Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-05-25 / 21. szám
Összeállításunkkal köszöntjük a nemzetközi gyermeknapot és a Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) ezekben a napokban zajló Dunamenti Tavasz gyermekfesztivált. A felvételeket Gyökeres György készítette. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy asztalos. Szorgalmas mesterember volt, reggeltől estig túrt, faragott, gyalult. Az egyik napon, éppen déli harangkondulás előtt, érezte, hogy elnehezül a keze, lába. Annyira elnehezült, hogy le kellett ülnie. Ültében el is szunyókált, mert nagyon fáradt volt. Amíg az asztalos az igazak álmát aludta, megszólalt a keze, a Kéz.- Mit gondolsz te tulajdonképpen? - támadt rá a Kéz a Fejre.- Azt hiszed, hogy világéletedben csak parancsolgatni fogsz? Hogyisne. Eleddig bizony bolond voltam, mert ha azt parancsoltad, hogy gyaluljak, gyalultam, ha azt, hogy enyvezzek, enyveztem, ha azt, hogy söpörjem fel a műhelyt, felsöpörtem. Még jóformán ki sem bökted, mit akarsz, én már tettem a dolgomat. De most már elég belőle. Nem akarok a rabszolgád lenni, nincs ínyemre, hogy te csak ugráltatsz engem, én meg dolgozom, fáradok. A nagy igyekezetben tegnap is behasítottam a körmömet, úgy fáj, szinte a csillagokat látom. Nézd meg, milyen dagadt az ujjam. A Fej csodálkozva hallgatta a panaszt és így felelt.- Nincs igazad, kedves barátom, mert mi összetartozunk. Én az eszemmel dolgozom, te meg az ujjaddal. És én sohasem parancsolok neked olyasmit, ami ne válna a javunkra. Te nem tudhatod, hogyan kell egy széket össze- eszkabálni. Neked nincs fejed, nincs eszed. Ha én nem tervezném meg előre, mit kell csinálnod, olyan fejetlenség támadna, hogy attól koldulnánk.- Mit beszélsz? - fortyant fel a Kéz. - Hogy nekem nincs fejem? Hazugság, aljas rágalom. Igenis hogy van fejem. Az én fejemet kézfejnek hívják.- De a kézfej nem tud gondolkozni.- De dolgozni tud. Vésni, fűrészelni, gyalulni, söprögetni. Teszi, amit kell. Nem úgy, mint te, aki csak parancsolgatsz és közben a napot lopod.- Mondtam már, hogy én az eszemmel dolgozom - fortyant fel a Fej.- Igazán? - gúnyolódott a Kéz.- Akkor fűrészeld ketté ezt a deszkát! No, tessék, rajta!- Rendben van. Fogjunk hozzá- egyezett bele a Fej.- Hogyhogy fogjunk hozzá? Fűrészeld csak ketté egyedül, ha olyan nagy legény vagy.- Én majd irányítalak - mondotta a Fej.- Nincs szükségem az irányításodra. Éleget magyarázgattál. Látod? A sok munkától lett kérges a tenyerem.- Igaza van a Kéznek - szólt bele a vitába a Láb is. - Én is ugyanolyan szolgának érzem magam, mint ő. Nekem is folyton parancsolgatsz. Most menj ide, most menj oda. Most ugorj egyet, most meg állj meg... Annyit ugráltattál, hogy belefájdult az inam. Most már én is azt mondom, elég DÉNES GYÖRGY m am alak volt. Ezentúl azt teszem, amit én akarok, ami a legkényelmesebb a számomra. Például pihenek.- Megbánjátok ti ezt keservesen - fenyegette meg őket a Fej. - Várjatok csak, jön még a kutyára dér.- Lári-fári - csúfolódott a Kéz meg a Láb. - Dolgozz most már magadra egyedül. Meglátjuk, mit tudsz előállítani. A Fej egy árva kukkot sem szólt többet, csak keserűen mosolygott. Telt-múlt az idő s a Kéz meg a Láb csak heverészett. Amikor megunták a naplopást, elindultak sétálni. De a Láb hol az árokban kötött ki, hol meg nekiment valamelyik ház falának. Ilyenkor szidta a Fejet, hogy nem segít tájékozódni. A Fej azonban csak hallgatott. Hetek óta lustálkodtak már, s a kamrából kifogyott az élelem. Mivel bútort nem készítettek, pénz sem került, nem tudtak élelmiszed vásárolni. Érezték, hogy evés nélkül egyre jobban elgyöngülnek. A Láb már remegett gyöngesé- gében.- Elég volt a naplopásból - kor- dult ekkor egyet-kettőt a Gyomor.- Fogjatok hozzá a munkához, med éhen halunk.- Rendben van - egyezett bele a Kéz meg a Láb. - Hozzálátunk a munkához, de a Fej parancsolgatása nélkül. Rá nincs szükségünk. Ó még egy szöget sem tud beverni a deszkába. A Kéz megragadta a fűrészt és elkezdett fűrészelni. De fejetlenül tette a dolgát, összevissza vagdalta, hasogatta a deszkaszálakat. A Láb meg hol ide, hol oda ugrott. Nem lesz ez így jó, barátaim,- mormogta a Gyomor. - Fejetlenül nem lehet dolgozni. Ész nélkül még egy kisszéket sem tudtok elkészíteni. Amondó vagyok, szóljatok a Fejnek, ha vinni akarjátok valamire. A Kéz meg a Láb megtorpantak, és elgondolkoztak a dolgon. Végül odafordultak a Fejhez.- Tudod kérlek, a ló is botlik, pedig négy lába van. Mi is elszámítottuk magunkat. Bocsáss meg Fej testvérünk, amiéd megbántottunk és fellázadtunk ellened. Hiába, nekünk nincs eszünk, csak erőnk. De már az is fogytán. Kérünk hát téged, irányíts, vezess minket, add ki a parancsot, mikor mit tegyünk. Legyen úgy ezután is mint régen volt.- Na látjátok - mondta a Fej békülékenyen. - Ha nem okoskodtatok volna, nem kellene éheznünk. De majd csak utolérjük magunkat. Osszenevettek és jókedvűen láttak a munkához...- Ejnye, de furcsát álmodtam- rezzent föl az asztalos szunyó- kálásából. - Érdekes. Megint könnyű a lábam meg a kezem. Úgy látszik, segített ez a kis dur- molás. Sebtében bekapott néhány falatot és nekidurálta magát a munkának, hogy estére elkészüljön az asztal. Csakúgy sikongott a deszka a gyalu alatt. Oldrich Sirovátka lllllillllll H ol volt, gonos ketten, egy 2 a szolgáló]; a Bodrogkö2 éltek kevély I küknek sem fecsérelték a gonoszabb ti pedig leáldo; osontak ki aí praktikáikat, szorgalmát, r ké csak áln< Eltervelték, h kincsre teszr lesznek a szí Tavaszra Szent György fős úr meg e most is azo juthatnának a Sághoz.- Lelkem« titkos vágyun a vénséges( dozó, sápadt füvet dobott £ Mikor pedi teregve szart gomolyagból mett előttük.- Engem vagyok - vig kapzsira az ö ketekért cs< benneteket a Sággal. A nagyapóról Volt egyszer egy nagyapó, aki sétálni ment az erdőbe. Amint ment, mendegélt, talált az avarban egy gyönyörű ládikót. Aztán továbbindult és nézelődött, így hát talált egy kulcsot is. Ez attól a ládikótól lesz, mondta magában. Erre kinyitotta a ládikót és mit gondoltok, mit talált benne? Egy gyönyörű bundát. Fel is öltötte rögvest, de sajnos, a bunda túl rövid volt neki. Ha ez a bunda hosszabb lett volna, ez a mese is hosszabb lett volna, mivel azonban egészen rövid volt, ez a mese is egészen rövid lett. Élt egyszer egy király... Élt egyszer egy király és annak volt egy fia. Egyszer a herceg elhatározta, hogy útnak indul és körülnéz külországokban is, hogy megtudja, hogyan élnek másutt az emberek. Az öreg király elbúcsúzott tőle, fölszerelte őt útravalóval és pénzt adott neki, aztán a herceg hajóra szállt és nekivágott a tengernek. Egy alkalommal fent álldogált a fedélzeten, amikor a szél hirtelen - sssss! - lefújta a fejéről a kalapját/ts az a tengerbe pottyant. A herceg egy percig sem tétovázott, a vízbe vetette magát, de mire a kalapját kifogta volna, a hajója már jó messzire eltávolodott. így hát a herceg máig is ott áll a tenger közepén és várja, hogy egy másik hajó jöjjön arra. Amikor erre sor kerül, akkor majd én is folytatom ezt a mesét. Valahol a hegyekben... Valahol a kegyekben élt egyszer egy birkapásztor és annak volt egy akkora fekete kutyája, hogy csak úgy reszkettek félelmükben a farkasok és a medvék, amikor megpillantották. De látom, ti is féltek tőle. Ha valóban féltek, akkor nem is mondhatom tovább ezt a mesét. Ám ha megígéritek, hogy nem fogtok félni, akkor folytatom. Figyeljetek hát! Valahol a hegyekben élt egyszer egy birkapásztor és annak volt egy akkora fekete kutyája, hogy csak úgy reszkettek félelmükben a farkasok és a medvék, amikor megpillantották. De ti megint csak féltek tőle! Ezért hát a mesét nem folytathatom tovább. TÓTH LÁSZLÓ fordításai Nem ijedt a dölyfös úr, tek a váratlai meg is kötött« gél. Miután b; a füstölgő tű; szállt belőlük ördögi gönc A csúf alku i előtermett, s; el is tűnt. É telhetetlent cs várta. Dúskát csillogó gyérr lett hirtelen Nem is vár egyetlen perc pant várat ép les tisztáson,. A környéki el a hír, hoc erős falú, m<x urai nem má alak: Zombo gonosz dajká Nem sokái ként tettek sz emberek bon a rettenetes 1 egész vidék 1 kája az örd a legokosabt rukat. Múltak a n tak a hetek é akadt egyetle vár közelébe miként is lett a két gonosz jától kezdve nyéket. Külöl hajú Zom bor vihart zúdított hajadon okát, ördög paranc nítve küldte I átalkodott daj Barak László Csalimese Csalimese Fogtam halat, akkorát, amekkorát, akkorát... A súlya... A súlya... Volt vagy százezer font! akár egy úszó támaszpont... Elfért volna bizony benne két tengernagy regimentje. Ha elhoztam volna nektek, száz évig is halat esztek. Aranyászok jöttek arra, mindük foga fájt a halra. Sokan voltak, nekik adtam, jómagam éhkoppon maradtam. így végződik hát e mese: volt, nincs halam - egye fene. Dusza István PANj Megkerültük az Üveghegyet. Gabi felült a griffmadárra is, hogy a csúcsára repülhessen. De a griffnek nem ízlett a málnaszörp, jgy körbe gyalogoltuk az Üveghegyet. A gonosz boszorkány kunyhójához érve láttuk, hogy otthon hagyta a varázsgömbjét Nézegetni kezdtük. Elláttunk Afrikába, ahol fekete gyerekek táncoltak. Gabinak eszébe jutott, hogy az Óperenciás Tenger partján van a Világszép Tündér virágfestőmühelye. Oda is elbandukoltunk. A Világszép Tündér éppen valamelyik távoli völgyben festegetett. Gabi kölcsönvette a festékeket... és mi mint afrikai törzsfőnökök gyalogoltunk tovább az Óperenciás Tengeren is túlra. Mire az Óriások királyával találkozhattunk volna, meg- jött a nagyi... .. Bosszúsan dobta le az ebédlő- asztalról a málnaszörptől ragacsos
