Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-30 / 13. szám
D élután négy óra már elmúlt, amikor Bratislava - Petr- zalka legújabb lakótelepén, Dvoryban kilépek a városi közlekedés autóbuszából. Az építő- munkások már hazafelé tartanak, útjuk minden irányból a megállóhoz vezet. A látvány sietésre késztet. Juhos Lőrinc épületszerelő azonban még az öltözőben várakozik rám.- Éppen most érkeztem vissza az épületről - mondja kézfogás közben. - Ha korábban jön, nem talál még itt... Lerakja a szerszámokat, szekrényébe nyúl... és egyre inkább a műszak után szokásos mozdulatainak hatalmába kerül. A falon izzó égő rávilágít. Pirospozsgás, kerekded arc állja útját a fénysugaraknak. Derűs tekintetéből őszinteség árad. Akár tíz évet is letagadhatna a korából, akkor is elhinném, amit mond. Mert nem látni rajta, hogy már csak egyetlen „.. .eszembe sem jutna, hogy könnyebb munkát is végezhetnék. “ (Gyökeres György felvétele) Mtútcfó esztendő választja el a nyugdíj- korhatártól. Az évek s a nap fáradalmai külsején nem hagytak túlságosan észrevehető nyomokat, hacsak a mozgását nem tartom annak. Rövid időre kimegy, hogy megmosakodjék.- Kezdhetjük is, amíg átöltözöm - javasolja, miután visszatért és a sarokban álló sörösüvegért nyúl. Felbontja és jót húz belőle.- Fiatalságára lennék kiváncsi. Mikor szegődött az építők közé?- Hát nem éppen fiatalon. A legszebb éveimet a háború vitte el. Aztán huszonhét éves fejjel, ötvenegyben Opavára vonultam be katonának. Ostravaiak is voltak köztünk, s tőlük hallottam, hogy a bányában jól lehet keresni. Addig kíváncsiskodtam, mígnem a szolgálat letelte után elcsaltak magukkal. Mondanom sem kell: a munkától sosem féltem, és végre értelmét akartam látni annak, amit csinálok.- Mennyi időt töltött a bányában?- Ötvenkettőtől ötvenhét februárjáig. Mindvégig robbanóanyagokkal dolgoztam, tehát elég veszélyes helyen. De mi nem veszélyes a bányában? Tetszett, amit csinálok, elégedett voltam.- Mégis, mi szél hozta Szlovákia fővárosába?- Családot alapítottam, s a feleségem akarta, hogy költözzünk ide. Azt meg én nem szerettem volna, hogy a családtól távol dolgozzak. Ahhoz külön emberi tulajdonság kell, s bennem ez nincs meg.- Nem vonzotta a szülőfaluja? Esetleg a családiház építés?- Mindjárt Bratislavában telepedtünk le, s nem nagyon felelt volna meg itt lakni. Nádszegen (Trstice) meg építkezni. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ha már valaki fiatalon elszokik otthonról, és csak időnként jár haza, szokásai teljesen mást parancsolnak, mint az állandóan falun élő embernek. Sokáig a régi Petrzalkán laktunk. Egyszer hívtak a Matadorba, hegesztőnek, de a munkaadóm nem engedett el, így maradtam az építőiparban. Amikor elkezdték a városrész felszámolását, bérházunkba helyezték az idősebb embereket, mi pedig a Karlova Ves-i lakótelepen kaptunk lakást.- Most bratislavainak vagy nádszeginek tartja magát?- Hát én nádszegi vagyok, csakhogy ott már alig ismernek. Még a negyven év körüliek sem, hiszen hat-hét évesek lehettek, amikor elkerültem a faluból. Nem csodálkozom rajta. Ha itt, a lakótelepen, az építők között kérdezősködne, akkor sokan felelnének igennel. S bár Juhosból is van több, állítom, hogy elég jól ismernek az emberek. Hiszen kezdettől fogva a bratislavai lakásépítésben dolgozom. Inkább vállaltam a cégváltást, minthogy más munkára kerüljek, s esetleg vándorolnom kelljen Szlovákia-szerte építkezésről építkezésre. Naponta ingázni sem akartam, mert ez se- hogysem fér össze a természetemmel.- Egyszer sem támadt kedve megpróbálni ugyanazt, amit a dél-szlovákiaiak százai, ezrei tesznek: naponta, vagy csak háromnaponként, esetleg hetente egyszer járnak haza, és Bratislavában dolgoznak...- Nem. Nekem lakásom volt a városban...-És a kert sem hiányzott?- Kaphattam volna. Megművelésével sem lett volna gondom, hiszen falun nőttem fel. Csak éppen időm nem jutott rá. Feleségem tíz éve hirtelen meghalt. A három alapiskolás gyerek egyszerre maradt rám, s ezután a munka és a háztartás kötötte le az életemet. Lányom órás lett, egyik fiam ipari szakközépiskolát végzett, a másik szakmát tanult. Azóta mindhárman családot alapítottak.- Beszéljünk a munkájáról is valamit...- Jelenleg a Bratislavai Magasépítő Vállalat egyik házelemsze- relő csoportjának a vezetője vagyok. Nem könnyű a szerelés, hiszen sokszor tíztonnás elemeket teszünk a helyükre. Én sok mindent végigjártam a lakásépítésben, nekem mindegy, hová osztják be a csoportunkat. Tapasztalataimat mindig a gyakorlat gyarapította.- Hányán dolgoznak együtt?- Ot szerelő, három hegesztő és a darus. Mindenért én felelek, irányítom a munkát, megrendelem, ami hiányzik...- Árulja el, mi tartotta ilyen sokáig a szakmában?- Nincs értelme a munkahelyeket váltogatni. Mert akárhova is megy az ember, mindenhol csak újnak számít. Hiába tud dolgozni, nincs igazi becsülete. De minél több időt tölt el egy munkahelyen, annál jobban megbecsülik. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kibírom. Nemrégiben már a huszonnyolcadik évet kezdtem.- Munkájából mit kedvel a legjobban?- Mit mondjak? Megszoktam, eszembe sem jutná, hogy köny- nyebb munkát is végezhetnék.- Miért? Nehéz, amit csinál?- Nem is annyira nehéz, mint inkább veszélyes. Több tonnás házelemekkel vagyunk körülvéve, s a magasban dolgozunk. A baleset veszélye fennáll, ezért vigyáznunk kell. Gyakran figyelmeztetem a fiatalokat: ne csak magukra, de a többiekre is legyenek tekintettel.- Mire büszke? Eltűnődik. Mintha ezt a kifejezést önmagával összeegyeztethetetlennek érezné.- Büszkeség? Talán az, amikor megkapom a rajzot, megismerkedem vele, és annak alapján felépítjük az épületet. Ráadásul mindegyik ház más-más...- Pedig a panelházak kívülről annyira egyformáknak tűnnek...- A lakásbeosztás azonban különböző. Talán a sorházak hasonlítanak még leginkább egymásra.- Végigélte Bratislava számos lakótelepének építését. Melyik nőtt leginkább a szívéhez?- Nem tudok választani: Karlova Vesben lakom, Petrzalkában dolgozom.- Valamikor netán a saját lakását is építette?- Nem. De az egyik fiam ilyen lakásba került.- És nem panaszkodik, mint a panelháziak többsége?- A lakásbeosztásról nem mi döntünk. Csak azt készítjük el, amit a rajzokból kiolvashatunk. Magam példáját felhozva: tizenkét éve lakom mostani lakásomban, és a minap leesett egy darab a mennyezet, vakolatából. Csak azért, mert á szomszédban fúrták a falat. Kezdjem el én is szidni a vakolókat?- Nehéz ebben a szakmában jó hírnevet szerezni?- A sok ledolgozott év kevés lenne hozzá. Teljesítenünk, bizonyítanunk kellett számos épület felépítésével. A parti nevét csak az eredményes munka teszi ismertté. Vállalaton belül és kívül egyaránt, összetartóak vagyunk, amit csak lehet, megcsinálunk. Ha kell, túlórázunk, vagy szombaton és szabadnapokon is bejövünk. Rendre olyan teljesítményt nyújtunk, hogy megbecsüljenek bennünket. Ezt csak munkával tudjuk elérni. A siker mindig a parti érdeme, ebben a szakmában az ember egymaga semmire sem képes... Szavai a tavaly májusban kapott Munka Érdemrendjét juttatják eszembe. Nem kérdezek rá, mert úgyis tudom, mit válaszolna. Ehelyett arról érdeklődöm, a fiúk hogy szólítják a partiban.- Lőrinc bá, gyakran még a szlovák kollégák is ezt mondják - válaszolja mosolyogva.- Szó volt már a munkájáról, a családról. Mit hagytunk még ki az életéből?- Másra nem igen futotta az időmből. Mióta családot alapítottak a gyerekek, valamivel köny- nyebb. Eljárhatok az ismerősökhöz, esetleg szórakozni. Azelőtt erre nem volt időm. Közben útrakészen áll mellettem. Kinn már alkonyodik, mire elindulunk az épülő lakótelepről. Autóbuszra szállunk, és ahogy elhaladunk az egykori Petrzalka mellett, egy távoli házra mutat. Abban lakott évekig. A Duna bratislavai partján, az SZNF-híd alatti megállónál kézfogással búcsúzunk. A városközpont felé indul. Alakja lassan eltűnik a félhomályban. Bevásárolni megy? Ügyes-bajos dolgait intézi majd? Nem tudom. Egy azonban biztos: ilyenkor kezdi a „második" műszakot. J. MÉSZÁROS KÁROLY Minőség a minőségben A bratislavai Dimitrov Vegyi Művekben növekszik az első osztályú termékek részaránya Népgazdaságunk kulcsfontosságú feladatai közé tartozik a hatékonyság és a minőség javítása. Erre hívta fel a figyelmet nemrégiben Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetése során. Hangsúlyozta, hogy nemcsak napjainkban, de a jövőben is az lesz a döntő, hogy ,,Szlovákia összes ágazatában haladást érjünk el termékeink minőségének fejlesztésében, műszaki színvonalának emelésében és használati tulajdonságaik javításában". Mindez nagyon igényes, de megvalósítható feladat. Elsősorban felelősségteljes munkát, jó együttműködést követel vállalaton belül és vállalatok között egyaránt. S hogy a párthatározatok - állandóan a minőség javítását hangsúlyozva - nem állítanak erőnket és lehetőségeinket meghaladó feladatok elé, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az utóbbi időben több vállalatunknál megnövekedett az első osztályba sorolt termékek részaránya. Például a Dimitrov Vegyi Művekben 21 százalékról 47 százalékra növelték az első osztályba sorolt és a műszakilag progresszív termékek részarányát. A jó eredmények nagyrészt a minőség kabinetje dolgozóinak köszönhetők. A Dimitrov Vegyi Művekben a minőség kabinetjét tavaly áprilisban hozták létre. A kabinetbe vezető folyosón helyszűke miatt kissé hiányos, állandó kiállítás a vállalat múltjáról. A 40-50 embert befogadó terem falain (a vegyi üzemnek több mint 7 ezer dolgozója van!) diplomák, oklevelek a minőség javításában elért eredményekért ...- Célunk elsősorban az, hogy dolgozóink figyelmét a minőséggel összefüggő kérdésekre irányítsuk, s hogy ismereteiket bővítsük - tájékoztat Jozef Polák mérnök, a minőségirányítási osztály vezetője, aki egyben a kabinet élén áll. - Ennek érdekében a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola, a Szlovák Tudományos Akadémia és más intézmények szakembereinek bevonásával előadásokat szervezünk, amelyekre a minőségirányítás és a műszaki fejlesztés szakosztályainak dolgozóit, valamint technológusokat, mestereket és munkásokat hívunk meg. Ezeken az összejöveteleken a számítástechnikának a minőségirányításban történő kihasználásával, a metrológia eredményeivel, a gyártásszakosítással és más időszerű témakörökkel ismerkedhetnek meg az érdeklődök. Szakmai kérdésekkel dolgozóink a kabinet konzultációkat nyújtó csoportjához fordulhatnak.-A Dimitrov Vegyi Művek tavaly az első osztályba sorolt és a műszakilag progresszív termékek részarányát az előző évhez viszonyítva megkétszerezte. A minőség kabinetjének dolgozói az - előadásokon túl mit tettek ezért a jó eredményért?- A vállalati terv alapján célfeladatokat tűzünk ki, amelyek igényesebbek a tervben kitűzőiteknél. Megoldásukhoz komplex racionali- zációs brigádok létrehozására ösztönözzük dolgozóinkat. Figyelmünket főként azokra a termékekre irányítjuk, melyeknek nem mindegyik paramétere felel meg a követelményeknek. A gyártási technológia előírásainak megtartására is vigyázunk. Naponta vizsgáljuk a termékek minőségét, és az eredményeket számítógép értékeli. A gyors adatfeldolgozás lehetővé teszi, hogy esetleges fogyatékosságokat a lehető legrövidebb időn belül eltávolítsuk.-A minőség kabinetjének dolgozói hogyan tudják segíteni az újítók munkáját?- Munkájukban szívesen segítenénk szakmai konzultációkkal, de sajnos ritkán fordulnak hozzánk tanácsért. Talán attól félnek, hogy valaki „ellopja“ ötletüket, javaslatukat. Sokat foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel, de eddig még semmilyen megoldást sem találtunk. Viszont azokkal a brigádtagokkal és újítókkal, akik a minőségirányítási szakosztály által kiírt tematikus feladatok megoldásán dolgoznak, nagyon jó a kapcsolatunk.- Végezetül azt szeretném megtudni, milyen feladatok várnak a minőség kabinetjének dolgozóira az elkövetkező időszakban?- Az előadásokon kívül filmvetítésekkel szeretnénk bővíteni ismeretterjesztő tevékenységünket. A 7. ötéves tervidőszak végére a műszakilag progresszív termékek számát az 1982-es évhez viszonyítva - amikor 14 ilyen termék gyártását vezettük be - a duplájára növeljük. A közeljövőben más vállalatok és intézmények hasonló kabinetjével szeretnénk felvenni a kapcsolatot, hogy tapasztalataik felhasználásával emeljük munkánk színvonalát. Mindehhez viszont jobb feltételekre van szükségünk. Nem csupán arra gondolok, hogy a kabinet „kinőtte“ falait, vagyis, hogy helyszűke miatt az érdeklődők közül csak kevesen juthatnak el az előadásokra. Az irányításban is szükség lenne némi változtatásra. Ugyanis a szakosztály vezetése mellett a kabinet irányítása - ami sokrétű és nem kis figyelmet igénylő munka - már meghaladja a vezető teherbíróképességét. Igaz, az előbbi gondunk nemsokára megoldódik, hiszen készül már az új kabinet. Az irányítással kapcsolatos gondokat viszont csak a vállalat vezetősége oldhatja meg. A minőségért folyó küzdelemben alapvető és meghatározó az a felismerés, hogy e termelés minőségének javítása kulcsfontosságú a népgazdaság hatékonyságáért folytatott harcban. S hogy a DimitI rov Vegyi Művekben ezt megértették, azt eredményeik bizonyítják. KOVÁCS EDIT Az előadásokon a minőségirányítás időszerű kérdéseivel ismerkedhetnek meg az érdeklődök. Balról a második Jozef Polák mérnök. (Felvétel: Archiv) 1984. Ili. 3(
