Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-04-06 / 14. szám
* * SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. április 6. XVII. évfolyam 14. szám Ára 1 korona P ótolhatatlan természeti kincsünk az erdő, amely nemcsak a dinamikusan fejlődő faipart látja el hazai nyersanyaggal, hanem egészséges és kultúrált környezetünket is formálja, s fontos szerepe van a talajvédelemben és a vízgazdálkodásban. Az erdőnek ezt a sokoldalú jelentőségét az év egyik legszebb hónapjában, a rügyeket fakasztó, új hajtásokat növesztő, ibolyaillatú árpilisban különösen átérezzük, ezért is neveztük el ezt a hónapot az erdők hónapjának. Az idén egy kissé megkésett ugyan a rügyfakadás, a természet zöld színe csak lassan válik uralkodóvá, de ugyanakkor - sajnos - a legtöbb helyen nem kell sokáig várni, amíg felszikkad a hóolvadást követő sár. Az iskolai kirándulócsoportok és a felnőtt természet- járók máris birtokukba vehetik az erdők oxigéndús, friss levegőjét, s azt az utánozhatatlan csendet és nyugalmat, amit a madarak csicsergése, a bogarak zümmögése és az ágak között bújkáló szél halk susogása tesz varázslatossá. Az évszázadok során megszoktuk az erdők természetes közelségét, jelenlétét, s ezzel is úgy vagyunk, mint a vízzel, hogy csak akkor kezdjük igazán értékelni, ha fogyni kezd, ha nyugtalanító változásokat tapasztalunk megszokott környezetünkben. A gazdasági és társadalmi fejlődés, az iparosítás és a közlekedés fejlődése, az urbanizáció és a lakosság létszámának állandó gyarapodása a civilizáció más tényezőivel együtt növekvő mértékben hat az erdők állapotára. Igaz ugyan, hogy az erdészek jól képzett és népes tábora gondosan vigyáz mindannyiunk vagyonára, ápolják, fejlesztik az erdőállományt, őrködnek annak célszerű hasznosítása felett, de bizony gyakran úgy érezhetik, mintha hétfejű sárkánnyal lenne dolguk. Az erdőket érő káros hatások kilencven százalékát ugyanis rajtuk kívül eső körülmények és tényezők képezik. A természet és az ember egyaránt fejleszti és rombolja az erdőt, s az erdők sorsa attól függ, hogy melyik irányzat kerekedik felül. Mert amit ÉRTÜNK TESZIK a nyár melege gyarapit, azt a szél, a hó és a zúzmara tönkre is teheti, s ami az erdőgazdasági dolgozók gondos munkája nyomán fejlődik ki, az könnyen az ipari eredetű levegőszennyezés, vagy a beruházásokkal, az utak és vezetékhálózatok építésével járó erdöirtások áldozatává válhat. Sokan úgy gondolják, hogy a mezőgazdasági földalap szigorított védelme az erdőterületekre nem vonatkozik, ezért itt keresik a lehetőségeket a terjeszkedésre. Aztán >tt vannak azok a felelőtlen ,,természetbarátok“ is, akik egy-egy eldobott cigarettavéggel, vagy a tüzrakási tilalom megszegésével az egyre gyakrabban előforduló erdőtüzeket okozzák. Kárt tesz az erdőkben maga a vadállomány is, különösen a fiatal, új ültetvényekben, amelyek részaránya az érett erdők kitermelése és felújítása során állandóan növekszik. Elgondolkoztató jelenség az is, hogy az iparfejlesztéssel járó valamint egyéb civilizációs eredetű környezeti hatásokkal összefüggésben gyengül a faállomány ellenállóképessége a különböző növényi betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ez különösen az idősebb faállományra vonatkozik, amely nehezebben tud alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez. Ezért egyes fajok esetében a hagyományosnál korábban kell elkezdeni a kitermelést, ami egyrészt meggyorsítja a felújítási munkákat, s távlatilag az erdei faállomány összetételét is megváltoztatja. Fontos tapasztalat például az is, hogy a lombhullató fák aránylag jobban elviselik a levegő ipari eredetű szennyezését, mint az örökzöldek, különösen a hőerőművek környékén, amelyek üzemeltetése télen a legintenzivebb. Egyes sík vidékeken nem kevés problémát okoz az erdészeknek a talajvíz szintjének az utóbbi években bekövetkezett csökkenése, ami egyaránt összefügg a csapadékhiánnyal, valamint a folyóvizek szabályozásával és a lecsapolási munkákkal. Ennek itt is az idősebb fák látják a kárát, amelyek gyökérzete a magasabb talajvízhez igazodva fejlődött ki, míg a fiatalabb, erőteljesen növekvő fák mélyebb gyökereket eresztve alkalmazkodni tudnak az új feltételekhez. Mindez elég ok arra, hogy amikor az erdőket járva magunkba szívjuk a lombok által felújított friss, egészséges levegőt, s gyönyörködünk a táj, a növényzet szépségeiben, elismeréssel és megbecsüléssel gondoljunk az erdészek nehéz, áldozatos, számtalan akadállyal küzdő, mégis szép munkájára. Mert amit tesznek, azt elsősorban értünk, mindannyiunkért teszik. Az elismerés azonban önmagában nem lenne elég. Azzal is nagy segítséget nyújtunk a munkájukhoz, ha saját tevékenységünkkel nem tetézzük azokat a terheket, amiket a fent említett negatív hatások ellensúlyozása, valamint a fakitermelésben előirányzott feladatok hiánytalan teljesítése jelent. Emellett jobban figyelembe kellene venni az erdőgazdaság fejlődésében bekövetkezett változásokat az illetékes tervezési és pénzügyi, valamint a faipari termelés fejlesztését irányító szervek részéről, mert az új helyzetben számos előírás és nézőpont elavulttá vált, s ezek további fenntartása nemcsak hátráltatja a fejlődést, hanem anyagi károkat is okoz a társadalomnak. Rendezni kellene például a faanyag árképzésének a kérdését, hogy az olcsóbban kitermelhető rönk- és hasábfa mellett a munkaigényesebb gallyak hasznosítása is kifizetődő legyen mind az erdőgazdaság, mind a feldolgozó számára. Megoldásra vár többek között a faállomány felújításával, a facsemeték nevelésével, kiültetésével és gondozásával foglalkozó munkások személyi anyagi érdekeltségének a rendezése is, hogy besorolásuk arányban legyen a kitermelésben érvényesülő személyi anyagi érdekeltség szintjével. Az említett és egyes további problémák rendezése nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy erdészeink az új feltételek között is eredményesen végezhessék munkájukat a Szlovákia területének 39 százalékát borító erdőállomány fejlesztésében és gondozásában, ahogy azt a szocialista erdőgazdaság első három évtizedében tették. MAKRAI MIKLÓS A ÓSTK és Gyökeres György felvétele
