Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-27 / 17. szám

» * A z elsők között volt alkalmam megtekinteni A tenger című magyar televíziós sgrozat szlovák szinkronváltozatát. És mindjárt el­mondhatom, mindnyájan érdeklő­déssel figyeltük e vonzó alkotás hőseinek élettörténeteit, amelye­ket bizonyára méltó figyelemmel kísérnek majd a szlovák televízió nézői is. Képzeletben azonban hadd tér­jek vissza egy, néhány hónappal korábbi időszakba, amikor a Csehszlovák Televízió Banská Bystrica-i kerületi szinkronstúdió­jában megkezdődött a rendkívül igényes munka, amikor a szink­ronrendező és társai, majd később a több mint százötven szereplő kíváncsiságtól fűtve először talál­kozott az oly vonzó című forgató­hoz való viszonyulásomban. Az, hogy a sorozat nem próbál törté­nelmi freskót rajzolni, hanem na­gyon érdekes módon olyan emberi sorsokat hoz nézóközelbe, ame­lyek a bonyolult háborús és hábo­rú utáni években hatással vannak a főszereplők jellemére. E sorozat sikerének egyik feltételét éppen abban látom, hogy nem általáno­san ismert történelmi tényeket állít előtérbe. A történelmi események csupán behatárolják a teret és az időt, minden felvételen és a kitü­nően megírt szöveg minden sza­vában az ember van jelen elsősor­ban; a hús-vér ember, aki valóban olyan, amilyen azokban az évek­ben lehetett. Hogyan készült a szlovák szink­ron? A dialógusok szerzői, Soha Poljaková és dr. Ladislav Takác mondják munkájukról:- Nemcsak gazdag szókincse van a szövegkönyvnek, hanem drámaisággal is telített, és nagy mesterségbeli tudásról tanúsko­dik. Nem csoda, hiszen Fehér Klá­ra sikeres, a kritika által is po­zitívan értékelt regényének adaptációja. Mindezt már az ele­jén tudatosítottuk; és el akartuk A tenger szinkronizálása könyvvel. A tenger bennünk, kö­zép-európaiakban, meleg nyara­kat, kellemes fürdőhelyeket, hűsí­tő hullámokat idéz fel. Nem vélet­len, hogy a sorozat két főszereplő­je is a tengernél éli át élete leg­szebb óráit. És bár a történet csaknem végig Budapesten ját­szódik, senki sem csalódik, mert az események drámaiak, teli meg­lepő helyzetekkel. A sorozat szövegének fordítója dr. Ladislav Takác, aki az eredeti magyar szövegkönyvvel kapcso­latban a következőket mondta:- Ez a sorozat nemcsak vissza­emlékezés. A szerteágazó törté­net olyan tragikus időszakokba vezet el, mint Magyarország né­piét fasiszták általi megszállása 1944-ben, ami tízezrek számára jelentett katasztrófát. A történet 1956 forró nyarán ér véget. Szá­momra éppen azért volt rendkívül érdekes és vonzó ez a feladat, mert a már ismert tények mellett, történelmi párhuzamokat fedez­tem fel a film szereplői és a mi népünk sorsának alakulásában a háborús években és a nemzeti felszabadító harc idején. De volt még valami, ami vonzott és döntő­en meghatározott a szövegkönyv­érni, hogy a szlovák dialógusok egyenértékűek legyenek a magyar eredetivel. Rendkívül igényes fel­adat ez, vagyis eleget tenni a szinkronizálás, a szövegmegfe­lelés és az érthetőség követelmé­nyeinek. Nem csupán a külső je­gyek, a magyar színészek be­szédtemperamentumának a meg­őrzésére törekedtünk, hanem az egyes főszereplőkkel való belső azonulás lehetőségének a megte­remtésére is, ezzel pedig az akkori idők magyar társadalma életének mélyebb bemutatására. Zdeno Drinovsky, a szinkron rendezője:- Célunk volt egyebek között, hogy az epizódszerepekben is tö­kéletes hangok szólaljanak meg. Az egyik főszereplőt a bratislavai Jozef Holec szólaltatja meg, a töb­bi színészt a martini és a zvoleni társulatból választottam ki. Bans­ká Bystricának megvan az az elő­nye, hogy a színészek teljes mér­tékben munkájukra összpontosít­hatnak, nem kell rádióba, filmstú­dióba, televízióba rohanniuk. A legfőbb célunk az volt, hogy minőségi munkát adjunk ki ke­zünkből. (vt) A barlang - talán az utolsó csendes, szépséges, eddig még semmivel sem szennyezett hely földünkön. Többek között ez a mondat hangzik el a Tizenharmadik szoba című dokumentum­filmben, amelyet Peter Princ forgatókönyve nyomán Jozef Kai­ser forgatott. Fiatal barlangászok a szereplői, de megszólalnak benne idősebbek is. A film a közeljövőben kerül képernyőre. (mb) (Ján Hraska felvétele) Sütő András Egy lócsiszár virágvasámap- ja című drámá­jából Zsurzs Éva készített té­véfilmet, melyet a minap sugár­zott a Magyar Televízió. Ké­pünkön a fősze­replők: Juhász Jácint, Papp Zoltán, Venczel Vera és Gobbi Hilda. (Szabó Róbert felvétele) CSMTKÉ-műsor örömmel nyugtázhattuk, hogy a Csehszlovák Televízió műsort készített hazai magyar kóruskultúránk reprezentáns képviselőjéről, a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Énekkaráról. A közelmúltban sugárzott csaknem félórás mű­sor készítőit, Pavol Fükő ren­dezőt és dr. Shreiber Ildikó dramaturgot bizonyára a kórus huszadik születésnapja ihlette meg. Minthogy televíziós hang­verseny is volt a műsor, szót kell ejteni e speciális műfaj ké­pi és zenei összetevőiről. Tet­szett, hogy az aránylag rövid műsoridőből futotta az énekkar bemutatására is, és hogy mindezt kötetlen formában, a találkozások, próbák örömteli hangulatát idézve valósították meg az alkotók. Ugyancsak di­csérni lehet, hogy előnyösen, ízlésesen és ötletesen hasz­nálták ki a forgatás helyszíne, a Szlovák Filharmónia hang­versenyterme és hallja kínálta lehetőségeket. A kilenc előadott kórusmú (női- és vegyeskar) szerzői között volt Bartók Béla, Vass Lajos, Hja Zeljenka, Alfréd Ze- manovsky, Nyikolaj Dmitirje- vics Leontovics, Farkas Ferenc és Bárdos Lajos. A Janda Iván és Vass Lajos színvonalas ve­zényletével előadott minikon­cert egészében véve sikeres­nek mondható, hangulatán azonban kissé érződött, hogy a zenei rész realizációja nem találta legjobb művészi formá­jában a kórust. Ez főleg a szoprán szólam heterogeni­tásában, itt-ott pontatlan belé­pésekben és az artikuláció hiá­nyosságaiban mutatkozott meg (például Vass: Jövendö­lés, Zemanovsky: Tichá noc nad morom, Bartók: Leányné- zó). A jövőre nézve biztató volt az alt és a basszus szólamok kultivált hangzása, s remé­nyekre jogosít fel a jobb össz­hangzás. Mindezt magas mérce sze­rint ítélve, s az ünneprontás szándéka nélkül, az előrelé­pést segítendő mondtuk el, hisz az ilyen teljesítmény ama­tőr kórusnak csak dicséretére válhat. Jegyzetünknek nem volt célja értékelni azt a rendkí­vüli munkát, melyet a CSEMA- DOK KB égisze alatt működő énekkar és egyes tagjai tettek hazai kórusmozgalmunk fel­lendítéséért - eredményesen. Csak az kár, hogy a műsort korai időpontban, délután 16.55-kor sugározták és a má­sodik csatornán.-da­KERESLET ÉS KÍNÁLAT A televízió diszpécserszolgálata Bizonyára ismerős a probléma - a vállalatnak gyorsan szüksége lenne például egy 300 milliméter hosszú kohászati termékre. Hogy hozzájussanak, meg kell vásárolniuk az egész 6 méteres darabot. Egy másik példa: a termelés folytatásához 300 rugó hiányzik, de mind a 2000 darabot tartalmazó egység- csomagot meg kell venniük. És így a fölöslegesen megvásárolt többletanyaggal lassan kezd duzzadni a raktárkészlet. Ez még a jobbik eset... Persze, mivel a munkát, energiát, nyersanyagot tartalmazó termékeket a termelésből, a fogyasztásból ilymó- don „kiselejtezték“ - lényegében „holt“ eszközök. A felelős dolgozók bizonyára ismerik az ilyen kész­letektől való megszabadulás lehetőségeit - hirdetés útján, az elfekvő készletek brnói kiállításán vagy újabban a televíziós diszpécserszolgálat segítségé­vel próbálják megoldani e gondjukat. Mi is ez utóbbi tulajdonképpen? A televíziós riporterek üzemekben, kutatóintéze­tekben járva naponta találkoznak olyan problémák­kal is, amelyek nem mindig függenek össze eredeti céljukkal. Minthogy ezek többnyire nem hagyják nyugodni a riportert, megpróbál segíteni. így szüle­tett meg az ötlet, hogy a televízió további lehetősé­get teremthetne a vállalatok számára, hogy köny- nyebben megszabadulhassanak a nem szükséges, elfekvő készletektől, illetve hozzájárulhatna a válla­latok közötti kapcsolatteremtéshez. Mindenekelőtt egy időpontot kellett kitűzni, amely­ben - rendszeresen - közvetítenének olyan vállala­tok és emberek között, amelyek, illetve akik más­képp nem szerezhetnének egymásról tudomást. így jött létre A televízió diszpécserszolgálata. A Csehszlovák Televízió bratislavai adása 1984. janurá, 9-től rendszeresen jelentkezik 30 perces műsorral, amelyben új megoldásokat, újítási javas­latokat ismertet meg nézőivel. Az egyik műsorban például az Aroterm új padlóburkolóanyag és az Aroplast tetőfedöanyag jelent meg. Mindkettő drága külföldi gyártmányokat helyettesít. A diszpécser- szolgálat tájékoztat az Alfa Könyvkiadó új kiadásai­ról, illetve azokról a szemináriumokról és tanfolya­mokról, amelyeket a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaság szervez. A legfontosabb és a műsoridő legnagyobb részét kitöltő része a diszpécserszolgálatnak az adás­vétel, amelyben az összes szocialista szervezetnek- vállalatnak, üzemnek, részlegnek, intézetnek - le­hetősége nyílik, hogy tájékoztasson elfekvő készle­teiről. Azokról, amelyeknek más vállalatnál, üzem­ben vagy intézetben hasznát vehetnék. A televíziós diszpécserszolgálatban helyet kap a szabad termelőkapacitás felkínálása is. Ahol van ilyen lehetőség, a televízió szívesen segít kihaszná­lásában. Az adás szerkesztői ugyanis feltételezik, hogy a műsor nézőinek száma sokkal nagyobb, mint egy-egy folyóirat, újság olvasótábora. A diszpécserszolgálatot a műsor-főszerkesztő- ség stábja készíti. A címére — Őeskoslovenská televízia, Televízny dispecing, 845 45 Bratislava- érkező leveleket a beérkezés sorrendjében a szerkesztőség besorolja a következő adásba. A műsor hetenként egyszer, csütörtökön délelőtt 11 órakor jelentkezik. A műsor szerkesztőinek eddig nem volt módjuk megállapítani, milyen eredménye van munkájuk­nak, a vállalatok nem tájékoztatják a szerkesztősé­get „az ügy kimeneteléről“. Ezért néhány kínálatot megismételnek, a nagyobb publicitás kedvéért. Az egyik vállalat például a vasúti vagonokban haszná­latos müanyagszelepekre keres gyártót. Készleteik már elfogytak, és máig sem tudják, ki lenne képes ezt számukra legyártani. Ilyen és hasonló gondok orvosolhatók a képernyő segítségével. És még egy, talán nem elhanyagolható tényező: a televíziós diszpécserszolgálathoz küldött összes információt díjmentesen veszik és sugározzák. Aki hamarább és pontosan elküldi kérését a televízió címére, annak van esélye arra, hogy talán nem is éppen újkeletű problémája rövidesen megoldódik. ZELMÍRA CHRENKOVÁ ÚJ SZÚ 14 1984. IV. 27. m

Next

/
Thumbnails
Contents