Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-06-01 / 22. szám
ÚJ szú 3 írta: Dr. Jura] Zvara professzor, a tudományok doktora CSKP XVI. kongresszusának határozatai a párt nemzetiségi politikájának feladatairól először azt hangsúlyozzák, hogy feltétlenül gondosan őrizni és fejleszteni kell a cseh és a szlovák nemzet valamint a nemzetiségek egységét, másodszor pedig azt, hogy hatékonyabbá kell tenni a nemzetiségi kapcsolatokat, összhangban a szocializmus előnyei és a tudományostechnikai forradalom vívmányai egybekapcsolásának követelményével. Ezek a határozatok teljes mértékben kifejezésre jutnak a CSKP politikájában a magyar nemzetiség viszonylatában is. Az SZSZK-ban élő magyar nemzetiség ma minden vonatkozásban - politikai, gazdasági, szociális, kulturális és etnikai - teljesen fejlett és egyenrangú etnikum. Cselekvő építője a fejlett szocialista társadalomnak, társalkotója és -hordozója a csehszlovák szocialista államiságnak. Ezt a csehszlovák munkásosztály hatalmának és vezető szerepének köszönheti. Ennek a munkásosztálynak szerves része a szövetkezeti parasztsággal, az értelmiségiek és az alkalmazottak rétegével szövetségben álló nagy létszámú magyar nemzetiségű munkásosztály is. Köszönheti ezt továbbá a megvalósult szocializmusnak és a CSKP bölcs politikájának, kiváltképp a nemzetiségek vonatkozásában. Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára ezt így fejezte ki: „Csak a népuralom tette lehetővé a Duna-táj ilyen forradalmi átalakulását, Dél-Szlovákia forradalmi átalakulását, amely ma államunk egyenértékű része s mind jelentősebben járul hozzá Szlovákia és egész szocialista hazánk fejlődéséhez. Ez általában és a nemzetiségi politikában különösen a CSKP bölcs lenini politikájának az eredménye. Ez az egész csehszlovák dolgozó népnek közös műve, amelyben szembetűnően tükröződik a magyar nemzetiségű dolgozók áldozatkészsége és iparkodása“. A CSKP nemzetiségi politikája hazánkban a magyar nemzetiség valós egyenrangúságából és fejlettségéből indul ki. Komplex hozzáállása, vezetése és irányítása teljes mértékben számba veszi egyrészt a magyar nemzetiség döntő fontosságú gazdasíági, politikai, szociális és szellemi jegyeit, másrészt etnikai jegyeit. Vagyis az anyanyelvet, amely V. I. Lenin szavaival élve a nemzet, illetve a nemzetiség „örök“ vonása, továbbá a magyar nemzetiség nemzetiségtudatát és öntudatát, amely a szocialista internacionalizmus és a csehszlovák szocialista hazafiság formájában nyilvánul meg, s az életmódnak sajátos vonásait, a szociális mentalitást, a szokásokat, a hagyományokat stb. A párt, főleg a XVI. kongresszus óta, a figyelem homlokterébe állította nemcsak a hazánkban élő nemzetiségek helyzetének politikai és jogi kérdéseit és szavatosságait, hanem egyben a vezetés és az irányítás folyamatában nagyon megfontoltan érvényesíti az általános és a sajátos, sót az egyedi dialektikus kapcsolatát. Hiszen a cseh és a szlovák nemzetnek valamint a magyar nemzetiségnek is a hazai szocialista keretek között érvényes általános társadalmi és egyéb meghatározó vonások és jegyek mellett vannak egyedi jegyei is. Politikai gyakorlatunk ezért tekintetbe veszi a történelmi sajátosságokat - a magyar nemzetiség településmódját és koncentráltságát, lélekszámát, osztály-, szociális és hivatások szerinti összetételét (ebben az ipari és az építőipari munkások mellett jelentős képviseletük van a mezőgazdasági munkásoknak és főleg az efsz-tagoknak), népesedési struktúráját, élet-, műveltségi és kulturális színvonalát, a nyelvi eltérést. Továbbá az is, hogy nagy mértékben sikerült eltávolíta- nunk a múlt magas nyelvi és kommunikációs válaszfalát és azt, hogy kifejeződött a szocialista nemzetiségi öntudat stb. A CSKP és a szocialista állam - politikai, gazdasági, szociális stb. tekintetben a nemzetiségek helyzetének gyakorlati egyenlőségére ügyelve - semmiképpen sem gátolja, sőt új, szocialista alapokon segíti sajátos vonásaiknak, a nyelvnek, a nemzeti öntudatnak, a kultúrának stb. fejlődését. Közeledés és fejlődés, fejlődés és közeledés - ez a CSKP nemzetiségi politikája, amely megfelel az objektív realitásnak. magyar nemzetiség politikai helyzetének napjainkban valóban széles a skálája. A nép, a munkásosztály hatalmára épül. A CSSZSZK és az SZSZK politikai rendszerének valamennyi láncszemében és főleg a nemzeti bizottságok rendszerében a magyar nemzetiségű dolgozók gazdag és aktív részvételére támaszkodik. A CSSZSZK és keretében az SZSZK politikai rendszere teljes mértékben kifejezi a magyar nemzetiség létét, szükségleteit és érdekeit. A magyar nemzetiséggel kapcsolatos nemzetiségi politika egyebek között azon alapelvek rendszerére épül, amelyeket rögzített a nemzetiségek helyzetéről szóló Tt. 144/68 számú alkotmánytörvény. Továbbá számos más jogszabály idevágó cikkelyei és paragrafusai, amelyek szabályozzák a magyar nyelv használatát a közéletben, a legfelsőbb képviseleti szervekben, a bíróságokon, az állami jegyzőségeken és a nemzeti bizottságokban, illetve amelyek tiltják az állampolgár megkárosítását nemzeti hovatartozása címen, meghatározzák ennek, valamint az etnikai csoport nyelve gyalázásának büntetőjogi következményeit és megszabják az illetékes minisztériumok stb. jogkörét a nemzetiség nyelvén oktató iskolák igazgatásában és általában az iskolapolitikát stb. A magyar nemzetiséggel kapcsolatos politika alapelveit átfogó módon rögzíti az SZSZK kormányának számos határozata, főleg az 1973. július 8-i 230. sz. és az 1977. augusztus 31 -i határozat. Ez utóbbi intézkedéseket irányoz elő a nemzetiségi területek további tervszerű fejlesztésének meggyorsítására, a magyar nemzetiség gazdasági és szociális struktúrájának javítására, a magyar tanítási nyelvű iskolák hálózatának fejlesztésére. Továbbá arra, hogy gyorsabban fejlődjön a magyar ifjúság képzettségi és hivatásbeli felkészültsége, elsősorban a szak- és a szakmunkásképző iskolák közvetítésével, de természetesen a főiskolák útján is. Az SZSZK-ban a magyar nemzetiség helyzete politikai bázisának fejlesztése során a jogszabályképző, az irányító és az ellenőrző tevékenységben jelentős szerepük van az olyan szerveknek is, amilyen az SZNT nemzeti bizottságokkal és nemzetiségekkel foglalkozó bizottsága, valamint az SZSZK kormányának nemzetiségi tanácsa. Ezek valóban munkaszervek, amelyeknek tevékenységét az SZNT valamint az SZSZK kormánya ténylegesen felhasználja. A vegyes nemzetiségű járásokban, városokban és községekben a kapcsolatokat természetesen elsősorban a nemzeti bizottságok egész rendszerének tevékenysége szabályozza. Munkásságuk - a szocialista internacionalizmus elveinek elmélyítése, a CSKP és az állam nemzetiségi politikája alapelveinek megőrzése tekintetében is - szüntelenül tökéletesedik. A magyar nemzetiség gazdasági és szociális arcéle minőségileg csakúgy változik, mint a déli járásokban a szlovák nemzet tagjainak arcéle. Változik a falunak, a magyar nemzetiség letelepedése alapvető formáinak szociális, települési, urbanizációs kulturális stb. jellege, növekszik az ipari dolgozók száma és csökken a mezőgazdaságban dolgozóké, miközben változik képzettségi és kulturális összetételük, noha a magyar nemzetiség - lélekszámához képest - az efsz-tagok száma viszonylatában a CSSZSZK-ban listavezető. A magyar nemzetiség soraiban jelentősen gyarapodott az alkalmazottak rétege és dinamikusan fejlődik az értelmiség is. A magyar nemzetiség életmódjának és életszínvonalának valóban figyelemre méltó mutatói vannak. Dél-Szlovákia számos területén az életszínvonal nemcsak hogy teljes mértékben megfelel az országos szintnek, hanem - ez nem titok - néhány járásban, főleg a dunaszerdahelyiben (Dunajská Streda), több vonatkozásban is megelőzi a CSSZSZK átlagos élet- színvonalát. nemzetiségi sajátosságok a leginkább a szocialista nemzetiségi kultúrában, nyelvi területen és az iskolai felkészülésben domborodnak ki. A magyar nemzetiségi kultúra az SZSZK-ban nem valamiféle folklór, amint az szokványos a tőkés államok zömében, hanem egységes rendszer és élő szervezet, amely gazdagítja a csehszlovák kultúrát, merít belőle, tükrözi és kialakítja saját kulturális - nemzetiségi közegét és cselekvőén befogadja a világ kultúrájának, a szocialista kultúrának és természetesen a Magyar Népköztársaságból a magyar szocialista kultúrának a hatását. A hivatásos és a műkedvelő aktivitás egységes rendszere a nemzetiségi kultúrák fejlődésének megfontolt koncepciójára épül és bázisát az állam és a nemzeti bizottságok berendezései és intézményei képezik. A műkedvelő bázis fejlesztésében tevékeny szerepe van a CSEMADOK-nak, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének. Hazánkban az összes nemzetiségi kulturális egyesület közül a legnagyobb és tagjai a legaktívabbak. Szerepét betölti a kulturális aktivitás fejlesztésében, a népművelésben, az internacionalizmusra és a hazafiságra nevelésben. Segítséget nyújt főleg a magyar nemzetiségű ifjúság képesítése gyorsabb fejlődésének biztosításában, valamint a nemzetek és a nemzetiség nyelvi érintkezésének fejlesztésében. S ha már a nyelvi érintkezésnél és általában a nyelvnél, a nyelvismeretnél tartunk: a nemzet vagy a nemzetiség nyelve nem olyan kulcs, amellyel az etnikai egység elzárkózik a saját elefántcsonttornyába, hanem ez a világ ajtaját nyitó kulcs. Kulcsa annak, hogy merítsen az egész ország, valamint az egész szocialista világközösség anyagi és szellemi értékeiből és azokat elsajátítsa. így fogja ezt fel a magyar nemzetiségűek abszolút többsége is. Lenin szavaival élve, nem kell őket a „mennybe száműzni“ - az anyanyelvűk mellett a szlovák nyelv jó elsajátítására késztetni valamiféle „bunkóval". Ez objektív érdek, egyidejűleg pedig igényes és érzékeny kérdés. A nyelvi gát már lényegesen a hátunk mögött van, de még így is sok a feladat. A nyelvi érintkezés színvonala azonban dinamikusan fejlődik. A magyar nemzetiségűek, főleg a fiatalok körében a szlovák nyelvtudás az utóbbi évtizedekben jóval nagyobb lett. Persze, ez nem jelenti a magyar anyanyelv lebecsülését, hazánkban kifejezi a nemzetiségi kapcsolatok két tendenciáját: a fejlődést és a közeledést. Ez nem elnemzettelenítés, az etnikai csoport valamiféle „felszámolása", avagy a magyar nyelv „konyhanyelvvé" silányítása, amint azt egyes emigránsi körök, különféle kuvikolók és nacionalisták állítják. Dél-Szlovákia számos községében tényleges a kétnyelvűség. Haladó jelenség, hogy helyenként a szlovák dolgozóknak, vagyis - ahogy azt annak idején mondották - az ún. többségi nemzet tagjainak egy része is beszéli a kisebbség nyelvét, a magyar nyelvet. Ez a tényleges kölcsönösség megnyilvánulása. A szocializmus előnyei és a tudományos-technikai forradalom vívmányai egybekapcsolásának követelménye különösképpen vonatkozik a magyar tanítási nyelvű iskolákra. A cél úgy kibontakoztatni és tökéletesíteni nevelő-oktató tevékenységüket, hogy megteremtsék a képzett középkáderek és főleg a fiatalok számos új hivatásra, valamint nagyobb mértékben a főiskolai tanulmányokra történő felkészítésének még kedvezőbb lehetőségeit. Ez utóbbi nemcsak az egyetemi, hanem főképp a műszaki és a katonai irányú oktatásra vonatkozik. Nem állíthatjuk azt, hogy erre nem kerül sor, mégpedig tömeges méretekben. Csakhogy napjainkban ez sem elegendő már. magyar tanítási nyelvű iskolákban az SZSZK-ban tízezrével tanulnak a fiatalok és több ezer a szakmailag és politikailag jól felkészült tanító. Ezek az iskolák fontos szerepet töltenek be abban, hogy a magyar nemzetiségű tanulók számára biztosítsák az egyenértékű művelődési lehetőséget. Csak természetes, hogy a gyakorlati egyenértékűség keretében keresik annak módját és e célból lépéseket tesznek, hogy ezek a tanulók egyebeken kívül jobban elsajátítsák a szlovák nyelvet és így a hivatások szélesebb skálájára készülhessenek fel. Jelenleg az SZSZK iskolapolitikája a magyar ifjúsággal kapcsolatban figyelmét főleg két alapvető feladatra összpontosítja: először is arra, hogy rendszeresen növekedjen a főiskolákon a magyar nemzetiségű hallgatók hányada. E tanulmányokra való megnyerésük feladata főleg az iskolaügyi szerveknek, a nemzeti bizottságoknak, a SZISZ-nek, de a CSEMADOK-nak is. Másodszor arra, hogy szüntelenül növekedjen a magyar nemzetiségű tanulók száma az összes szakiskolán és főképp azokban a szaktanintézetekben, amelyek nemcsak a déli járásokban hagyományosnak tekinthető, hanem az egyelőre még hagyományok nélküli hivatásokra is felkészítenek. Ez jelentősen hozzájárul a magyar nemzetiségű foglalkoztatott személyek hivatásbeli összetételének módosulásához, valamint a további intézkedésekkel összefüggésben a régi munkamegosztás gyorsabb megváltoztatásához és a magyar nemzetiség szociális összetételének és életmódjának dinamikusabb fejlődéséhez. Ezek az objektív és a magyar nemzetiség számára különösképpen időszerű követelmények tükröződnek az iskolaügy fejlődésének tervezésében és irányításában és természetesen az új jogszabályokban, törvényekben stb., amelyek összefüggnek általában a CSSZSZK és az SZSZK iskolarendszere fejlődésével. Az SZSZK-ban a magyar nemzetiség tagjai élete minden vonatkozásának jelzett dinamikus fejlődése szálka a Nyugat felöl ellenünk irányuló lélektani hadviselés központjai, a különféle emigránsi egyesületek és a nacionalista egyének szemében, akiknek helye valóban a történelem süllyesztőjében van és ott szeretnék tudni a magyar nemzetiséget is. Csakhogy a CSSZSZK-ban a magyar nemzetiség minden vonatkozásban fejlődik. Míg az életkor középértékében és a gyermekszaporulatban is, amelyben korábban lemaradt, ma a második helyet foglalja el, közvetlenül a szlovák nemzet mögött. Szüntelenül növekszik társadalompolitikai, gazdasági, kulturális stb. aktivitása, munka- és termelési képessége, hozzáértése és szellemi kultúrája, valamint elmélyül internacionalizmusa. Ehhez hasonlóan emelkedik szocialista tudatának és öntudatának foka valamennyi ideológiai és szociálpszichológiai formájában. A magyar nemzetiség tagjai éppen ezzel tanúsítják - a közös szocialista haza javára nap nap után kifejtett építő munkásságuk mellett - egyértelműen szocialista arculatukat és lényegüket. CSKP nemzetiségi politikája elvitathatatlanul sikeres. Természetesen előfordulnak problémák, nehézségek és ellentmondások. Többre közülük már utaltunk. Csakhogy nincs semmiféle problémamentes, elvont szocializmus. Csak szüntelenül fejlődő és tökéletesedő létező szocializmus van. A nemzetiségi politika területén is. Ebben látjuk mi kommunisták tevékenységünk értelmét, a szocializmus, a haza, a munkásosztályunk, a CSSZSZK nemzetei és nemzetiségei iránti kötelességünket és egyben nemzetközi, internacionalista kötelességünket is. A nemzetiségi kérdést, úgy ahogy azt az egész köztársaságban és különösképpen Szlovákia déli, valamint keleti járásaiban örökségbe kaptuk a kapitalizmustól, a szocialista társadalom oldotta meg, mégpedig lenini módon. Lubomír Strougal elvtársnak, a CSSZSZK kormánya elnökének a Magyar Népköztársaságban nemrég tett látogatása alkalmából a csehszlovák-magyar közös közlemény is hangsúlyozta, hogy „a nemzetiségi kérdés lenini megoldása a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és a Magyar Népköztársaságban hozzájárul a két ország népe barátságának megszilárdításához.“ 1984. VI. 1.
