Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-04 / 18. szám

EMLÉKSZEL, FIAM? N éha még ma is behunyod a szemed. Ilyenkor mi keresünk, hogy hol vagy, és te hallgatsz, mozdulatlanul, /^ztán hirtelen elneveted magad. Tudod, hogy játék, tudod, hogy látunk téged, hogy játszunk, játékból keresünk. Régen, nagyon régen, erre nem emlékszel, azt hitted még: valóban elbújtál. Elbújtál, mert befogtad a szemed, elbújtál a sötétben elölünk. Abba a sötétbe, amit te csináltál. Ha te nem látsz minket, mi sem látunk téged, pedig láttunk, figyeltünk, mit csinálsz. Most újra játszunk, de ez már más játék. Most már attól ijednél meg, fiam, hogyha hirtelen elbújnánk előled, amikor te befogtad a szemed. Akkor sem nagyon, mert keresnél minket. Keresnéd, hogy hová bújtunk el. Azért, mert tudod: vagyunk, csak elbújtunk. Valahol a közeledben várunk. Arra, hogy jössz, arra hogy ránk találsz. Keresel minket. És ha keresel, akkor tudod, meg is fogsz találni. Emlékszel? A napot is kerested. A napot, a holdat. Azzal is játszottál. Azt mondtad este: reggel van, süt a nap. Akkor már tud­tad: valahol van a nap. Csak éppen elbújt. Néha felhők mögé - ezt már te is láttad éjszakánként pe­dig valahová, ahonnan reg­gel hirtelen előbújt. Nappal és éjjel - tudtad a nevüket, s azt is tudtad, mit jelentenek. A nappal - világost; az éjjel - sötétet. És azt is tudtad: örökké változnak, a nappal és az éjjel örökké váltják egymást. Aztán láttad: változik a világ. Hol csupaszok, hol lombosak a fák. Mindez persze nagyon lassan történt. Heteken át nőttek a levelek, neked szinte észrevétlenül. Valahogy úgy, ahogy mi sem látjuk mennyit nősz, amikor melletünk vagy. Azt vesszük észre: kinőttél egy cipőt, vagy a kabát, ami ősszel jó volt, rövid is, szűk is az első tavaszi napon. Abból is látjuk, ha az ajtóhoz állsz, ahol a jelek egymás fölött vannak. Ceruzajelek a fehér ajtófélfán. De a „növésed“, azt bizony nem látjuk, csak a ruhádról mondjuk, hogy „kinőtted“! így van ez az egész világgal. Nézzük a fákat, nézzük a mada­rakat, érezzük a napsütés melegét, aztán azt mondjuk: kitavaszo­dott! A gyümölcsfákon virágokat látunk, lehullanak, a helyükön apró gyöngyök: kicsi almák, körték, cseresznyenövendékek, amelyek úgy nőnek, lassan, ahogy te. Szinte észrevétlen telnek meg, érnek be. S abból, hogy a cseresznye beérett, egyszeriben tudjuk azt is: itt a nyár! Aztán az idő mind hűvösebb. A hegyoldalban minden színe­sebb lesz: ahány fa, annyi színű a levele. Hullatja is, és már tudjuk: ősz van... Amikor minden csupasz, hó esik, vagy a tócsák megfagynak az utcán, akkor mondja mindenki: Ez a tél már. Ilyenkor kell nehéz kabátba bújni, sálat kötni, és jó kesztyűt húzni, amit eleinte senki sem szeret. ( Tavasz, nyár, ősz, tél örökké váltják egymást, és ez így van az egész világon. Nálunk rendszerint télen hó esik - erre te már nyáron is emlékeztél -, vannak viszont olyan országok, ahol télen csak az eső sok. Úgy is szokták mondani arrafelé: megérke­zett, itt az esős évszak. Olyan a tél ott, mint nálunk az ősz. Máshol viszont örökös tavasz és nyár van: virágoznak a gyümölcsfák, sokáig teremnek, sok napfénytől érnek be, mint a narancs. Lehet, hogy egyszer olyan országba jutsz, ahol minden egé­szen más, mint nálunk, de akkor arra emlékezz majd, fiam, amit most mondok. Figyeld a madarakat. A madarak közt nagyon sok olyan akad, amelyik ősszel melegebb vidékre megy. Ilyenek a gólyák és a fecskék. De a gólyák, a fecskék visszatérnek oda, ahonnan ősszel, nyár végén elrepültek. Itt raknak fészket, itt nevelik föl a fiókákat, és a fiókák is visszatérnek ide. Hozzánk és máshová, ahol világot láttak, ahol igazán otthon tudják érezni magukat. TARBAYEDE W&kéMáa­XIII. AZ EMBER ÉS KÖRNYEZETE Talán az ember az egyetlen magasabbrendű élőlény, amely benépesítette egész bolygónkat. Ha csak kutató szándékkal is, de ott tartózko­dik mindenütt, ahol egyáltalán elképzelhető élet. Sőt, feljutott már a világűrbe is. Most azonban maradjunk a Földön. Vajon hol legkedve­zőbbek az életfeltételek az em­ber számára? Nyilván a legsű­rűbben lakott területen - mondhatná valaki. Csakhogy ez nem így van! Az még köny- nyen érthető, hogy a sivatagok élővilága aránylag szegény, az ember is csak az oázisokban telepedik meg. De miért irtó­zunk az őserdők világától? Képzeljük magunkat egy pil­lanatra az Amazonas mellé. A világnak ezt az óriásfolyóját akkora őserdő veszi körül, mint fél Európa. A növényzet szá­mára itt legkedvezőbb az ég­hajlat. A levegő hőmérséklete egész évben 26 C° körül mo­zog. Ha a páratartalmát is fi­gyelembe vesszük, azt mond­SZERGEJ MIHALKOV A beképzelt macska A macskának valahogyan a tudomására jutott, hogy a tig­ris. sót a párduc is a macskafé­lék családjába tartozik.- Nahát ilyet - kiáltott fel örömében. - Én, ostoba liba, eddig nem is sejtettem, hogy ilyen rokonaim vannak! Most aztán teljes nagyságomban be fogok mutatkozni! - Nem töp­rengett sokat, kapta magát, fel­ugrott a szamár hátára.- Itt valami különös történt - csodálkozott a szamár.- Vigyél engem, de rögtön, ahova parancsolom! Gyerünk, nincs sok idő a morfondírozás- ra. Tudod te, milyen rokonaim vannak nekem? - hencegett a macska a szamár sörényébe kapaszkodva.- Milyenek? a szamár. érdeklődött-Rokonom a tigris, a pár­duc, bizony! Ha nem hiszed, kérdezd meg a varjút!- Valóban, a tigris, a leo­párd, a hiúz, de a jaguár, sőt az elefánt is a macskák családjá­ba tartozik - károgta a bölcs varjú.- Most már tudod te is, ki vagyok én - kiáltotta a macs­ka. S mégjobban megkapasz­kodott a szamár sörényében:- Gyerünk, gyerünk, hipp- hopp!- Hová? - kérdezte nagy nyugalommal a szamár. - A tigrishez vagy a párdu­choz?- Nem, nem! - nyivákolta a macska. Vigyél el engem a hogyishívjákokhoz..., az egerekhez! És a szamár elvitte a macs­kát oda, ahol az egerek ta­nyáztak. Mert a macska csak macska. Szigeti Kálmán fordítása hatnánk, hogy ez a világ legna­gyobb üvegháza. Ilyen kedve­ző körülmények között a bam­busznád naponta 30 cm-t nő. A fáknak 2500 faja található meg ebben a rengetegben. (Európában mindössze 200, hazánkban pedig csak 30 kö­rüli az erdei fák fajtáinak szá­ma.) Ha itt egy repülőgép a dzsungelbe zuhan, mindösz- sze három napig érdemes ke­resni, mert azután teljesen be­növi a lián. E buja növényvilág kitűnő életfeltételeket nyújt az állatoknak is. A dél-amerikai őserdőknek éppen ellentéte a Szahara. Rémisztőén nagy a területe, 7 millió 700 ezer négyzetkilo­méter. Az utóbbi húsz évben 600 ezer négyzetkilométerrel növekedett. Az elsivatagoso- dás a Földön szinte megállít­hatatlan folyamat. Az emberek évente több százezer négyzet- méternyi erdőt irtanak ki. A vegyszeres gyom- és rovar­irtás sok esetben többet árt, mint amennyit használ az em­beriségnek. Világszerte fokozódik a víz­hiány. Azt állítják a szakértők, hogy nincs messze az idő, amikor az ivóvíz ára az olaj árával fog vetekedni. Mi mégis szennyezzük a folyókat, tenge­reket, a talajt és levegőt egy­aránt. Tudatában vagyunk en­nek, mégis keveset teszünk el­lene. Veszélyeztetjük önmagun­kat. Hát még a védtelen nö­vény- és állatvilágot! De való­ban annyira védtelenek a nö­vények és állatok? Hiszen alig létezik ország, amelyiknek ne lenne nemzeti parkja, vagy leg­alább védett területe. Am ez csak félmegoldás. A természe­tet ott is védeni kell, ahol nincs kitéve az állam címerével dí­szített figyelmeztető tábla. Mi­haszna tüntetjük fel ismeretter­jesztő könyvekben, hogy egy varangyosbéka 7-800 koronát ér, ha az emberek nyugodt lelkiismerettel agyonverik. Egy-egy élőlény elpusztítása pénzben ki nem fejezhető kárt jelent. Mi hát a teendő? Az emberi­ségnek elsősorban összefo­gásra van szüksége, hogy a környezet mindennemű szennyeződését és pusztulá­sát megakadályozza. CSICSAY AIAJOS Az elcserélt királykisasszony ­A fennállásának 15. évfordulóját ünneplő légi (Lehnice) Május Kisszínpad a közelmúltban nagy sikerrel mutatta be Az elcserélt király kisasszony című mesejátékot. Az elő­adást az alapiskola kétszázhúsz tanulója tekintette meg. A mesejáték fordulatos cselekménye, az egyszerű és kifejező színpadi díszlet, a szereplők jelmezei, valamint a mese mondanivalóját kidomborító technikai eszközök egyaránt megnyerték a nézők tetszését. A csaknem huszonöt tagú csoport jó színvonalú teljesítményt nyújtott. Az együttes ezzel a mesejátékkal Somorján (Samorín) az idei járási versenyen a második helyen végzett. A sikeres előadásért nemcsak a szép beszédű és jó mozgáskultú­rájú szereplőket illeti dicséret, hanem a pedagógusokat is - a rendezőket, a jelmez- és díszlettervezőket. De Szeiff Ferenc, az iskola fűtő-karbantartója is hozzájárult a szép élményeket nyújtó előadáshoz. Fantáziadús fénymegoldá­sai jól érvényesültek a játék hangulatának kifejezésében. A kisszínpad rendezői tervezik, hogy a darabot a közel­jövőben a környék több iskolájában is bemutatják. Szitási Ferenc Békét akarunk! Tudom, hogy fiatal vagyok még, hogy hangom elveszik az emberek rengetegében. De tudom azt is, hogy velem együtt milliók és milliók kiáltják naponta a címbe írt szavakat. Hallgassatok meg bennünket! A földkerekség embereivel békében akarok élni, társa­immal még sokáig tanulni, dolgozni és élni szeretnék. Tiszteletünk azoknak, akik életüket áldozták mások bol­dogságáért, boldogságunkért. Azokhoz is szólunk, akik a békéért emeltek és emelnek szót világszerte. Társaim és én, akik békében élünk, csak hallásból szereztünk tudo­mást a háború borzalmairól. Jó emberek, segítsetek, hogy ne kelljen mégis rettegésben élnünk. Ha a békére gondo­lok, Ady Endre verssorai jutnak eszembe: „Őrzök, vigyázzatok a strázsán, Az Elet él és élni akar. Nem azért adott annyi szépet, Hogy átgázoljanak most rajta Véres és ostoba feneségek.“ Bogyó Noémi (Vili. oszt.) MŰVELD A CSODÁT, NE MAGYARÁZD. Nagy László GONDOLKODOM, TEHÁT. CSALÁD-CSALÁK Családtagokat érintő, a családi élethez kapcsolódó esetekről lesz szó - természetesen találós kérdések formájában. Mielőtt válaszolnál, kétszer is gondold végig az esetet! Csak így veheted elejét megcsalatásodnak, a családi csapdákba való gyanútlan belesétálásnak. a/ Balogh Péter úrnak volt hat szép leánya, bizony büszke is volt őkegyelme rája! Mindegyik leánynak volt egy fitestvére, szerették is egymást apjuk örömére. Mondják meg hát, akik számolni tanultak, hány gyermeke is volt Balogh Péter úrnak! b/ Három szép nyulat lőtt két fiú és két apa, mégis egészet vihetett mindegyik haza. Hogyan lehetséges ez? BETŰS BOLYGÓ Rakd helyes sorrendbe a be­tűket, és máris választ lelsz a kérdésre: hol landol az űr­hajó?! MEGFEJTÉS Az április 20-i számunkban közölt feladatok megfejté­se: a) galamb, zenekar, b) 22,10, 28; 26, 20,14; 12, 30,18 (az egyik megoldási lehetőség). Nyertesek: Rampaskó János, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Leszaj Renáta, Losonc (Luöenec); Holecz József, Alsópéter (Dolny Peter); Szarka Róbert, Királyrév (Král'ov Brod); Szabó Erzsébet, Várkony (Vrakúö). ÚJ SZÚ [1 8 1 1 1984 V. 4. f r

Next

/
Thumbnails
Contents