Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-04-13 / 15. szám

* (TÖRÖK NÉPMESE) Volt egyszer egy nagyon szegény fiú, aki mindig panaszkodott, hogy mennyire szegény.- De jó lenne gazdagnak lenni! - sóhajtozott gyakran. - Milyen boldogan élhetnék, és soha sem kellene dolgoznom - mondta egyszer egy öregembernek, aki éppen megállt a házuk előtt.- Miért panaszkodsz? Nem veszed észre, hogy te is gazdag vagy? - kérdezte szerényen az öregember.- Én gazdag vagyok? - nevetett a fiú. - Hol az én gazdagsá­gom? - kérdezte csodálkozva.- Milyen szép egészséges a szemed! Mit kérnél érte?- Nincs annyi pénzed, amiért odaadnám - mondta a fiú méltatlankodva.- Jól van fiam, megértelek. Akkor add el nekem az egyik kezedet, arannyal fizetek érte - ajánlotta az öregember. J Nem, azt sem adom - mondta felháborodva.- Most már elhiszed nekem, hogy gazdag vagy? Hidd el nekem, hogy az egészség a legnagyobb gazdagság. Dolgozz becsületesen és mindened lesz. Az egészségedre pedig nagyon vigyázz - mondta bölcsen az öregember, és elment. RATIMORSZKY GYULA fordítása GONDOLKODOM, TEHÁT... Csigaszámtan ■ 1 ■ 4 ■ . 1 ■ — = • ■ • • • Írd be a műveleti je­lek közé a hiányzó számokat úgy, hogy ha a műveleteket kí­vülről befelé haladva a sorban elvégzed, vé­gül az előre beírt 2 le­gyen az eredmény! A számolásnál csiga­vonalban kell haladni. TEKERÉS Próbáld ki, hogy vajon merre kellene tekerni a bal szélen látható (fehér ala­pon fekete koronggal je­lölt) kart, hogy a súly fel­felé emelkedjék! Villámcsapás Milyen messze csapott le tőlünk a villám, azt viszonylag igen köny- nyen meghatározhatjuk. A fény 300 ezer kilométer utat tesz meg egy másodperc alatt, ezért gya­korlatilag úgy tekinthetjük, hogy a villám épp akkor fénylett fel, amikor a belőle származó fény elérte a szemünket. A hang vi­szont csak 330 métert tesz meg egy másodperc alatt. Ha a villám- csapás és a dörgés között, mond­juk, három másodperc telt el, ak­kor a dörgés hangja 3x330 = 990 méteres utat tett meg addig, amíg eljutott hozzánk. Tehát a villám- csapás csaknem egy kilométer­nyire történt. SZABÓ LŐRINC Az ég az ablakon Szemközt, egy magas ablakon bukfencet vetve, fönt, a kék üvegtáblákon megjelent ma délelőtt az ég. Fönt, a legfelső emelet ablaka azt villogta le, mint egy periszkóp tükre, azt üzente le, ide a mély udvarba, ahová nem jutnak arany sugarak, hogy bár innen nem látni, van ég is és süt a nap. Egész lelkem az ablakon, az egész ablakon az ég: hogy került össze ily hamar ez a két messziség? Bántott, kigúnyolt az a kék? Vagy biztatás volt, üzenet? Nem is tudom, oly hirtelen jött és oly jólesett, hogy még alig találkozott szemünk az ablak üvegén, máris nevettünk csöndesen, az ég meg én. MEGFEJTÉS A március 30-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 1. a bálna, 2. Nyertesek: Dimitrov Mónika, Szene (Senec); Kosztolányi Szilvia, Őrsújfalu (Nová Stráz); Szabó Julianna, Batka (Bátka); Hodosi Katalin, Dunaszerdahely (Dunajská Streda); Hajdúk Emese, Nagykapos (Veiké Kapusany). X. Hogyan lettek társaink az állatok Azt már tudjuk, hogy az ősember vadász volt. Azt azonban nehéz lenne megálla­pítani, hogy az ember mikor vált állattenyésztővé. Valószí­nű, hogy sok tízezer évvel ez­előtt, még a neandervölgyi em­ber indult el ezen az úton, éspedig úgy, hogy medvebo- csokat fogságba ejtett, egy ideig nevelte, majd levágta és elfogyasztotta őket. De ez még nem nevezhető állatte­nyésztésnek, csupán egyszerű állattartásnak. A második lé­pést az állattenyésztés felé ak­kor tette meg, amikor a gazel­la- és antilopnyájakat nyomon követte, s akkor ragadt ki közü­lük egyet-egyet, amikor szük­sége volt rá. Illetve nem csu­pán neki, hanem a közösség­nek, mert az ilyen vadászathoz egy ember kevés lett volna. Amikor aztán a jégkorszak hó- és jégtakarója északabbra húzódott, és feljebb a hegy­csúcsok felé, mintegy tízezer évvel ezelőtt a völgyeket és síkságokat benőtte a vadgabo­na. E növény pedig kitűnő táp­lálékul szolgált a vadkecskék­nek, juhoknak. De amíg az em­ber rájött, hogy a gabonát nemcsak aratni lehet, hanem vetni is, azaz termeszteni, ad­dig eltelt egy-két ezer év. Kö­rülbelül ezzel egyidóben tért rá a kecske és a juh megszelídí­tésére. Előbb csupán „élő hús“ tárolása lehetett a célja; később ezekkel a állatokkal ta- postatta bele a magvakat a fel­túrt földbe. Egyes sziklarajzok, agyagba vésett képek arról ta­núskodnak, hogy a kecskékkel ekét is húzatott. Már amennyi­re eke volt a a kampós bot, amelyet utánuk kötött. A juhval, kecskével egyidó­ben szelídítette meg a sertést és a kutyát. Az utóbbi talán önként csatlakozott az em­berhez. Vitatják a tudósok, hogy ezeknek a háziállatoknak egy vagy több fajta ősük volt. A kecskéről kijelenthetjük, hogy a bezoárkecske leszár­mazottja. A házijuh ősalakja, több mint valószínű, a kisázsiai muflon (Ovis ammon) volt. Na­gyon sok vita folyt a kutya körül. Némely szakemberek ál­lították, hogy származhat a hi­énától, sakáltól, valamiféle vadkutyától (amire egyébként semmiféle bizonyíték nincs). A legvalószínűbb, hogy a ma élő kutyafajták kivétel nélkül a farkastól (Canis lupus) ered­nek. Erre utalnak a legrégibb temetkezési helyeken talált ál­lati csontvázak, de nemcsak ezek. Ma van kialakulóban egy érdekes természettudományi ág, az etológia. Magyarra for­dítva azt jelenti: állatviselke- déstan. Tehát azzal foglalkoz­nak e furcsa tudomány műve­lői, hogy megfigyelik az állatok viselkedését és bizonyos kö­vetkeztetéseket vonnak le be­lőle. Hadd mondjak erre egy példát! Ugye, ti is láttátok már, hogy a kutya este, mikor pi­henni tér, elkezd körbeforogni, s erősen topog a lábával, mint­ha fészket akarna készíteni magának, pedig teljesen sima alatta a talaj. Azt állítják az etológusok, hogy ezt a szoká­sát még farkas korából őrizte meg. Mozdulatai be vannak programozva a génjeibe. Nem ő, hanem a kromoszómái em­lékeznek sokezer évvel ezelőtti múltjára, szokásaira, amikor a farkas „ősatyának“, ha nem akart megfagyni, fészket kellett taposnia a hóban, esetleg a sztyeppéi fűben. Egyébként így pihennek le a ma élő farka­sok is. Higgyük el e mesének is beillő állítást? Higgyük. De aki teheti, maga is figyelje meg az állatokat! CSICSAY ALAJOS „Gyökérvadászaton“- tilalmak nélkül Sok gyermek és felnőtt vesszőparipája a gyökérgyúj- tés. Tulajdonképpen egész év­ben végezhető tevékenység, azért mégis legalkalmasabb az őszi levélhullajtás és a tavaszi lombhajtás közötti, hómentes időszak, mivelhogy máskor a lombsátor sok mindent elta­kar. A szemfüles „vadászt“ persze ez nem gátolhatja. A gyökérgyújtés a jó megfi­Kökorszaki Vénusz Nyújtózó figura gyelöképességen kívül képze­lőerőt is igényel, enélkül nehe­zen látnánk meg egy-egy nyers, a természet által alakí­tott „fadarabban“ a természe­tes hasonlóságot - valamihez. Szándékosan hangsúlyozom a természetest, ugyanis azok a legértékesebb gyökérpéldá­nyok, melyeket csak tisztítani és tartósítani kell, faragással alakítani nem. Az utánfaragás azonban nem minden esetben kerülhető el. Hogyan lesz, lehet az erdő­ben heverő gyökérből megbe­csült „alkotás“? A kiszemelt darabot helyben megtisztítjuk a földrögöktól, esetleg lehánt- juk róla a könnyen leváló kér­get. Otthon aztán alaposan megmossuk a „trófeát“ és las­san, nem túl meleg helyiség­ben szárítjuk, különben megre­pedezhet és alakja is változ­hat. Ha a szárítás után a ké­reghántás mellett döntünk, és az nehézséget okozna, aRkor újra nedvesítünk és szárítunk. Csak türelmes, apró részletek­ben végzett hántás vezet jó eredményhez. A kiszáradt gyökeret tartó­síthatjuk színes pácolással (legritkábban), lenolajban tör­ténő áztatással, leggyakrab­ban azonban lakkozással. ízlé­sünk szerint választhatunk fé­nyes vagy matt bevonatot. Az acetonos oldószereket tartal­mazó lakkok (a fényes CELO- LESK C 1037, a matt CÉLO­MAT C 1038, oldószerük C 6000) száradási ideje na­gyon rövid, szellós helyiség­ben mintegy tíz perc, ezért fő­képpen a kezdőknek ajánlhat­juk. Az olajos lakkok (fedő, fé­nyes O 1108 és a hajóburkoló fényes 01109, oldószerük S 6006) sokkal időtál lóbbak, és, úgymond üvegszerú bevo­natot képeznek. De vigyáz­zunk, szép felületet csak akkor kapunk, ha teljesen száraz a fa, és a lakkot több rétegben - megvár­va, míg az előző tel­jesen megszárad- visszük fel. A ta­pasztalt gyökérgyűj­tők gyantalakkal is dolgoznak. Még a lakkozás előtt kell eldönte­nünk, hogy a gyöke­ret falra akasztjuk-e vagy valamilyen talpra rögzítjük. Az első esetben alkal­mazhatunk egysze­rű, becsavarható ka­rikákat, esetleg át­fúrjuk a gyökeret és díszfonállal akaszt­juk a falra. A talap­zatok alapanyaga lehet fa, fakéreg, melyhez a gyökeret ragasztóval vagy csavarokkal rögzít­hetjük. A talapzat al­jára ne felejtsünk el itatóst vagy véko­nyabb filcet ragasz­tani, hogy megvéd- jük a bútor felületét, amelyre a gyökér- immár dísztár­gyunk - kerül. LEHEL ZSOLT Kígyó támadóállásban á * # ÚJ szú 18 1984. IV. 13. Viking hajó evezők nélkül (A szerző felvételei) Oroszlán

Next

/
Thumbnails
Contents