Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
De melyik? Nem megyünk ki a városból, a világ egyik legkülönösebb légipályaudvarához érünk. A Tigris mellett húzódik, Bagdad közepén. Nemrég épült, a háború alatt készült el teljesen. Akkor még úgy gondolták, hogy minden nehézség dacára Bagdadban tartják majd az el nem kötelezettek konferenciáját, s a tanácskozásra feszitett ütemű presztizsépítkezésekbe is belekezdtek. A fővárosban egyebek közt egy városnegyedre való lakást, középületet szanáltak s helyükre épült a repülőtér. Ahova - a tervek szerint - a delegációve- zetök, az állam- és kormányfők gépei szálltak volna le. Többen is jöhettek volna egyszerre: elkészültek a reprezentatív fogadópavilonok is. Most mi kászálódunk le a mik- robuszról és elindulunk a helikopterek felé. Helikopterrel indulunk. A forgószárnyak lengeni kezdenek, spanyol, japán, olasz, amerikai, arab kollégák kapaszkodnak a leeresztett létrán. Egy élelmes operatőr már itt munkához lát: filmezi a „behajózást“. •Bászrai házak, iráni támadás után (Aszerzö felvétele) s meg is kívánják tartani. Jó lesz ez - vélik - háborús kárpótlásnak. Másrészt pedig az iraki hírügynökség is jelentett bizonyos sikereket, nevezetesen, hogy a sziget területének zömét az iraki csapatok felszabadították.-Teljesen vagy részben? Egy része nyilvánvalóan iraki kézben van, különben nem jöhettünk volna ide, iraki kísérettel. Tehát, mekkora hányada van iraki ellenőrzés alatt? - ezt kérdezik többen.- Éppen elég ahhoz, hogy jó vadászatot tartsunk. A válasz kissé furcsa, de a vezérőrnagy megmagyarázza, hogy a kegyetlen szigetcsaták „vadászattá“ fajultak néhol, s ebben az irakiak voltak a sikeres vadászok. Nem sokkal később már a frontot járjuk. A lövészárkok előtt drótakadályok indázó tengere. A drótháló felett varjak repkednek: ők tisztítják a csatamezöt. Felfalják a gépfegyverlyuggatta testeket, a gránáttüzben felszabdalt tetemeket.- Eddig jutott el a rohamozó ellenség. Már aki eddig is elért. Hiszen a támadó oszlopok már jóelöre tüzet kaptak, zömük nem is ért el a kézifegyverek lőtávolába. - A főhadnagy, aki a pillanatnyi helyzetről tájékoztat, itt elakad. Hangja különben sem cseng túl dicsekvően. Előrenéz, de aztán visszafordítja a fejét. A drótháló felöl egy széllökés iszonyatos büzfelhővel teríti be a tájékot. Botorkálunk vissza a domb mögé, védett helyre, s a kísérőnek Irak - Irán A HÁBORÚNAK CSAK VESZTESEI VANNAK A bagdadi Melia Mansour szálló halijában nagy a nyüzsgés. Az iraki információs és kulturális minisztérium munkatársa egy névsort állít össze rendkívüli műgonddal A külföldi újságírók neveit írja fel, azokét, akik el akarnak utazni az iraki-iráni front gyújtópontjába, a Madzsnun szigetre. Már javában tart a lajstromozás, de még nem tudjuk, mivel megyünk. Repülőgéppel - mondja egy jólértesült. - Helikopterrel - helyesbít egy másik. A harmadik autóbuszra gondol. A tisztviselő titokzatosko- dik, csak annyit mond: eltart ez a kirándulás két napig is. Pillanatok alatt útrakészen állunk, lehetünk vagy harmincán. A gyorsaság nem gond,-magam is készenlétben tartom a „riadózsákot“, fehérneművel, fényképezőgéppel, némi gyógyszerrel és egy doboz keksszel. A többiek is hozzák a csomagokat, ki könnyebbet, ki nehezebbet. A tévéseknek a leggyötröbb, roskadoznak a kamera, a telepek, az állványok, a kazetták súlya alatt. Aztán minden a mikrobuszba kerül, irány a repülőtér. Két helikopter visz bennünket, egyelőre még délkelet felé. Aztán hirtelen keletre fordulunk, s leszál- lunk a kuti katonai repülőtéren. Itt várakozunk. - Üzemanyagfelvétel - mondja a oilóta. De az ácsorgás kissé hosszúra sikerül, s amikor végre beszállunk, akkor sem nyugszunk meg. Nézzük a délutáni napot, - furcsa módon, balról ér bennünket. Csak nem fordultunk vissza? Kísérőnk nagy nehezen felvilágosít bennünket: Nem folytathatjuk az utat. Nagyon zavarosak a légköri viszonyok.- Mi van a légkörben? - kapja fel a fejét egy japán tudósító. Spanyol kollégája grimaszt vág, amikor válaszol: Rossz a légkör. Sok benne a perzsa gránát... Az első kísérlet tehát nem sikerült, de Madzsnun nem maradhatott ki a programból. Az újságok hetek óta hozzák a riportképeket a véres harcokról, a rádió is ontja a híreket. A tévé pedig órákon át tálalja a szigetcsaták borzalmait.- Kié most Madzsnun? Ezt a kérdést egy héttel később, már a szigeten tettük fel a frontszakasz iraki parancsnokának. A tábornok akkor fogadott bennünket: autóbusszal végre mégis sikerült eljutni a frontövezetbe. Mielőtt a generális megérkezett volna, mi már ott ültünk a minden kényelemmel berendezett bunkerben. Mig vártunk a falambériával burkolt falú fogadótermében (persze a föld alatt), frissítőket és jól hütött gyümölcsöt szolgáltak fel.-Tehát kié most a Madzsnun? A tábornok érti a kérdést. Hiszen az irániak többször bejelentették: elfoglalták már a szigetet, és véglegesen kezükben tartják, megered a nyelve. - A veszteségek? Iszonyú veszteségeik voltak. A kommandókban sok fiatal, valójában még gyermekkatona harcolt, helyesebben, kereste az üdvösséget.- ?- Persze. Az iráni katonát, főként a fanatikus iszlám gárdistát azért küldik a frontra, hogy a paradicsomba kerüljön. Ez az elsőrangú cél, s ehhez képest néha másodlagos az adott harci feladat megoldása. Nem könnyű a harc fanatizált, elbódított tömeggel. Mert tömegek jönnek: Irán embertartalékai óriásiak. De a fanatizált fiatalok gyakran csalódnak a fronton. Ugyanis háborús körülmények között korántsem mindig olyan egyszerű a paradicsomba jutni Hiszen a harcban nemcsak halálos sebek esnek... Gondolja csak meg: a mártíromságra felkészült katona megsebesült, gyötörni kezdi a fájdalom. Ha a mocsárban gyalogol, hasal, kúszik, kínozza a pokoli fáradtság. A szenvedés esetleg megkezdődött, de ez még korántsem az áhított paradicsom kapuja. És a szenvedés gyakran ráébreszti őket - hogy talán fontosabb dolog is van az életben, mint meggyorsítani a paradicsomba kerülést. A kimerültség, a sebesülés, a nélkülözés gyakran sokkha- tásszerüen kijózanít: talán emiatt vannak tele fogolytáboraink is... A madsznu ni fronton arat a halál. De arat a szenvedés, a kín is- a gyötrelem pedig gyakran rádöbbenti az embert: joga törődni önmagával is, nemcsak azoknak a szellemi útravalóival, akik a frontra küldték. Negyedik éve tart már a háború, - eddig nem hozott semmi mást, mint szenvedést, veszteséget, emberben, anyagiakban és- perspektívákban. Hiszen a kilátástalan küzdelem mindkét országot kimerítette már. De nem lehet nyugodt a nemzetközi közösség sem, hiszen egyre növekszik annak a veszélye, hogy újabb és újabb államok sorakoznak fel a harcoló felek mögött nyílt és titkos támogatókként, s egyre fenyegetőbb a konfliktus kiszélesedésének veszélye. S mind nagyobb veszélyben van a béke. A föld alatti bunkerbe visszatérve a kilátásokról faggatjuk a tábornokot.- Rajtunk nem múlik a béke. Mi hajlandók vagyunk tárgyalni, megbékélni, mi támogatunk minden közvetítő akciót. De amíg Teherán elutasítja a kezdeményezéseket, nem engedhetjük el a fegyvert- fejtik ki az iraki álláspontot. - Irakban különben kevesen hiszik el, hogy Teherán valódi békét akar. Hiszen akkor nem szabna eleve teljesíthetetlen feltételeket, olyanokat, amilyeneket győztesek sem nagyon szabhatnak. Márpedig ennek a háborúnak nincs győztese. Egy arab kollégá szól közbe türelmetlenül: Csak vesztese. Eddig legalább kettő. KRAJCZÁR IMRE ÚJ szú 5 1984. VI. 22. Atomháború: csak Európában A legutóbbi időben a NATO egyetlen ülésszakán, az Egyesült Államok katonai vezetőinek egyetlen európai látogatása alkalmával, az európai kérdésekről szóló egyetlen állásfoglalásukból sem hiányzik az az európaiakhoz intézett felhívás, hogy többet költsenek a hagyományos fegyverzetekre, a megállapított évi 3 százaléknál nagyobb arányban növeljék a katonai kiadásaikat. Emellett nem csupán a már létező fegyver, harckocsi, repülőgép típusok stb. - számának gyarapításáról van szó, hanem a fontos katonai célpontokat, az élő erőt és a technikai felszerelést fenyegető egyre bonyolultabb eszközökről beszélnek, amelyek hatékonyságuk tekintetében mindinkább közelednek az atomeszközökhöz. Mivel azonban ezek mégsem nukleáris eszközök, az Egyesült Államok azt reméli, hogy alkalmazásuk révén a Szovjetunió elleni háború földrajzi kereteit Európára korlátozhatja, az ilyen háborút az európaiak keze által viselheti, s nagyobb lesz a garancia arra (mint az atomfegyver alkalmazásának esetében), hogy a háború az Egyesült Államok területére nem csap át. így tehát az az állítás, amely szerint a Szovietunió és a Varsói Szerződés Szervezete a hagyományos fegyverek terén fölényben van, nem csupán a nyugati propagandának a „szovjet háborús fenyegetés“-ről szóló, bármikor felhasználható tétele Ez rafinált fogás arra, hogy az európaiakat bevonják az igen veszedelmes fegyverkezési versenybe, a Szovjetunióval való konfrontációba. És mindez csupán annak érdekében történik, hogy biztosítsák az Egyesült Államok agresszív törekvéseinek sikerét, más országok és népek rovására szavatolják biztonságát és jólétét. Az Egyesült Államok katonai vezetői, amikor a hagyományos fegyverzetek növelésének szükségességéről igyekeznek megggyözni a nyugat-európai NATO-or- szágokat, az európaiaknak az atomfegyvertől való félelmére is szívesen spekulálnak. Arról próbálják meggyőzni őket, hogy a nagy teljesítőképességű, rendkívül pontos és hatékony hagyományos fegyverek lehetővé teszik a NATO részéről az atomfegyverekhez fűzött számítás csökkentését, az úgynevezett „atomküszöb“ felemelését. Az amerikai vezetőség gyakorlati akciói azonban teljes mértékben leleplezik ezt a cselfogást. Hiszen közismert, hogy az Egyesült Államok hagyományos katonai erőinek tökéletesítésével együtt teljes ütemben valósítja meg a NATO atompotenciáljának növelésére vonatkozó nagyszámú programot. „A hagyományos erők tökéletesítésére irányuló felhívás - magyarázza Rogers tábornok, a NATO európai hagyományos fegyveres erőinek főparancsnoka - semmiképp sem jelenti azt, hogy a NATO- nak le kell mondania a „rugalmas reagálással“ kapcsolatos stratégiájáról“. Ez utóbbi, mint ismeretes, mindenekelőtt arra épít, hogy Európában fognak atomháborút viselni. így fest azoknak a jelenleg Nyugaton terjesztett állításoknak a titkos indítéka, amelyek szerint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés Szervezete a hagyományos fegyverek terén fölényben van. Ha azonban érdemben beszélünk az ezen a területen fennálló erőviszonyokról, akkor természetesen kiderül, hogy a Szovjetuniónak és szövetségeseinek semmiféle fölénye nincs. Európában már több év óta a két fél erőinek hozzávetőleges egyensúlya áll fenn, mind az atomeszközök, mind a hagyományos katonai erők terén. Ennél persze elsősorban az erőviszonyok fő mutatóit kell tekintetbe venni, amelyek a két fél egész potenciálját meghatározzák. Közéjük tartoznak az emberanyag és a gazdasági erőforrások. E mutatók tekintetében a fölény a NATO oldalán van. Az erőviszonyok rendkívül jellegzetes eleme a fegyveres erők létszáma, a harcra kész hadosztályok mennyisége. E mutatók tekintetében is a NATO oldalán van határozott fölény. A szükebb paramétereket - egyes fegyverzetfajtákat és típusokat - illetően az erőviszonyok különbözőek. Nézzük például a harckocsikat: ezeknek a száma, a raktári készletek tekintetbe vételével, mindkét félnél hozzávetőlegesen egyenlő. A lövedékek és az aknavetők száma terén az arány közel áll az egyenlőséghez. A Varsói Szerződés Szervezetének valamivel több repülőgépe van. Ugyanakkor a páncéltörő eszközök terén a NATO oldalán van fölény, mégpedig jelentékenyen. » Általában pedig, ha valakit nem a szovjetellenes propaganda önző érdekei vezérelnek, hanem az igazság érdekei, akkor könnyűszerrel észreveheti annak a közvetlen igazolását, hogy a hagyományos fegyverek területén Európában a két fél között hozzávetőleges erő- egyensúly áll fenn. V. LARIONOV 1
