozók megszervezték a gyógyszerkiadást is. Egy másik családi házat pedig hentesüzletté építettünk át. Tavaly Z-akcióban mindkét településen ravatalozót építettek. A székhelyközségben négy, a társközségben két hónappal a határidő előtt fejezték be az építkezést. A két település lakosai csaknem egymillió korona értékű társadalmi munkával teljesítették túl eredeti kötelezettségvállalásukat. Ezenkívül összegyűjtöttek és értékesítettek kétszázötven mázsa másodlagos nyersanyagot is.- Állami beruházás keretében építettük meg a székhelyközség kétharmad részében a vízvezetékhálózatot. A két ártézi kutunk olyan bővizű, hogy mindkét települést el tudja majd látni egészséges ivóvízzel. Az idén tovább folytatjuk a vízvezeték-hálózat építését - összegez a titkár, majd megtoldja a szót. - A tervidőszak végére csaknem minden házba eljut a vezetékes ivóvíz. Átépítették a közvilágítást, a hangosbeszélö hálózatát, autóbusz-várótermet készítettek. A település szélén épül az agrokémiai üzem, amely részben már üzemel is. Most készül az üzemi vágány, a repülőtér kifutópályája. A szomszédságában van egy víztároló, amelyről Dominik Navrátii megjegyzi:- Most, hogy a Lyska patak és a közeli Zsitva folyó vízállása alacsony, a víztárolóban kevés a víz, annál több a szemét és az iszap. Mivel a víztároló nem a mi tulajdonunk, kértük az illetékesek segítségét. Szeretnénk mielőbb rendbe tenni. Mint más vidéki településről, Hűiből is sokan, főleg a fiatalok, a városba költöztek. Évente így is négy-öt családi ház épül fel, ami jó jelnek számít. A helyi nemzeti bizottságnak a belterületeken mintegy tizenöt házhelye van, lehet tehát építkezni. A szövetkezet is azt tervezi, hogy a településen egy tizenkét lakásos házat épít.- Tepülésünkön nagyobb figyelmet kellene fordítani a szolgáltatások fejlesztésére - állítja Helena Tóthová. - Igaz, hogy ipar- engedéllyel dolgozik a bádogos, az autószerelő, kijár hozzánk a szolgáltató üzem borbélya, de nincs ruhabegyújtö, a háztartási villamos gépek javítása is körülményes. • Helena Tóthová képviselő- Ez így igaz - helyesel az elnök. - Ezeket a kérdéseket mielőbb meg kell oldanunk. A következő megbízatási időszakban textil- és cipőüzletet szeretnénk építeni, az épületben a szolgáltató létesítmények is helyet kapnának. A közeli Podhajská településen termálfürdő van, amely igen látogatott. S hogy a túlzsúfoltságon enyhítsenek a Jednota tervbe vette, hogy Hulon autókempinget létesít. Szó van arról is, hogy a vasútépítő vállalat a sportpálya közelében üdülőt épít.- Az elkövetkező években folytatjuk a járdák építését, ahol csak lehet parkosítunk, tovább bővítjük az utakat övező virágsávokat, zöldterületeket. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a lakosok, s az ide látogatók is jól érezzék magukat - mondja búcsúzóul az elnök. Az SZNF és a kárpát-duklai hadművelet 40. évfordulója tiszteletére a lakosok 1 277 300 korona értékű társadalmi munka elvégzésére tettek ígéretet. A huliak az idén sem ülnek ölbe tett kézzel, fejlesztik, szépítik községüket. NÉMETH JÁNOS • Az asszonyok társadalmi munkával tartják rendben a zöldterületeket (A szerző felvételei) HÉTKÖZNAPI VAf LOMÁS Hallani akartam a hangját. Tudni akartam, hogyan szól bele a telefonba, érdekelt a modora, kíváncsi voltam, milyen a hangulata. Kétszer kerestem, de egyszer sem beszélhettem vele. Hétfőn azt mondták, hogy előbb ment el, kedden meg azt, hogy termelési értekezleten van. Hívjam szerdán, tanácsolta a munkatársa, de akkor meg nekem volt zsúfolt a programom. Nem maradt más hátra: prágai barátomat kértem meg, hogy beszéljen vele. S ami nekem másodszorra se jött be, neki elsőre sikerült.- Csütörtökön reggel vár rád - mondta -, de akkor sem lesz sok ideje. A hangja barátságos ugyan, de azt üzeni, ne számíts sok szóra. Hogy tíz mondat az élete... x Négy megálló metróval a belvárosból, aztán vagy tizennégy autóbusszal. Nyolc óra múlt; egymás hegyén-hátán rázkódunk az ülések között. Gabonaföld, lakótelep, dús lombú gesztenyék az út mentén, zöld, szürke és megint zöld; kapaszkodó karok között lesek ki a hátsó ablakon, de egyet sem látok már a prágai tornyokból. Modranyban járunk. Haragos folyó mellett és porlepte házfalak előtt zötyög a busz. Jó lenne megfordulni, de nem tudok. A csokoládégyár után viszont már le is ülhetnék, annyi a szabad hely. A következő megállóban én is kiszállok. Pontosan kilencet üt az óra az Elektropristroj portáján, amikor Jaromir Plíva a kezét nyújtja.- Láttam egy képét magáról, azt, amelyik május másodikén jelent meg a napilapokban - mondom neki, amint egymás mellett lépkedünk a gyárudvaron -, azon is mosolyog. Könnyű lehet az élete...- Azt hiszi? - néz mélyen a szemembe. - Hát tudja mit? Volna miről panaszkodnom, de nem fogok. Miért kavarjam fel a múltat? Ami rég volt, nem érdekel. Ami pedig a természetemet illeti; a mosolyomra nagyon vigyázok. Engem még senki sem látott csapkodni, kiabálni, sem a feleségem, sem a munkatársaim. Én akkor sem tudnám felborítani az asztalt, ha végképp kihoznának a sodromból, ötvenöt éves vagyok; én már régen megtanultam, hogy a higgadt, gondolkodó ember messzebb jut, mint az, aki nem tudja fegyelmezni magát. Kulcsot vesz elő, majd egy üres tanácsteremben ülünk le. A munkájáról kérdezem, a hétköznapjaira vagyok kíváncsi.- Harminckilenc éve dolgozom a vállalatnál, tehát gondolhatja, hogy jól érzem itt magamat. Mert hívtak ám engem máshová is; lehettem volna műszaki rajzoló, tervező meg ki tudja, mi minden, én mégsem mentem. Nyugalmat és több pénzt ígértek, de azzal sem tudtak elcsalni innen. Hát mondja, hogy mehettem volna máshová, ha valósággal összefonódott a sorsom a vállalat életével. Itt ismertem meg a feleségemet, itt találtam önmagámra és mondom: az első hónapoktól fogva otthon érzem itt magamat. Elektroműszerész vagyok, brigádvezetö, akinek igenis múlik azon, hogy hogyan lehet hatékonyabbá tenni a termelést, tökéletesíteni a termékek minőségét. Nekem egy ésszerű újítási javaslat akkora örömet jelent, hogy maga talán elképzelni sem tudja. Á tekintetemet lesi, vajon hiszek-e neki.- Ugye, nem kételkedik a szavaimban? - szegezi nekem a kérdést.- Miért kételkednék?- Akkor jó. Folytatom. Amikor kezdtünk áttérni az erősáramú berendezések gyártásáról a mikroelektronikai egységek előállítására, sokan azzal álltak elém, hogy inkább munkahelyet változtatnak, mintsem hogy más fába vágják a fejszéjüket. Hiába, nem vagyunk egyformák. Voltak, akiket hetekig kellett győzködnünk, hogy maradjanak, ne féljenek az újtól, hiszen a termelés, a műszaki haladás szükségszerű változásokkal jár, ami elsősorban nálunk észlelhető. Nem volt könnyű dolgom, de mindenkit maradásra bírtam. Ezért is hangsúlyozom: az én sikerem, a munkatársaim sikere is. Amikor megkaptam a Szocialista Munka Hőse címet, legelőször azokra gondoltam, akik velem együtt hajtanak, ha hajtani kell, akiknek a pihenés csak akkor jelent felhőtlen örömet, ha a gyárban minden rendben van. Ha á termékeink nem a raktárban állnak, hanem a megrendelők portáin.- A kezemet nézi? Munkáskezek. Nem másztam magasra I a létrán, mert sosem akartam vezetői állásban lenni. Én azokkal akartam dolgozni mindig, akikkel együtt voltam a múltban is. A pénz, a vagyon sosem érdekelt, égbekiáltó vágyaim nem voltak és a jövőben sem lesznek. Az elégedettséghez szerintem egyetlen út vezet csupán: a szerénység, az őszinteség. Arra, aki nem ezen az úton jár, én nem tudok felnézni. Megmutatja a műhelyt is, ahol dolgozik. A műszerfalakat, amelyeknek a legparányibb részét is jól ismeri.- Ha segítségre, tanácsra van szüksége, kihez fordul?- A feleségemhez - mondja határozottan. - Számomra a család mindig a biztos hátországot jelentette, tudtam, akármilyen gondom-bajom adódik is, a feleségem megért és kiáll mellettem. Két gyereket neveltünk fel, egyetlen hangos szóváltás nélkül. Hát ennyit az életemről... Ami fontos, elmondtam. SZABÓ G. LÁSZLÓ 1984. VI. 22. A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE
