Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-06 / 14. szám
* ”9 r ÚJ szú 3 1984. IV. 6. A szovjet emberek azt akarják, hogy 1984 békés év, a gyümölcsöző munkának, a gazdaság további fejlődésének és a jólét növekedésének éve legyen. Ez a kívánság teljesen konkrét kifejezést öltött a gazdasági és szociális fejlesztésre vonatkozó állami tervben, amelyet az SZKP KB plénuma jóváhagyott, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1983 decemberének végén törvényerőre emelt. A plénum dokumentumaiból J. V. Andropov, az SZKP KB főtitkára felszólalásának szövegéből, a képviselőknek a Legfelsőbb Tanács ülésén elhangzott felszólalásaiból reális kép bontakozott ki a gazdaság helyzetéről: a sikereket kellő elismerésben részesítették, a legnagyobb figyelmet azonban a fejlesztés problémáinak megoldására, a hiányosságok leküzdésére összpontosították. POZITÍV VÁLTOZÁS Az ötéves terv első két évét, 1981-1982-őt, nem lehet a sikeres esztendők közé sorolni. A termelés technikai korszerűsítése még nem érte el a megfelelő ütemet. Sok ágazat - az új technika és az új technológiai eljárások bevezetése révén - előrejutott, egyes ágak azonban, különösen a mezőgazdaság, változatlanul elmaradtak. Az üzemek nagyobb jogkört és önállóságot kaptak, de a kép itt is tarka maradt: a gazdasági vezetők többsége lelkesedéssel fogadta az újításokat és jó eredményeket ért el, de olyanok is akadtak, akik óvatosan vártak, tétováztak, és emiatt sokat veszítettek. Néhány nyugati megfigyelő, azoknak az éveknek mutatói alapján, még most is egyre csak a szovjet gazdaság „leküzdhetetlen nehézségeiről“ és „gyengeségéről“ ír. Itt talán a tehetetlenségi erő érezteti hatását, de az a legvalószínűbb, hogy ók makacsul nem kívánják észrevenni, hogy a szovjet gazdaság az ideiglenes nehézségekből megerősödve, nem pedig meggyengülve kerül ki, és még nagyobb rugalmasságmínt a pártnak a tervre vonatkozó, kiegészítő feladatát“. Ugyanilyen álláspont alapján vizsgálják a hosszú időszakra szánt élelmezési és energetikai program megoldása terén szükséges, további lépéseket. Ezek szintén nem csupán anyagi-technikai és szervezési jellegű, hanem egyúttal szociális-politikai feladatok. Mindkét program a dolgozók széles körű támogatását élvezi. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a közszükségleti cikkek minősége megjavításának és mennyisége növelésének. Az SZKP KB Politikai Bizottsága szükségesnek nyilvánította, hogy az 1986-1990-es ötéves terv keretében olyan komplex programot dolgozzanak ki a közszükségleti cikkek termelésének és a lakossági szolgáltatások rendszerének fejlesztésére, amely a szovjet ember életének legfontosabb oldalait felöleli. A plénum hangsúlyozta, hogy nem kell e munka befejezésére várni, és a szó szoros értelmében késedelem nélkül, lépésről lépésre kell megoldani az időszerűvé vált kérdéseket. M AKTIVITÁS LÉGKÖRE A termelés irányítása terén a legutóbbi években a hangsúly szemlátomást afelé helyeződött át, hogy nagyobb demokratizmust kell szavatolni a határozatok meghozatala és megvalósítása terén. Az emberek életének és tevékenységének valamennyi oldalát, a társadalmi viszonyok rendszerét egyre mélyrehatóbban befolyásolja a Szovjetunió alkotmánya, amelyet a párt kezdeményezésére dolgoztak ki, és 1977-ben, országos népszavazás után fogadtak el. Az alkotmánnyal összhangban, jelentősen bővült a helyi tanácsok jogköre és rendelkezési joga a területükön levő üzemekkel, intézményekkel és szervezetekkel kapcsolatban. A szakszervezeteket új jogokkal ruházták fel a dolgozó védelme és munkavédelme, a javak elosztása terén. A törvényhozási kezdeményeöntudat. Törvény szavatolja a szovjet társadalomban érvényesülő egyik alapelvet: a kollektivizmust és a kölcsönös segítségnyújtást, minden ember felelősségét a kollektívával szemben, és a kollektíva felelősségét minden egyes dolgozóért. Valamennyi dolgozó együtt és mindegyik külön saját üzeme gazdájának és az ország érdekei képviselőjének érzi magát. A munkaszervezés brigádformája, amelyet maguk a munkások javasoltak, a párt és a szakszervezetek részéről támogatásban részesült, és jelenleg egyre aktívabban fejlődik. Ez demokratikus elveken alapul: brigádkollektívákat alakítanak, vezetőjüket választják, megállapítják az elvégzendő munka mennyiségét, és a keresetet aszerint osztják el, hogy az illető brigádtag milyen arányban vett részt munkájával a közös feladat végrehajtásában. A brigádokban a munka termelékenysége és a munkások keresete rendszerint na- - gyobb, mint az üzemben átlagosan szokásos. Az új munkaforma igazolja, hogy az alulról jövő kezdeményezés az önigazgatás fejlesztésének medrében halad. Nem valakinek a szubjektív kívánságai és akarati döntései határozzák meg a gazdasági és társadalmi viszonyok fejlesztését, hanem a kollektív bölcsesség és a munka. Marx tanításával és a Szovjetunióban folyó szocialista építőmunka néhány kérdésével foglalkozó cikkében J. V. Andropov, az önigazgatás kérdéseiről szólva, ezt írja: .....Mélységesen idegen tőlünk az önigazgatás olyan értelmezése, amely anarcho-szindikalizmust kezdeményez, amely a társadalomnak egymástól nem függő, egymással konkuráló testületekre történő széttagolódása, a fegyelem nélküli demokrácia, s a jogok kötelességek nélküli értelmezése felé vezet“. Nem lehet azt mondani, hogy nincsenek akadályok azoknak a brigádoknak az útján, amelyeket a munkások hoznak létre. Bürokratikus „túlszervezettséggel“ és formalizmussal találják szembe magukat egyes gazdasági vezetők részéről, akik inkább elavult módszereket használnak. Ez azoknak az ellentmondásoknak az egyike, amelyek elkerülhetetlenek a dinamikus fejlődés során, az új, a pozitívnak az ellen vívott harcában, aminek elkerülhetetlenül el kell tűnnie az életből. 1983 decemberében az SZKP KB külön határozatot hozott a munka brigádformáinak fejlesztéséről. A pártszervezeteket arra szólították fel, hogy támogassák ezt a mozgalmat, hozzanak létre kedvező feltételeket a brigádok sikeres munkájához, és fokozzák bennük a párt befolyását avégből, hogy mindenütt megszilárduljon a munka- és a társadalmi aktivitás légköre. A SZÓ ÉS A TETT EGYSÉGE az m a vauim gal reagál a növekedéssel kapcsolatban felmerülő problémákra. Ebben a tekintetben jellemző az 1983-as év. A gazdasági növekedés üteme ebben az évben meggyorsult, az iparban és a közlekedésnél kissé kedvezőbbek lettek a minőségi mutatók, és emelkedett a tervteljesítés szintje. A hús, tej, és más mezőgazdasági termékek termelése bővült. A lakosság reáljövedelme két százalékkal növekedett. A helyzet elemzése során J. V. Andropov hangsúlyozta: „A népgazdaságban általában pozitív változás rajzolódott ki... Ez azonban csak a kezdet. Most az a legfontosabb, hogy ne veszítsük el az elért ütemet, a feladatokkal kapcsolatos, általános pozitív beállítottságot, tevékenyebben fejlesszük a pozitív folyamatokat“. ÚJ CÉLKITŰZÉSEK Az 1984-es terv az előző évinél nagyobb mértékben irányul a termelés hatékonyságának fokozására és a szovjet emberek jólétének növelésére. Melyek a legfőbb célkitűzések? Az ipari termelést 3,8 százalékkal, a mezőgazdaság termelését 6,4 százalékkal kell növelni. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a nemzeti jövedelem évi növekedését 15 milliárd rubelre emeljük, és ezt teljes egészében a fogyasztásra fordítjuk. Ennek eredményeként az egy lakosra számított reáljövedelem 3,5 százalékkal nagyobb lesz. Emlékeztetünk egy egyszerű igazságra: a gazdaság és a politika közötti kapcsolat az emberen keresztül valósul meg. Az SZKP KB decemberi plénuma ezen álláspont alapján vizsgálta meg és értékelte az idei gazdasági és szociális prioritásokat. Az például, hogy a munka termelékenységének erre az évre tervbe vett fokozását elsősorban a tudományos-technikai haladás meggyorsítása révén szándékoznak elérni - a párt számára nem annyira technikai, mint inkább társadalom-politikai természetű kérdés. Hogyan érzi magát az ember az új technika világában, mit fogad szívesen, mivel nem ért egyet? Az új technika bevezetése révén javulnak a munka- körülmények, emelkedik a munkások szakmai és általános kulturális színvonala. Tökéletesedik a munka- szervezés és a termelésirányítás. S ez új lehetőségeket nyújt a kezdeményezóképesség megnyilvánulása számára. Egyszóval, igen sok történik avégből, hogy a tudományos-technikai haladás és termelés intenzitásának fokozása ne az ember rovására valósuljon meg, hanem javára váljék. A munkások és a szakemberek teljes mértékben helyeslik a pártnak ezt az irányvonalát. A dolgozók többségének véleményére támaszkodva a plénum konkrét feladatot tűzött a dolgozó kollektívák I elé: ebben az évben a munkatermelékenység terven felüli 1 százalékos növelését kell elérni, és a termékek önköltségét további 0,5 százalékkal kell csökkentéi. „Ezt úgy kell tekinteni - hangsúlyozta J. V. Andropov -, A múlt év decemberében hagyták el a liszicsanszki kőolajfeldolgozó üzem gépsorait az itt gyártott termékek első tonnái. A Szovjetunió 60. évfordulója nevű üzemben (vorosilovgradi terület) feladatul tűzték ki, hogy az új berendezésen három hónap alatt elérik a tervezett termelési kapacitást. A képen az új berendezés. (Felvétel: ŐSTK) zés jogát is megkapták, és ezzel élve, jelentősen fokozták tekintélyüket és befolyásukat. A szakszervezetek például a kormánnyal együtt kidolgozták a dolgozó kollektívákról szóló törvényjavaslatot. Ezt össznépi megvitatás után a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta, és 1983. augusztus 1- én hatályba lépett. Ez az egyik legnépszerűbb törvény, amely szerint a dolgozó kollektívát döntő szerep illeti meg a termelés és a szociális fejlesztés tervezésében, az irányítási kérdések megoldásában, az emberek munka- és életkörülményeinek javításában. Fokozódott a kollektíva befolyása a munkafegyelem megerősítése terén, abban, hogy az embereket a társadalomban megszilárdult erkölcs szellemében neveljék, és hogy növekedjen a társadalmi és politikai A párt szavának súlya van, de döntései akkor hatolnak be mélyen az emberek tudatába és lelkesítik őket, amikor a szavak valóban konkrét tettben öltenek testet. Az SZKP XXVI. kongresszusa nagymértékű gazdasági és szociális feladatokat tűzött ki a jelenlegi ötéves terv (1981-1985) időszakára és a nyolcvanas évek végéig. A népgazdaság ágazatainak és alágazatainak (számuk pedig jelenleg már több, mint négyszáz) átállítása az új technikai fokra, a termelésirányítás új formáinak és módszereinek keresése és bevezetése, végül pedig a lélektani átkapcsolódás tényezője - amely a munkások, a mérnöki-műszaki dolgozók, az alkalmazottak, a gazdasági vezetők az irányú törekvésével függ össze, hogy az új viszonyok között ismereteikkel és tetteikkel helytálljanak - minden időben egybe esik, nem túr halasztást, magas fokú fegyelmet, pontosságot és rugalmasságot igényel. A kommunistáknak, elsősorban az anyagi termelés körében dolgozóknak - márpedig ők a párttagoknak több mint kétharmadát teszik ki - az önfegyelemmel és a személyes felelősséggel, az önkritikával összefüggő, új munkastílust és -módszereket kellett kidolgozniuk. Mindabban, amiért a dolgozó kollektívák harcolnak, amelyek széles jogkört kaptak és következésképp nagy felelősséget vállaltak, a kommunisták személyes példát kötelesek nyújtani. Ezeket a kérdéseket mélyrehatóan és sokoldalúan megvitatták az SZKP KB (1982) novemberi és (1983) júniusi plénumán is; ezeknek határozatai egyre mélyrehatóbb hatást fejtenek ki azon a téren, hogy pozitív változást szavatoljanak a gazdaságban, megszilárdítsák a sikert a hiányosságok és a félmunka ellen folytatott harcban. Mindezek mögött az emberek a párt nagy szervező tevékenységét látják. A párt a lakosság valamennyi rétege érdekeivel összhangban levő gazdasági és szociális problémák megoldása reális útjainak keresése során biztosítja maga számára a tekintélyt és politikai vezető szerepét. Az SZKP KB (1983) decemberi plénuma akkor hozta meg határozatait, amikor a pártszervezetekben mindenütt vezetöségválasztó gyűlések és konferenciák folytak. A plénum emlékeztette a kommunistákat arra, hogy a népgazdaság fejlesztése leghatékonyabb irányainak, azoknak a fő láncszemeknek a kiválasztása, amelyek lehetővé teszik az ország gazdaságának gyors elörelendítését az intenzív fejlesztés útján - ez a tervezés és az iiányítás tökéletesítésének egyik, időszerűvé vált feladata. A demokratikus centralizmus elvein alapuló irányítási rendszer megjavítása: társadalmi rendszerünk tökéletesítése egész folyamatának alkotórésze. A pártnak a néppel szembeni, nagy felelősségről szólva, J. V. Andropov hangsúlyozta: „Bármilyen területen - a kormányban vagy a népgazdaság ágazataiban, párt-, tanácsi szervekben, vagy a tudományban, a kultúra terén, vagy diplomáciai pályán - dolgoznak is a Központi Bizottság tagjai és póttagjai, a Központi Revíziós Bizottság tagjai - valamennyiünknek állandóan arra kell gondolnunk, hogy politikai vezetők vagyunk, s a párt és a nép érdekeit mindenek fölé kell helyeznünk“. FJODOR BREUSZ, az APN politikai szemleírója
