Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-20 / 3. szám
íá-SSiSSWrfís A MUNKÁSOSZTÁLY VEZETŐ SZEREPE A SZOCIALISTA TÁRSADALOM POLITIKAI RENDSZERÉBEN ÚJ szú 3 1984.1.20. A fejlett szocialista társadalom építésének, a XVI. pártkongresszus által kitűzött feladatai teljesítésének döntő tényezője mindenekelőtt az, hogy elmélyítsük a munkásosztály és marxista-leninista pártja vezető szerepét a társadalmi élet valamennyi területén, tökéletesítsük a társadalmi rendszert és elmélyítsük a szocialista demokráciát. A szocializmus tudományosan irányított társadalom. Az irányítás tudományos volta elsősorban abban rejlik, hogy a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek, a társadalom konkrét feltételeinek és a társadalmi szubjektum felkészültségének tudományos ismeretéből indul ki. Már a marxizmus-leninizmus klasszikusai elméletileg bebizonyították, hogy a szocializmus és a kommunizmus építése olyan folyamat, amely összhangban áll a társadalmi fejlődés törvényszerűségeivel. Ezek a törvényszerűségek nem hatnak automatikusan, hanem a munkás- osztály által szervezett dolgozók millióinak céltudatos munkája révén érvényesülnek. A munkásosztálynak a marxista -leninista párt az élcsapata. A tömegekre gyakorolt hatás Szocialista társadalmunk csakis akkor fejlődhet eredményesen, ha a párt be tudja vonni a dolgozókat az építésbe, ha ki tudja használni alkotó aktivitásukat és kezdeményezésüket a szocializmus és a társadalmi haladás érdekében A szocialista társadalom politikai rendszere, amelyben vezető szerepe van a munkásosztálynak és élcsapatának, a kommunista pártnak, amelyben fejlődik a munkásosztály, szövetkezeti parasztság és az értelmiség szövetsége, amelyben érvényesül a marxista-leninista elmélet, a proletár és a szocialista internacionalizmus elvei, olyan eszköz, amelynek révén a párt hatást gyakorol a tömegekre, aktivitásuk fejlesztésére és a munkásosztály révén az összes dolgozóra. A politikai rendszer és a munkásosztály vezető szerepe megvalósításának közvetlen összefüggésére a fejlett szocialista társadalom építésének feltételei között rámutatott a CSKP XVI. kongresz- szusa is, amikor hangsúlyozta ,,az a politikai rendszer, amelyben a lenini típusú pártnak vezető szerepe van, a munkás- osztály legnagyobb vívmányai közé tartozik. A munkásosztály csakis általa érvényesítheti alapvető érdekeit, valósíthatja meg történelmi küldetését és egyesítheti a dolgozókat a szocializmus győzelméért folytatott harcban.“ A politikai rendszernek ez a társadalompolitikai meghatározása egyúttal megmutatja, hogy a politikai rendszer közvetlenül összekapcsolódik a gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi célok megvalósításával, a munkásosztály és stratégiai szövetségeseinek érdekeivel és szükségleteivel. A munkásosztály és a dolgozók a politikai rendszer révén gyakorolják hatalmukat, vesznek részt a marxista-leninista kommunista párt által kidolgozott szocialista politika megvalósításában és ellenőrzésében, ez a politika az alapja az összes társadalmi folyamat irányításának. Eszköze a munkás- osztály és a többi dolgozó politikai aktivitása fejlesztésének és részvételének a társadalom irányításában. A politikai rendszer a munkásosztály és pártja eszköze a revizionizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása, valamint minden olyan jelenség elleni harcban, amely akadályozza társadalmunk fejlődését. Történelmi küldetés A politikai rendszer lényege tehát a munkásosztály történelmi küldetésével való közvetlen kapcsolatban rejlik. Ez az osztály, tekintettel gazdasági helyzetére, csak akkor harcolhatja ki felszabadítását, ha felszámolja az egész eddigi struktúrát, vagyis megvalósítja az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba és a fejlett kommunizmusba, s ezzel felszabadítja az összes dolgozót. A munkásosztály a szocialista forradalom győzelme és a politikai hatalom kivívása után nem tudja a régi politikai rendszer felszámolása és az új szocialista rendszer megteremtése nélkül megkezdeni a szocializmus és a kommunizmus építését. Ebből következik, hogy a szocialista társadalom politikai rendszere csak akkor teljesítheti feladatát, ha tevékenységét, irányitó funkcióját következetesen a munkásosztály pozícióiból kiindulva gyakorolja. Egész tevékenységét egybe kell hangolni a társadalmi szükségletekkel, a munkásosztály és a dolgozók kommunista igényeivel. A munkásosztály érdekei az egész társadalom érdekeivé válnak, s igy a politikai rendszer is az egész nép szervezetévé válik. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a proletárdiktatúra rendszere érvényesül, amely mindenekelőtt a munkásosztály és szövetségesei akaratát, céljait és érdekeit érvényesíti. A politikai rendszer tevékenysége által a munkásosztály és szövetségesei, elsősorban a szövetkezeti parasztság és a szocialista értelmiség, a hatalom szubjektumaivá válnak és mint irányító szubjektumok politikai tevékenységet fejtenek ki. A munkásosztály csakis az ilyen kölcsönös kapcsolatok révén érvényesíti vezető szerepét. Ebből következik tehát: a politikai rendszer alapfunkciója abban rejlik, hogy a munkásosztály és marxista-leninista pártja politikája megvalósításának eszköze a hatalom eszköze, és egyúttal eszköze annak, hogy a munkásosztály és a dolgozók részt vesznek a társadalom ügyeinek irányításában. A politikai rendszer, amelynek alapja a marxista-leninista ideológia, kifejezi az igazi népuralmat. A politikai rendszer politikai funkciója a szocialista társadalom irányításának politikai jellegéből adódik. A szocialista társadalomban is a célok osztályjellege feltételezi a társadalmi rendszer politikai jellegét. Amikor kiemeljük szocialista társadalmunk irányításának politikai jellegét, ez nem jelenti, hogy ebben a rendszerben a politikai vezetés és irányítás, a politikai rendszer szerepe csak a társadalmi élet politikai szférájára korlátozódik. A politikai irányítás a gazdaságra, a társadalmi és szellemi folyamatokra is vonatkozik. A politika nemcsak a politikai viszonyokat szabályozza, a társadalmi élet valamennyi szféráját is befolyásolja. Politikai jelleg A munkásosztály éppen politikája révén gyakorol politikai hatást. Az egyes irányítási folyamatokra a társadalmi élet különböző területein kialakult mechanizmus gyakorol politikai hatást. Éppen a gazdasági, társadalmi, ideológiai és kulturális szférában alakulnak ki azok a viszonyok, amelyeknek politikai jellegük és jelentőségük van, vagyis kifejezik az osztályok, elsősorban a munkásosztály alapvető érdekeit, viszonyukat a többi osztályhoz és társadalmi csoporthoz. Azokat a viszonyokat, amelyek összefüggnek a politikai és az államhatalommal, amelyek kifejezik a társadalom céljait, a munkásosztály és szövetségesei érdekeit és szükségleteit. Ezek a viszonyok politikai jelleget kapnak. A munkásosztály és marxista-leninista pártja e politikai viszonyok révén gyakorolja politikai hatását, a szocialista társadalom politikai irányítását. Ez a tevékenység a politikai rendszer által valósul meg. Ebből a szempontból a politikai rendszer tevékenységét is két alapvető területre oszthatjuk:- a társadalmi-politikai tevékenységre, és a társadalom tagjai szükségleteinek közvetlen kielégítésére irányuló tevékenységre. Ezen a téren elsődleges szerepe van annak a csoportnak, amely a második csoport létét feltételezi. A politikai rendszer minden részének helyettesíthetetlen szerepe van a társadalmi irányításban, a munkásosztály szubjektumának megvalósításában és a társadalmi fejlődésre gyakorolt hatás érvényesítésében. A munkásosztály és pártja politikájának megfelelően egységes hatást gyakorolnak. A demokratikus elvekből kiinduló tevékenységükben relatív önállóságot élveznek, főleg a tagságra gyakorolt hatás formáit és módszereit és a társadalmi élet adott területén a feladatok teljesítését illetően. A munkásosztály vezető szerepe elmélyülésének és a társadalmi életre gyakorolt hatása fokozásának folyamata nem automatikus és zökkenőmentes. Különböző objektív és szubjektív jellegű hatások érik. Az objektív hatásokat mindenekelőtt a régi társadalmi munkamegosztás maradványai befolyásolják. Jelentős hatást gyakorolnak a szubjektív tényezők, ezeket a CSKP XVI. kongresszusa elemezte, amikor a népgazdaság intenzív fejlesztési útjára való áttérés kérdéseit, a munka minőségének és hatékonyságának kérdéseit boncolgatta. A kongresszus hangsúlyozta, hogy ez a stratégiai irányvonal nem valósítható meg az egész munkásosztály és az összes dolgozó mozgósítása nélkül,anéü kül, hogy a munkásosztály nagyobb mértékben venne részt a termelés és a társadalmi ügyek irányításában. A munkásosztály vezető szerepének gyakorlati szavatolásában döntő része van a munkásoknak, akik aktívan dolgoznak a pártban, valamint a politikai rendszer más összetevőiben. Részt vesznek ebben a szocialista társadalom többi rétegének tagjai is. A marxista-leninista párt által vezetett politikai rendszer tevékenységében alapvető kritérium a munkásosztály vezető szerepe befolyásának reális növekedése, amely elsősorban az alábbiakban nyilvánul meg:- a párttagok és a szocialista politikai rendszer valamennyi része politikai aktivitásának növekedésében, a munkás- osztályra és az összes dolgozóra, a szocialista építés során kifejtett tevékenységükre gyakorolt hatás fokozásában;- ez az aktivitás megteremti a feltételeket ahhoz, hogy növekedjen a munkás- osztály részaránya a pártban és a politikai rendszer többi összetevőjében, nőjön a munkáspárttagok száma, több munkás kapcsolódjon be a politikai rendszer egyes részeinek tevékenységébe, de ugyanúgy több szövetkezeti paraszt és szocialista értelmiségi is;- a párttagok és a pártonkívüliek politikai aktivitása egyre nagyobb hatást gyakorol a szocialista építés feladatainak teljesítésére és a társadalom sokoldalú fejlesztésére. A munkásosztály és pártja vezető szerepe elmélyülésének említett tényezői egységesen hatnak és kölcsönösen feltételezik egymást. Ebből adódik az, hogy a politikai rendszer tökéletesítésének és hatékonysága növelésének folyamata alapvető feltétele társadalmunk további fejlődésének. A termelési viszonyok A munkásoknak a párt tevékenységére és a politikai rendszer többi összetevőjére gyakorolt hatásának növekedését és aktivitásuk további fejlődését a szocializmusban is a szocialista termelési viszonyokban betöltött szerepük határozza meg. A termelési viszonyokat még a régi munkamegosztás maradványai befolyásolják és ez bizonyos belső ellentmondásokat idéz elő a munkásosztály aktivitásának kibontakozásában. Ez elsősorban a következőkben nyilvánul meg:- a régi munkamegosztásban betöltött szerep nagymértékben megakadályozza a munkásokat, hogy tekintettel szakmájukra, közvetlenül részt vegyenek a társadalom irányításában és ezért ezt a korlátozottságot azzal próbálják kompenzálni, hogy részt vesznek a kollektiv irányításban, főleg azáltal, hogy bekapcsolódnak a politikai munkába. Ez megteremti a feltételeket a munkásosztály tagjai politikai aktivitásának fokozásához. Aktivitásuk mértéke, színvonala azonban politikai és szakmai felkészültségüktől, valamint munkakörülményeiktől függ;- hatást gyakorol egy ellenkező előjelű irányzat is, amely fékezi a munkásosztály bekapcsolódását a politikai munkába. Ezt az irányzatot elsősorban az váltja ki, hogy a munkások távolmaradása az irányításból negatívan befolyásolja tapasztalatszerzésüket, a társadalmi folyamatokra, az irányításra vonatkozó ismereteiket a lakosság többi olyan rétegéhez viszonyítva, amely hivatásánál fogva részt vesz a társadalmi folyamatok irányításában. A fejlett szocialista társadalom építésének mai szakaszában intenzívebbé vált a régi munkamegosztás maradványainak kiküszöbölése. Ez meghatározza a munkásosztály szerepét ebben a folyamatban, amelyet a CSKP XVI. kongresszusa így jellemzett: „Az alkotóerő és képességek hatalmas forrása a munkás- osztály. Helyzetével a szocialista társadalmi termelésben arra hivatott, hogy döntő szerepe legyen az osztályok és a társadalmi csoportok, a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közeledésének folyamatában. Csak a társadalmi tulajdonnal, a szocializmussal alapvetően összefonódó munkásosztály képes a dolgozó nép érdekeinek összehangolására, s arra, hogy azt az osztály nélküli társadalomhoz, a szocializmushoz és a kommunizmushoz, nemes eszméinek megvalósításához vezesse.“ Ebből az következik, hogy ma nemcsak az a feladata a pártnak, hogy több munkást nyerjen meg soraiba és a politikai rendszer többi részébe, a képviseleti szervekbe, hanem az is, hogy a munkás- osztály és a többi réteg olyan tagjait válassza ki, akiknek politikai tapasztalataik vannak, és tisztségükben érvényesíteni tudják osztályuk befolyását. Ez azt jelenti, hogy fel kell készíteni a legjobb munkásokat, meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzenek a társadalmi folyamatok irányítása és a politikai munka területén. Pártunk arra törekszik, hogy fokozza a munkásosztály és a dolgozók részvételét a társadalom irányításában, vagyis fejlessze a képviseleti és a közvetlen demokráciát. A XVI pártkongresszus azonban hangsúlyozta, hogy fejleszteni kell a közvetlen demokrácia formáit, a munkások közvetlen részvételét a termelés, az üzemek, a városok, a falvak és az egész társadalom irányításában. A kommunista párt, mint a társadalom vezető ereje, arra törekszik, hogy az egész politikai rendszer elősegítse társadalmunk progresszív fejlődését. Szavatolja, hogy a politikai rendszer a munkás- osztály és az összes dolgozó alapvető érdekeivel összhangban, a szocialista és a proletár internacionalizmus szellemében tevékenykedjen. Dr. PETER SEMANÓÍK, kandidátus
