Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-23 / 12. szám
> ÚJ szú 3 1983. III. 23. A társadalmi igazságosság eszméi hatalmas mozgatóerőt jelentenek a néptömegek harcában a proletárforradalom győzelméért és a világ szocialista átépítéséért. Saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy ezen eszmék teljes megvalósításának útja göröngyös, semmiképp sem egyszerű. Viszont nagy részét megtettük: felépült az emberiség történetének legigazságosabb társadalma - a szocialista társadalom. Megszületése óta nagyon fontos szakaszokon ment át és napjainkig elérte a szociális fejlődés csúcsát - a fejlett szocializmust. A KÖZÖSSÉG ÉS AZ EGYÉN ÉRDEKE A szociális igazságosság nem örök időkre adott, megcsontosodott valami. Minden fejlődési szakaszban sajátos gazdasági, szociális, osztálypolitikai tartalma volt és szorosan kötődött a társadalom fejlődési fokához. A tudományos kommunizmus alapítói meggyőzően bizonyították, hogy a dolgozók álma a szociális igazságosságról csak a termelőerők és a termelési viszonyok törvényszerű fejlődésének, a munkaeszközök és a munkatárgyak társadalmasításának, a forradalmi harcnak köszönhetően valósulhat meg, mivel ez lehetővé teszi az ember ember általi kizsákmányolásának megszüntetését. Természetesen az új társadalom fejlődésével párhuzamosan gazdagodott a szociális igazságosság fogalma is. Manapság semmiképp sem szűkíthető le csupán a jogok és a szabadságjogok szavatolására, amelyeket a kapitalizmus megtagadott és megtagad az emberektől. Az érett szocializmus feltételei között, az élet minden területén a kollektivista elvek fejlődésével párhuzamosan, a szocialista igazságosság fogalma és alapelvei törvényszerűen magukba foglalják az emberi lét egész spektrumát, az egyén és a társadalom viszonyának minden vonatkozását. Ugyanakkor azonban aligha lenne helyes az elért szintet a szociális igazságosság elvei megvalósítása maximumának tekinteni. A szocializmus elkerülhetetlen és történelmileg hosszú szakasz a teljes társadalmi egyenlőséghez és így a teljes társadalmi igazságossághoz is vezető úton. Az új társadalom megszünteti a termelőeszközök magántulajdonát, a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségeket és alapvetően biztosítja a szociális igazságosságot. Lenin szavaival élve azonban nem képes az egyik pillanatról a másikra megszüntetni a további igazságtalanságot, mégpedig- a fogyasztási cikkek munka és nem szükségletek szerinti elosztását. Ezért még jobban ki kell bontakoztatnia termelőerőit, minden dolgozót a munka és a társadalmi tulajdon iránti kommunista viszonyra kell nevelnie, fejlesztenie kell az ésszerű fogyasztás kultúráját. Az élet arról tanúskodik, hogy e tekintetben a fejlődés megelőzésének minden kísérlete előidézhet és elő is idéz igazságtalanságot. A társadalmi fejlődés dialektikája szerint jelenleg távolról sem minden esetben igazságtalan az, ami a jövő nemes eszményeinek szemszögéből annak minősül. Ennek szem elől tévesztése egyet jelentene a kemény valóságtól való elrugaszkodással, valamint az igazságosság szocialista és kommunista mércéinek gépies összetévesztésével. Az igazságtalanság bármely megnyilvánulása, akárhol is fordul elő - a termelésben, az elosztásban, a káderek kiválasztásában és széthelyezésében, valamint az állami, a társadalmi tulajdonnal és a szolgálati beosztással személyi gazdagodásra történő visszaélések eseteiben stb. - a dolgozók természetes tiltakozását váltja ki, sérti méltóságukat. Ennek következtében csökken a becsületes, lelkiismeretes munka tekintélye és gyakran gyöngül az emberek társadalmi aktivitása. A szociális igazságosság elveinek ezért ellentmond az egyenlösdi csakúgy, mint a fogyasztásban a társadalmilag indokolatlan különbségek. A szociális igazságosság a szocialista társadalom fejlődésének és tökéletesítésének hatalmas tényezője. A meggyőződés, hogy a társadalom által az egyénnel szemben támasztott ilyen vagy amolyan gazdasági, politikai vagy jogi követelmény igazságos és hogy az ember helyes ügy szolgálatában áll, erősíti a morális szellemet, szilárdítja a személyiséget, formálja a cselekvő életszemléletet. Az új társadalom építésének minden szakasza a maga módján rögzíti, sajátosan határozza meg a szociális igazságosságot. Ez napjainkban például elsősorban a munka és a valós eredményei szerinti javadalmazás elvének következetes érvényesítésében, annak pontos és szigorú mérlegelésében nyilvánul meg, amit az ember ad a társadalomnak és kap tőle. Ugyanakkor helytelen lenne a munka szerinti elosztás elvét az emberek által kiötlött és számunkra csak azért megfelelő valamiféle szabálynak tekinteni, mivel elvont módon „igazságos". Ebben az esetben objektív gazdasági törvényről van szó, amely a szocializmusban szabályozza a termelési viszonyok egyik leglényegesebb vetületét. Igazságosságként a gazdasági szükségszerűség nyert itt rögzítést. A munka szerinti elosztás elve így - többletként - a szocialista társadalom életének etikai, erkölcsi normájává válik és értékjelleget ölt magára. Ezen elv megszegésének ezért vannak olyan rendkívül káros következményei nemcsak a termelési mutatók viszonylatában, hanem a becsületes dolgozók gondolkodásmódjára és erkölcsi magatartására is. Az elosztás kedvezőtlen jelenségei szembeni harcban nincs semmiféle recept, univerzális gyógyír. A fogyasztás mértékének legszigorúbb ellenőrzését csak a komplex gazdasági, szervezési és jogi intézkedések és az egyidejű propagandamunka biztosítja. Ezért időszerű a normázás tökéletesítése, valamint az ellenőrzés különféle formáinak kidolgozása. (Az ellenőrzésnek általánosnak, nyilvánosnak kell lennie és gyakorlásában kell hogy részt vegyenek a dolgozók mind szélesebb tömegei.) Továbbá időszerű azoknak az eszközöknek az alkalmazása, amelyek az elosztás szférájában gátolják az önkényes döntéseket. A szovjet társadalom fejlődésének minden szakaszában sajátos jellege van a munka szerinti elosztás elvének és új megközelítést igényel. Az érett szocialista társadalomban ez jelentős mértékben függ a kollektivista elvek további megszilárdításától. Vegyük például a munka és a javadalmazás brigádszerű rendszerét. Ez fontos jelenség nemcsak a termelés és a gazdaság, hanem az erkölcs szempontjából is. Az elosztás alapja itt nem az egyének külön-külön végzett munkája, hanem a közös, kollektív eredmény, amelyhez természetesen mindenki hozzájárul. A brigádban megy végbe az egyén, a kollektíva, a társadalom érdekei szervezettebb, hatékonyabb összehangolásának eredményes folyamata, amely gazdagítja a szociális igazságossággal kapcsolatos elképzeléseinket is. Az elosztás kapcsolatainak tökéletesítése során számolni kell azzal, hogy a társadalom szociális szempontból mind erőteljesebben homogenizálódik. „Ez a nemes cél, amelyet elméletileg a kommunisták több nemzedéke tűzött ki és amelyről álmodozott - állapította meg J. V. Andropov — napjainkban számunkra a közvetlen gyakorlat kérdése. Az élet arról tanúskodik, hogy az osztálynélküli társadalom feltételezhetően lényegében már az érett szocializmus szakaszában jön létre." Ilyen feltételek között az elosztás is fokozatosan elveszíti osztályjeilpgét és már nem jelzi a dolgozó szociális hovatartozását. Vagyis döntő fontosságúakká más egyéni és hivatásbeli különbségek válnak. Az egyéni különbségek, amint ismeretes, természetes következményei annak, hogy az emberek meg egyformán veszik ki részüket a társadalmi javak gyarapításából Bonyolultabb a helyzet a hivatásbeli különbségeket illetően, mivel itt még elég gyakran nyilvánul meg a régihez való ragaszkodásnak, a régi beidegződések hatása. Ma már aligha felelhetnek meg nekünk a munkás, a mérnök, az orvos, a tanító, a tudományos dolgozó stb. munkájáról évtizedekkel ezelőtt kialakult és annak idején lényegében helyes elképzelések. Az élet nem topog egy helyben. Változik a munka jellege, változnak és mind rugalmasabbakká válnak a régi hivatásbeli keretek, szokások stb. Kívánatos lenne tehát, hogy rugalmasabb legyen a különféle foglalkozású dolgozók javadalmazása is. Gondolni kell azonban arra is, hogy sok a nehéz, unalmas és egyhangú fizikai munka, vagyis anyagilag és erkölcsileg valamiképp „kompenzációt" kell nyújtani az ilyen termelési és szolgáltatási szektorokban dolgozóknak. Egyszóval a hivatásbeli különbségek dinamikája megkívánja a gondos, sokoldalú felmérést, egyebek között a szociális igazságosság szempontjából is. A munka mennyiség és minőség szerinti díjazásának tökéletesítése az elosztásban és az igazságosság elvei érvényesítésének a fő, de nem az egyedüli módja. A szovjet életmód egyik legfigyelemreméltóbb jegye, a szocialista rendszer igazságosságának kifejező bizonyítéka azon javak mennyiségének gyarapodása, amelyeket a szovjet emberek a társadalmi fogyasztási alapokból kapnak. így kielégül a szovjet emberek nagyon sok fontos szükséglete és ez biztosítja az egyén fejlődése feltételeinek egyenlőségét, függetlenül attól, hogy melyik társadalmi csoporthoz tartozik. SSEGEK A burzsoá tudomány szemében az igazságosságot hagyományosan a törvény előtti egyenlőség jelentette. A történelmi tapasztalatok azonban szemléltetően bizonyították ennek elégtelenségét, valamint azt, hogy nem felel meg a dolgozó tömegek elképzeléseinek. A törvény előtti egyenlőség a magántulajdon alapján, az antagonista osztályokra tagozódó társadalomban ténylegesen egyet jelent a kisebbség kiváltságos helyzetével, és igazságtalansággal a kizsákmányolt többség számára. A tulajdoni viszonyok gyökeres megváltoztatásával csak a szocializmus adott tényleges szociális és gazdasági tartalmat minden állampolgár jogainak és biztosította ezeket a jogokat. Megteremtette annak feltételeit, hogy az igazságosság elvei megvalósuljanak a politikai szférában is. Ezeknek az elveknek tényleges diadalát jelentették már az Októberi Forradalom első törvényei, amelyek az új életet építő dolgozó embernek a legszélesebb jogokat szavatolták. Az igazságosság azonban a szocializmusban nem szűkíthető le a jogegyenlőségre. Valós jellegét éppen az állampolgári jogoknak és kötelességeknek dialektikus egysége alapozza meg. Ez főképp a dolgozók kollektív jogainak és kötelességeinek a megvalósítására vonatkozik. A fejlett szocializmus a szovjet állampolgárnak széles körű jogokat és szabadságjogokat nyújt, de előnyben részesíti a társadalmi érdekeket, ami megfelel a tömegek igazságérzetének. Meggyőzően tanúsítja ezt a közvélemény alakulásában bekövetkezett változások elemzése, konkrétan a munkafegyelem szilárdításával, valamin! a szocialista jogrend megszegése elleni harccal kapcsolatban. Az igazságosság politikai vonatkozásban meg nem alkuvó magatartást is jelent a szocialista demokrácia elveitől való bármiféle elhajlással, illetve a velük kapcsolatos formális viszonnyal, a bürokráciával, az ember iránti méltatlan állásfoglalásokkal és az egyéb antiszociális jelenségekkel szemben. Ez továbbá egyet jelent a társadalom és az állam igazgatásában a dolgozók mindennapos részvételének biztosításával, miközben a szovjet demokrácia fejlődésének jelenlegi szakaszát jellemzi az lyen részvétel egyenlőségétől az átmenet ahhoz, hogy az embereket jobban bevonjuk a döntések jóváhagyásának és megvalósításának folyamatába, a szovjet társadalmi rendszer különféle szintjein. Ehhez egyebek között hozzájárul a demokratikus elvek elterjedése a termelésben, a munkakollektívákról szóló új törvény alapján. További sajátosság: Az igazgatásban a valóban egyenlő részvétel már ma megkívánja az emberek magas politikai, a szó tágabb értelmében szociális kultúráját. Ennek formálása még több igyekezetét követel az iskoláktól, a munkakollektíváktól, a szovjet nevelési rendszer minden láncszemétől. A társadalmi élet egyik területe, amelyen az igazságosság fogalma és a cselekvés e szempontból való értékelése a legkidomborodóbban és gyakran a legérzékenyebben nyilvánul meg - a nemzetiségi kapcsolatok területe. Ez összefügg az összes szovjet nemzet és nemzetiség nemzeti öntudata növekedésének törvényszerű folyamatával, de azokkal a negatív jelenségekkel is, amelyek még előfordulnak a nemzetek és a nemzetiségek élő kapcsolatainak gyakorlatában. Itt semmit sem szabad elhanyagolni. J. V. Andropov megállapítása szerint „minden fontos - a nyelv, a múlt emlékei iránti viszony, a történelmi fejlemények megítélése és az is, hogy miként alakítjuk át a falvakat és a városokat, hogyan hatunk az emberek munka- és életfeltételeire." xxx Az emberek századokon át olyan társadalom után áhítoztak, amely a szociális igazságosság, az értelem, a jó és a szép elveire épül. Ez az óhaj szilárd tudományos alapokra került Marx, Engels és Lenin forradalmi elméletében és megkezdődött gyakorlati megvalósítása. Az érett szocializmus feltétetei között különösképpen kidomborodik a szociális igazságosság sokoldalú, átfogó jellege, amely lényegében vonatkozik a társadalom életének legfontosabb területeire. Ezeknek az elveknek mind teljesebb megvalósítása a fejlett szocializmus tökéletesítése folyamatának fontos része. SZ. KOLESZNYIKOV, V. USANOV A Szovjetunióban a háború utáni évtizedek megteremtették a maguk kiemelkedő személyiségeit. Ezek közül négyet mutatunk be: Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, Valentyina Golubjeva, élenjáró szövőnő, Nyikolaj Zlobin, az ő nevével is jelzett brigádvállalásos munkamódszer elterjesztője. Galina Ulanova, a világhírű balett-táncosnő
