Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1984. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-23 / 12. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1984. március 23. XVII. évfolyam 12. szám Ára 1 korona A ŐSTK felvétele El MEGÉLNI IZEP" Március a legkedvesebb hónapom. A könyv ünnepével kezdődik, majd a nemzetközi nőnapot üljük meg, amely az eléggé elharapódzott dáridózások ellenére is jeles esemény, hiszen azokat köszöntjük ekkor, akik a legszebb jelképei a termékeny életnek, az örök megújulásnak. Az első tavaszi hónap ugyancsak szép ünneppel zárul hazánkban: a pedagógusnappal. Komenskyre emlékezünk, tanait idézzük országszerte. Ezer és ezer szakképzett munkás, szövetkezeti dolgozó, mérnök, orvos vagy éppenséggel pedagógus az élő bizonyíték, mennyire igazak és korszerűek pedagógiai elvei. Azokról szólunk megbecsüléssel, akik talán a legfelelősségteljesebb munkát végzik, hiszen jövőnket, az elkövetkező nemzedéket formálják. Gyermekeinket nevelik, hogy majdan ők is eligazodjanak az élet szövevényes útjain, tudva-tudják mi az igazi, s mi a talmi csillogás, és hogy e tempós, sokszor bizony alaposan összekuszált, szivmelengető és szívszorító jövőt egyaránt kínáló világunkban se veszítsék el lábuk alól a talajt. Legyen olyan erkölcsi értékrendszerük, politikai és szakmai fölkészültségük, hogy tovább építhessék azt a művet, amelyért apáik, nagyapáik harcoltak, verejtékeztek, s amelyekről az elkövetkező hónapokban emlékezünk meg. A nemzet napszámosainak mondták egykor a pedagógusokat. Azok is voltak: többségük felülemelkedett a léleknyomorító jelenen, s mérhetetlen szívóssággal, erkölcsi erővel tette azt, amit tennie kellett. Gerinces fiatalokat neveltek, akiknek volt tartásuk, s egyszersmind tudásuk és bátorságuk is, hogy alapjaiban megrengessék a politikai, szociális és nemzetiségi elnyomásban vergódő-vajúdó világot. Tanulságos olvasmány ilyen szempontból is író, tudós, forradalmár életrajza, visszaemlékezése. Mindannyian nagy-nagy szeretettel Írnak tanítóikról, első példaképeikről, akiknek intelmei megbízható iránytűt, támaszt jelentettek számukra a cselekvés és a megmérettetés perceiben, óráiban, amikor csak azok találtattak becsületesnek, akik bátrak voltak és mertek. S tulajdonképpen csaknem mindannyian így vagyunk ezzel, hiszen mi is jól emlékezünk arra a szeretett pedagógusra, aki írni, olvasni - élni tanított. Élni: becsületesen, értelmesen, kis és nagy közösségek szempontjából is hasznosan, cselekvőén. Sosem volt egyszerű hivatás pedagógusnak lenni. Ma sem az, holott sok mindenben javultak, döntően megváltoztak a társadalmi körülmények, az oktatónevelő munka feltételei. Mégis nem egyszer, s nem is ritkán akadályok, gondok nehezítik-keserítik a mai pedagógus munkáját. Iskolában és iskolán kívül. Hosszasan taglalhatnánk például a családi háttér szerepét a gyemnek, a fiatalember személyiségformálásában. Szólhatnánk a mind inkább kihűlő családi fészekről; arról is, hogy bizony vannak olyan apák és anyák, akik alig törődnek gyermekükkel; beszélhetnénk a csak pénzt értékelő életszemlélet a gyermeket is számos vonatkozásban sújtó hatásáról és sok egyéb káros jelenségről, amelynek nyomait csak nagyon nehezen, olykor pedig egyáltalán nem tudja eltüntetni az iskola, a pedagógus. S különösen akkor nem, ha a harmincöt-negyvenes létszámú osztályokban kell nevelnie, ahol csaknem lehetetlen alkotó légkört teremteni, bensőséges kapcsolatot kialakítani pedagógus és tanuló között. Nem feledhetjük azt sem, hogy a jó pedagógusnak méltó feleletet kell adnia a gyorsuló idő, a mérföldes léptekkel fejlődő, szüntelenül átalakuló világunk kihívásaira. Elsősorban azáltal, hogy tanítványával, s annak szüleivel egyaránt elhiteti: a tudás hatalom. Ez még inkább érvényes lesz a közeljövőben, és ezért rövidlátó mindenki, aki a pályaválasztásnál kizárólag csak az anyagi szempontot mérlegeli, megfeledkezve a gyermek képességeiről, a társadalmi igényekről, amelyek legtöbbször nem ellentétesek a jót felfogott egyéni érdekekkel sem. Meg kell tanítani az ifjú nemzedéket arra is, hogy manapság már minden jó szakember holtig tanul, mert csak így tarthat lépést az óriási mértékben bővülő ismeretanyaggal - a világ fejlődésével. S mindezek mellett nem szorulhat háttérbe az érzelmi nevelés sem, hiszen nem kozmopolitákat, technokratákat, hideg szívű embereket akarunk nevelni, hanem érzelmekben is gazdag, kellő politikai és szakmai tudással fölvértezett egyéniségeket, akik nemcsak hirdetik, hanem munkájukban, életükben következetesen érvényesítik a szocialista hazafiság és internacionalizmus - napjainkban különösen időszerű - eszméit. A fontos tennivalók közül is a legfontosabbak említésének az igénye íratja le a fenti sorokat. Azért is, hogy érzékeltessük, milyen nehéz a mai pedagógus munkája. Ezért kellene talán most elhangzó szép szavakból, méltatásokból, a most megnyilvánuló szeretetből, odafigyelésből minél többet megőrizni az elkövetkező hetekre, hónapokra is. Mert nincs lélekölőbb, elkeserítőbb annál, amikor a pedagógus igyekezetét, oktató- nevelő munkáját, iskolán kívüli tevékenységét közöny, nemtörődömség, lekicsinylés rombolja és teszi tönkre. Sosem volt egyszerű, de mindig gyönyörű hivatás pedagógusnak lenni. És felelősségteljes. Ma is az. Mi, vén diákok ezek tudatában a költővel együtt üzenhetjük egykori iskolánkba: „Hős harc az Élet és megélni szép, / Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók / Ifjú vitézlók lengeteg szívét". S tegyük hozzá kérésünket, kívánságunkat: ez az életszemlélet, ez az erkölcsi tanítás zengjen be minden iskolát. Jövőnkért is. SZILVÁSSY JÓZSEF
