Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-06-15 / 24. szám

m Bravúrok után ismét bentmaradás „NEM ADTAK VOLNA EGY HAJÍTÓFÁT...“ Nem volt kegyes a Fortuna... • Mélypontról fölfelé • Csak a munkának van hitele® Idegenben elvett pontok - idegenbeli győzelem • Hazai szorító - oroszlánbar­lang... • Igazi közönség - be sem lehet csapni! < A cél az idén sem változik Idestova egy éve, hogy ismertté vált az első ökölvívóliga elmúlt évi bajnoki sorozatának sorsolása, amely után közvetlenül vilá­gossá vált a Spartak Komárno számára az egyetlen feladat, amelyet a főedző, KOVÁCS SÁNDOR néhány keresetlen szóval imigyen fogalmazott meg: ,,No, fiúk, lehet kapaszkodni...!“ Eme tömör sum- mázat pedig annak nyomán született, hogy ismertté vált: a komáro­miak az első négy fordulóban megkapják az előző évi bajnokság végső táblázatának első négy csapatát! Ha valaki ezek után is azt mondta volna Fortunára, hogy nem az istennők legszeszélyeseb- bike, az nem lett volna túl népszerű Komáromban. Ebben a város­ban ugyanis egy-egy élvonalbeli ökölvívómérkőzésen több néző jelenik meg, mint a város labdarúgó-csapatának bajnoki mérkőzé­sén. A másik bizonyosság pedig az, hogy a szerencsét a „balsors­ban“ leginkább társaknak látszó együttesek annál kevésbé kárhoz­tathatták. .. ■■■■bbhbhhsbíhbbmbdbbbbbbbhhbihbhhií t’ansky és Subák néha szeszé­lyesen is szerepelt, a sorsdöntő mérkőzéseken azonban biztosan hozták a pontokat. 0 Ilyen egyszerű volna a „képlet"?- Természetesen nem, hiszen a város vezetőinek segítsége és a sportvezetők összefogása nélkül nem lett volna teljes a siker. Elju­tottunk oda, hogy már nem az olyasféle rivalizálás folyik a labda­rúgó-szakosztály és az ökölvívó­szakosztály között, hogy egymás rovására igyekezzen ki-ki előnyt biztosítani a maga számára, ha­nem összefogva a kölcsönös elő­nyök biztosítása révén előbbrelép- ni mindkét szakosztályban. És persze a közönség! Elmondha­tom, hogy minden hazai meccsün­kön teltház volt, akár volt remény a győzelemre, akár nem. Ráadá­sul, ha előfordult, hogy a bírák a jobbnak látszó ellenfél terhére a hazai öklözőt hozták ki győzte­sen, azokat kifütyülte, az ellenfelet pedig megtapsolta! Egyébként a mi példánk is bizonyítja, hogy közönség nélkül nem lehet él­sportot csinálni, s meggyőződé­sem, hogy nem is érdemes! Amikor a már második idényen keresztül működő edzőkettősről A rajt a papírformát látszott igazolni. így aztán az első „félidőben“ úgy tűnt, csak a cso­dával határos módon kerülheti el a kiesést a Spartak, hiszen amíg ők a csapatbajnokság legerősebb együtteseivel viaskodva hullajtot- ták a pontokat, addig a gyengébb csapatok egymás ellen mérkőz­tek, és még taktikázni is tudhattak, ami nem kis előny a nyolc résztve­vőre olvadt ökölvívó-élvonalat te­kintve. Nos, a papírforma olyany- nyira a kishitüeket látszott igazol­ni, hogy három fordulóval a baj­nokság befejezése előtt - úgy március közepén - a vezetőség, a két edző és a legvérmesebb szurkolók hitték már csak: ez idén szeptembertől is elsöligás mécs­esekre járhatnak a komáromi sportcsarnokba. Ez pontosan azt jelentette, hogy nyerni kellett Ceské Budéjovicén vagy Martinban, de legalább mindkét helyen „ikszelni“, hogy meglegyen a két pont idegenből, amihez még egy hazai győzelem is szükségeltetett a Vítkovice együttesével szemben. Aztán a dél-csehországi iparvárosban nem sikerült a pontszerzés, vi­szont a másik ellenféllel, a Martin­nal szemben a bravúr is megszü­letett az idegenbeli győzelem for­májában. Már „csak“ a Vítkovicét kellett legyőzni a hazai szorítóban, amelyet a hozzáértő közönség szinte „oroszlánbarlaggá“ vará­zsolt, s ahová csak az Ústí vagy az Olomouc érkezhetett a biztos pontszerzés reményében. A győ­zelem megszületett, és így végle­gessé vált, hogy az újabb kiírás­ban is a hazai élvonalban szere­pel a komáromi Spartak csapata. Akit csak egy kicsit is érdekel a hazai sportélet, annak aligha­nem olyasmi is az eszébe jut, hogy az ilyen jelenségeknek bizo­nyára egyéb, jól megalapozott okuk is szokott lenni, mint az, hogy egy ilyen siker esetleg a szeren­csés véletlenek számlájára is írha­tó. Boncsek Péter építészmér­nök, aki a Spartak ökölvívószak­osztályát vezeti évek óta, tisztá­ban van ezzel, és magyarázattal is tudott szolgálni, vajon miért nem vált a vezetőség is kishitüvé, miért bízott a Kovács Sándor-Kovács Tibor edzőkettősben és a csapat­ban, hiszen végső soron a fiúknak kellett h pislákoló reményt bent- maradásra váltaniuk.- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy végig biztosak voltunk a vég­ső sikerben, és ennek az oka, hogy a bajnokság elején a lehető legrosszabb sorsolás után a fiúk elsősorban pszichikailag kerültek a mélypontra, de szerencsére idő­ben kiláboltunk belőle. Elsősorban azért, mert „Kovácsék" el hitték, és el is tudták hitetni, hogy az a sok munka, amit elvégeztek a fiúk az edzések során, nem ma­radhat el eredmény nélkül. Cirok például csak egy mérkőzést vesz­tett egész évben. Brindzák, akiről pedig már lemondtak Jaslovské Bohunicén, nemcsak ismét orszá­gos egyéni bajnok lett, hanem a csapat erősségévé is vált, akár­csak Tóth Csaba. A csapat többi tagja is megtette a magáét, ha Lakomy, Satura, Leéko, Bo­0 éubák, a csa­pat veteránja (balról), aki sorsdöntő pon­tokat szerzett esett szó, a szakosztály elnök csak­is elismerő jelzőkkel illette a Ko­vács fivérek munkáját, hozzátéve félig tréfásan, hogy ,,beleöreged­tek “ a kiesés elleni harcba. Nos, mint Kovács Sándor egy évvel ezelőtti kijelentésének fültanúja, állíthatom, hogy a főedző fejében egy pillanatig sem fordult meg, hogy az első liga e hétvégi sorso­lásánál nem lesz a „kalapban" a Spartak csapatának a neve! Most tehát nem volt nehéz rákér­dezni a lényegre: 0'Honnan ez a nagyfokú ma­gabiztosság?- Nálam csak a munkának van hitele. Akiről tudom, hogy az edzé­sen elvégezte azt a sok munkát, amit kiszabtam, abban én mara­déktalanul mindig megbízok, mert tudom, hogy az ellenfél sem tehe­tett többet a siker érdekében. Persze, ez így túlságosan egysze­rűen hangzik, és semmiesetre sem így élem át, hiszen lassan de biztosan beleőszülök, de máskép­pen ezt nem lehet végezni... Az ökölvívás nagyon kemény sport, ezt csak maximális fegyelmezett­séggel lehet űzni, és én felelősség­gel tartozom a fiúkért, akiket a szorítóba küldök. Amikor bent vannak a kötelek között, csak őket látom, a csapatérdek olyankor a háttérbe szorul, mert a kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Az ökölvívás olyan „csapatsport", amely egyéneken keresztül reali­zálódik, így a mérkőzés előtt és végén természetesen a végered­mény számít, de sosem annyira, hogy az egyes találkozók alatt ne a fiúk érdeke, tehát az egészsé­gük legyen számomra a döntő. Ha tehát jól felkészültek, akkor a csa­pat sikere is biztosított. Ennyi volt tehát dióhéjban egy bajnoki év bravúros szereplésé­nek összefoglalója, s tanulsága is egyszersmind. Ezekre kell a jövő­ben alapozni, hiszen az új bajnok­ság nem látszik semmivel sem könnyebbnek a tavalyinál. 0 A nevelő egyesületek sorsa... Ferenczi keze a magasban, akkor S az sem baj, ha a bentmara- még a Spartak kezdőembere volt. Most a Olomoucé. Ellenfele dás kérdését nem kell mindig az Pudmericzky sem Galántán öklöz már, hanem az Ústíban... utolsó fordulóban eldönteni...! Volt egyszer Szlovákia fővá­rosának egy versenye, ame­lyet Közép-Európa szabadfo­gású birkózói Európa-bajnoki főpróbának tekintettek általá­ban, hiszen április elején, pon­tosabban a negyedik hónap második hetének „vikkendjén“ került sorra. Általában jó kis verseny volt, amelyet konti­nensbajnokok, világbajnokok, olimpiai győztesek neve tett emlékezetessé. Persze, nem lehet ennyire szűkén behatá­héásúlyúinak élén. Itt verseny­zett Roland Gherke, aki az NDK színeinek szerzett világ- bajnoki címet, akárcsak Uwe Neupert. Martin Knosp pedig az NSZK képviseletében lett Európa, majd a világ legjobbja. Hogy a hazaiak közül se feled­jünk megemlíteni valakit, el kell mondani, hogy még 1977-ben elindult a 48 kilósok mezőnyé­be egy, még nem is 14 éves fiú, akinek a szakemberek már akkor nagy jövőt jósoltak. Az­óta már EB-bronzérmes, és a sportág egyetlen hazai junior világbajnoka, jelenleg pedig a sportág legnagyobb remény- séae minden naav viadal előtt. Schwendtner József... Volt tehát Szlovákia főváro­sának egy rangos nemzetközi birkózóviadala, aztán egyszer- csak nem lett rá elég pénz, úgy tűnt, megszakad egy szép ha­gyománya ennek az ősi sport­ágnak. S eme veszedelem ko­rántsem tűnt könnyen mulan- dónak, hiszen a fővárosi ren­dezők lemondása után nem vállalta még a Bánik Prievidza sem, p>edig a bányászcsapat otthona egyike a sportág legje­lentősebb hazai fellegvárainak! így került át e hagyományos szabadfogású viadal színhelye egy Duna menti nagyvárosból, egy kisebb Duna menti város­HARMADSZOR rolni a résztvevők hovatartozá­sát, hiszen a szovjet csapat későbbi hírességei nem egy­szer éppen itt kezdték el a nagy nemzetközi sikerek so­rát, Kuba legjobb szabadfogá­sú birkózói pedig szinte sosem hiányoztak ennek a verseny­nek a mezőnyéből. A Szlovákia felszabadulása tiszteletére kiírt versenyre már hagyományosan készültek azok a versenyzők, akik az öreg kontinens bajnokságának meghatározó egyéniségei vol­tak. Bizonyításként eme állítá­sunk valósságára álljon itt né­hány név, a teljesség igénye nélkül. A szovjet Abdulmusz- limov igaz, junior világbajnok volt, amikor először indult a bratislavai sportcsarnokban, de jelezte, hogy a felnőttek között is hamarosan az élvo­nalban lesz, amikor nem ki­sebb egyéniséget vert imponá­ló fölénnyel, mint az Európa- bajnok és olimpiai ezüstérmes Karabint. De itt volt Balta Jó­zsef Budapest, Gál Henrik Le­ningrad Európa-bajnoka. Ko­vács István San Diegóban 1979-ben volt a világ legjobb­ja, a romániai Simon László pedig öt évvel korábban, Tehe­ránban állt a világ legjobb ne­ba, Komáromba (Komárno), amelynek szinte csak kötöttfo­gású hagyományai voltak. A hagyomány bővülésének, persze, korántsem mellékes tényezője, hogy VIRÁGH IST­VÁN, a Szlovákiai Birkózó Szövetség elnöke is komáro­mi. Fejtegetéséből azonban az is kitűnik, hogy a döntő ténye­ző mégis más volt:- Meg kellett menteni ezt a hagyományos versenyt, de először én sem hittem volna, hogy éppen szűkebb pátriám adja majd a - talán legjobb - megoldást. Szerencsére olyan emberek lakják a várost, akik egy kis egészséges lokál­patriotizmusért nem mennek a szomszédba. így aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbál­juk, és a rendezés kérdése azóta nagyon kellemes kötele­zettséggé vált. Harmadszor rendezzük ezt a viadalt, és nagy örömünkre szolgál, hogy mi lehetünk a verseny házigaz­dái továbbra is, hiszen két íz­ben már bizonyítottuk, hogy nem az a döntő, mekkora vá­ros a házigazda, hanem hogy a rendezők mennyire tekintik szívügyüknek azt a feladatot, amit meg kell oldaniuk. • A magyar válogatott egyik erőssége, Szalon- tai Imre is itt lehet a komáromi szőnyegen Ezúttal június 23-24-én rende­zik Komáromban ezt a nemzetközi versenyt, ame­lyen a hazai él­mezőnyön kívül részt vesz még tíz ország: Ausztria, Ma­gyarország, Len­gyelország, Ku­ba, Románia, az NDK, az NSZK, Bulgária, Fran­ciaország és a Szovjetunió csapata. Egy hét múlva teját nem akár­milyen csemegé­ben lehet része a komáromi sport- csarnokban a birkózósport hí­veinek. Kép és szöveg: MÉSZÁROS JÁNOS-A # HJ SZÚ VASÁRNAPI KIADÁS index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, főszerkesztő: Rabay Zoltán, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetó János, szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10. telefon: 309. 331-252, 332-301. szerkesztőségi titkárság: 550-18. gazdasági ügyek. 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalata 02-es üzemében. 815 80 Bratislava. Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5, telefon: 337-823. 337-825. Hirdetési iroda a közéle­teknek: 815 80 Bratislava, Vaianského nábrezie 15 II emelet, telefon: 551-83. 544-51 Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - Kős 14.70. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként ' Kős 13.-. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlace. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6 • Virágh István

Next

/
Thumbnails
Contents