Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-27 / 17. szám

VASÁRNAP 1984. április 29. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 5.19, nyugszik 19.47 Közép-Szlovákia: 5.26, nyugszik 19.54 Nyugat-Szlovákia: 5.32, nyugszik 20.00 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 5.01, nyugszik 17.59 Közép-Szlovákia: 5.08, nyugszik 18.06 Nyugat-Szlovákia: 5.14, nyugszik 18.12 Névnapjukon szeretettel kö­szöntjük PÉTER és LEA nevű kedves olvasóinkat • 1854-ben született Jules- Henri POINCARÉ francia ma­tematikus, fizikus, elméleti csillagász és filozófus (t 1912). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL BEVONULÁS A FEL­SZABADULT PRÁGÁBA Részlet Ludvík Svoboda hadseregtábornok Az Uraitól Prágáig című könyvéből LÁTOGATÁS A LUBOCHNAI KOLLÁR­HÁZBAN Kovács Elvira írása SZÍNESFÉMEK HELYETT GS-ANYAG Lalo Károly írása ÉRDEKESSÉGEK A BRNÓI TAVASZI VÁSÁRRÓL Kovács Edit riportja KELETJE VAN GYÁRT­MÁNYAIKNAK Németh János írása „SZÉP SZÓVAL SEGÍTÜNK“ Deák Teréz riportja MŰEMLÉK­VÉDELEM-GONDOKKAL Szaszák György írása ÉLNI AKAROK Alekszandr Sz. Nyeverov novellája A Strojstav vállalat preéovi üzemének dolgozói az idén húsz Strojbet típusú automatikus betonkeverőt szállítanak a hazai építőiparnak. A berendezés többféle keverési ciklusra állítható be, s az összetevők mérése és adagolá­sa az előirányzott program szerint automatikusan történik. Óránkénti tel­jesítménye 25 mi3 beton. Az új beren­dezés szükségtelenné teszi a hasonló betonkeverők behozatalát, kezelésé­hez csak két dolgozóra van szükség, s további előnye, hogy csupán hazai alkatrészekből készül, ami megköny- nyíti a pótlakatrész-utánpótlás bizto­sítását. A felső képen Jozef Kandra és Milan Kociov az automatikus cement­adagoló villamos berendezését sze­reli. A középső képen Stefan Nakat a befejező szerelési munkákat végzi. Az alsó képen Pavol Rabőák (jobbra) és Jozef Varga a betonkeverő vezér­lőpultját készíti. (A ÓSTK felvételei) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A külpolitikában következetesen a CSKP XVI. kongresszusa irányvonalának elveihez és az 1981-es kormánynyilatkozathoz tartot­tuk magunkat. A szövetségi kormány legfon­tosabb feladatának az atomháború veszélyé­nek elhárításáért, a fegyverkezés megállítá­sáért és a fokozatos leszerelésért, a nemzet­közi feszültség enyhítéséért és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett éléséért kifejtett törekvéseket tartottuk. A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé 1983 januári prágai és a párt- és állami vezetők 1983 júniusi moszk­vai találkozójának szellemében jártunk el. Ezt az irányt mutatja a CSKP Központi Bizott­ságának az elmúlt év novemberében megtar­tott 9. ülése is, amely értékelte a nemzetközi helyzetet, és a jelenlegi igényes időszakra meghatározta a csehszlovák külpolitika alap­vető feladatait. A nemzetközi helyzet az elmúlt évben - az imperializmus reakciós erői agresszív akció­inak fokozódása következtében jelentősen megromlott, és továbbra is bonyolult. Az Egyesült Államokban és néhány más NATO- országban folytatódott a fegyverkezési ver­seny új fordulója azzal a céllal, hogy az említett országok katonai erőfölényre tegye­nek szert a szocialista közösség országaival szemben. Rendkívül veszélyes helyzet alakult ki Eu­rópában, ahol az elmúlt év utolsó hónapjai­ban megkezdődött az új elsócsapásméró amerikai atomfegyverek telepítése három nyugati ország területén. A Szovjetunió és szövetségesei, beleértve Csehszlovákiát is, idejében figyelmeztettek arra, hogy az új rakéták telepítése a Varsói Szerződés tagál­lamai részéről nem marad válaszintézkedés nélkül, hogy nem engedjük meg a stratégiai egyensúly megbontását és a közösség biz­tonságának veszélyeztetését. Számos béke­kezdeményezést terjesztettünk elő, és vala­mennyi tanácskozáson a létező problémák igazságos rendezésére törekedtünk - az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartá­sával. Nem a mi hibánk, hogy az Egyesült államok és néhány szövetségese teljesen közömbös maradt e jószándékú törekvések­kel szemben. Ilyen helyzetben meg kell tenni a megfele­lő intézkedéseket szocialista hazánk és a Varsói Szerződés többi tagállama védelmé­nek biztosítására. A Csehszovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió kormányának megegyezése után Csehszlovákia területén harcászati-hadműveleti rakétakomplexumo­kat szerelnek fel. A CSKP KB Elnöksége 1983. október 24-i állásfoglalásában kifejez­te, hogy ezek az intézkedések elengedhetet­lenül szükségesek Csehszlovákia és az egész szocialista közösség védelmi képes­ségének megszilárdítása, a béke és a háború elhárítása érdekében. A CSSZSZK kormánya programjának tel­jesítéséről előterjesztett beszámolóból Szelecz Gyula a losonci (Luőenec) járás egy kis falujá­ban, Ragyolcon (Radzovce) bá­nyászszülők gyermekeként született. Az alapiskolát a fel- szabadulás után szülőfalujá­ban végezte el. Kitűnő tanuló volt, a szülei ennek ellenére mégis csak az osztályfőnöke és az igazgatója közbenjárá­sára engedték tovább tanulni. 1955-ben került Kassára (Ko- áice), a jó hírű ipari szakközép- iskola elektrotechnikai osztá­lyába.- A kassai magyar ipari meghatározója volt az életem­nek. Szerencsésnek tartom, hogy életem legérzékenyebb időszakát igényes szellemi körben, kiváló tanárok gondvi­selése alatt tölthettem. A ma­gas követelményszint, ami az iskolát jellemezte, egyértelmű­en a mi előrehaladásunkat szolgálta, s olyan biztos alapo­kat adott, amivel bátran indul­hattunk az életbe - emlékezik vissza, s ehhez mi annyit tehe­tünk hozzá, hogy szavainak igazát pályájának alakulása is alátámasztja. Az érettségi után 1955-ben a Ziar nad Hronom-i alumíniumgyárba, szlovák kör­nyezetbe került. A tudásanya­ga megvolt, ezért könnyen be­illeszkedett. Kiváló munkájáért, magatartásáért megszerették a kollégái, a vezetői. Idővel szlovák nyelvtudása is tökéle­tesedett, s nem véletlen, hogy 1963-ban már Az energetikai részleg legjobb dolgozója cím­mel tüntették ki. A katonaság után visszake­rülve az alumíniumgyárba úgy érezte, hogy szakmai ismere­teit tovább kell bővítenie. 1963-ban jelentkezett a brati- slavai Műszaki Főiskola villa­mosmérnöki karának levelező tagozatára, ahol 1969-ben mérnöki diplomát szerzett. Még az államvizsga előtt meg­nősült, s feleségével együtt a dolgozók esti ipari szakközép- iskolájában kezdett tanítani Kassán.- Mint önálló iskola 1973-ig működött ez az intézmény. Jobb pályakezdést egy fiatal tanárnak az enyémtől el sem tudnék képzelni - vallja ezekről az évekről, majd hozzáteszi: - A diákok az üzemből minden nap konkrét problémákat hoz­tak, amelyeket az órákon pró­báltunk megoldani. Javaslata­inkat aztán kipróbáltuk a gya­korlatban, eldöntvén, hogy jó-e vagy sem. Ott, akkor egy csa­pásra megszerettem a peda­gógiát. Ehhez minden bizony­nyal az is hozzájárult, hogy iskolánkban igen jó alkotó lég­kör alakult ki. gyakran komplex ellenőrzé­sekkel is megbízták.- A kerület szakiskoláiban sok kollégám óráján részt vet­tem. Módomban volt az egyes tanítási módszerek jó és rossz oldalait is megismerni - mond­ja tárgyilagosan. - A tapaszta­latokat igyekeztem leszűrni. Úgy érzem, ezekkel is gazda­gítani tudom a mi iskolánkat. A mi iskolánkon Szelecz Gyula most már a magyar taní­tási nyelvű Schönherz Zoltán Ipari Szakközépiskolát érti, ugyanis háromszori próbálko­zás után 1978-ban élete nagy vágya teljesült azzal, hogy visszakerült az egykori alma materbe, ahol nagy szeretettel tanítja a mostani „iparistákat", s a múlt év októberétől mint igazgatóhelyettes az iskola ve­zetésében is részt vállal.- Visszakerülve egykori is­kolájába, az ember akarva- akaratlan összehasonlításokat tesz. Én azt tartom, hogy a mai fiatalok is ugyanolyan jók, igé­nyesek, mint mi voltunk, csak a helyzetük nehezebb. Rájuk ma már sokkal több információ zúdul, mint annak idején ránk. Ezek a fiatalok mindenre oda akarnak figyelni és nem tudják, hogy életüknek ebben a sza­kaszában mi a legfontosabb, amire a következő években szükségük lesz. Ezért tartom fontosnak, hogy a szelektáló képességüket minél előbb ki­alakítsuk. Elsődleges, hogy az információdömpingben tudja­nak tájékozódni. Ehhez szoro­san kapcsolódik, hogy megta­nítsuk őke tanulni, hogy tudják, mire kell összpontosítaniuk. Arra is ügyelünk, hogy ne maradjanak puhányok, akarat- erősek legyenek, időben ki­alakuljon értékrendszerük. / Jóllehet, Szelecz Gyula - mint mondotta - még ma is „műszaki embernek“ érzi ma­gát, de ehhez, úgy érezzük, fenntartások nélkül azt is hoz­zátehetjük, hogy jó tanár is. Valóban példás pedagógus, ahogy ezt a kitüntetése is jel­zi. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ szú 2 1984. IV. 27. Az ipariból az ipariba

Next

/
Thumbnails
Contents