Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
m Bravúrok után ismét bentmaradás „NEM ADTAK VOLNA EGY HAJÍTÓFÁT...“ Nem volt kegyes a Fortuna... • Mélypontról fölfelé • Csak a munkának van hitele® Idegenben elvett pontok - idegenbeli győzelem • Hazai szorító - oroszlánbarlang... • Igazi közönség - be sem lehet csapni! < A cél az idén sem változik Idestova egy éve, hogy ismertté vált az első ökölvívóliga elmúlt évi bajnoki sorozatának sorsolása, amely után közvetlenül világossá vált a Spartak Komárno számára az egyetlen feladat, amelyet a főedző, KOVÁCS SÁNDOR néhány keresetlen szóval imigyen fogalmazott meg: ,,No, fiúk, lehet kapaszkodni...!“ Eme tömör sum- mázat pedig annak nyomán született, hogy ismertté vált: a komáromiak az első négy fordulóban megkapják az előző évi bajnokság végső táblázatának első négy csapatát! Ha valaki ezek után is azt mondta volna Fortunára, hogy nem az istennők legszeszélyeseb- bike, az nem lett volna túl népszerű Komáromban. Ebben a városban ugyanis egy-egy élvonalbeli ökölvívómérkőzésen több néző jelenik meg, mint a város labdarúgó-csapatának bajnoki mérkőzésén. A másik bizonyosság pedig az, hogy a szerencsét a „balsorsban“ leginkább társaknak látszó együttesek annál kevésbé kárhoztathatták. .. ■■■■bbhbhhsbíhbbmbdbbbbbbbhhbihbhhií t’ansky és Subák néha szeszélyesen is szerepelt, a sorsdöntő mérkőzéseken azonban biztosan hozták a pontokat. 0 Ilyen egyszerű volna a „képlet"?- Természetesen nem, hiszen a város vezetőinek segítsége és a sportvezetők összefogása nélkül nem lett volna teljes a siker. Eljutottunk oda, hogy már nem az olyasféle rivalizálás folyik a labdarúgó-szakosztály és az ökölvívószakosztály között, hogy egymás rovására igyekezzen ki-ki előnyt biztosítani a maga számára, hanem összefogva a kölcsönös előnyök biztosítása révén előbbrelép- ni mindkét szakosztályban. És persze a közönség! Elmondhatom, hogy minden hazai meccsünkön teltház volt, akár volt remény a győzelemre, akár nem. Ráadásul, ha előfordult, hogy a bírák a jobbnak látszó ellenfél terhére a hazai öklözőt hozták ki győztesen, azokat kifütyülte, az ellenfelet pedig megtapsolta! Egyébként a mi példánk is bizonyítja, hogy közönség nélkül nem lehet élsportot csinálni, s meggyőződésem, hogy nem is érdemes! Amikor a már második idényen keresztül működő edzőkettősről A rajt a papírformát látszott igazolni. így aztán az első „félidőben“ úgy tűnt, csak a csodával határos módon kerülheti el a kiesést a Spartak, hiszen amíg ők a csapatbajnokság legerősebb együtteseivel viaskodva hullajtot- ták a pontokat, addig a gyengébb csapatok egymás ellen mérkőztek, és még taktikázni is tudhattak, ami nem kis előny a nyolc résztvevőre olvadt ökölvívó-élvonalat tekintve. Nos, a papírforma olyany- nyira a kishitüeket látszott igazolni, hogy három fordulóval a bajnokság befejezése előtt - úgy március közepén - a vezetőség, a két edző és a legvérmesebb szurkolók hitték már csak: ez idén szeptembertől is elsöligás mécsesekre járhatnak a komáromi sportcsarnokba. Ez pontosan azt jelentette, hogy nyerni kellett Ceské Budéjovicén vagy Martinban, de legalább mindkét helyen „ikszelni“, hogy meglegyen a két pont idegenből, amihez még egy hazai győzelem is szükségeltetett a Vítkovice együttesével szemben. Aztán a dél-csehországi iparvárosban nem sikerült a pontszerzés, viszont a másik ellenféllel, a Martinnal szemben a bravúr is megszületett az idegenbeli győzelem formájában. Már „csak“ a Vítkovicét kellett legyőzni a hazai szorítóban, amelyet a hozzáértő közönség szinte „oroszlánbarlaggá“ varázsolt, s ahová csak az Ústí vagy az Olomouc érkezhetett a biztos pontszerzés reményében. A győzelem megszületett, és így véglegessé vált, hogy az újabb kiírásban is a hazai élvonalban szerepel a komáromi Spartak csapata. Akit csak egy kicsit is érdekel a hazai sportélet, annak alighanem olyasmi is az eszébe jut, hogy az ilyen jelenségeknek bizonyára egyéb, jól megalapozott okuk is szokott lenni, mint az, hogy egy ilyen siker esetleg a szerencsés véletlenek számlájára is írható. Boncsek Péter építészmérnök, aki a Spartak ökölvívószakosztályát vezeti évek óta, tisztában van ezzel, és magyarázattal is tudott szolgálni, vajon miért nem vált a vezetőség is kishitüvé, miért bízott a Kovács Sándor-Kovács Tibor edzőkettősben és a csapatban, hiszen végső soron a fiúknak kellett h pislákoló reményt bent- maradásra váltaniuk.- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy végig biztosak voltunk a végső sikerben, és ennek az oka, hogy a bajnokság elején a lehető legrosszabb sorsolás után a fiúk elsősorban pszichikailag kerültek a mélypontra, de szerencsére időben kiláboltunk belőle. Elsősorban azért, mert „Kovácsék" el hitték, és el is tudták hitetni, hogy az a sok munka, amit elvégeztek a fiúk az edzések során, nem maradhat el eredmény nélkül. Cirok például csak egy mérkőzést vesztett egész évben. Brindzák, akiről pedig már lemondtak Jaslovské Bohunicén, nemcsak ismét országos egyéni bajnok lett, hanem a csapat erősségévé is vált, akárcsak Tóth Csaba. A csapat többi tagja is megtette a magáét, ha Lakomy, Satura, Leéko, Bo0 éubák, a csapat veteránja (balról), aki sorsdöntő pontokat szerzett esett szó, a szakosztály elnök csakis elismerő jelzőkkel illette a Kovács fivérek munkáját, hozzátéve félig tréfásan, hogy ,,beleöregedtek “ a kiesés elleni harcba. Nos, mint Kovács Sándor egy évvel ezelőtti kijelentésének fültanúja, állíthatom, hogy a főedző fejében egy pillanatig sem fordult meg, hogy az első liga e hétvégi sorsolásánál nem lesz a „kalapban" a Spartak csapatának a neve! Most tehát nem volt nehéz rákérdezni a lényegre: 0'Honnan ez a nagyfokú magabiztosság?- Nálam csak a munkának van hitele. Akiről tudom, hogy az edzésen elvégezte azt a sok munkát, amit kiszabtam, abban én maradéktalanul mindig megbízok, mert tudom, hogy az ellenfél sem tehetett többet a siker érdekében. Persze, ez így túlságosan egyszerűen hangzik, és semmiesetre sem így élem át, hiszen lassan de biztosan beleőszülök, de másképpen ezt nem lehet végezni... Az ökölvívás nagyon kemény sport, ezt csak maximális fegyelmezettséggel lehet űzni, és én felelősséggel tartozom a fiúkért, akiket a szorítóba küldök. Amikor bent vannak a kötelek között, csak őket látom, a csapatérdek olyankor a háttérbe szorul, mert a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Az ökölvívás olyan „csapatsport", amely egyéneken keresztül realizálódik, így a mérkőzés előtt és végén természetesen a végeredmény számít, de sosem annyira, hogy az egyes találkozók alatt ne a fiúk érdeke, tehát az egészségük legyen számomra a döntő. Ha tehát jól felkészültek, akkor a csapat sikere is biztosított. Ennyi volt tehát dióhéjban egy bajnoki év bravúros szereplésének összefoglalója, s tanulsága is egyszersmind. Ezekre kell a jövőben alapozni, hiszen az új bajnokság nem látszik semmivel sem könnyebbnek a tavalyinál. 0 A nevelő egyesületek sorsa... Ferenczi keze a magasban, akkor S az sem baj, ha a bentmara- még a Spartak kezdőembere volt. Most a Olomoucé. Ellenfele dás kérdését nem kell mindig az Pudmericzky sem Galántán öklöz már, hanem az Ústíban... utolsó fordulóban eldönteni...! Volt egyszer Szlovákia fővárosának egy versenye, amelyet Közép-Európa szabadfogású birkózói Európa-bajnoki főpróbának tekintettek általában, hiszen április elején, pontosabban a negyedik hónap második hetének „vikkendjén“ került sorra. Általában jó kis verseny volt, amelyet kontinensbajnokok, világbajnokok, olimpiai győztesek neve tett emlékezetessé. Persze, nem lehet ennyire szűkén behatáhéásúlyúinak élén. Itt versenyzett Roland Gherke, aki az NDK színeinek szerzett világ- bajnoki címet, akárcsak Uwe Neupert. Martin Knosp pedig az NSZK képviseletében lett Európa, majd a világ legjobbja. Hogy a hazaiak közül se feledjünk megemlíteni valakit, el kell mondani, hogy még 1977-ben elindult a 48 kilósok mezőnyébe egy, még nem is 14 éves fiú, akinek a szakemberek már akkor nagy jövőt jósoltak. Azóta már EB-bronzérmes, és a sportág egyetlen hazai junior világbajnoka, jelenleg pedig a sportág legnagyobb remény- séae minden naav viadal előtt. Schwendtner József... Volt tehát Szlovákia fővárosának egy rangos nemzetközi birkózóviadala, aztán egyszer- csak nem lett rá elég pénz, úgy tűnt, megszakad egy szép hagyománya ennek az ősi sportágnak. S eme veszedelem korántsem tűnt könnyen mulan- dónak, hiszen a fővárosi rendezők lemondása után nem vállalta még a Bánik Prievidza sem, p>edig a bányászcsapat otthona egyike a sportág legjelentősebb hazai fellegvárainak! így került át e hagyományos szabadfogású viadal színhelye egy Duna menti nagyvárosból, egy kisebb Duna menti városHARMADSZOR rolni a résztvevők hovatartozását, hiszen a szovjet csapat későbbi hírességei nem egyszer éppen itt kezdték el a nagy nemzetközi sikerek sorát, Kuba legjobb szabadfogású birkózói pedig szinte sosem hiányoztak ennek a versenynek a mezőnyéből. A Szlovákia felszabadulása tiszteletére kiírt versenyre már hagyományosan készültek azok a versenyzők, akik az öreg kontinens bajnokságának meghatározó egyéniségei voltak. Bizonyításként eme állításunk valósságára álljon itt néhány név, a teljesség igénye nélkül. A szovjet Abdulmusz- limov igaz, junior világbajnok volt, amikor először indult a bratislavai sportcsarnokban, de jelezte, hogy a felnőttek között is hamarosan az élvonalban lesz, amikor nem kisebb egyéniséget vert imponáló fölénnyel, mint az Európa- bajnok és olimpiai ezüstérmes Karabint. De itt volt Balta József Budapest, Gál Henrik Leningrad Európa-bajnoka. Kovács István San Diegóban 1979-ben volt a világ legjobbja, a romániai Simon László pedig öt évvel korábban, Teheránban állt a világ legjobb neba, Komáromba (Komárno), amelynek szinte csak kötöttfogású hagyományai voltak. A hagyomány bővülésének, persze, korántsem mellékes tényezője, hogy VIRÁGH ISTVÁN, a Szlovákiai Birkózó Szövetség elnöke is komáromi. Fejtegetéséből azonban az is kitűnik, hogy a döntő tényező mégis más volt:- Meg kellett menteni ezt a hagyományos versenyt, de először én sem hittem volna, hogy éppen szűkebb pátriám adja majd a - talán legjobb - megoldást. Szerencsére olyan emberek lakják a várost, akik egy kis egészséges lokálpatriotizmusért nem mennek a szomszédba. így aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk, és a rendezés kérdése azóta nagyon kellemes kötelezettséggé vált. Harmadszor rendezzük ezt a viadalt, és nagy örömünkre szolgál, hogy mi lehetünk a verseny házigazdái továbbra is, hiszen két ízben már bizonyítottuk, hogy nem az a döntő, mekkora város a házigazda, hanem hogy a rendezők mennyire tekintik szívügyüknek azt a feladatot, amit meg kell oldaniuk. • A magyar válogatott egyik erőssége, Szalon- tai Imre is itt lehet a komáromi szőnyegen Ezúttal június 23-24-én rendezik Komáromban ezt a nemzetközi versenyt, amelyen a hazai élmezőnyön kívül részt vesz még tíz ország: Ausztria, Magyarország, Lengyelország, Kuba, Románia, az NDK, az NSZK, Bulgária, Franciaország és a Szovjetunió csapata. Egy hét múlva teját nem akármilyen csemegében lehet része a komáromi sport- csarnokban a birkózósport híveinek. Kép és szöveg: MÉSZÁROS JÁNOS-A # HJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. telefon: 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek. 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közéleteknek: 815 80 Bratislava, Vaianského nábrezie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként ' Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6 • Virágh István
