Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-30 / 13. szám

D élután négy óra már elmúlt, amikor Bratislava - Petr- zalka legújabb lakótelepén, Dvoryban kilépek a városi közle­kedés autóbuszából. Az építő- munkások már hazafelé tartanak, útjuk minden irányból a megálló­hoz vezet. A látvány sietésre késztet. Juhos Lőrinc épületszere­lő azonban még az öltözőben vá­rakozik rám.- Éppen most érkeztem vissza az épületről - mondja kézfogás közben. - Ha korábban jön, nem talál még itt... Lerakja a szerszámokat, szek­rényébe nyúl... és egyre inkább a műszak után szokásos mozdu­latainak hatalmába kerül. A falon izzó égő rávilágít. Pirospozsgás, kerekded arc állja útját a fény­sugaraknak. Derűs tekintetéből őszinteség árad. Akár tíz évet is letagadhatna a korából, akkor is elhinném, amit mond. Mert nem látni rajta, hogy már csak egyetlen „.. .eszembe sem jutna, hogy könnyebb munkát is végezhetnék. “ (Gyökeres György felvétele) Mtútcfó esztendő választja el a nyugdíj- korhatártól. Az évek s a nap fára­dalmai külsején nem hagytak túl­ságosan észrevehető nyomokat, hacsak a mozgását nem tartom annak. Rövid időre kimegy, hogy meg­mosakodjék.- Kezdhetjük is, amíg átöltözöm - javasolja, miután visszatért és a sarokban álló sörösüvegért nyúl. Felbontja és jót húz belőle.- Fiatalságára lennék kiváncsi. Mikor szegődött az építők közé?- Hát nem éppen fiatalon. A legszebb éveimet a háború vitte el. Aztán huszonhét éves fejjel, ötvenegyben Opavára vonultam be katonának. Ostravaiak is voltak köztünk, s tőlük hallottam, hogy a bányában jól lehet keresni. Ad­dig kíváncsiskodtam, mígnem a szolgálat letelte után elcsaltak magukkal. Mondanom sem kell: a munkától sosem féltem, és vég­re értelmét akartam látni annak, amit csinálok.- Mennyi időt töltött a bá­nyában?- Ötvenkettőtől ötvenhét febru­árjáig. Mindvégig robbanóanya­gokkal dolgoztam, tehát elég ve­szélyes helyen. De mi nem veszé­lyes a bányában? Tetszett, amit csinálok, elégedett voltam.- Mégis, mi szél hozta Szlová­kia fővárosába?- Családot alapítottam, s a fele­ségem akarta, hogy költözzünk ide. Azt meg én nem szerettem volna, hogy a családtól távol dol­gozzak. Ahhoz külön emberi tulaj­donság kell, s bennem ez nincs meg.- Nem vonzotta a szülőfaluja? Esetleg a családiház építés?- Mindjárt Bratislavában tele­pedtünk le, s nem nagyon felelt volna meg itt lakni. Nádszegen (Trstice) meg építkezni. Az igaz­sághoz tartozik az is, hogy ha már valaki fiatalon elszokik otthonról, és csak időnként jár haza, szoká­sai teljesen mást parancsolnak, mint az állandóan falun élő ember­nek. Sokáig a régi Petrzalkán lak­tunk. Egyszer hívtak a Matadorba, hegesztőnek, de a munkaadóm nem engedett el, így maradtam az építőiparban. Amikor elkezdték a városrész felszámolását, bérhá­zunkba helyezték az idősebb em­bereket, mi pedig a Karlova Ves-i lakótelepen kaptunk lakást.- Most bratislavainak vagy nádszeginek tartja magát?- Hát én nádszegi vagyok, csakhogy ott már alig ismernek. Még a negyven év körüliek sem, hiszen hat-hét évesek lehettek, amikor elkerültem a faluból. Nem csodálkozom rajta. Ha itt, a lakóte­lepen, az építők között kérdezős­ködne, akkor sokan felelnének igennel. S bár Juhosból is van több, állítom, hogy elég jól ismer­nek az emberek. Hiszen kezdettől fogva a bratislavai lakásépítésben dolgozom. Inkább vállaltam a cég­váltást, minthogy más munkára kerüljek, s esetleg vándorolnom kelljen Szlovákia-szerte építke­zésről építkezésre. Naponta in­gázni sem akartam, mert ez se- hogysem fér össze a természe­temmel.- Egyszer sem támadt ked­ve megpróbálni ugyanazt, amit a dél-szlovákiaiak százai, ezrei tesznek: naponta, vagy csak há­romnaponként, esetleg hetente egyszer járnak haza, és Bratisla­vában dolgoznak...- Nem. Nekem lakásom volt a városban...-És a kert sem hiányzott?- Kaphattam volna. Megművelé­sével sem lett volna gondom, hi­szen falun nőttem fel. Csak éppen időm nem jutott rá. Feleségem tíz éve hirtelen meghalt. A három alapiskolás gyerek egyszerre ma­radt rám, s ezután a munka és a háztartás kötötte le az életemet. Lányom órás lett, egyik fiam ipari szakközépiskolát végzett, a másik szakmát tanult. Azóta mindhár­man családot alapítottak.- Beszéljünk a munkájáról is va­lamit...- Jelenleg a Bratislavai Magas­építő Vállalat egyik házelemsze- relő csoportjának a vezetője va­gyok. Nem könnyű a szerelés, hiszen sokszor tíztonnás elemeket teszünk a helyükre. Én sok min­dent végigjártam a lakásépítés­ben, nekem mindegy, hová oszt­ják be a csoportunkat. Tapasztala­taimat mindig a gyakorlat gyarapí­totta.- Hányán dolgoznak együtt?- Ot szerelő, három hegesztő és a darus. Mindenért én felelek, irányítom a munkát, megrende­lem, ami hiányzik...- Árulja el, mi tartotta ilyen so­káig a szakmában?- Nincs értelme a munkahelye­ket váltogatni. Mert akárhova is megy az ember, mindenhol csak újnak számít. Hiába tud dolgozni, nincs igazi becsülete. De minél több időt tölt el egy munkahelyen, annál jobban megbecsülik. Ma­gam sem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kibírom. Nemrégiben már a huszonnyolcadik évet kezdtem.- Munkájából mit kedvel a leg­jobban?- Mit mondjak? Megszoktam, eszembe sem jutná, hogy köny- nyebb munkát is végezhetnék.- Miért? Nehéz, amit csinál?- Nem is annyira nehéz, mint inkább veszélyes. Több tonnás házelemekkel vagyunk körülvéve, s a magasban dolgozunk. A bal­eset veszélye fennáll, ezért vigyáz­nunk kell. Gyakran figyelmeztetem a fiatalokat: ne csak magukra, de a többiekre is legyenek tekintettel.- Mire büszke? Eltűnődik. Mintha ezt a kifeje­zést önmagával összeegyeztethe­tetlennek érezné.- Büszkeség? Talán az, amikor megkapom a rajzot, megismerke­dem vele, és annak alapján fel­építjük az épületet. Ráadásul mind­egyik ház más-más...- Pedig a panelházak kívülről annyira egyformáknak tűnnek...- A lakásbeosztás azonban kü­lönböző. Talán a sorházak hason­lítanak még leginkább egymásra.- Végigélte Bratislava számos lakótelepének építését. Melyik nőtt leginkább a szívéhez?- Nem tudok választani: Karlo­va Vesben lakom, Petrzalkában dolgozom.- Valamikor netán a saját laká­sát is építette?- Nem. De az egyik fiam ilyen lakásba került.- És nem panaszkodik, mint a panelháziak többsége?- A lakásbeosztásról nem mi döntünk. Csak azt készítjük el, amit a rajzokból kiolvashatunk. Magam példáját felhozva: tizenkét éve lakom mostani lakásomban, és a minap leesett egy darab a mennyezet, vakolatából. Csak azért, mert á szomszédban fúrták a falat. Kezdjem el én is szidni a vakolókat?- Nehéz ebben a szakmában jó hírnevet szerezni?- A sok ledolgozott év kevés lenne hozzá. Teljesítenünk, bizo­nyítanunk kellett számos épület felépítésével. A parti nevét csak az eredményes munka teszi is­mertté. Vállalaton belül és kívül egyaránt, összetartóak vagyunk, amit csak lehet, megcsinálunk. Ha kell, túlórázunk, vagy szombaton és szabadnapokon is bejövünk. Rendre olyan teljesítményt nyúj­tunk, hogy megbecsüljenek ben­nünket. Ezt csak munkával tudjuk elérni. A siker mindig a parti érde­me, ebben a szakmában az ember egymaga semmire sem képes... Szavai a tavaly májusban ka­pott Munka Érdemrendjét juttatják eszembe. Nem kérdezek rá, mert úgyis tudom, mit válaszolna. Ehe­lyett arról érdeklődöm, a fiúk hogy szólítják a partiban.- Lőrinc bá, gyakran még a szlovák kollégák is ezt mondják - válaszolja mosolyogva.- Szó volt már a munkájáról, a családról. Mit hagytunk még ki az életéből?- Másra nem igen futotta az időmből. Mióta családot alapítot­tak a gyerekek, valamivel köny- nyebb. Eljárhatok az ismerősök­höz, esetleg szórakozni. Azelőtt erre nem volt időm. Közben útrakészen áll mellet­tem. Kinn már alkonyodik, mire elindulunk az épülő lakótelepről. Autóbuszra szállunk, és ahogy el­haladunk az egykori Petrzalka mellett, egy távoli házra mutat. Abban lakott évekig. A Duna bratislavai partján, az SZNF-híd alatti megállónál kézfo­gással búcsúzunk. A városköz­pont felé indul. Alakja lassan eltű­nik a félhomályban. Bevásárolni megy? Ügyes-bajos dolgait intézi majd? Nem tudom. Egy azonban biztos: ilyenkor kezdi a „második" műszakot. J. MÉSZÁROS KÁROLY Minőség a minőségben A bratislavai Dimitrov Vegyi Művekben növekszik az első osztályú termékek részaránya Népgazdaságunk kulcsfontosságú feladatai közé tartozik a haté­konyság és a minőség javítása. Erre hívta fel a figyelmet nemrégiben Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára a Pravda, az Új Szó és a Nővé slovo főszerkesztőjével folytatott beszélgetése során. Hangsúlyozta, hogy nemcsak napja­inkban, de a jövőben is az lesz a döntő, hogy ,,Szlovákia összes ágazatában haladást érjünk el termékeink minőségének fejlesztésé­ben, műszaki színvonalának emelésében és használati tulajdonsá­gaik javításában". Mindez nagyon igényes, de megvalósítható fel­adat. Elsősorban felelősségteljes munkát, jó együttműködést követel vállalaton belül és vállalatok között egyaránt. S hogy a párthatároza­tok - állandóan a minőség javítását hangsúlyozva - nem állítanak erőnket és lehetőségeinket meghaladó feladatok elé, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy az utóbbi időben több vállalatunk­nál megnövekedett az első osztályba sorolt termékek részaránya. Például a Dimitrov Vegyi Művekben 21 százalékról 47 százalékra növelték az első osztályba sorolt és a műszakilag progresszív termékek részarányát. A jó eredmények nagyrészt a minőség kabinetje dolgozóinak köszönhetők. A Dimitrov Vegyi Művekben a minőség kabinetjét tavaly áprilisban hozták létre. A kabinetbe vezető folyosón helyszűke miatt kissé hiányos, állandó kiállítás a vállalat múltjáról. A 40-50 embert befogadó terem falain (a vegyi üzemnek több mint 7 ezer dolgozója van!) diplomák, oklevelek a minőség javításában elért eredménye­kért ...- Célunk elsősorban az, hogy dolgozóink figyelmét a minőséggel összefüggő kérdésekre irányítsuk, s hogy ismereteiket bővítsük - tájékoztat Jozef Polák mérnök, a minőségirányítási osztály veze­tője, aki egyben a kabinet élén áll. - Ennek érdekében a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola, a Szlovák Tudományos Akadémia és más intézmények szakembereinek bevonásával előadásokat szervezünk, amelyekre a minőségirányítás és a műszaki fejlesztés szakosztályai­nak dolgozóit, valamint technológusokat, mestereket és munkásokat hívunk meg. Ezeken az összejöveteleken a számítástechnikának a minőségirányításban történő kihasználásával, a metrológia ered­ményeivel, a gyártásszakosítással és más időszerű témakörökkel ismerkedhetnek meg az érdeklődök. Szakmai kérdésekkel dolgozó­ink a kabinet konzultációkat nyújtó csoportjához fordulhatnak.-A Dimitrov Vegyi Művek tavaly az első osztályba sorolt és a műszakilag progresszív termékek részarányát az előző évhez viszonyítva megkétszerezte. A minőség kabinetjének dolgozói az - előadásokon túl mit tettek ezért a jó eredményért?- A vállalati terv alapján célfeladatokat tűzünk ki, amelyek igénye­sebbek a tervben kitűzőiteknél. Megoldásukhoz komplex racionali- zációs brigádok létrehozására ösztönözzük dolgozóinkat. Figyel­münket főként azokra a termékekre irányítjuk, melyeknek nem mindegyik paramétere felel meg a követelményeknek. A gyártási technológia előírásainak megtartására is vigyázunk. Naponta vizs­gáljuk a termékek minőségét, és az eredményeket számítógép értékeli. A gyors adatfeldolgozás lehetővé teszi, hogy esetleges fogyatékosságokat a lehető legrövidebb időn belül eltávolítsuk.-A minőség kabinetjének dolgozói hogyan tudják segíteni az újítók munkáját?- Munkájukban szívesen segítenénk szakmai konzultációkkal, de sajnos ritkán fordulnak hozzánk tanácsért. Talán attól félnek, hogy valaki „ellopja“ ötletüket, javaslatukat. Sokat foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel, de eddig még semmilyen megoldást sem találtunk. Viszont azokkal a brigádtagokkal és újítókkal, akik a minőségirányí­tási szakosztály által kiírt tematikus feladatok megoldásán dolgoz­nak, nagyon jó a kapcsolatunk.- Végezetül azt szeretném megtudni, milyen feladatok várnak a minőség kabinetjének dolgozóira az elkövetkező időszakban?- Az előadásokon kívül filmvetítésekkel szeretnénk bővíteni isme­retterjesztő tevékenységünket. A 7. ötéves tervidőszak végére a műszakilag progresszív termékek számát az 1982-es évhez viszonyítva - amikor 14 ilyen termék gyártását vezettük be - a duplá­jára növeljük. A közeljövőben más vállalatok és intézmények hasonló kabinetjével szeretnénk felvenni a kapcsolatot, hogy tapasztalataik felhasználásával emeljük munkánk színvonalát. Mindehhez viszont jobb feltételekre van szükségünk. Nem csupán arra gondolok, hogy a kabinet „kinőtte“ falait, vagyis, hogy helyszűke miatt az érdeklődők közül csak kevesen juthatnak el az előadásokra. Az irányításban is szükség lenne némi változtatásra. Ugyanis a szakosztály vezetése mellett a kabinet irányítása - ami sokrétű és nem kis figyelmet igénylő munka - már meghaladja a vezető teherbíróképességét. Igaz, az előbbi gondunk nemsokára megoldódik, hiszen készül már az új kabinet. Az irányítással kapcsolatos gondokat viszont csak a vállalat vezetősége oldhatja meg. A minőségért folyó küzdelemben alapvető és meghatározó az a felismerés, hogy e termelés minőségének javítása kulcsfontosságú a népgazdaság hatékonyságáért folytatott harcban. S hogy a Dimit­I rov Vegyi Művekben ezt megértették, azt eredményeik bizonyítják. KOVÁCS EDIT Az előadásokon a minőségirányítás időszerű kérdéseivel ismerked­hetnek meg az érdeklődök. Balról a második Jozef Polák mérnök. (Felvétel: Archiv) 1984. Ili. 3(

Next

/
Thumbnails
Contents