Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-13 / 15. szám
A Kirovecem egyenletesen működik, mint a fiatal szív. Kipufogójából kék füstkarikák szállnak. Felröppennek, keringenek, majd szertefoszlanák a forró levegőben. Azelőtt észre sem vettem őket, most azonban gyönyörködöm bennük, olyan szépek. Karika, karika, még egy karika... Tíz... húsz... harminc karika, ötven... Száz! Forog a hajtómű lendkereke, négyszáz fordulatot tesz egy perc alatt. Percenként négy- százszor: ,,tuk-tuk“... Vajon hányat ver percenként a szívem? Nyilván annyit, mint a Kirovec, négyszázat, semmivel sem kevesebbet. Egy-kettő, egy-kettő... Tuk-tuk, tuk- tuk... Nem, a szívem hevesebben ver, ener- gikusabban, percenként ezret... Ma nagyon jó kedvem van, örülök mindennek. Megjött Ocsir. Dinnyét hozott. Kerek a dinnye, kerek Ocsir kedves arca is. Mikor felszeletelte a dinnyét, szemünk elé tárult a gyümölcs vörös, bőlevü húsa. Rajta vékony, fehér cukros réteg, mintha zúzmara borítaná. Micsoda kitűnő dinnye! Két pofára esszük. Hallgat Ocsir, hallgatok én is, nem érünk rá és nincs mit beszélnünk, kitűnően érezzük magunkat. Mikor jóllaktam, megköszöntem Ocsirnak a dinnyét. — Ne siess - állított meg Ocsir, és ravaszkásan elmosolyodott.- Mi van?- Szálljunk le... A vezetőfülkében, ahol dinnyéztünk nagy a zaj, az embernek meg kell erőltetnie a hangszálait, ha mondani akar valamit. A karburátor, mintha melege lenne, szakadatlanul liheg: fuf-puf, fuf-puf. A munkától felhevülve bosszúsan dohog a hajtókar a hengerben, bizony, nem könnyű forgatni a főtengelyt. A dugattyúról meg ne is beszéljünk, az folyton erőlködik, teljes erejéből igyekszik. Mikor kimásztunk, Ocsir vidáman így szólt:- Perdüj táncra!- Miért?- Táncolj csak, majd megtudod - erőlködik Ocsir.-Tudod, hogy nem tudok táncolni.- Meg kell tanulnod, öregem. De addig csak táncolj, ahogy tudsz.- Nyögd már ki, mi van. Különben... - Kihúztam zsebemből egy hosszú csavarkulcsot és megfenyegettem Ocsirt.- Ma este rendezvény lesz.-Hol?- Szjani Ekenben.- Mi a fenének ez a sok ünnepség? Ocsir feikacagott:- A szűzföldek meghódítóinak tiszteletére.- Hülyeség! Mennyit lehet még ünnepelni? - háborogtam.- Ne dohogj... nem minden ünnepség egyforma. A múltkor mi jöttünk össze, most a vezetőség rendezi. Hivatalosan, beszédekkel, úgy mutatkozik, hogy prémium is lesz... De ez már nem a te dolgod. Tőled csak egyet kérnek: mondd meg, eljössz vagy nem jössz el?- Ha te elmész, én is elmegyek.- Rendben - mondta jelentőségteljesen Ocsir és távozott. Azt szokták mondani, hogy az idő megállíthatatlanul folyik. Vagyis a perceknek és az óráknak egymást felváltva el kell múlniuk. Hát akkor a nap miért áll egy helyben, miért nem hagyja el az eget? Mikor lesz már este? Mikor lehet már kikapcsolni a motort? Úgy veszem észre, mintha lustábban működne; az egyik koppanástól a másikig egész örökkévalóság telik el. Elalszik nekem, vagy mi a fene? Próbálom számolni az ütemet. Nem, a motor ugyanúgy igyekszik, mind eddig. Hát akkor mi a baj? A mellemre teszem a kezem, érzem, hogyan kalapál a szívem. Egy-kettő, egy-kettő... Zan-da, Zan-da, Zan-da... A szív nem csöndesedik, hanem tovább siet, ahogyan már reggel óta is tette... Dobog a szív, kopog a motor, de nem egy ütemre. Igen... a gépnek nincs miért sietnie... Hát a szívnek? Kihez igazítod a ritmust, te szív? Vigyázz, nem vagy vasból! Nem tudom, hogyan, de valahogy azért kivártam az estét. Ocsir értem jött, együtt indultunk Szjani Ekenbe. Mikor beértünk a faluba, először benéztünk hozzánk. Anyám elcsodálkozott, hiszen nemrég voltam otthon, s már megbékélt a gondolattal, hogy két hétnél hamarabb aligha jövök.- Anya, hol az öltönyöm? Anyám még jobban csodálkozott.- Az öltönyöd... A nagybátyádnál. Jól tudod, minek kérdezed. A háború egyik legelső napján apám Asztrahanyba utazott, eladta tehenünket a vásáron, és öltönyt vett nekem. Ez volt életem első öltönye. Takarékos apám olyan ruhát választott, hogy egyhamar ki ne nőjem. Hogy az öltöny ne maradjon kihasználatlanul, átadtuk az unokatestvéremnek, hordja egyelőre ö. Ám hamarosan behívták katonának, és az öltönyt ideiglenesen nagybátyám másik fia kapta meg. Na ez már azért túlzás! Meglehet, hogy így nem is kerül rám a sor. Anyám egyszer ugyan megígérte, hogy elhozza az öltönyt, de nyilván nem volt rá érkezése. Ocsir vigasztalni kezdett:- Minek az öltöny ebben a melegben? Majd ősszel hordhatod. Mit tehettem? öltöny nélkül mentem el. A klubba alig lehetett beférni. Régen nem gyűlt össze ennyi nép. Az előcsarnokban egy csomó erős lámpa, forró fény ömlik belőlük. Csupán egy kis képzeleterő kell hozzá, és máris úgy tűnik, hogy a klubban nappali világosság van. Végig- iártatom szemem a jelenlevőkön, összeszorul a szívem. Belépek a terembe. Aztán a könyvtárba. Agyamban egyetlen kérdés dübörög: hol van Zanda? hol van Zanda? hol van? Szívem csüggedten dobolja a választ: nincs itt, nincs itt, nincs itt... Lábam helyiségről helyiségre visz, mintha valaki ellentmondást nem túróén vezényelné: menj, menj, menj! És nekem is azt diktálja: keresd, keresd, keresd! De hova menjek, hol keressem?... Ocsir együttérzően.pislog rám, megadó- an jön utánam. Bensőm lassan felforr. Ráadásul odalép Indzsja Bokajev és elkezd gyúnyolódni:-Szervusz, Badma. Tudsz már táncolni?- Mi közöd hozzá? - felelem vicsorogva.- Csigavér - szól Ocsir rendíthetetlen nyugalommal, és bevonszol a terembe. Gsaknem valamennyi pad el volt foglalva. Az egyik utolsó sorban helyezkedAlekszej Balakan* szünetet tartott a beszédében, ivott egy korty vizet. Villámgyorsan fölpattantam, és gyors léptekkel a kijárat felé törtettem. Az előcsarnokban az ablak mellett Zanda állt. Mellette Menkja. Ha Zanda egyedül lett volna, rögtön odalépek hozzá, így azonban a lábam gyökeret vert. Menkja szemmel láthatóan felfogta zavaromat, és visszament a terembe. Félénken teszek egy-két lépést, közeledem Zandához, megállók mellette. A lány hallgat és kibámul az ablakon. Én azonban biztos vagyok benne, érzi, hogy ott állok mögötte. Mondanon kéne neki valamit, de mit és hogyan mondjam? Még a nevét sem mertem kiejteni. A lány hirtelen megfordult, megfogta a kezem, megszorította, és belecsúsztatott valamit a tenyerembe. Mire felocsúdtam, már eltűnt a klub ajtaja mögött. Utánairamodtam, kiszaladtam a sötét utcára, de már sehol sem láttam. Meg se nézve, mit nyomott Zanda a kezembe, visszabotorkáltam a terembe.- Mi történt? - kérdezte Ocsir, mikor leültem mellé. sohasem I; most keleti villant föl a I jól látható, lehet közén a szemem I Fénylő gurult végig Ha lehet hin a pillanatba búcsút vett Mintha í- az égite- peregne csodálatos, laknak még Melyik lánc hold alatt ménykedne Azt, amit ér kivártam, e esetre eljöt tudtam, mit noha meg még sok i: előttem... Kinyitotta első szerel tünk el. Ekkor odaült mellém Menkja Boldireva. Izgett-mozgott, mintha tűkön ülne. Már kezdett bosszantani. Odahajolt hozzám és a fülembe súgta:- Menjünk ki egy percre.- Minek?- Gyere csak, nem fogod megbánni... Na, ez aztán jól rámakaszkodott, gondoltam.- Maradj veszteg!- Furcsa alak vagy! - emelte fel a hangját Menkja. - Odakint várnak rád, te meg itt acsarogsz.- Ki vár? - kérdeztem még dühösebben.- Ha kijössz, majd meglátod... Találgatni kezdtem, ki várhat. Hű de bamba vagyok! Menkja nem véletlenül jött ide hozzám. Nyilván nem csalogat ki ccsak úgy, viccből az utcára. Mozdultam, hogy felálljak, de Ocsir megragadta a karom: - Maradj.- Mindjárt visszajövök.- Maradj veszteg, ha mondom... Már kezdődik... Utána majd kimehetsz. Mialatt huzakodtunk, Menkja eltűnt. Nem tudtam nyugodtan ülni a helyemen. Biztos voltam benne, hogy Zanda vár odakint. Oda se figyelek, mi történik a színpadon, valami kifelé húz.- Figyelj - sziszeg mellettem Ocsir. Tarha Ulumdzsijev kolhozelnök éppen Nem válaszoltam. Zanda nevét ismételgettem magamban, izgalmamban megszédült a fejem, úgy éreztem, mintha a szemem előtt forogna a terem. Helyet változtattam, ám ez sem segített, mindössze annyi történt, hogy a színpad, az előttem ülő emberek meg a lámpák a másik oldalra billentek. Égett az arcom, halántékomban dü- börgött a vér. Nem voltam képes tovább a helyemen maradni.- Hazamegyek - súgtam Ocsirnak.- Hogyhogy ilyen hirtelen? Még csak most kezdődik a műsor...- Nem érzem jól magam. Ocsir a homlokomra tette a kezét:- Mintha lázad lenne. Gyere, elkí- sérlet.- Nem kell - próbáltam elhárítani. - Magam is hazatalálok.- Nem engedlek el egyedül. Kimentünk a folyosóra, s ott végre sikerült rábeszélnem Ocsirt, hogy maradjon. Zengett-bongott a szívem, a lelkem. Körülöttem gyönyörű volt minden. Felhe- vült arcomat cirógatta a hűvös éjszakai szél. Biztatóan hunyorítottak felém a csillagok. Mennyi csillag van az égen! Az ott, a legfényesebb az enyém... Látod, Zanda? Keresd meg azt a csillagot, hadd legyen a tiéd is. Azt a másikat pedig még küszöbén. , lámpafényb Odaléptem s ahogy ki; hajtottam e a munkát, s mogatott. Kisvártah- Miért jö Mit monc tam érzelmi rajtuk, azok rosabban t kezdtem. S; nul is bőse szerre szég- Mi var anyám. - B Megpróbi fordultam.- Mi van dőlj. arra, he a családbar günk. öcsé lyett apjukr emberré ne' ge, nem h< nem hátrálh letesen, bá segítened a magadat tá holnap talál Egy idő óta furcsa dolgok történtek a B lépcsöházban. Előbb csak Kondor panaszkodott a földszinti kettes lakrészből, hogy esténként valaki vagy valakik becsöngetnek, és mire ajtót nyit, se híre, se pora a csengetőnek. Egyszerűen eltűnik, mint a kámfor. Valószínű, valami hitvány kölyök szórakozik ilyenformán, vélekedett Gyetvai szomszéd, a hármas lakrészből, aki már fél kilenckor ágyban szokott lenni; mélyen alvó, és különben is, vacsora után ki szokta kapcsolni a csengőjét, őt az égvilágon senki se zavarhatja olyankor. Kondor elhatározta, meglesi a csengőbetyárt, és ellátja a baját. Fél tizenegyig üldögélt az ajtó előtt, akkor elnyomta az álom. A csengő: bim-bam! - felriasztotta, nagyot ugrott. Nosza, hamar kinyitni az ajtót, kiugrani a félméteres léccel, melyet még a parkettezök hagytak itt, és: supp! Ha lett volna kit. Kirohant a tömbház elé, sehol senki. A járdán parkoló kocsik között csupán egy hatalmas kutya csavargóit, s unalmában levizelte az A lépcsőházbeli Varga főmérnök vadonatúj ezerhármasát. Kondor csalódottan ol- dalgott vissza a lakásba. A következő nap estéjén megismétlődött a játék. Kondor is kikapcsolta a villanycsengőt. Aki keresi, majd csak bekopog, az ő idegei nincsenek vasból, slussz. Néhány napig senki sem háborgatta a B lépcsőház lakóit. De aztán ismét elszabadult a pokol. A dolog Így zajlott le: rendszerint tizenegy óra után, de sosem azonos időpontban, becsengettek a negyedik emeleten valamely lakrészbe, a négy közül mindig csak az egyikbe, de nem mindig ugyanabba: néhány másodperc után a harmadik emeleten megismétlődött ugyanez, majd a másodikon is és egy alkalommal a földszinten is, ám ott a Gyetvai és a Kondor példájára a másik két lakó is kikapcsolta a csengőt. A negyedik emeleti lakó kirohant, sehol senki. A harmadik emeleti lakó kirohant, felszólt: Magánál is? Igen, válaszolta a negyedik emeleti lakó. De ekkor már a második emeletről hallották a káromkodást, smire lerohantak pizsamában a földszintre, a titokzatos csöngető nyomtalanul eltűnt. Megbeszélték az ügyet, egymást kezdték gyanúsítani. Hamar tisztázódott azonban, hogy senki sem olyan komolytalan ebből a lépcsőházból, és a gyermekek is szigorú felügyelet alatt vannak. Elvégre évek óta élnek itt, egymás névnapjára is összejárnak, jó az összhang, a megértés, ki a frásznak állana érdekében ilyen marhaságokkal foglalkozni, s épp ilyen gyerekes módon.,. Apropó, gyerek. Gyerek nem lehet, kiszámították, irtózatos sebesség kell ahhoz, hogy valaki ilyen ügyesen becsengessen s lesuhanjon a földszintig, zaj és nyom nélkül, ez felnőttől is különleges képességeket igényel. „Őrt állunk a földszinten“. Gyetvainál vagy Kondornál, Lupunál vagy Mirisznél. Amikor a negyediken becsönget, kirohan a lakó, elüvölti magát, ekkor rögtön kiözönlenek a földszintiek, de a harmadikról és a másodikról is, hiszen őket is izgatja, lázban tartja a dolog, s nem alszik el senki, ha kell, reggelig virrasztanak, az asz- szonyok erős kávét főznek, még a gyerekek sem feküsz- nek le, élesebb a hallásuk, a tévéket, rádiókat halkan járatják stb. Azzal teljes csöndbe burko- lódzott a B lépcsőház. Fél tizenegykor csengettek a negyediken, Goleanál. Golea feltépte az ajtót, elüvöltötte magát: Hotuuui De azonnal megdermedt! Az ajtóban, virágcsokorral a kezében, Vlasiu állt, a váltótársa, mögötte a felesége s a két gyermek. Jöttek házassági évfordulót köszönteni. így beszélték meg a kombinátban, ma egyiknek sem kell éjszakáznia: csakhát a nagy izgalomban Golea megfeledkezett minden egyébről. A földszintiek annak rendje és módja szerint kirohantak, s fel a lépcsőkön, a második, harmadik emeletiek nemkülönben. Egymást verték le a keskeny lépcsőkön, s amikor a harmadikon, a Péter Ignác ajtajánál összetorlódtak, csalódottan tapasztalták, hogy sehol semmi. Golea szégyenkezve magyarázkodott, ne haragudjanak, ö nem tehet róla, ezzel a véletlennel nem számoltak, vagyis, hogy igazi látogató is becsöngethet... Leforrázva tértek vissza, de az ügyeletről senki se mondott le. Golea beinvitálta vendégeit, majd odabenn elmagyarázta kollégájának az esetet, tizenöt éves kamasz fiát állította maga helyet! őrségbe az ajtóhoz. Gyetvai elővett egy üveg konyakot, igyunk az ijedtségre, mondta. Amíg a konyakot megisszák, Kondor őrt áll a bejáratnál. Kondor nem ihat, duzzad a mája. Odakint is teljes volt a nyugalom, csak egy kutyát látott a parkoló kocsik között, ezúttal a Péter Ignác Trabantját tisztelte meg lábemelintő akciójával. Éjfélre elfogyott a konyak, Lupu is hozott egy üveggel, háromnegyed egykor szóltak Kondornak, bejöhet. Kondor jelentette: a Golea vendégei is elmentek, maga a házigazda kisérte le őket. Most már nincs értelme tovább virrasztani, határoztak. Ilyenkor az a hülye is alszik, akármilyen őrült is legyen. Fölfelé menet beszóltak: biztonság okából azért jó, ha mindenki kikapcsolja a csengőjét. így is tettek. Volt, aki mégis hallgatódzott az ajtó mögött, hátha mozgást vagy valami más zajt, neszt, lépteket hall. de a lépcsőház csendes maradt kora reggelig. BÖLÖNI DOMOKOS BW-6JM A következő es osztották egymás csak egy-egy la emeletenként, elvé dolgozni kell. De történt. És a rákövi sem. A titokzatos i nem jött többé a házba. A lakók előtt mi tély, ki lehetett, és tette. Az első nagy Jq követő reggelen K rendesen, kerékpi a gyárba. Amikor í dúlt, csaknem ken egy állattetemen. A lanatban sikerült fé kerülnie. Egy jól kutya volt, elütötte csúcsforgalomban, hangosan káromI rémlett benne, hog az a kutya, amely körül látott kódoroi nie kellett, tovább füstölögve, moi hogy ha már elüti, húzza félre az,,illet mindenit a sok felei jének. Mire késő délutí karikázott a mu a kutyát már simára a kocsik. Kondor é, nézett futólag, mia. túlhajtott rajta. Az volt a pillafia mása, csengetést t
