Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-13 / 2. szám
E légedetlenkednek a kritikusok: kevés a csinos arcú, vonzó megjelenésű fiatal színésznő. Hiánycikk lett a dekoratív alkat és a női varázs - a főiskolák most már több éve ontják az „érdekesnek“ mondott arcokat. Egyenesen ritkaságszámba megy, ha a végzősök között egy-két nem mindennapi szépség is akad. Ha igen, rá is harapnak a filmrendezők. Főleg, ha nemcsak fotogén, hanem tehetséges is. Némák vty Rák Kati tavaly végzett a főiskolán; neve majdhogynem egyik napról a másikra vált ismertté. A Corneville-i harangok cimű zenés tévéjáték bemutatója óta egymás után kapja a filmszerepeket. Hangját lírai melegség, egyéniségét szembetűnő egyszerűsége teszi kellemessé. Szépségéből, akárcsak felka- pottságából, nem csinál nagy ügyet. Józanul, okosan ítéli meg maga körül a dolgokat. ♦ Farmernadrág, világos pulóver, villogó fülbevalók. Mosolygó arc, kacér tekintet, plasztikus mozgás. Visszafogott boldogság.- Mit gondol, nagy előnyt élvez a szépségével?- Egyáltalán. De nem is szeretném, ha ez lenne a fegyverem. Egyébként állítom: a kedves arc, a hibátlan alkat nem is mindig előnyös ezen a pályán. Egy szépnek mondott színésznőnél ritkán veszik észre, hogy a homloka mögött is van valami. Ez az oka aztán annak, hogy üres, semmitmondó szerepekkel bízzák meg, ahol csak a megjelenésén van a hangsúly. Szerencsére eddig egyetlen dívát, egyetlen mondén, csábító nőt sem kellett eljátszanom.- Ami késik, nem múlik.-Majd meglátjuk...Lehet, hogy harminc-, negyvenévesen én sem kerülöm el ezt a szerepkört. Most azonban egészen más feladatokra vágyom. Szeretném hasznát venni annak, hogy évekig zenére és balettra jártam. Szüleim ugyanis mindig úgy alakították az életemet, hogy a lehető legtöbb ragadjon rám.- Hogyan lett akkor mégis fotómodell?- Úgy, hogy az első felvételim kuHogy meddig megyek, rajtam múlik (Szabó Róbert felvétele) •+ darccal végződött a főiskolán. De mert erre a pályára készültem, semmiképpen sem akartam elfecsérelni az időt, ezért beiratkoztam a konzervatóriumba és hogy pénzem legyen, elkezdtem fotózni. Aztán bejutottam az operett-musical szakra és új időszak kezdődött az életemben.- Nem volt nehéz lerázni a pózokat meg a manírokat?- Nekem egyszerűen nem volt mit lerázni, mert mindig ügyeltem arra, hogy megőrizzem az egyéniségemet. Csak egyvalami okozott bajt a későbbiekben: megszerettem a mutatós ruhákat és vigyáznom kellett, nehogy kilógjak a sorból. Mert ha a tanáraim észrevették, hogy kiöltöztem, sosem felejtettek el a fejemre koppintani. Ez nem manökenképző, hanem színművészeti, mondták.- És leesett a fejéről a korona.- Nem esett le. Alkalmazkodtam a többiekhez. Ezen a pályán amúgy is lépten-nyomon alkalmazkodni kell. Aki nem képes erre, az elbukik. Ezt már a főiskolán belém sulykolták.- Mire hívták még fel a figyelmét?-Arra, hogy a diploma nem más, mint jegy a vonatra. Hogy meddig megyek, hol szállók ki, rajtam múlik.-Az útvonalat azonban előre meg kell választani.- Én primadonnaként szerettem volna elkezdeni a pályát, de máshogy alakult az életem. A film és a tévé került előtérbe. A Délibábok országában egy butácska, korrupt bakfist formálok meg, a Stiglincben egy finom kis úrilányt, a Rohamsisakos madonnában egy elkényeztetett, francia szakos egyetemistát, a Merényletben pedig egy kétség- beesett szépséget. A kitérőket tehát csöppet sem sajnálom. Az a fontos, hogy az ember megmérettetik és kiderül, mennyit bír. Ha hívnak, megyek, de ajánlani nem fogom magam senkinek.- Optimista?- Igen. Fejlődnöm kell, nagyon sokat játszani és akkor én is célba érek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Változások a műsorszerkezetben A Csehszlovák Televízió szerkesztőgárdája minden évben igyekszik úgy alakítani a műsor- szerkezetet, hogy az megfeleljen a nézőközönség legszélesebb rétegeinek. Közben természetesen igazodik az átlagnéző életritmusához, időbeosztásához, ez az a döntő szempont, amely meghatározza az egyes adások időbeni sorrendjét. A tévénézők hozzászólásait, javaslatait tartalmazó levelek és a különböző szociológiai felmérések nagy segítséget jelentenek ebben a munkában. Az 1983-as évhez viszonyítva az új évben kissé módosul a műsorszerkezet. Az első adásé alapjában véve változatlan marad. A tv-játékokat továbbra is hétfőn, csütörtökön és vasárnap sugározzák, a külföldi filmek és filmsorozatok kedden, pénteken és szerdán kerülnek műsorra. A szombat esti adás szórakoztató jellege továbbra is megmarad. Lényeges változások várhatók a második műsorban. A közkedvelt Fiatalok Tévéklubjának adásideje ugyan lerövidül, a megszokottól eltérően ezentúl csak 90 perces lesz, de ez a műsor ezután minden második pénteken jelentkezik. A péntek este egyébiránt elsősorban a fiataloknak kedvez, a Fiatalok Tévéklubján kívül ifjúsági tv-játékok kerülnek majd rendszeresen a képernyőre. A tizedik múzsa című sorozatot a szombati fömüsorban sugározzák, ennek újdonsága a Tessék választani cí- múprogram lesz, amelyben a nézők által kért filmek kerülnek vetítésre. A második csatornán ezentúl több gyermekműsort sugároznak és megismétlik az első műsor gyermekadásait. Szombaton bővül a hétvégi délelőtti adás ideje. Ezen a napon megismétlik az Azimut, a Kamerával az utakon című műsorokat. Vasárnap délelőtt gyakrabban kerülnek majd képernyőre sportközvetítések. Ezenkívül megismétlik a Fiatalok Tévéklubja pénteki adását. Az adásidő 6700 órára növekedik, ami annyit jelent, hogy hetente átlag 129 órán keresztül sugároz adást a tévé, a műsorok 80 százalékát színesben. Az adásidő egy- harmadát ismétlések adják. A tévé szerkesztői azt remélik, hogy az új műsorszerkezet elnyeri a nézők tetszését. (ib) A nnak idején a televízió megjelenése mindjárt óriási hatással volt a mindennapi életre: nem csupán a napi időbeosztást változtatta meg, de az emberek gondolkodására, magatartására, társasági életére is nagymértékben rányomta bélyegét. Szociológiai vizsgálatok egész sora tanúsítja, hogy egyes magatartásbeli manírok terjednek a televízión keresztül, a nézők akaratlanul is átvesznek bizonyos szófordulatokat kedvenc „tévésztárjaiktól“, akiknek a viselkedése is modellé válik számukra. Köztudott, hogy a különféle modellek fokozott mértékben hatnak a gyermekekre, hiszen egyéniségük még kialakulatlan, világképük befolyásolható. A tévé megjelenése előtt a gyermekek ismereteik nagy részét az iskolában szerezték meg, illetve a családban sajátították el a későbbi élethez szükséges tudást, magatartásbeli modelleket stb. A nevelés folyamatát elsőként döntően a film megjelenése befolyásolta, majd a televízió változtatta meg, mivel a heti egy-két mozinézést napi több órás tévézés váltotta fel. Felmérések tanúsága szerint a mai háromévesek csaknem egy órát nézik a képernyőt naponta, ötéves korban ez az időtartam kétóra, hat-tizenkét éves gyermekek pedig átlag három-négy órát tévéznek. Ennek megfelelően a tíz-tizenkét éves gyermekek már közel ötezer órányi tévézést tudhatnak maguk mögött, mire tizennyolc évesek lesznek, további ötezer órát töltöttek a képernyő előtt. Egyértelműen megállapítható, hogy a televízió az iskoláskor előtti gyermekek életében vezető szerepet visz, hiszen csaknem kétszer annyi idő jut a tévénézésre, mint anyu, apu vagy a nagymama meséjére. Régebben a nagycsaládokban elsősorban a család idősebb tagjai foglalkoztak legtöbbet a gyerekekkel, akik az ö meséiken nevelkedtek. IVIára ezt a szerepet nagyrészt a tévé vette át, a vibráló négyszög amolyan elektronikus nagyanyóként él a gyermekek tudatában. Nem is kell különösebben hangsúlyozni, hogy milyen felelősséget jelent a szülő számára, melyik műsort engedi nézni kiskorú gyermekének, tekintve, hogy bizonyos összefüggéseket a gyermekek rosszul értelmezhetnek, félreérthetnek, így egy-egy megfelelő film - különösen bűnügyi - hibás magatartásforma okozója lehet. A tévé hatása iskoláskorban sem csökken, a statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, hogy a tévé előtt eltöltött idő több, mint amennyit a diák az iskolapadban eltölt, sőt - az alvást leszámítva és természetesen figyelembe véve a munkaszüneti napokat is - ez Elektronikus nagymami a legfontosabb tevékenység. Mindemellett bizonyítható, hogy a felnőttek számára is szinte megfellebbezhetetlen szaktekintély a tévé, személyes vitákban nem egyszer a képernyőn elhangzott vélemény jelenti az utolsó szót. Ez a megállapítás a gyermekekre fokozottan érvényes, ami nagymértékben nehezíti az iskola, illetve a pedagógusok helyzetét, növeli a tévé szerkesztőinek felelősségét, különösen az ismeretterjesztő műsorok tartalmát illetően. Az ember ősi tulajdonsága a csodavárás, a misztifikálás, a tudomány által még fel nem derített jelenségekre vonatkozó hipozétisek bizonyított tényként való elfogadása. A minden érdekesen tálalt információra fogékony gyermekek nem tudnak különbséget tenni a tudomány és áltudomány között (sajnos a felnőttek nagy része is hajlamos inkább áltudományos magyarázatokat elfogadni), ezért a képernyőn nem lehet helye a tudománytalan ismeretterjesztésnek. Tévénézési szokásokat vizsgálva kiderül, hogy a felnőttekhez hasonlóan a gyerekek is „mindenevők“ - a mesefilmeken kívül csaknem mindent megnéznek, amire idejük van, illetve amit szüleik engednek nekik. A mai gyerekek a szó szoros értelmében beleszületnek a tévézésbe, csecsemőkoruktól órák ezreit áldozzák rá anélkül, hogy igazán megtanulnának tévét nézni. Sok múlik a szülőkön. Okosan vezetik-e rá gyermekeiket a válogatás „tudományára", a kornak megfelelő műsorok megtekintésére és a látottak helyes értelmezésére. A tévéműsor szerkesztésének, készítésének tudományát szervezett keretek között, felső szinten oktatják, az alkotó egyéniségek főiskolai diplomával a zsebükben szerkesztik, készítik a műsorokat, ezzel szemben szervezett tévé-pedagógiáról nem beszélhetünk. Megnyugtató megoldást csak abban az esetben lehetne találni, ha a zene- vagy irodalmi oktatás mintájára iskolai tananyagként bevezetnék a gyakorlattal egybekötött tömegkomunikáció oktatását is. A jelenlegi tévénézési adatok természetesen átmeneti jellegűek. Figyelembe véve az eddigi tendenciát és azt a tényt, hogy már ebben az évtizedben várható a műholdas műsorszórás megjelenése szerte Európában, jogos a feltételezés, hogy a jövőben nem csökkenni, hanem nőni fog a televízió előtt eltöltött órák száma, mivel az új technikai megoldással a szó szoros értelmében fél Európa tévéje a házhoz jön. A televízió műsorai révén köztudottan jelentős szerepet tölt be valamennyiünk életében és a jövőben csak növekedni fog ez a szerep. Az elektronika rohamos fejlődése lehetővé teszi már ma is, hogy a müsorköz- vetítő szerep mellett a tévé szolgáltatóként is működjön (képújság, adatbankrendszer stb.), ami előrevetíti, hogy éveken belül legfontosabb otthoni berendezésünk lesz. Mivel az elektronikai forradalom eredményeképpen napjainkban vezetik be az iskolai oktatásba a számítástechnika alapjait, elöbb-utóbb felvetődik majd a tömegkomunikáció oktatásának kérdése is, hiszen nem mindegy, hogy a gyermekek a tévét csak nézik vagy látják is. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 14 1984.1.13.
