Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-20 / 16. szám
í* Liptó ban a tizennyolcas számú országút hatalmas, fenyvesekkel borított hegyek között kanyarog. Krafovany után néhány kilométerre, balra kanyarodva érkeztünk meg Lubo eh fiába Az egykori fürdő- és nyaralóhely napjainkban elsősorban endokrinológiai intézetéről híres. Csak első pillanatban tűnik jelentéktelennek a község. A többnyire gyógykezelésre ide érkezők és a turisták sok-sok érdekességet fedezhetnek fel. Lubochna már a múlt század végén ismert fürdőhely volt. A helyi nemzeti bizottságon őrzött, a századfordulón kiadott utazási könyvben egy reklám így mutatta be: ,,Fenyőháza (Lubochna akkori neve, szerk. megj), állami gyógyfürdő és nyaralótelep a Nagy-Fátra völgyében, 450 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Modern hideggyógyvíz-intézetében fenyő-, sós-, szénsavas fürdő- kezelést nyújtanak. Javallva: táplálkozási zavaroknál, vér- szegénység, sápkór, köszvény eseteiben, légzöszervi bántalmaknál, a központi idegbetegségek különféle alakjainál.“ A királyi fürdófelügyelöség pazar szállodáinak és szórakozóhelyeinek szolgáltatásait ám csak a felső tízezerhez tartozók vehették igénybe. Az úri osztály egyik-másik tagja pedig saját vadászkastélyt, villát, nyaralót építtetett a festői környezetben. Jelenleg egyik-másik felújítva üzemek, intézmények dolgozóinak az üdültetését szolgálja. A falu arculatát már nem ezek a sajátos külsejű építmények szabják meg, hanem az új családi házakból létrejött utcasorok. Most már tudják, hogy át kellett volna menteni Lubochöa eredeti jellegét a mába, és csakis gyógykezelést nyújtó épületekkel bővíteni a meglévőket. A fejlődés ama iránya azonban, amely a második világháború után kezdetét vette, már nem fordítható vissza. A falu után mintegy 25 km-es hosszúságban folytatódó Lubochna völgyben is áll még néhány régebbi ház. Egykori erdészlakok ezek. Most is erdőgazdasági dolgozók lakják. A múltban az erdészeti szakemberek letelepedhettek a völgyben, de ók is csak egy bizonyos távolságban a luxusvilláktól. Azért tettek velük kivételt, mert szaktudásukra nagy szükség volt az erdőgazdálkodás szempontjából. Az urak erdészeiket távolabbi területekről szerződtették, éppúgy szolgáik egy részét is. A favágók a környék falvainak lakosságából kerültek ki, akik a fürdőhelyet messze megkerülő úton jártak munkába, hogy ne legyenek tanúi az Erzsébet-szállóban, a Bethlen-kastélyban, az Astoria villában folyó dínom-dánomnak. Ladislav Lovás, a hnb elnöke Salgótarjánból ide került erdészcsalád sarja. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után nagyapjához, Lovász mérnökhöz hasonlóan több délvidéki család maradt itt, mert biztos megélhetést nyújtott számukra a fakitermelés. Ezzel magyarázható, hogy Kelemen, Körmendy, Végh, Szabó stb. családnevek is előfordulnak a faluban, de ezek a családok beleolvadtak az itt élő szlovák lakosságba. Amikor Ladislav Lovás 1972-ben a falu élére került, a fürdőhely régi fénye már alaposan megkopott. A két világháború közt előtérbe került az erdőgazdálkodás, csak a meglevő épületekben folyt gyógykezelés, újakat nem építettek melléjük, tatarozásukra nem sokat költöttek. A második világháború után pedig egyre több környékbeli család költözött be a megüresedett villákba. Ez idő tájt és még utána is sokáig az országépítő munka mellett üdülésre aligha gondolhatott bárki is. A családi házak gyarapodása nyomán a későbbiekben egyre több villa maradt sorsára hagyva, kikezdte őket az idő vasfoga. Az egykori Erzsébet-szállót, amelyet 1918-ban Bratisla- vának neveztek el, az Egészségügyi Minisztérium endokrinológiai intézetté alakította át, ahol kórházi jelleggel Festői környezetben fekszik Lubochna (Emanuel Lovás felvétele) <---------------------------------------------------------------a belső elválasztásé mirigyek megbetegedéséit gyógyítják. Ennek az intézménynek köszönhetően - bár fürdőkezelés itt nem folyik - újra fürdőhellyé nyilvánították Lubochiiát. Ez egyben azt is jelentette, hogy ezután ennek a besorolásnak megfelelő költségvetésből fejleszthették a községet. Azonban olyan nagy volt a lemaradás, és olyan sok a tennivaló, hogy a kiutalt összeg a szükségleteket alig- alig fedezte. Most a távlati fejlesztési terv megvalósításához újabb támogatást kapnak, előnyös kamat mellett pedig hiteleket vethetnek fel. Vajon mibe fektették az elmúlt tizenkét év alatt - Ladislav Lovás hivatalba lépése óta - a pénzt? A hnb elnöke elmondotta, hogy huszonkét olyan régi épületet újítottak fel, amelyet a múltból örökölt a falu, s amelyeket még meg lehetett menteni. Ezeknek egyike a Kollár-ház, amelyben 1921. január 16-17-én tartotta meg kongresszusát Szlovákia és Kárpátalja szociáldemokrata pártjának balszárnya. A hetvenes évek elejére a lakosság száma már elérte az ezret, (gy hát több középületre is szükség volt. Óvodát létesítettek, bővítették az alapiskolát, éttermet, tornatermet építettek hozzá, továbbá új egészségügyi központ-, sportpálya-, úszómedence, télen is üzemeltethető turistaszálló épült. Felújították a siterepet és a sífelvonót is. A távlati fejlesztési terv szerint további régi épületeket mentenek át a jövőbe. A műemlékké nyilvánított malomban vendéglőt rendeznek be oly módon, hogy nem változtatnak az eredeti építészeti stíluson. Továbbá új szálloda, áruház, szolgáltatóház épül, mert a meglevő Fátra-szálló befogadóképessége kicsi, a többi létesítményt pedig a lakosság és az átmenetileg itt-tartózkodók hiányolják. A mozihelyiség, amelynek tatarozása mintegy félmillió koronába került, hamarosan üzemképes lesz, a polgári ügyek testületé munkájához szükséges középület is elkészül a közeljövőben. A község lakosai sajnálják, de mások figyelmét sem kerüli el, hogy a falu mellett folyó Vág medrében bűzös lé hömpölyög tova. Csupán bízni lehet abban, hogy a Ruzomberoki Cellulóz- és Papírgyárban és a V. I. Lenin Gyapotfeldolgozó Üzemben, - ezek szennyezik a Vág vizét -, a mostanában üzembe helyezett tisztítóberendezések mellé továbbiakat szerelnek fel. Kézenfekvő tények bizonyítják, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idején az itt élőket szociális s egyéb igazságtalanságok érték. Erre vezethető vissza, hogy már a századfordulón is éles osztályharc folyt a munkásság és elnyomóik között. Környezetvédelem szempontjából azonban megszívlelendő tanulsággal szolgált a századforduló. A Lubochnanka hegyipatak mentén a törpe vízerőmű 1904-ben épült és egy keskeny nyomtávú villamos vasút üzemeltetéséhez szolgáltatott villamos áramot. A vasút a környékbeli erdőkből kivágott fát szállította rendeltetési helyére. Azért villamosították, hogy a gözmozdony füstje ne szennyezze a levegőt. A hnb elnöke elmondotta, hogy a 25 kilométeres szakasz a leghosszabb villamosított vasút volt a Monarchia területén, és a világ akkori villamos vasútjainak 12 százalékát képezte. Lubochnai látogatásunk azzal a tanulsággal is szolgált, hogy sose alkossunk magunknak véleményt az első benyomás alapján, csakis alaposabb vizsgálódás után vonjunk le következtetéseket. Lubochiíában az elmúlt tizenkét év alatt nagy erőfeszítések történtek a községfejlesztés terén, s a folyamatnak még nincs vége. Minden jel arra utal, hogy Lubochna néhány év múlva fürdőhelyhez méltóbb külsővel fogadja majd az ideérkezőket. KOVÁCS ELVIRA i DIÁKKÉNT FOGOTT FEGYVERT 7 'l ötvenhét éves, de még mindig a néphadsereg tiszti egyenruháját hordja. Milan Pomekaő mérnök ezredes, a Klement Gottwald Katonai Politikai Főiskolán tanít. Minden tudását latba veti, hogy a hallgatókat megtanítsa a harci tudományokra, igyekszik átadni gazdag élettapasztalatait. Kevesen tudják róla, hogy alig tizennyolc évesen részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Szerény, kötelességtudó tisztnek, illetve pedagógusnak tartják munkatársai és a hallgatók is.- Banská Hondrusában születtem. A három gyerek közül én voltam a családban a legfiatalabb - kezdi el élete útjának felelevenítését. - Bár szűkösen éltünk, szüleim mégis úgy határoztak, hogy beíratnak a Banská Stiavnica-i állami gimnáziumba. Naponta tizennyolc kilométert gyalogoltam. Főleg rossz idő esetén volt ez nehéz, de összeszorítottam a fogam, a legnagyobb hófúvásban is iskoláiba mentem.- Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés, abbamaradt a tanítás - folytatja. - Nem nagyon tudtuk mi történik tőlünk távolabb. Szeptember közepén a településünket elfoglalták a fasiszták. A faluban többen voltunk, akik el szerettünk volna jutni a partizánokhoz, de nem volt összeköttetésünk. Az egyik délután a ház előtt pipázó nagyapám kezét szétlőtték a fasiszták, s ekkor barátommal eldöntöttük, hogy Kovácovába megyünk, mert azt hallottuk, hogy ott partizándandár alakul. Nem tévedtek. A szóban forgó helyen szerveződött a Ján Nálepka partizándandár. Hamar megkapták beosztásukat. A rajparancsnokuk a katonai gimnázium egyik diákja lett. A tíznapos kiképzés alatt megtanulták, hogyan kell kézifegyverből, géppuskából, páncéltörő puskából lőni, kézigránáttal megsemmisíteni az ellenséget. Aztán Ziar nad Hronom térségébe vezényejték a dandárt, hogy a felkelés szíve felé előretörő fasisztákat feltartóztassák. Ott esett át a tűzkeresztségen. Erről ezt mondja:- A túlerővel folytatott többnapos harc után visszavonultunk. Sok bajtársamat vesztettem el, ekkor láttam először, milyen pusztító a háború. Újra feltöltötték az állományunkat, rendbe tettük magunkat s indultunk Babina térségébe. Ekkor már golyószórót kaptam. Alighogy beástuk magúnkat, jött a támadás. Az erős tüzérségi tűz megtizedelte sorainkat. Kezén-lábán megsebesült. Elvesztette eszméletét. Amikor újra magához tért, látta, hogyan végeznek a halálfejesek a sebesültekkel. Halottnak tetette magát, ez mentette meg életét. Belerúgtak, hajánál fogva megemelték a fejét, aztán tovább mentek. Amikor beesteledett, fel- tápiászkodott, s ha nehezen is, de elindult. Vérnyomot húzva maga után ment mindaddig, amíg partizánjárórrel nem találkozott.-A zvoleni kórházban kötöztek be, majd annak kiürítése után Hronecba kerültem. Egy hét múlva innét is menekülnünk kellett. Egy orvos vezetésével egy hegyi menedékházban töltöttünk néhány napot. A Öumbier alatt jártunk, amikor az orvos úgy határozott, hogy szóródjunk szét, mentsük az életünket. Az egyik bajtársammal hazafelé vettük az utunkat, de Medzibrodban a németek elfogtak. Mivel katonai egyenruha volt rajtunk, azt mondtuk, katonák vagyunk. Sebe elgennyesedett, így a fogolytábor helyett a Banská Bystrica-i kórházba (A szerző felvétele) szállították, ahonnét néhány hét múlva megszökött. Ezúttal szerencsésen hazaért. Hol itt, hol ott bújt meg. Legszívesebben visszament volna a partizánokhoz, de a sebesülés miatt maradnia kellett. így érte meg a felszabadulást Még lábadozott, de segített a szovjet csapatoknak lőszert szállítani. Aztán újra beült az iskolapadba. Diákként vették fel a párttagok sorába.-Egy év késéssel, 1948-ban leérettségiztem - mondja. - Túl voltunk a februári eseményeken, s az elvtársak azt javasolták, hogy jelentkezzek hivatásos tisztnek a néphadseregbe, ott van rám szükség. Én is úgy éreztem, hogy ez a kötelességem, s még az év őszén magamra öltöttem az egyenruhát. A kétéves tiszti iskola elvégzése után Pardubicében kezdtem meg csapattiszti szolgálatomat. Hamarosan egy légvédelmi üteg parancsnoka lett. Értette a mesterségét, szerette a fegyvernemet. Közben egyéves iskolát végzett a Szovjetunióban, majd a bmói katonai akadémián szerzett mérnöki diplomát. A négytagú család többször költözött, követték a családfőt állomáshelyeire. Amikor az egyik ezred parancsnoka volt, elnyerték a fegyvernem kiváló egysége címet. Milan Pomekaő nemcsak mint parancsnok állt helyt, a pártmunkából is mindig kivette a részét.- Azt hiszem, szigorú parancsnok voltam - vallja magáról. - Mindig megköveteltem, hogy a parancsot végrehajtsák, hogy az egységemben rend és fegyelem legyen. Ennek ellenére nem zárkóztam el beosztottjaim elől. Ha problémájuk akadt, igyekeztem segíteni. Úgy éreztem, hogy szerettek a katonák, s ez egy parancsnoknak nagy elismerést jelent. A Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémián 1972 óta tanít. Számos pártfeladattal bízták meg, évekig dolgozott az SZLKP KB aktivistájaként. Nem tud tétlenül élni. A Karlová Ves-i lakótelepien is az Antifasiszta Harcosok Szövetsége alapszervezete vezetőségének a tagja.- Maholnap nyugállományba vonulok, de nem maradok munka nélkül - állítja határozottan. - Amíg erőm és egészségem engedi, hasznos akarok lenni a társadalomnak. Több idő jut majd arra is, hogy a fiatalok közé járjak, s az egykori harcokról beszéljek nekik. Példás tanító, Az építésben szerzett érdemekért kitüntetés, s további hat emlékérem kitüntetettje. Türelmetlenül várja, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója alkalmából találkozhasson egykori harcostársaival. NÉMETH JÁNOS si 1984. IV. 2 í'IIH
