Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-15 / 24. szám
JÓKAI LAJOS ^ep • » • • • • * ^"™^B§Í|sSf %ͧ0&&3L *"* *" A- A, - legyintett az apa én csak nyá- mogok, s nem evés az már, amit művelek. Inkább beszéljük meg a munkát! - Úgy gondoltam, hogy te hordod a bort a kádra, csak vigyázz, ki ne lötyögesd! Addig én azt a két üres hordót lekéne- zem. Aztán akad itt még nekem néhány apróbb munka. Jó lesz így, megfelel?!- Miért ne. Ha megkérdezném tőlük, hová ballagnak, a válasz ez lenne: kifelé. Persze idegen fülekben az ilyen felelet útirányt nem mutat, de az idevalósiak közül ebből a kurta szóból is mindenki megérti, hogy ők most a pincéhez mennek. Tehát apa és fia kifelé ballagnak. Elöl a fiú, vállán kopott búrtáska, kezében demizson. Már elhagyták a falut, a „tótö- tisen“ haladnak.- Hát, akkor mondja el, édesapám! - fordul meg a fiú, s megáll egy pillanatra.- Á - legyint az öreg -, majd később.- Később, később - bosszankodik a fiú. Hát nem azt üzente, hogy fontos, hogy halaszthatatlan! Annak idején, mikor ezt a borospincét építette, választhatott volna alacsonyabb fekvésű helyet is. De ö nem! Neki volt egy határozott elképzelése, mely szerint az ajtónak a Dunára kell nyílnia, s ha ő ide kijön megpihenni, vagy éppen az élet problémáin töpreng, akkor látni lehessen a túlsóféli hegyeket. S persze, erre a célra csakis ez a legmagasabb domb felelt meg. Pedig egyszerűbb lenne szüretkor az ajtó előtt megállítani a lovakat vagy a traktort, s aztán pár lépésről behordani a présházba a szólót, mint így, puttonyonként felcipelni oda a magasba. No, és azt a sok vizet, ami a hordómosáshoz kell - kannánként felhordani, az se köny- nyű munka! De amíg bírom, addig itt rend lesz - hangoztatja gyakran az öreg - a kádak s a csapok be lesznek dagasztva, a hordók beánslugolva s kimosva, és az abroncsokat se veri ki a rozsda.- Hát, megérkeztünk - és mély lélegzetedre« az öreg.- Meg - bólintott rá a fia, aztán meg- csikordult az ajtó, és hűvös, kissé dohos levegő csapta meg az arcukat.- Jó napot pince, régen láttalak! - s tisztelet jeléül még a kalapját is megemelte az öreg. Tekintetét gyorsan körbehordta, s miután mindent rendben talált, a fiához fordult. - Hetek óta várok erre a napra, azt hittem már sosem érsz ide. Persze, te könnyen veszed - s csalódottan legyintett -, törődsz is azzal, ha a bor megecetesedik, s ki kell önteni a domboldalra! Más éveken karácsonykor már le volt fejtve. Most meg január dereka van. Persze, ha szegény János bátyánk élne, akkor volna segítség. De kit hívjak?! Rád nemigen számíthatok, s ekkora hordókat emelgetni nem egy embernek való munka.- Tudom, apám, de értse meg, hogy...- Á - vágott közbe az öreg ne mondd el újra! Sok mindent nem tudsz még az életről. Te azt hiszed, hogy csak a piros betűkkel írt napok jelentik az ünnepet? 1 évedsz. A magunkfajta emberek életében az aratás, a szüret, a disznótor s a borfejtés jelentik a mérföldköveket. S ha ezt tudnád, akkor legalább ezekre az ünnepekre iparkodnál haza... No, de nem szapullak, öblíts el inkább két poharat! A fiú nehezen mozdult ki dermedt merevségéből, de végül mégis megfordult, s a sublót felé ment. Tetejéről leemelte a poharakat, s aztán az ajtó mögötti dézsában elöblítette.- Sorba megyünk - szólt az apa, s közben már lopótököt szorongatott a kezében. Belülről kezdjük, a tantin - tudod, az a négyszázhúsz literes! Aztán kalapáccsal kikocogtatta a dugót, majd a lopót a hordóba eresztette. Először gyengéden belefújt, s miután a levegő buborékokat vetett fel, szívni kezdte. - Ez az öreghegyi - és mutatóujját a lopótök végére irányitotta. Ebben van az összes fekete otelló, az oportó és a kadarka. De A fiú bosszankodott, s arcán csalódottság látszott. Hiába própált fellobbantani egy-egy szikrázó gondolatot, nem ment. Csak vakon tapogatózott, s nem értette ezt a pálfordulást. Pár nappal ezelőtt még azt az értesítést kapta, hogy a hét végén borfejtés lesz, okvetetlen menjen, s hogy fontos, halaszthatatlan megbeszélnivaló is akadt. De mindegy - okoskodott a fiú- Üzentem. Csakhogy nálunk a fontos és halaszthatatlan dolgokat a pincénél, s bor mellett tárgyalják meg. Ennyit már igazán megtanulhattál volna. No, menj, és szedd a lábad! A fiú semmit se szólt, s engedelmesen meglódult. A pince a dombtetőre épült, s az ajtajáig tucatnyi lépcső vezet. A fiú kettesével is szedi, de az apán látszik, hogy nincfs kedvére a lépcsőzés s a kapaszkodás, oda fel a magasba. Néha megáll, a korlátnak támaszkodik, szusszant egyet, aztán nekilódul újra. Janiga József illusztrációja menjünk ki a világosra! Kint az ajtónál teliengedték a poharakat, s aztán mintha vezényszóra cselekednének, szinte egyszerre emelték a nap felé.- én a magamét már megtettem, s többet nem kíváncsiskodom. Ha annyira fontos, majd megmondja.- Ezért volt ennyire beijedve - szólalt meg a fiú —, ez sose ecetesedne meg. Hisz csak úgy pattog, s karimája is van.- Az ám, méghogy pattog - nézett csodálkozva az öreg. - Ha kint hagyom pohárba, két nap alatt megtörik, s lila lesz. De inkább kóstoljuk meg!- Hát, egészségére apám! tottak. s koccinAz apa is, meg a fiú is, először csak beleizleltek a borba, nyelvükkel csettintettek, de a következő kortyot már alaposan megforgatták. Közben egymásra is lestek, hátha sikerül a másik arcjátékából megfejteni valami fontosat.- Nem rossz, - törte meg a fiú a tapogatózó csendet - csak az otelló kissé megvadítja.- Ni csak, mióta vagy ilyen igényes, - fortyant fel az öreg, de nem várt a válaszra. Idd ki, - most az újhegyit kóstoljuk meg, az majd biztosan jobban ízlik az úri gyomrodnak. Aztán ittak az újhegyi olasz rizlingböl is egy pohárral. Kicsit savanyú, - tűnődött a fiú - de szólni már nem mert. Inkább a táskát vette kezébe. Ekkorra az apja két kannát s a gumitömlőt már előkészítette. A fiú csak megfogta, s bevitte a pincelyukba. A nagy hordóból kiütötte a dugaszt, a gumicsövet beleeresztette, s mélyen megszívta. Csakhamar kibuggyant a vörös bor, s ahogy a kanna falához ütközött, habo- sodni kezdett. A fiú egy darabig mereven állt a kanna fölött, de mikor megtelt, gyorsan lehajolt, s elszoritotta a cső végét, majd a másik kannába tette. A teli kannával aztán a présházba ment, ahol a bort vállmagasságból a frissen elmosott kádba öntötte. Mire visszatért a pincelyukba, akkorra a másik kanna már megtelt. Aztán kicserélte a vödröket. S ez így ismétlődött körülbelül negyvenszer. Ekkor a fiú felkiáltott - ez már a súreje - s gyorsan kikapta a slaugot a hordóból. A slaug szörtyent, aztán a bor folyása is megállt.- Mi lesz a söprűvel? Aztán falatozni kezdtek. A fiú farkasétvággyal vetette magát a szalonnára, de alig sorakoztatott be néhány falatot, mikor az apa becsukta a bicskáját, s ezzel jelezte, hogy 6 már végzett.- Kiöntjük a domboldalra - hangzott kintről a válasz. De először gyere ki, addig nem kezdjük el.- Hát, magának ez nem megy, de most az egyszer nem bánom, így legalább jut ideje arra a fontos mondanivalóra. Már birizgálja az oldalam, meg aztán az egyéb akadályok is elgördültek, hisz itt ülünk a pincében, a kancsóban bor van... Akkor hallgatom.- Majd megbeszéljük - szólt az apa tiltakozva -, ne sürgess annyira, mindennek megvan a maga ideje. Inkább egyél, aztán lássunk a dologra - azzal fölállt s otthagyta a fiút. A fiú nem válaszolt, szótlanul kicammogott. Már az előző évek tapasztalatából tudta, hogy a nagy hordó kivivése előtt néhány kortyot inni kell. Ez, olyan bevett szokás volt náluk - vagy tán ok az erőgyűjtésre? Tizenhét éves lehetett, mikor az apja először állította a hordó mellé, és így szólt: - Köpd meg a markod, s aztán fújd fel magad. Ha elbírod, már legény vagy. S kivitték. És azóta minden évben kétszer is megcsinálják ezt. Egyszer karácsony táján, borfejtéskor, majd másodszor a szüret előtti általános hordómosáskor. Persze volt eset, amikor a fiú nem ért rá, s nem segíthetett. Ilyenkor az apa segítséget hívott, de utána mondogatta: - Legjobban veled megy, te már a tekintetemből is értesz. Kint a pohárban még pattogott a bor. A fiú marokra fogta a poharat, néhányat kortyolt, s aztán a présnek támaszkodva csendesen eltűnődött. Az apa a pádon ült, ő sem szólt. Hosszú percek teltek el így, csak a kortyolgatásuk zavarta néha a csendet.- Na, gyerünk - csapott a térdére váratlanul az apa eleget pihentünk - s már lódult is befelé a lyukba. Bent nem volt semmiféle megbeszélés, munkaelosztás, ehelyett csak összenéztek, s ebből a néma szóváltásból is mindegyikük felismerte a helyzetet, tudta hova lépjen, hogyan fogja a hordót. Aztán a súlyos tölgyfahordó belső vége lassan megengedett, átbillent a külső csontérfá- ra, majd onnan tompán a földre huppant. Hát, igen, ilyen az egybehangolt munka! Persze, ebbe a folyamatba még az is beletartozik, hogy ezután megköpik a markukat, s megint összenéznek. Először súlyemelői fegyelmezettséggel kitapogatják a legjobb fogást, s amikor ez megvan, /ujjaik mint hegyes vasmacskák, a hordó csínjába kapaszkodnak. Aztán egy hórukk kiáltás is következik, és a hordó engedelmeskedni kezd. Csak araszonként haladnak, nehéz a lépés, melyet a súlyos teher már néhány másodperc után bizonytalanná tesz. Aztán újból evésbe kezdett s lassan, komótosan rágcsálta a falatokat. Néha késhegyre szúrt egy-egy hagymaszeletet, s elmélázott - hadd teljen az idő, most én okozok bosszúságot, fájdalmat. De negyed óra múlva mégis befejezte, összetakarította az asztalt, majd egy pohár borral lenyomatta az egyszerű ételt. Meg kellene állni, pihenni s új fogást keresni - villan át a gondolat mindkettőjük agyán. De miért szóljak, miért legyek én a gyönge, talán nincs bennem elég kitartás, akarat?! Csak pár lépés, átemeljük a csap fölött, s aztán már gurítani is lehet. De az ujjaim zsibbadnak, a vállam leszakad, s a hátamon kibuggyant az izzadságpatak. Akkor is bírni kell - surran be még egy utolsó biztatás. Ez már célba visz! Aztán elsötétedett. Apró fénycsíkok is megrezdültek a levegőben, s ez még bizonyosabbá tette a helyzetet.- Hát lehetséges ez? - tűnődött az apa lehorgasztott fejjel -, biztatom magam, verejtékezem, s akkor pár lépéssel a cél előtt egy éles, sivító hang nehézbombázóként végigseper, megcsúfol, megszégyenít, s én fekszem a földön elnyújtózva, mereven, mint egy hulla. Mi okozta ezt a szédülést, hova lett az erő a karomból?! Ha én valamit célul kitűztem, azt el is értem, vezethetett az út akár tűzön, akár vízen át. De most... Érted ezt fiam? - szólt immár hangosan. A fiú széttárta karját, s üresen bámult maga elé. Arcán tanácstalanság tükröződött, de hogy a sután így szólt: korttyal! \ Az apa erre s a homlokára Gyere! A fiú nem éri tő mozdulatot, de mivel titol benne, inkább Kint az apa poharat. A po a formáján és í nem mai porté sogatni kezdte mert az ujjai ne üvegmosót is e san dörzsölget A fiúnak felt gás, s legszív tiszta az már, r nézett merev t(- No, talán r a poharat a vil csorgatta belől foghadd - s a A fiú átvetta sál nézte, és mének.- Mi ez, mi t - kérdezte.- De van - Hát akkor- Majd meg És a fiú vá s hosszas álm azon töprengel hár a kezébe? börögtek egysz hár egy amule évszázadokon Ekkorra már s megemelte a harat teli töltse. A fiú még mindig csak áll apja szemébe- igyál - hai- De hát... indulat.- Igen, ideji- De hát... i csak a gazdán- Igen, csalé mányt. Csakhc a gazda.- É-é-é-n?! aztán hogyan !• hogyan irányíts- Hát - sóhi rengtem én m nék komolyan I rá idő; ha ha; rohansz, no me megfelelő. Mos szik a kezembe tetszik, akár n nézz körül! Itt ott ragyog a be tés s a szerete lenne a felad - döntsd el. készülök erre ; ideje szövöm í beszédet terve lést, s most me sül, hogy mir mondattal. Tue a táj... Mindig- Köszönörr Aztán össze szájához emeli- Látom, jó felé nyúkálsz. Terfts meg! Addig én hozok a kancsóba. Mire az apa visszajött, az asztalt már kopottas vászonabrosz lepte, s közepén, egy húsvágó deszkára néhány szelet paprikás szalonna, vöröshagyma és kenyér volt készítve.- Az anyu csak egy kést tett - mondta a fiú.- Persze. Az enyém itt van a farzsebben.- Akkor együnk és versenyezzünk úgy, mint régen. Melyikünk bír többet! A fatemplom előtt két parasztasz- szony üldögélt. Hadarva beszélgettek egymással, közben lesték azt a sáros, ágrólszakadt fiatalembert, aki a temető kerítése mellett kőről köre ugrálva közeledett. Végül megállt előttük, s ekkor alaposabban szemügyre vehették. Kopott farmernadrágban volt, magas szárú cipője bokáig sáros, hátán petyhüdt, foltos zsák. Szállást keresett egy éjszakára.- Mennyit ad? - kérdezték.- Semmit.- Egy tízest ad?- Nem adok.- Egy ötöst?- Semmit. Az út egyik kanyarulatánál hirtelen megritkulnak a házak. Helyüket megtartotta a rét s a patak menti fák tömött sora. Egy udvar mélyén, vadszőlővel befuttatott tornác mögött fehér fal világított, nyitott ajtó előtt ült Marin, fehér ingben, kordbársonnyal kivarrt daróczekében, éppen az út kanyarulatának szegezett tekintettel.' Mintha vendéget várt volna.- Tessék - mondta, amikor Balinkó az udvaron átlépkedve a tornácához ért. És átadta ülőhelyét, a kicsi háromlábú széket.- Nincs pénzem - mondta Balinkó. - De szeretnék itt aludni. Marin pléhcsuporban tejet hozott, odatette a tornác párkányára.- A vacsora még nincs kész. - Bevitte Balinkó hátizsákját a házba, s kihozott magának is egy keményfából ácsolt széket. Ahogy itt ültek, éppen oda láttak, ahonnan Balinkó az előbb leereszkedett, a vízmosásos hegyoldalra, egészen az erdöhatárig. Itt lenn az udvarban a kaputól a tornácig s a bejárattól a kútig lapos, kimélyedt b egészen re tenyészett, megtelepec egy gondg szőnyeg. A konyh, mögött a fé
